Folyamatos modellmonitorozás
A folyamatos modellmonitorozás célja, hogy ellenőrizzük, folyamatosan betartja-e a hitelintézet a minimális tőkekövetelményeinek számításához használt belső modellekre vonatkozó szabályozói követelményeket.
Az illetékes hatóság folyamatosan vizsgálja, hogy a pénzintézet kellően kidolgozott, naprakész belsőmodell-technikákat alkalmaz-e.
Jellemzően az alábbi tevékenységek képezik a részét:
- értékelés arról, hogy a hitelintézet eleget tesz-e az EKB határozataiban előírt felügyeleti intézkedéseknek, valamint a modellhez tartozó és a hitelintézet számára előírt végrehajtási terveknek és más felügyeleti intézkedéseknek;
- elemzés a banki belső hitelkockázati modellek validálási eredményeiről, valamint a belső piaci kockázati modellek utótesztelési eredményeiről és idősorairól;
- értékelés a piaci kockázat és hitelkockázat belső modelljeire vonatkozó, éves EBH-benchmarkalkotó eljárás eredményeiről;
- értékelés a lényegesnek nem minősülő modellmódosításokról és ‑kiegészítésekről.
A folyamatos modellmonitorozást főként a közös felügyeleti csoportok végzik. Általában ők látják el a bankokat útmutatókkal és táblákkal (pl. a piaci kockázat utótesztelési eredményeihez és idősoraihoz), vagy ezek az EBH végrehajtás-technikai standardjaiban vannak előírva (pl. a piaci kockázati és hitelkockázati benchmarkalkotó eljárás esetében). A validálási adatszolgáltatásról a következő szakaszban nyújtunk bővebb információt.
Adatszolgáltatás a belső modellek validálásáról
A belső validálás kulcsszerepet tölt be a jelentős pénzintézetek belső modelljei megbízhatóságának és pontosságának felmérésében. Fontos adatforrás is akkor, amikor az EKB értékeli, hogy a belső modellek megfelelnek-e a szabályozói követelményeknek.
Az egyenlő versenyfeltételek érdekében az EKB előírja, hogy a jelentős hitelintézetek meghatározott adatokat szolgáltassanak a hitelkockázattal kapcsolatos tőkekövetelmények számítására alkalmazott belső modellek validálásáról. Ez az adatgyűjtés nem helyettesíti a pénzintézetek saját belső validálási eljárásait, kialakítja viszont azt a minimálisan közlendő közös adathalmazt, amelyet belső validálási beszámolóik mellett évente be kell nyújtaniuk az EKB-hoz.
Azon jelentős pénzintézetek, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy a belső minősítésen alapuló módszerrel számítsák hitelkockázati tőkekövetelményüket, az EKB előírja, hogy tájékoztassák a nemteljesítési valószínűségre, a nemteljesítéskori veszteségrátára és a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó modelljeikről, valamint a speciális hitelezési kitettségek esetében alkalmazott kockázati súlyozási (slotting) módszerről. Ez az adatszolgáltatás a szóban forgó pénzintézetekben jellemzően használt statisztikai mérésekkel és vizsgálatokkal jár, amelyeket validálási minták standardizált csoportján kell elvégezni.
Kapcsolódó anyagok
Az alábbiakban megtalálható a témához kapcsolódó összes dokumentum, valamint a megfelelő táblázatok, amelyeket a jelentős hitelintézeteknek kitöltve el kell küldeniük az EKB részére.