Mario Draghinak, az Európai Központi Bank elnökének előszava

Öt év elteltével már nyilvánvalóvá váltak az európai bankfelügyelet előnyei. A felügyeleti gyakorlat 19 nemzeti modelljét egyetlen európai modellé hangoltuk össze. A harmonizáltabb szabályoknak és a fokozottabb átláthatóságnak köszönhetően egyenlőbb versenyfeltételek alakultak ki az euroövezeti bankok számára.

A felügyeleti munkatársak mára átfogóbb képet kaptak a bankrendszerről. Az euroövezeti bankokat ma már számos versenytársukkal összehasonlítva eredményesen tudják összemérni ezek üzleti modelljeit és kockázati profiljait. A határon átnyúló összefonódást és átgyűrűzést is könnyebben szemmel tudják tartani, ami nem csupán a banki szintű kockázat értelmezését segíti, hanem a bankszektorból eredő rendszerkockázatét is.

A felsorolt előnyök kulcsszerepet játszottak az európai banki ágazat megerősítésében. A bankok a 2014 végi 11,3%-ról 2018-ra 14,1%-ra növelték CET1 mutatóikat. A régi, problémás eszközök csökkentése terén is előreléptek: a nemteljesítő (NPL) hitelállomány ugyanebben az időszakban mintegy 300 milliárd €-val esett vissza. A finanszírozás és a likviditás szintén stabilabb a korábbiaknál.

A bankok ugyanakkor továbbra is nagy kihívásokkal néznek szembe. A jövedelmezőség 2018-ban alacsony maradt, ami hatással van a bankok hitelezőképességére. 2016 és 2018 között az euroövezet jobb teljesítményű bankjai a hitelezés bővítésével ellensúlyozták az alacsonyabb kamatmarzsokat, míg a gyengébben teljesítők leépítették adósságukat.

A magas költségek és a kapacitásfelesleg csökkentése javítja a jövedelmezőséget. Ugyanezen célból tovább kell csökkenteni a fennmaradó NPL-állományt, valamint bizonyos összetett pénzügyi eszközök – többek között a 3. szintű pénzügyi instrumentumok – értékelésével összefüggő, rejtett veszteségeket és bizonytalanságot. A jövőt illetően, a bankoknak, felügyelőknek és szabályozó szerveknek folyamatosan együtt kell működniük a felsorolt problémák kezelése érdekében, gondoskodva arról, hogy a bankok magas szintű kockázatkezelési standardoknak feleljenek meg.

Ugyanilyen fontos a határon átnyúló, erőteljes integrációt biztosító, konzisztens szabályozói és intézményi keretek kialakítása. Az egységesebb bankszektor elősegítené a nemzetközi konszolidációt, és mélyítené a magánszektorbeli kockázatmegosztást az euroövezeten belül, így stabilabb makrogazdasági környezetet teremtene. A szabályozó és a felügyeleti szerveknek előbbre kell lépniük az olyan egységesebb prudenciális keretrendszer irányába, amely gátolja a szavatolótőke és a likviditás mozgásának korlátozását.

Az említett erőfeszítések a bankunió kiteljesítésének szükséges velejárói. Az európai bankfelügyeletet erős szanálási keretrendszerrel és hathatós betétbiztosítási rendszerrel kell ahhoz megtámogatni, hogy továbbra se férjen kétség az egységes banki piac integritásához.

Bevezető interjú Andrea Enriával, a Felügyeleti Testület elnökével

2019 januárjában foglalta el a Felügyeleti Testület elnöki székét. Milyen megközelítéssel lát hozzá ehhez a fontos feladathoz?

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Danièle Nouy, Sabine Lautenschläger és összes munkatársunk – mind itt az EKB-ban, mind az illetékes nemzeti hatóságoknál (INH-k) – kiváló munkát végeztek, hogy egy jól működő szervezet jöjjön létre. Így nem kell feltalálnom a spanyolviaszt. A kiépítés szakaszában kidolgozott, szigorú és igényes szemléletet követve fent kell tartanunk a felügyelet magas színvonalát.

Az egységes felügyeleti mechanizmus megalapítása jelentős előrelépés ugyan, de tudnunk kell, hogy az európai bankpiac még mindig nem integrálódott teljes mértékben. E téren csak akkor érhető el haladás, ha eltávolítják a jogszabályi akadályokat – ami természetesen nem a mi feladatunk. Mégis úgy vélem, hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy előrelépjünk a bankuniónak a banki szabályozás és felügyelet szempontjából egységes joghatósággá alakítása irányába. Ezzel megalapoznánk az európai bankok valódi belső piacát.

Nem szabad elfeledkezünk arról, kiért dolgozunk: az európai lakosságért, a betétesekért, a befektetőkért, a hitelfelvevőkért és az egész gazdaságért. Az ő javukat kell szolgálnunk a munkánkkal, és ezt számon kérhetik tőlünk. Ezt nagyon komolyan veszem, és sok minden szól a lehető legnagyobb átláthatóság mellett. Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, mivel foglalkozunk, és hogy ebből milyen előnyük származik. A bankoknak meg kell érteniük politikánkat és intézkedéseinket, és számítaniuk kell rájuk. Ugyanez a befektetőkre is érvényes. Ma már a hitelezői feltőkésítés világát éljük – ha egy bank bajba kerül, a befektetőinek kell állniuk a veszteséget. Ezért jobban tudatában kell lenniük a vállalt kockázatoknak.

Már a megbízatása legelején foglalkoznia kellett egy bajba jutott bankkal. Mi az első benyomása az új európai válságkezelési keretekről?

A munkatársaink elkötelezettsége ért a legnagyobb meglepetésként. A karácsonyi ünnepi időszakban is mindenki keményen dolgozott, tisztában voltak vele, mi forog kockán, milyen nagy hatással lehetnek egy bank problémái az emberek életére. Válsághelyzetben ez számít. Minden folyamat zökkenőmentesen haladt, és minden érintett szerv jól együttműködött.

