Gyakori kérdések a 2018. évi EU-szintű stressztesztről

2018. november 2.

Mi volt a 2018. évi EU-szintű stresszteszt célja?

Az uniós szintű stresszteszt azt elemezte, hogyan alakulna a 2020 végével záruló hároméves időtávon a bankok tőkepozíciója a 2017 végi adatok alapján egy alapforgatókönyv és egy kedvezőtlen forgatókönyv esetén.

A vizsgálat közös elemzési keretet biztosított a felügyelők, bankok és más piaci szereplők számára az uniós bankoknak az adott országra jellemző gazdasági sokkokkal szembeni rugalmasságának összehasonlításához és kiértékeléséhez.

A stresszteszt 48 bankra irányult, amelyek az Európai Unió teljes banki eszközállományának 70%-ával rendelkeznek. A vizsgálat az Európai Bankhatóság (EBH) általános felelősségi körébe tartozott – az EBH dolgozta ki a módszertant, határozott a forgatókönyvekről és az esetleges egyedi kiigazításokról, valamint tette közzé a stresszteszt eredményeit a vizsgálat végén.

Ahogy 2016-ban, a stresszteszt ezúttal sem arról szólt, hogy a vizsgált bank átmegy vagy nem megy át rajta. Nem volt megszabva az elvárt hozamra vonatkozó mutató, amelyet a bankoknak el kellett volna érniük a vizsgálat keretében. A stresszteszt eredményét a folyamatos felügyeleti párbeszéd során vesszük figyelembe. Az Európai Központi Bank (EKB) felügyeleti ága felhasználja mind a kvalitatív eredményeket (a banki adatközlés minősége és időszerűsége), mind a kvantitatívakat (tőkeállomány-csökkenés és a bankok alkalmazkodóképessége a kedvezőtlen piaci körülményekhez) a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) során. Az utóbbival összefüggésben a stresszteszt eredményét a bankok felügyeleti tőkeszükségletének megállapításakor is figyelembe vesszük.

Az EKB által felügyelt mely bankok vettek részt az EBH uniós szintű stressztesztjében?

Az EBH irányította tesztben érintett 48 bankból az euroövezeti banki eszközállomány 70%-át kitevő 33 pénzintézetet közvetlenül az EKB felügyeli. A 48 bank egyéni eredményeit, valamint 2017 végétől a részletes mérleg- és kockázatvállalási adatait az EBH 2018. november 2-án, pénteken nyilvánosságra hozta.

Az EKB az EBH mintájában szereplő 33 EKB-bankon felül ezzel párhuzamosan saját stressztesztet is végzett (SREP-stresszteszt) azokon a közvetlen felügyelete alá tartozó bankokon, amelyekre nem terjedt ki az EBH mintavétele.

Az EKB az év korábbi részében az általa közvetlenül felügyelt négy görög bankot is vizsgálta. Bár az EBH által levezényelt EU-szintű stresszteszttel azonos módszertant és szemléletet alkalmaztunk, a vizsgálat gyorsított ütemű volt, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus harmadik görögországi támogatási programjának vége előtt lezáruljon.

Összességében mi a 2018. évi stresszteszt eredménye? Melyek az eredmények mögötti legfontosabb tényezők az 2016-os stresszteszthez viszonyítva?

A kedvezőtlen forgatókönyv a közvetlen EKB-felügyelet alatt álló 33 banknál az elsődleges alapvető tőke (CET1) összesen 3,8 százalékpontos csökkenését vonja maga után teljesen bevezetett alapon, ami a rendszerszintű CET1 tőkét a 2017 végi 13,7%-ról 2020 végére 9,9%-ra apasztja. Ez a 2018. január 1-jén hatályba lépett, 9. Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS 9) első alkalmazásából eredő, 0,3 százalékpontos hatást is tartalmazza. Az ennek megfelelő tőkeállomány-csökkenés 0,5 százalékponttal magasabb, mint a 2016. évi vizsgálatban.

