Menu

Mi a belső modell?

2021. április 6.

Mi a belső modell?

A belső modell olyan statisztikai modell, amellyel a bank meghatározhatja, mennyi tőkére van szüksége. Minél több kockázat fenyegeti, annál többre.

Az EU banki tevékenységre vonatkozó szabályai előírják, hogy a bankok elegendő tőkével rendelkezzenek az olyan váratlan veszteségek fedezésére, amelyeket a banki könyvekben lévő kockázatok idézhetnek elő. Ezt nevezzük „tőkekövetelménynek”.

Amikor a bank felméri az említett kockázatokat annak meghatározásához, hogy teljesíti-e a tőkekövetelményt, használhatja:

  • a szabályozó által kialakított sztenderd módszert vagy;
  • saját belső modelljeit, amelyeknek meg kell felelniük – a szintén a szabályozó által meghatározott – bizonyos feltételeknek.

A bankok csak a felügyeleti szervük kifejezett engedélyével alkalmazhatnak belső modelleket.

Bankfelügyelet. Bemutatkozunk. Miért kell a bankoknak tőkét tartalékolniuk?

Hogyan működik?

A banki tőkeszükséglet kiszámítása

A tőkemegfelelési mutatókat – többek között az elsődleges alapvető tőkemegfelelési (CET1) mutatót – használjuk annak felmérésére, hogy a bank elegendő tőkével rendelkezik-e. Az elsődleges alapvető tőke a bankjog meghatározása szerint a legjobb minőségű tőke. Jellemzően részvényekből, eredménytartalékból és egyéb tartalékból áll. A CET1 mutató azt mutatja meg, milyen kapcsolat van a bank elsődleges alapvető tőkéje és a kockázattal súlyozott eszközei között.

A kockázattal súlyozott eszközállomány a banki könyvekben szereplő kockázatok fokmérője. Megmutatja, milyen kockázatosak a bank eszközei, azaz jellemzően az ügyfeleinek nyújtott hitelek, valamint a készpénzállománya – röviden minden tulajdona.

A bank CET1 mutatója akkor lesz magasabb, ha nő a tőkéje (például új részvényt bocsát ki, vagy eredménytartalékot képez), vagy ha kevesebb kockázattal súlyozott eszköze lesz (például az eszközeit értékesítve vagy kevésbé kockázatos eszközökre cserélve csökkenti a könyveiben lévő kockázatot).

A sztenderd módszer szerint a bank sztenderd kockázati súlyokat társít az eszközeihez. A belső modell ezzel szemben lehetővé teszi, hogy a bank önállóan becsülhesse fel a kockázatot. Az adott bankhoz igazított modellel pontosabban mérhetők a kockázatok, ami hatékonyabb tőkefelhasználást és jobb kockázatkezelést eredményez. A belső hitelkockázati modellel felbecsülhetők a kockázati paraméterek, például, hogy mennyi a hitel egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége, vagy milyen mértékű veszteséget szenved el a bank, ha a hitelfelvevő nem képes visszafizetni a kölcsönt.

Annak a banknak, amely belső modell alkalmazása mellett dönt, kiváló minőségű modelleket kell kialakítania és fenntartania. Emellett szilárd belső validálási és felvigyázási folyamatokkal kell rendelkeznie.

A belső modellek felügyelete

Rendszeres aktualizálás és szoros felügyelet hiányában a belső modell bizonyos esetekben alul is becsülheti a banki kockázatot. Ezért van arra szükség, hogy a bankfelügyeletek szorosan figyelemmel kísérjék a bankok belső modelljeit.

Amennyiben egy bank saját modellt kíván használni, meg kell szereznie a felügyelet engedélyét. Utóbbi az engedély megadása előtt ellenőrzi, hogy teljesíti-e a bank a vonatkozó követelményeket.

2016-tól 2021-ig nagyszabású, célzott felülvizsgálatot végeztünk a bankok belső modelljein (ez volt a TRIM vizsgálat). Ennek egyik célja annak biztosítása volt, hogy a bankok megfeleljenek a szabályozók által meghatározott követelményeknek, ezáltal csökkentve a következetlenséget és a kockázattal súlyozott eszközök indokolatlan (azaz nem kockázatalapú) változékonyságát.

A belső modellek célzott felülvizsgálata (a TRIM vizsgálat)

A belső modellekhez készült útmutatónkban azt is kifejtettük, hogyan értelmezzük a belső modellekről az uniós jogban megfogalmazott szabályokat.

További garanciák

A szabályozó úgy döntött, hogy további garanciát vezet be: az alsó eredménykorlátot. A 2027-es teljes körű bevezetés után a belső modellekkel kapott eredmény (azaz a szóban forgó modellekkel számított, kockázattal súlyozott banki eszközállomány) nem csökkenhet adott küszöbérték alá. A szabályozó a határértéket az adott bankra sztenderd módszerrel számított, kockázattal súlyozott eszközérték 72,5%-ában határozta meg.

A korlátot óvintézkedésként vezették be, hogy visszaszorítsák a kockázattal súlyozott eszközállomány túlzott változékonyságát, és összehasonlíthatóbbá tegyék a kockázattal súlyozott tőkemegfelelési mutatókat.