Ezzel együtt van még fejlődnivalónk. Amikor bankfelügyelőként krízishelyzettel küzdünk, a meglévő szabályozás által megszabott kereteken belül kell dolgoznunk. Ez pedig még mindig országonként eltérő. A bankok szanálásáról és helyreállításáról szóló irányelvet (BRRD), például, nem ültették át egységesen a nemzeti jogba. Hasonlóképpen, az egyes országokban saját fizetésképtelenségi jogszabályok vannak érvényben. Következésképp a válság esetén használható eszközeink nem minden országban azonosak, és nem lehetünk mindig biztosak benne, hogy minden esetben biztosítható a zökkenőmentes piaci kivezetés. Ez különösen a határon átnyúló tevékenységet folytató bankok esetében okoz nehézséget. A szanálás esetén alkalmazandó likviditásnyújtási megállapodások hiánya további olyan probléma, amelyre nemrégiben hívták fel a figyelmet. Tehát, még van mit tennünk azért, hogy felkészüljünk a majdani krízisekre.

A jövőt tekintve a következő előttünk álló, nagy változás az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból. Mi erről a véleménye?

Számomra a brexit nagyon szomorú esemény – nem utolsósorban mert az Egyesült Királyságban folytattam a tanulmányaim, majd Londonban éltem 12 évig. Az ott szerzett tapasztalataim alapján bizton állíthatom, hogy az Európai Uniót nem mindig festik le valósághűen Nagy-Britanniában. Sokan túlbecsülik az egyesült Európa költségeit – és alulértékelik az előnyeit.

Ami a banki ágazatot illeti, a brexit számos változást idéz elő. Jó néhány bank átköltözik az euroövezetbe, és ez átformálja a bankszféra térképét. Mindez számos kérdést felvet – például hogyan szabályozzuk és felügyeljük a harmadik országbeli fióktelepeket vagy befektetési cégeket? A bankoknak, szabályozó szerveknek és felügyeleteknek számos előkészületet kellett tenniük a brexit kapcsán, és utána is sok teendőnk lesz. Bízom azonban benne, hogy megbirkózunk a kihívással, köszönhetően a brit felügyeleti szervekkel folytatott eredményes együttműködésnek is.

Milyen egyéb feladatok várnak a bankokra?

Nos, valóban nincs hiány a bankok előtt álló kihívásokból. Tovább kell tisztítaniuk mérlegeiket, át kell gondolniuk üzleti modelljeiket, javítaniuk kell szervezetirányításukat, és biztosítaniuk kell szanálhatóságukat. És ezek csupán a régebbi és a mostani feladatok.

A jövőt illetően a bankoknak érdemes szoros figyelemmel kísérniük a piaci folyamatokat. Már jó ideje bőséges és olcsó a likviditás. Ez a kis nyereséggel párosulva nagyobb kockázatvállalásra késztette a bankokat. Körültekintőnek kell azonban lenniük; a magas eszközértékelést és a mérsékelt kockázati felárakat nem szabad magától értetődőnek venniük. Idővel a dolgok megváltozhatnak, és a változás nagyon hirtelen is bekövetkezhet. A kockázati és futamidős felárak váratlanul megemelkedhetnek, és sokféleképpen árthatnak a bankoknak: potenciálisan kihatva a nyereségükre, likviditásukra és tőkehelyzetükre is. A finanszírozási és a piaci kockázatok a jövőben valószínűleg megerősödnek. Bankfelügyeletként nagyon komolyan vesszük ezeket a kockázatokat, és ez a bankok számára is ajánlatos.

Említette, hogy a bankoknak fejleszteniük kell szervezetirányításukat. Mennyire fontos ez?

A bankok ma több és jobb tőkeállománnyal, nagyobb likviditással rendelkeznek, és stabilabb finanszírozási forrásokra álltak vissza. Mindez nem sokat ér azonban, ha a banknak rossz a szervezetirányítása, rövidlátó a vezetése, és problémás a vállalati kultúrája. A bankároknak két dolgot kell szem előtt tartaniuk: Ne a rövid távú profit legyen a tevékenység mozgatórugója, hanem a bank hosszú távú működőképessége. A fenntarthatóság elengedhetetlen. Az ügyfeleknek, részvényeseknek és adófizetőknek hosszú távon hátrányt okozó, rövid távon szerzett nyereség amellett, hogy társadalmi szempontból elfogadhatatlan, a banknak magának sem áll az érdekében. Ezt a közelmúltbeli botránysorozat és pénzmosási esetek jól szemléltetik.

Közkeletű vélekedés, hogy nehéz idők járnak a bankokra. Mit tanulhatunk a most is prosperáló bankoktól?

Az euroövezetben valóban több olyan bank is van, amely a társainál jobban teljesít. Mi a közös bennük? Első pillantásra nem sok: mindannyian nagyban különböznek egymástól. Úgy tűnik, nem létezik „egyedül üdvözítő” jövedelmezőségi stratégia. De alapvetően fontos, hogy legyen valamilyen stratégia. Az említett sikeres bankokat egy dolog fogja össze: jeleskednek az úgynevezett stratégiai kormányzás terén. Képesek stratégiát kidolgozni, és azt sikerre is vinni. Nem csak az számít, mit tesznek, hanem az is, hogy hogyan. Ezt a tanulságot vonhatjuk le a példájukból.

Azt is be kell látnunk, hogy még mindig fennáll az európai bankpiacok szerkezeti problémája: sok bank kapott ugyan tőkeinjekciót, de nem olyan sok távozott a piacról. Ennek eredményeként Európában még mindig túl sok bank van, ami a jövedelmezőségben is megmutatkozik. Más ágazatokban a konszolidáció volt a válság előtt felhalmozódott kapacitásfelesleg felszámolásának a záloga.