A kedvezőtlen makrogazdasági forgatókönyv szerinti eredmények egyik fő tényezője a hitelezési értékvesztés volt. További oka a finanszírozási felár okozta sokk, amelyet részben ellensúlyozott a magasabb hosszú lejáratú kamatlábak pozitív hatása. Harmadik okként a nettó díj- és jutalékbevételekhez kapcsolódó jelentős stressz, negyedikként pedig a piaci árfolyam- és likviditási sokkok valós értéken kimutatott portfóliókra gyakorolt hatása nevezhető meg.

A kedvezőtlen forgatókönyv szerinti kimenetel a súlyosabb makrogazdasági forgatókönyvnek és az IFRS 9 bevezetésének tudható be. Ezenkívül a kockázatérzékenyebb módszertant is tükrözi. Ez túlkompenzálja a – különösen a nemteljesítő hitelállomány (NPL) sikeres csökkentésének következtében – javuló eszközminőség hatásait, valamint a hosszú távú kamatoknak a forgatókönyv szerinti meredekebb emelkedéséből származó előnyöket.

A CET1 nagyobb csökkenése ellenére a stressz utáni 9,9%-os aggregált CET1 tőkemegfelelési mutató magasabb, mint a 2016-os 8,8%. Ez igazolja, hogy a vizsgálatban részt vevő bankoknak javult a makrogazdasági sokkhatásokkal szembeni rugalmassága. A teszt azonban egyes bankokban sérülékeny pontokra is rávilágított, amelyeket a felügyelők utólagosan ellenőrizni fognak.

A kedvezőtlen forgatókönyv az EKB közvetlen felügyelete alatt álló 33 banknál, teljesen bevezetett alapon a tőkeáttételi mutató 0,98 százalékpontos elhasználását vonja maga után, ami a tőkeáttételi mutatót a 2017 végi átlagosan 5,11%-ról 2020 végére átlagosan 4,13%-ra csökkenti.

Az EKB várakozásai szerint a stresszteszt következtében nőni fog-e átlagosan a tőkeszükséglet a rendszerben?

Nem számítunk arra, hogy a teszt eredményeként átlagosan nő a tőkeszükséglet, mindazonáltal egyes összetevők alakulásának következtében mechanikusan emelkedik. Ez azonban várható volt, és független a stresszteszttől. A fentiek közé olyan tőkeszükségleti elemek tartoznak, amelyek bevezetése folyamatban van, és teljes értéküket 2019. január 1-jén érik el – többek között a makroprudenciális szervek által előírt rendszerszintű pufferek (a rendszerszinten jelentős globális és egyéb hitelintézetekre vonatkozó pufferek és a rendszerkockázati pufferek). A 2016. és 2017. évi SREP-füzetben szereplő megállapítás szerint a bankok a jövőben pozitív P2Ú útmutatásra is számíthatnak, függetlenül a tőkefenntartási pufferek bevezetésétől.

Hogyan veszik figyelembe a stresszteszt eredményeit a SREP-ben?

A stresszteszt kvalitatív eredménye a 2. pillér szerinti követelmény (P2K) megállapításában játszik szerepet, különös tekintettel a SREP kockázatkezelés-politikai elemére.

A kvantitatív eredmény, azaz a hipotetikus kedvezőtlen forgatókönyv esetén várható tőkeállomány-csökkenés szolgál kiindulópontként a 2. pillér szerinti útmutatás (P2Ú) meghatározásához. Utóbbihoz az EKB sokféle információt felhasznál. Az egyik referenciaérték a banknak a kedvezőtlen forgatókönyv utáni eredménye lesz, az 5,5%-os, illetve a rendszerszempontból fontos globális bankok (G-SIB) esetében 5,5% plusz a G-SIB-puffer nagyságú tőkemegfelelési mutatóhoz viszonyítva.

Ezt az eredményt egyéb tényezők figyelembevételével tovább módosítjuk felfelé vagy lefelé. Ilyen tényezők az adott pénzintézet konkrét kockázati profilja, a stresszforgatókönyvekkel szembeni érzékenysége, a kockázati profilnak a teszt adatgyűjtési zárónapja (2017. december 31.) utáni évközi változása és a bank által a kockázati érzékenység enyhítésére hozott intézkedések, például az eszközeladás. Így a stresszteszt eredményei nem épülnek be mechanikusan a P2Ú útmutatásba.

Ennélfogva a P2Ú számítása egy hitelintézet esetében sem végezhető mechanikusan, a fenti egyéb tényezők ismerete híján.

Melyek az ez évi stresszteszt fő tanulságai?

A hitelezési veszteségek jórészt a makrogazdasági forgatókönyvvel magyarázhatók. A banki mérlegek kedvező alakulásának betudhatóan a nemteljesítő hitelállomány 2018-ban kevésbé játszott kiemelt szerepet, mint 2016-ban.

A kedvezőtlen forgatókönyv szerint a piaci kockázat teljes átértékelésének hatása a rendszerszempontból fontos globális bankokban volt a legerőteljesebb. Pozitívum azonban, hogy magasabb ügyfélbevételt eredményezett. A modellekkel kapcsolatos bizonytalanságot és a likviditási tartalékokat érő stresszhatás szintén inkább érintette ezeket a bankokat, mint a többit.

A tőkekövetelményekről szóló irányelv 141. cikke szerinti kiigazítások az osztalékban, az egyéb alapvető tőkeinstrumentumok utáni kamatfizetésben és a változó javadalmazásban (a maximálisan felosztható összeg), válság esetén alkalmazva, megközelítőleg 40 bázisponttal csökkentené a kedvezőtlen forgatókönyv általános hatását.

A stresszteszt fontos további támpontot nyújt a bankok stresszvizsgálati és kockázatkezelési képességeiről. A banki adatközlés vizsgálat során tapasztalt minőségének és időszerűségének értékelése mellett ez az információ is felhasználásra kerül az SREP, a P2K meghatározása, a helyszíni vizsgálatok tervezése és más felügyeleti tevékenységek során.

A stresszteszt segítségével ellenőrizhetjük, hogy a bankok sikerrel orvosolták-e a korábbi vizsgálatokban felszínre került hiányosságokat, például a stresszvizsgálati, adatösszevonási és modellezési képességeik terén.

Pontosan mit vizsgáltak most, és melyek voltak a főbb különbségek a 2016-os stresszteszthez képest?

A vizsgálat a bankoknak a kedvezőtlen piaci folyamatokkal szembeni alkalmazkodóképességét mérte fel. Ehhez elemeztük, hogyan alakulna a tőkepozíciójuk a 2017 végétől 2020 végéig tartó három év folyamán, statikus mérlegfeltevés mellett – mind egy alapforgatókönyv, mind egy kedvezőtlen forgatókönyv esetén. Az alapforgatókönyv az EKB decemberben kiadott előrejelzésének megfelelő volt, míg a kedvezőtlen forgatókönyv négy olyan rendszerkockázat bekövetkeztét feltételezte, amelyek megítélésünk szerint a legsúlyosabb fenyegetést jelentik az uniós banki ágazatra nézve. E kockázatok a következők:

1. a kockázati felárak hirtelen és jelentős, globális pénzügyi piaci átárazódása;
2. kedvezőtlen visszacsatolás az EU gazdasági teljesítményének visszaesése következtében alacsony nominális növekedés és a gyenge banki jövedelmezőség között;
3. az állami és a magánszektor adósságának fenntarthatóságával kapcsolatos félelmek, amelyek a kockázati felárak átárazódásával és a nagyobb politikai bizonytalansággal függenek össze;
4. likviditási kockázatok a bankin kívüli pénzügyi szektorban, amelyek hatása potenciálisan átgyűrűzhet a tágabb pénzügyi rendszerre.

A stresszteszt felmérte a kockázati tényezők banki fizetőképességre gyakorolt hatását. A bankok azt a feladatot kapták, hogy végezzenek stresszvizsgálatot egy közös kockázatcsoporton (hitelkockázat, az értékpapírosítást is beleértve; piaci kockázat és partner-hitelkockázat; működési kockázat, az üzletviteli kockázatot is ideértve). Emellett prognosztizálniuk kellett a forgatókönyveknek a nettó kamatbevételre gyakorolt hatását, valamint stresszhatás alá kellett helyezniük a más kockázattípusok alá nem sorolható eredmény- és tőkeelemeket.