Ami a piaci szerkezet változásait illeti – mi a véleménye a digitalizációról? Kihívás, lehetőség vagy mindkettő?

A technikai változás mindig bonyolult, nehezen megjósolható kimenetelű folyamat. Látok azonban lehetőségeket. A digitalizálás elősegítheti, hogy a bankok hatékonyabbá váljanak, és új bevételi forrásokat fedezzenek föl; megkönnyíti az áramvonalasabb, gyorsabb folyamatok kialakítását, továbbá lehetővé teszi, hogy a bankok jobb szolgáltatást és új termékeket kínáljanak ügyfeleiknek. Ha a bankok képesek élni a kínálkozó alkalommal, az a javukra válik. Ha viszont nem cselekednek, mások teszik meg – vagy kis, agilis fintech startup cégek, vagy már befutott technológiai óriások. Ez a bankok előtt álló kihívás.

Kétségtelen, hogy nem a szabályozó és a felügyelet feladata, hogy a pozícióban levő bankokat a hatékonyabb versenytársaktól megóvja. Mindazonáltal új kockázatokkal kell foglalkoznunk – amelyek közül a kiberbiztonsági kockázat a legnyilvánvalóbb. Szoros figyelemmel kell kísérnünk ezeket, és meg kell vizsgálnunk, hogy hozzájuk kell-e igazítanunk a szabályokat. A digitalizáció ugyanakkor fokozhatja a szabályozók és a felügyeletek hatékonyságát, és elősegítheti a jogkövetési költségek csökkentését, különösen a kisebb és egyszerűbb cégek számára. Más szóval számunkra is kínálkoznak lehetőségek.

A válság óta kiemelt téma a szabályok kiigazítása. Mi a véleménye a szabályozói reformról – túl messzire ment, mint néhányan állítják, vagy épp ellenkezőleg?

A reformra szükség volt. A válság a szabályozási keretrendszer számos hiányosságára rávilágított, amelyeket meg kellett szüntetnünk. Úgy vélem, hogy a G20-országok szintjén kidolgozott csomag kiegyensúlyozott: jelentős mértékben javította a bankok biztonságát és szilárdságát, ugyanakkor a követelményeket a hitelezésre és reálnövekedésre gyakorolt nemkívánatos hatások elkerülése érdekében kalibrálta és fokozatosan vezette be. Egyes joghatóságokban bizonyos területeken a nemzetközi standardoknál szigorúbb követelményeket állítottak fel, és most felülvizsgálják a döntéseiket. Általában véve úgy gondolom, ellen kell állnunk a nyomásnak, hogy kedvező gazdasági helyzetben lazítsunk a követelményeken. Mint korábban megjegyeztem, a bankoknak nem szabad engedniük a rövid távú gondolkodás csábításának – ez a szabályozó szervekre is érvényes. Gondolnunk kell a rendszer hosszú távú stabilitására, és kerülnünk kell a prociklikus szabályalkotói szemléletet.

Mindazonáltal természetesen igaz, hogy az átdolgozott szabálykönyv meglehetősen bonyolult, ezért figyelemmel kell kísérnünk a hatásait, és szükség esetén ki kell igazítanunk. Most azonban az az elsődleges, hogy a reformokat világszerte egységesen valósítsák meg.

Európában rövidesen végleges formát ölt a bankszektorra vonatkozó jogszabálycsomag, amely évekre előre meghatározza a szabályozói környezetet. Elégedett az eredménnyel?

A banki ágazatra vonatkozó csomag nagyon fontos jogalkotási elem, nem utolsósorban azért, mert átemeli az európai jogba a bázeli standardokat. Noha az általános véleményem pozitív, vannak területek, ahol a javasolt jogszabályok eltérnek a nemzetközi szabványoktól. Ilyenek például a banki kereskedési könyvekre vonatkozó új szabályok, a nettó stabil forrásellátottsági ráta és a tőkeáttételi mutató egyes technikai részletei. Így a globális versenyfeltételek nem lesznek annyira kiegyensúlyozottak, mint lehetnének.

Áttérve az Európai Unióra, nézetem szerint a bankszektorra vonatkozó intézkedéscsomag ambiciózusabb lehetett volna a teljesen integrált banki ágazat megvalósítása terén, legalábbis a bankunión belül. Ha egységes banki joghatóság kialakítására törekszünk, úrrá kell lennünk a tőke és likviditás korlátozására irányuló késztetésen. A bankcsoportoknak szabad kezet kell kapniuk a szavatolótőkéjük és a likviditásuk euroövezeten belüli allokálásában. A jogszabálycsomag sajnos a bankcsoportokon belüli tőke- és likviditási követelmények alóli mentesítés tekintetében fenntart egy szűk nemzeti hatáskört. Remélem, a jogalkotók felülvizsgálják ezt a megközelítést a közeljövőben, ahogy további lépéseket teszünk a bankunió kiteljesítése felé.

Mi egyebet kell még tenni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a ténylegesen európai bankszektorhoz?

Egyértelmű, hogy egy valóban európai védőháló hiányában a nemzeti hatóságok továbbra is vonakodnak engedélyezni a bankunióban működő nemzetközi bankcsoportokon belüli integrált tőke- és likviditásgazdálkodást. Némi előrelépés történt az egységes bankszanálási alap védőhálójának kialakítása terén, de a bankunió harmadik pillérének – az európai betétbiztosítási rendszernek – a létrehozását övező politikai vita változatlanul nehézségektől terhes. Úgy vélem, félrevezető a vitát kihegyezni a „kockázatcsökkentők táborára” (amely a közös garanciák meghatározása előtt a kockázatok lefaragása mellett kardoskodik) és a „kockázatmegosztók táborára” (amely szerint eljött az integrált betétbiztosítás ideje). A két cél ugyanis összefügg. Ennélfogva az Európai Uniónak azt kellene tennie, amiben jeleskedik, és fel kellene állítania egy világos ütemtervet, amelyben nyugtázná, hogy milyen szorosan összekapcsolódnak a fennmaradó reformintézkedések. Ez lehetővé tenné, hogy szorosan egymás mellett haladjunk a hiányzó reformokkal.