Az IFRS standardot alkalmazó bankok esetében a stressztesztben szereplő prognózisok figyelembe vették az IFRS 9 2018. január 1-jei bevezetését, valamint az (EU) 2017/2395 rendeletnek az IFRS 9 bevezetése által gyakorolt hatás enyhítésére szolgáló átmeneti intézkedésekről szóló rendelkezéseit is. Az EBH által közzétett átláthatósági sablonok szintén tartalmazzák az IFRS 9 előszöri alkalmazásának hatását.

Milyen szerepet játszott az EKB a stresszteszt előkészítésében?

Az EKB azzal támogatta az EU-szintű stresszteszt előkészítését, hogy részt vett az EBH módszertanának kidolgozásában, és ő szolgáltatta az alapforgatókönyvet.

Utóbbi a rendes körülmények között zajló makrogazdasági folyamatokat tükrözte, figyelembe véve az eurorendszer, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) készítette prognózisokat.

Ezenfelül részt vett a stresszteszt kedvezőtlen forgatókönyvének az Európai Rendszerkockázati Testület átfogó koordinálásával zajló tervezésében.

Milyen szerepet tölt be az EKB az EBH irányította stressztesztek lebonyolításában?

Az EBH koordinációjával levezényelt, uniós szintű stressztesztek általános keretén belül az EKB felel a közvetlen felügyelete alá tartozó bankok minőségbiztosítási folyamatáért. Az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok által közösen végzett feladat fő célja gondoskodni róla, hogy a bankok helyesen alkalmazzák az EBH kidolgozta közös módszertant.

Az EU-szintű vizsgálat mellett az EKB bankfelügyelete elvégzi a SREP-stressztesztet azokon a közvetlen felügyelete alá tartozó bankokon, amelyek nem szerepelnek az EBH mintájában. Ennek során az EBH-éval konzisztens módszertant alkalmazunk, kellően figyelembe véve a részt vevő pénzintézetek kisebb méretét és alacsonyabb szintű összetettségét.

Hogyan gondoskodik az EKB az arányosság elvének tiszteletben tartásáról a stresszteszt során?

Az arányosság elve az EBH módszertanának és sablonjainak már szerves részét képezi. Ez abban is tetten érhető, hogy a kisebb, kevésbé komplex bankok alkalmazhatnak kevésbé kidolgozott megközelítést is, és hogy kevesebb adatot kötelesek szolgáltatni.

Az EKB bankfelügyelete a SREP-stressztesztben a kisebb, kevésbé komplex bankokra úgy terjeszti ki az arányosság elvét, hogy kevésbé kifinomult módszertani megközelítést és kevésbé szigorú adatszolgáltatási küszöbértékeket alkalmaz.

Melyek voltak a 2018. évi stressztesztben alkalmazott kedvezőtlen forgatókönyv fő jellemzői, és mennyire volt a forgatókönyv reális?

A 2018. évi stresszteszt kedvezőtlen forgatókönyve konzisztens és rideg makrogazdasági viszonyokon alapult, amelyet a bruttó hazai termék (GDP) 2,4%-os, az egész euroövezetre kiterjedő zsugorodása,17%-os ingatlanársokk és 31%-os részvényárfolyam-esés jellemzett.

A forgatókönyv a vizsgálat elején nevesített fő rendszerkockázatokat tükrözte. Ezek: a kockázati felárak hirtelen, jelentős átárazódása a globális pénzügyi piacokon; kedvezőtlen visszacsatolás a gyenge banki jövedelmezőség és az alacsony nominális növekedés között; az állami és a magánszektor adósságának fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak; valamint azon likviditási kockázatok a bankin kívüli pénzügyi szektorban, amelyek hatása potenciálisan átgyűrűzhet a tágabb pénzügyi rendszerre.

Ami a valószerűséget illeti, a stresszvizsgálatban alkalmazható kedvezőtlen makrogazdasági forgatókönyvnek súlyosnak, ugyanakkor valószerűnek kell lennie ahhoz, hogy a stresszteszt eredménye hitelt érdemlő legyen.

Az EBH forgatókönyvének hitelesítése a stresszteszt megkezdésekor relevánsnak ítélt, fő pénzügyi stabilitási kockázatokon alapult. A forgatókönyvben az események elképzelhető alakulása volt felvázolva, noha a negatív sokkhatások ilyen együttállása ritkán fordulna elő.

Például a legtöbb ország esetében a 2018-as makrogazdasági forgatókönyv fő elemei rosszabb helyzetet tükröztek, mint a 2016. évi vizsgálat során. A feltevésben két-három évig tartó, mély makrogazdasági világválság szerepelt. Olyan globális sokkot modellezett, amely különféleképp érintette az európai gazdaságokat. Az eredményeket ezért úgy kell értelmezni, mint amelyek mögött vegyesen húzódnak meg országkockázatok és egyedi (idioszinkratikus) banki kockázatok.

A 2018-ra vonatkozó forgatókönyvet korábban kellett kidolgozni, mint 2016-ban, mivel a görög bankokon a többieknél hamarabb végezték el a stressztesztet, a fő vizsgálat pedig az IFRS 9 bevezetése miatt tovább tartott. Mindazonáltal a forgatókönyv kellően széles körű volt ahhoz, hogy számos előre nem látott eseményt magában foglaljon. Ez különösen igaz, hiszen a forgatókönyv, mint olyan, nem előrejelzési feladat, hanem a „mi lenne, ha” kérdésre ad választ: a bankok vizsgálatakor releváns sérülékeny pontok feltárása a cél, még ha a mögöttes kockázatok különféle alakot ölthetnek is.

Mit mondhatunk a 2018. évi stressztesztről az egyéb joghatósági területek hasonló vizsgálataihoz viszonyítva?

Eltekintve a számos módszertani eltéréstől, amely a különféle stressztesztek felépítését jellemzi, az EBH irányította teszt átfogó eredménye nagyjából összevethető a más joghatósági területeken a közelmúltban végzett vizsgálatokéval.

Ha például összehasonlítjuk az EBH 2018. évi kedvezőtlen forgatókönyvét az egyesült államokbeli Federal Reserve 2018-as átfogó tőkeelemzésével és -felülvizsgálatával (CCAR), az előbbi súlyossági foka a hazai gazdaságra nézve a CCAR kedvezőtlen és súlyosan kedvezőtlen forgatókönyve közé tehető. Az EBH 2018. évi kedvezőtlen forgatókönyvének a hazai gazdaságot érintő súlyossága a Bank of England idei éves ciklikus forgatókönyvéhez hasonlítható. Emellett összemérhető az IMF euroövezeti pénzügyi szektort értékelő programjának 2018 júliusában közzétett stressztesztjével is.

Figyelembe vették-e a stressztesztben az Egyesült Királyság uniós tagságára vonatkozó népszavazás eredményének potenciális hatását? Fontolóra vették a megállapodás esetleges elmaradásának következményeit?

A stresszteszt alapforgatókönyvének elemei az Egyesült Királyság és az EU kereskedelmi kapcsolata szempontjából a brexit több lehetséges következményét tükrözik.

Az alkalmazott kedvezőtlen forgatókönyv jelentősen rosszabb helyzettel számol, mint ami az elemzőknek a brexit negatív euroövezeti gazdasági hatására adott előrejelzéseiben áll. A brexithez hasonló egyszeri esemény nem szerepelt a feltevések között. A stresszteszt kedvezőtlen forgatókönyvének az euroövezeti GDP-re vonatkozó prognózisa azonban a vizsgált időtáv minden évében rosszabb annál, mint amit az elemzők jeleznek mint a brexit GDP-növekedésre gyakorolt negatív hatása.

A kedvezőtlen forgatókönyv a brexittel kapcsolatba hozható makrogazdasági kockázatok széles körét tartalmazza. Egyik fő kockázati tényezője a politikai bizonytalansághoz kapcsolódik (ideértve a brexithez fűződő folyamatokat is). Ez a bizonytalanság a feltevések szerint – többek között – a bizalmat érintő negatív sokkokat váltana ki a fejlett gazdaságokban az előrejelzési időszak elején.

A megállapodás elmaradásának következményeit nem vettük kifejezetten fontolóra, azonban a potenciális gazdasági növekedésre gyakorolt hatásait nagyjából visszatükrözi a kedvezőtlen forgatókönyv, amelyben az Egyesült Királyság összes főbb gazdasági és pénzügyi változójának általános és súlyos romlását feltételeztük. Az egyes bankokat azonban a brexit súlyosan érintheti.