1 Az SSM felügyeleti modelljének megvalósítása

1.1 Hitelintézetek: fő kockázatok és általános teljesítmény

A bankszektor fő kockázatai

Az EKB bankfelügyelete – az illetékes nemzeti felügyeletekkel szoros együttműködésben – elvégezte éves kockázatfeltáró és -értékelő eljárását, és ennek alapján aktualizálta az SSM kockázati térképét, amely az euroövezeti bankokat két-három éves időtávon fenyegető kockázatokat ábrázolja. A vizsgált időszak során az euroövezeti gazdaság széles alapokon nyugvó expanziója támogatóan hatott a banki nyereségességre és mérlegekre. Ez elősegítette az euroövezeti bankszektor rugalmasságának fokozását és egyes kapcsolódó kockázatok enyhítését, különösen azokét, amelyek a korábbról megmaradt nemteljesítő hitelekhez (NPL) és az alacsony kamatokkal jellemezhető környezethez kötődnek. Mindemellett a jelenlegi összesített euroövezeti NPL-állomány nemzetközi mércével mérve továbbra is túlságosan magas.

Másrészt 2017 óta nőtt a geopolitikai bizonytalanság és a pénzügyi piaci átárazódás kockázata. Ezen túlmenően, az egyre növekvő digitalizáció súlyosbítja a bankok (gyakran elavult) informatikai és kiberbiztonsági rendszereihez köthető kockázatokat (lásd az 1. diagramot).

A tárgyidőszakban súlyosbodott a geopolitikai bizonytalanság, többek között olyan tényezők tekintetében, mint az egyes euroövezeti országokban kialakult politikai helyzet, az erősödő protekcionizmus és egyes feltörekvő piacgazdaságokban megfigyelhető kedvezőtlen folyamatok. Mindezek negatív következményekkel járhatnak a pénzügyi piacokra és az euroövezet gazdasági kilátásaira nézve. A brexitet illetően változatlanul bizonytalan, hogy érvényre lép-e kilépési megállapodás az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének napján, tehát hogy lesz-e átmeneti időszak, ezért a bankoknak és a felügyeleteknek minden eshetőségre fel kell készülniük.

Annak ellenére, hogy az elmúlt években jelentősen javult az eszközminőség, a magas NPL-szintek jelentős számú euroövezeti bank számára okoznak továbbra is gondot. Az NPL-csökkentési stratégiák folyamatban levő végrehajtásának köszönhetően az említett bankok már jelentős előrelépést értek el régi NPL-állományuk csökkentése terén: a jelentős hitelintézetek nemteljesítő hiteleinek aránya a 2014. évi 8%-ról 2018 harmadik negyedévében 4,2%-ra esett vissza. Mindazonáltal az aktuális összevont NPL-szint még mindig magas, ezért további erőfeszítésekre van szükség az euroövezeti NPL-probléma megfelelő kezeléséhez.

Emellett a bankok folyamatos hozamkeresése megnövelheti az NPL-ek jövőbeli felhalmozódásának a veszélyét. Az euroövezeti bankok 2018 folyamán a hitelezési standardok lazításáról számoltak be, bár ez a folyamat 2018 utolsó negyedévében lelassult.^[1] Ráadásul úgy tűnik, hogy a kockázatosabb ágazatok felé fordulnak, és kisebb biztosítékszintet is elfogadnak. A tőkeáttételes hitelkihelyezés az euroövezetben 2017-ben új magasságokba ért: a „könnyített feltételű” kölcsönök a folyósított volumen rekordnagyságú részét tették ki.

A kiberbűnözés és az informatikai zavarok a digitalizációs trend közepette fokozódó kihívást jelentenek a bankok számára. Egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk, hogy beruházásokkal korszerűsítsék a központi IT-infrastruktúrájukat annak érdekében, hogy javuljon a hatékonyság és az ügyfélélmény, és jobban versenybe tudjanak szállni a fintech vállalatokkal és a technológiai óriásokkal. Emellett egyre nagyobb számban szembesülnek kiberbiztonsági fenyegetéssel.

A globális szinten megfigyelhető hozamkeresés, a bőséges likviditás és a nyomott kockázati felárak megnövelték a hirtelen pénzügyi piaci átárazódás kockázatát, amelyet a nagyfokú geopolitikai bizonytalanság szintén súlyosbít. A közszféra adósságának fenntarthatósága átlagosan javult az euroövezetben, amit a pozitív ciklikus lendület támogatott. Több országban azonban továbbra is jelentősek az állományi egyensúlyproblémák, ami miatt ki vannak téve a veszélynek, hogy az országkockázat esetlegesen átárazódik.

A tárgyidőszak során tapasztalt pozitív gazdasági folyamatok jó hatással voltak a banki jövedelmezőségi szintekre, bár ezek változatlanul visszafogottak. A tartósan alacsony kamatszint segíti ugyan a gazdaságot, de leszorította a bankok kamatmarzsait. A jelentős hitelintézetek összességében a nettó kamatbevétel emelkedését prognosztizálják 2019-ben és 2020-ban. Sokuk azonban változatlanul alacsony sajáttőke-arányos nyereségre számít a következő években.

Az Európai Bankhatóság (EBH) által koordinált, 2018. évi uniós szintű stresszteszt eredményei szerint az EKB közvetlen felügyelete alatt álló 33 legnagyobb bank rugalmassága tovább javult az elmúlt két év folyamán. A régi, problémás eszközök felszámolását célzó erőfeszítéseiknek és következetes tőkefelhalmozásuknak köszönhetően sokkal erősebb átlagos kapitalizációval kezdték el a stressztesztet: elsődleges alapvető tőkemutatójuk (CET1) 13,7% volt a 2016. évi stressztesztet megelőző 12,2%-hoz képest.

Az EKB közvetlen felügyelete alatt álló 33 legnagyobb banknál a kedvezőtlen forgatókönyv a CET1-ben teljesen bevezetett alapon^[2] 3,8 százalékpontos csökkenéshez vezetett, amely 0,5 százalékponttal magasabb, mint a 2016-os stressztesztben. Ez a 2018. január 1-jén hatályba lépett IFRS 9 első alkalmazásából eredő, 0,3 százalékpontos hatást is tartalmazza. Emellett a 2016. évinél kockázatérzékenyebb módszertan és súlyosabb makrogazdasági forgatókönyv használatát is tükrözi. Mindezen tényezők ellensúlyozták az NPL-ek sikeres lefaragása utáni eszközminőség-javulás pozitív hatásait.

A nagyobb tőkecsökkenés ellenére a stressz utáni aggregált tőkemegfelelési mutató magasabb volt a 2016-os kedvezőtlen forgatókönyv szerintinél: 9,9%-os a korábbi 8,8%-hoz képest. Ez igazolja, hogy javult a vizsgálatban részt vevő bankok makrogazdasági sokkhatásokhoz való alkalmazkodóképessége. A teszt azonban egyes bankokban sérülékeny pontokra is rávilágított, amelyeket a felügyelők 2019-ben utólagosan ellenőrizni fognak.

Az EKB az EBH mintájában szereplő 33 bankon felül saját stressztesztet is végzett a közvetlen felügyelete alá tartozó másik 54 bankon, amelyek nem voltak benne az EBH mintájában. Az eredményekből kiviláglik, hogy a vizsgált 54 banknak szintén javult a tőkehelyzete, így jobban át tudnák vészelni a pénzügyi sokkokat. Az elmúlt években zajló folyamatos tőkefelhalmozásnak köszönhetően a 2016. évi 14,7%‑osnál magasabb, 16,9%-os átlagos CET1 mutatóval kezdték a stressztesztet, amelynek végén magasabb, 11,8%-os végleges átlagos CET1 mutatót értek el a 2016. évi 8,5%-oshoz képest.^[3]

Az SSM felügyeleti prioritásai

Az SSM felügyeleti prioritásait – amelyek kijelölik az adott év súlyponti területeit – az EKB Felügyeleti Testülete vitatja meg és hagyja jóvá. A felügyelt bankok fő kockázatainak vizsgálatára építenek, figyelembe véve a gazdasági, szabályozói és felügyeleti környezet legújabb fejleményeit. Az évente felülvizsgált prioritások nélkülözhetetlen eszközt adnak a felügyelet kezébe ahhoz, hogy az egyes bankokra alkalmazott felügyeleti intézkedések koordinálása megfelelően összehangolt, arányos és hatékony módon menjen végbe, ami hozzájárul az esélyegyenlőséghez és a felügyelet befolyásának erősítéséhez (lásd az 1. ábrát).

A jelentős bankok általános teljesítménye 2018-ban

Az euroövezeti bankok jövedelmezősége a 2017. évi javulást követően 2018-ban többé-kevésbé stabil maradt. A jelentős hitelintézetek átlagosan 6,9%-os évesített sajáttőke-arányos nyeresége csak kissé változott a 2017. évi 7,0%-os és a 2016. évi 5,4%-os értékkel összehasonlítva. Az összességében stabil jövedelmezőség mögött azonban a bankok közötti számottevő különbségek húzódnak meg. Emellett sok tőzsdén jegyzett bank részvényei esetében a piaci érték és a könyv szerinti érték aránya még mindig 1 alatt van, ami jelzi, hogy további javulás szükséges a befektetői elvárások teljesítéséhez.

2018-ban két fő tényező befolyásolta a bankok összesített eredményét. A 2017-es növekedés után a jelentős hitelintézetek értékvesztés előtti üzemi eredménye 7,1%‑kal, számottevően esett 2018 első kilenc hónapjában. A visszaesést nagyrészt ellensúlyozta, hogy az értékvesztés meredeken csökkent (−31,8% 2017-hez képest).

Az értékvesztés előtti üzemi eredmény visszaesése főként a 2017 első három negyedévinél (50%-kal) kisebb nettó kereskedési bevételnek^[5] tudható be. Ezzel szemben a díjakból és jutalékokból származó nettó bevétel tovább javult, 1,4%‑kal meghaladva a 2017 első három negyedévében mért értéket, míg a nettó kamatbevétel ugyanebben az időszakban lényegében stabil maradt (−0,1%).

A nettó kamatbevétel stabil alakulásának hátterében két tendencia rejlik: a kölcsönök volumenének emelkedését ellensúlyozták az alacsonyabb kamatmarzsok. 2017 harmadik negyedéve és 2018 harmadik negyedéve között a hitelvolumenek 2,8%‑kal nőttek, ezen belül a pénzügyi intézményi szegmens (hitelintézeteknek nyújtott hitelek: +3,7%; egyéb pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek: +12,1%) és a nem pénzügyi vállalati szegmens (+3,3%) nőtt a legdinamikusabban. 2018 első három negyedéve során a jelentős hitelintézetek körülbelül felének nőtt a nettó kamatbevétele, míg a másik felének csökkent.

2017 azonos időszakához képest 2018 első három negyedévében a több euroövezeti bank által meghozott szerkezetátalakítási intézkedések ellenére 2,0%-kal emelkedtek a működési ráfordítások.

1.2 A nemteljesítő hitelekkel (NPL) kapcsolatos munka

1.2.1 Európai helyzet

A jelentős hitelintézetek mérlegében szereplő NPL-állomány a 2015 eleji 1 billió euróról 2018 harmadik negyedévében 628 milliárd euróra csökkent. Ebből a 2017 harmadik negyedéve és 2018 harmadik negyedéve közötti időszakra 131 milliárd eurós csökkenés esik, a bruttó NPL-arány pedig 1 százalékponttal, 4,2%‑ra esett vissza. Az állománycsökkenés üteme − különösen a magas NPL-mutatójú országokban − az elmúlt két év folyamán felgyorsult.

Az európai bankszektor aggregált NPL-szintje mindazonáltal nemzetközi viszonylatban továbbra is magas, és a mérlegek megtisztítása tovább fog tartani.

2018-ban az NPL-ekkel kapcsolatos munka az EKB bankfelügyeletének egyik kiemelt felügyeleti prioritása volt, és 2019-ben is az marad; az eddigi eredményekre építve és az érintett hitelintézetekkel együttműködve az a célunk, hogy az egyes bankokra vonatkozó felügyeleti várakozásokat harmonizált feltételrendszer alapján határozzuk meg. Szeretnénk tovább csökkenteni a megmaradt kockázatokat, és középtávon mind az NPL-állományt, mind az új NPL-eket konzisztensen kezelni.

Az NPL-statisztikát illetően az EKB negyedévente közzéteszi felügyeleti banki statisztikáját^[6], így a jelentős hitelintézetek eszközminőségi adatait is. Az 1. táblázat az NPL-állomány szintjének 2017 és 2018 közötti csökkenését mutatja be.

Az euroövezetben a nemteljesítő hitelek aránya országonként továbbra is számottevő eltéréseket mutat, ahogy a 2. táblázatban látható. A görög, ciprusi és portugál jelentős hitelintézetek NPL-mutatója a legnagyobb (2018 harmadik negyedévében az országonkénti súlyozott átlagok rendre 43,4%, 20,7% és 14,5%). A trendből látható, hogy az előző év azonos időszakához viszonyítva az NPL-mutató nagymértékben csökkent a ciprusi (−13,3 százalékpont), szlovén (−5,3 százalékpont), ír (−3,7 százalékpont), portugál (−3,6 százalékpont), görög (−3,2 százalékpont) és olasz (−2,5 százalékpont) jelentős hitelintézeteknél. 2018 harmadik negyedévében az olasz jelentős hitelintézetek NPL-állománya volt a legnagyobb (153 milliárd €), majd utánuk következtek a francia (130 milliárd €), a spanyol (95 milliárd €) és a görög jelentős hitelintézetek (90 milliárd €).

1.2.2 Az EKB bankfelügyeletének szerepe az uniós NPL-problémák megoldását célzó, átfogó stratégiában

A magas NPL-állományhoz kötődő kockázatok kezelése az egész gazdaság szempontjából fontos, mivel az ilyen hitelek teherként nehezednek a bankok jövedelmezőségére, és értékes erőforrásokat vonnak el, korlátozva az új hitelek kihelyezését. A bankszektorban jelentkező problémák gyorsan továbbgyűrűzhetnek a gazdaság más szektoraiba, hátrányosan érintve a foglalkoztatásra és a növekedésre vonatkozó várakozásokat. Az EKB tehát az európai bankrendszer biztonságának és szilárdságának előmozdítására vonatkozó megbízatásával összhangban azt ajánlja a bankoknak, hogy tegyenek többet az NPL-állományaik kezelése érdekében.

Az EKB bankfelügyelete kialakította az NPL‑ek felügyeleti keretrendszerét, amely három stratégiai összetevőből áll. Ezek vagy közvetlenül a meglévő NPL‑állományokkal foglalkoznak, vagy az új NPL‑ek jövőbeli felhalmozódását hivatottak megakadályozni:

• Az összes jelentős hitelintézetnek szóló NPL‑útmutatás, amely felvázolja az NPL‑ek kezelésére és csökkentésére irányuló, kvalitatív felügyeleti elvárásokat;
• Az NPL‑állománnyal a felügyeleti párbeszéd részeként foglalkozó feltételrendszer, amelynek része (i) a bankok saját NPL‑csökkentő stratégiáinak értékelése és (ii) az egyes bankokra vonatkozó konkrét felügyeleti elvárások, amelyek célja a megfelelő céltartalékképzés a meglévő NPL‑ekre;
• Az NPL‑útmutatás kiegészítése, amely körvonalazza az új NPL‑ek megfelelő időzítésű céltartalékképzési gyakorlatának elősegítését célzó mennyiségi felügyeleti elvárásokat.

A keretrendszert külön erre a célra létrehozott akciócsoport dolgozta ki, amely az INH‑k és az EKB képviselőiből állt. Az EBH megfigyelőként szintén részt vett a munkában, amelyet az NPL‑ekkel foglalkozó – Sharon Donnery (a Banc Ceannais na hÉireann/Central Bank of Ireland alelnöke) vezette – magas szintű csoport irányított. Utóbbi 2015 és 2018 között 16 alkalommal ült össze megvitatni az NPL‑ek felügyeleti keretrendszerének kidolgozásáról és megvalósításáról szóló javaslatokat. Elnöke a munkáról 14 ízben számolt be a Felügyeleti Testületnek és ötször a Kormányzótanácsnak. Megbízatása végeztével, 2018 végén az akciócsoport feloszlott, a nemteljesítő hitelek felügyeleti keretrendszerének gyakorlati alkalmazását pedig sikeresen átadta az EKB bankfelügyelete alaptevékenységet végző szervezeti egységeinek.

A nemteljesítő hitelek jelentette kihívás megoldása azonban messze meghaladja a felügyeleti hatáskört, ehhez a nemzeti hatóságok és az európai intézmények összefogására van szükség. Ugyanez volt az egyik legfontosabb megállapítása az EKB nemzeti gyakorlatot vizsgáló NPL-állapotfelmérésének is, amelynek a legfrissebb változata 2017 júniusában jelent meg. A fenti állítást a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa is elismerte 2017 júliusában, amikor a pénzügyminiszterek cselekvési tervet fogadtak el az európai nemteljesítő hitelek kezeléséről. A terv három területen szólít fel intézkedésre: a bankfelügyelet, a fizetésképtelenségi és követelésbehajtási rendszerek reformja, valamint a másodlagos piacok fejlesztése terén. 2018 novemberében a Bizottság közzétette a cselekvési terv eredményeiről szóló harmadik jelentést, amely megállapította, hogy a végrehajtásban jelentős előrelépést tettek. Az EKB bankfelügyelete aktívan hozzájárul az említett három terület számos NPL-kezdeményezéséhez, köztük a cselekvési tervben megfogalmazott programokhoz, szorosan együttműködve a programokat irányító érdekeltekkel.

Ezzel összefüggésben az EKB bankfelügyelete gondosan egyeztetett az érintett európai intézményekkel, így például az Európai Bizottsággal arról, hogy biztosítani kell a következők kiegészítő jellegét: (i) az 575/2013/EU rendeletnek a nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat, továbbá (ii) az EKB bankoknak szóló NPL-útmutatása kiegészítése.

Ezenkívül támogatta az EBH-t a nemteljesítő és átstrukturált kitettségek kezelésére vonatkozó általános iránymutatások, valamint a nemteljesítő és átstrukturált kitettségek nyilvánosságra hozására vonatkozó iránymutatások kiadásában. Az iránymutatásokat minden uniós hitelintézetnek alkalmaznia kell. Ami a kevésbé jelentős hitelintézeteket illeti, az iránymutatásokat arányosan kell alkalmazniuk, az iránymutatásokban meghatározottak szerint. Az EKB emellett – az EBH-val és az Egységes Szanálási Testülettel (SRB) szoros együttműködésben – segítette az Európai Bizottság szolgálatait a nemzeti eszközkezelő társaságok létrehozásáról szóló technikai tervezet előkészítésében, amelyet 2018 márciusában tettek közzé.

Végezetül, az EKB bankfelügyelete folytatta az EBH-val az új hitelekkel kapcsolatos garanciavállalási standardok javítására irányuló közös munkát. Részt vett még az ERKT azon munkacsoportjában, amely a nemteljesítő hitelek makroprudenciális megközelítéseiről szóló beszámolót készítette. Utóbbi központi témája, hogy milyen szerepet játszhat a makroprudenciális politika az NPL‑állomány rendszerszintű növekedésének megelőzésében.

1.2.3 Az EKB bankfelügyelete felügyeleti NPL‑módszertanának legfontosabb elemei

A bankok NPL-csökkentő stratégiái – eredmények és értékelés

2017 márciusában az EKB az NPL‑ekről szóló útmutatást adott ki a bankok számára. Az útmutatás nyomán a nagyobb NPL- és végrehajtás alá vont eszközállománnyal küzdő jelentős hitelintézeteket felszólítottuk, hogy mutassák be az EKB bankfelügyeletének az NPL‑ek és a végrehajtás alá vont eszközök állományának csökkentésére kidolgozott stratégiáikat. Az NPL‑útmutatás e tekintetben az egyes bankokkal fenntartott, folyamatos felügyeleti párbeszéd alapja. A bankok feladata, hogy megfelelő NPL‑stratégiákat valósítsanak meg, és NPL‑portfólióikat változatos stratégiai eszközökkel – úgymint hitelrendezéssel, törlesztéssel, portfólióértékesítéssel stb. – kezeljék.

Az említett NPL‑stratégiáknak célszámokat kell tartalmazniuk az NPL‑ek három év alatti portfóliószintű csökkentésére. A célokat a bankok saját hatáskörben tűzik ki, majd tájékoztatják róluk a JST‑ket. Az NPL‑útmutatás 2. fejezete felvázolja az NPL‑csökkentő stratégiák kialakításának legjobban bevált gyakorlatát, és felsorolja a végrehajtásukra alkalmazható eszközöket, többek között az átstrukturálást, az aktív portfóliócsökkentést, a kitettség típusának módosítását és a jogi lehetőségeket. Emellett rámutat, hogy a bankoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy NPL‑stratégiáik ne csupán egyetlen alternatívát tartalmazzanak, hanem a rövid, közép- és hosszú távú célkitűzéseik legmegfelelőbb elérését szolgáló stratégiák és opciók kombinációját. Az ilyen eszközök ideális összeállítása az egyes bankok portfóliójának sajátosságaitól, működési piacától és jogi környezetétől függ. Fontos megjegyezni, hogy a bankok vezetésének saját belátása szerint, alapos mérlegelés alapján célszerű kiválasztani az alkalmazandó eszköztárat. Az EKB nem jelezte, hogy bizonyos NPL‑csökkentő eszközöket előnyben részesítené másokkal szemben.

A közös felügyeleti csoportok (JST) feladata, hogy felülvizsgálják, megkérdőjelezzék és figyelemmel kísérjék a bankok előrelépését az NPL‑csökkentési célkitűzéseik elérésében. Ez a szerep teljes mértékben illeszkedik szokásos felügyeleti munkájukba, és a SREP szerves részét képezi. A JST‑k a stratégiák értékelése során a következő három átfogó elemre koncentrálnak: (i) ambiciózusság; (ii) a stratégia hitelessége; és (iii) irányítási szempontok. Az értékelés a bruttó nemteljesítő kitettség és végrehajtás alá vont eszközök (együttesen „nemteljesítő eszközök”) állományából álló banki portfólió nagyon aprólékos vizsgálatára épül.

A nagyobb NPL-állományú bankok negyedévente kötelesek meghatározott NPL‑adatokat szolgáltatni a közös felügyeleti csoportoknak, részletesen bemutatva az NPL-csökkentésük alapját képező tényezőket. A JST-k a negyedéves jelentések alapján kísérik figyelemmel a bankok eredményeit, és mérik össze a stratégiáikban előírt célszámokkal mind összességében, mind portfóliónként. Ezenkívül figyelik, hogy a bankok a céljaikhoz mérve milyen előrelépést tettek mind céltartalékkal, mind anélkül, hogy az elemzés holisztikus szemléletét biztosítsák. A közös felügyeleti csoportokkal folytatott rendszeres együttműködésük részeként a hitelintézeteknek évente két ízben végrehajtási jelentést kell készíteniük és benyújtaniuk.

Utóbbi célja, hogy tisztázza, milyen teljesítményt nyújtanak a bankok az NPL‑stratégiáikhoz képest mind kvantitatív, mind kvalitatív szempontból. A mennyiségi előrelépés a negyedéves NPL‑adatok alapján mérhető, és lebontható az NPL‑ek mérséklésére ható konkrét tényezők, mint például készpénzben történt törlesztés, értékesítés, leírás stb. meghatározásához. Eszerint a bankoknak nem csak az általános csökkenés elemzésére kell összpontosítaniuk, hanem portfóliószinten is ki kell emelniük a mozgatórugókat és a kapcsolódó alul- vagy túlteljesítés hátterében álló okokat. Ennek magyarázata, hogy a bank múltbeli NPL‑csökkentési eredményei és jövőbeni lehetőségei szorosan összefüggenek.

A mennyiségi aspektusok rögzítéséhez ajánlatos, hogy a bankok konkrét, problémás eszközosztályokat vagy -portfóliókat elemezzenek és vizsgáljanak, kitérve ezeknek a tőkére portfóliószinten kifejtett hatásaira. Emellett az összes idevágó adat és elemzés figyelembevételével gondoskodniuk kell NPL‑stratégiáik állandó aktualizálásáról, hogy azok hitelesek, a célnak megfelelők és kivitelezhetők legyenek.

A bank előrelépésének kvalitatív szempontjai szintén nagyon lényegesek. NPL‑stratégiájának ezért gondosan összeállított operatív tervet is tartalmaznia kell, amely a stratégiában foglalt minőségi mérföldkövek, intézkedések és célok alapját képezi. Minőségi eredményeinek vizsgálata során proaktívan meg kell határoznia minden potenciális akadályt, amely a stratégia sikeres végrehajtása elé gördülhet. E tekintetben az NPL‑állományok csökkentésének különféle hajtóerői különböző dolgokat kívánnak meg. A késedelmes kölcsönök törlesztése, például, stabil működési keretet, elegendő erőforrást és átfogó átstrukturálási keretet igényel, míg a portfóliók értékesítése jó minőségű adatokat, magas színvonalú informatikai infrastruktúrát, tapasztalt vezetést és alkalmas pénzügyi tanácsadókat. A JST‑k bankról bankra felülvizsgálják a stratégiák kvalitatív jellemzőit, és visszajelzést nyújtanak a megállapított hiányosságokról.

Az NPL-útmutatás nagy hangsúlyt fektet a külön hitelrendezési egységek, egyértelmű szabályzatok és eljárások, valamint a jól körülhatárolt átstrukturálási termékcsomag fontosságára. Emellett kihangsúlyozza, hogy a vezetői testületeknek jelentős szerepet kell vállalniuk az NPL-kérdésben. A bankoknak tehát felül kell vizsgálniuk belső irányítási struktúráikat és operatív rendelkezéseiket az NPL-ek kezelése szempontjából – a vezetői testületeknek például teljes mértékben fel kell vállalniuk a problémát.

A törlesztésre, rendezésre és átütemezésre fordított nagyobb figyelem segítheti a prudensebb hitelkockázati gyakorlat elterjedését, ami idővel elősegítheti, hogy a bankok a kockázatoknak megfelelőbb normákat és szervezetirányítást alkalmazzanak hitelezési tevékenységük során.

Az elmúlt években a bankok általánosságban határozott előrelépést értek el NPL‑stratégiáikkal, amint azt az NPL-állományok számos európai országban és bankban tapasztalt jelentős visszaesése bizonyítja. Ezzel együtt az NPL-állományok magas szinten maradtak, ezért a JST-k továbbra is kapcsolatban maradnak a bankokkal, és szükség esetén a további előrelépés érdekében jelzik kifogásaikat. Ha egyes bankok nem érik el saját célkitűzéseiket, elvárják tőlük, hogy késlekedés nélkül megtegyék az elégséges és megfelelő korrekciós lépéseket.

A bankok országonként és pénzintézetenként is változatos eszközöket alkalmaznak NPL-állományaik csökkentésére, amelyek között megtalálható az átstrukturálás és az ehhez köthető készpénzes törlesztés, portfólióértékesítés, leírás és végrehajtás is. Egyes országok sajátos körülményeik miatt bizonyos eszközöket előszeretettel használnak másokhoz képest. Úgy tűnik azonban, hogy a megközelítések még országon belül is nagyon eltérnek a bankok egyedi jellegzetességeinek függvényében.

Az NPL-stratégia ma már a nagy NPL-állományú bankok vállalati és az EKB bankfelügyelete felügyeleti folyamatainak szerves része. Ennek megfelelően az ezzel a felügyeleti prioritással kapcsolatos munka 2019-ben is folytatódik.

Az NPL-állományokra történő céltartalékképzésre vonatkozó, bankspecifikus felügyeleti elvárások

Az EKB 2018. július 11-én további lépéseket jelentett be az NPL-állományra (azaz az EBH 2018. március 31-i meghatározása szerint nemteljesítőnek minősülő kitettségekre) vonatkozó felügyeleti megközelítése terén. A megközelítésben konzisztens feltételrendszert hoznak létre, amely – a felügyeleti párbeszéd részeként –az egyes bankokra vonatkozó konkrét felügyeleti elvárásokon keresztül foglalkozik a kérdéssel. Az elvárások célja a meglévő NPL-ekre történő megfelelő céltartalékképzés, és ezáltal az euroövezet egész bankrendszere rugalmasságának az erősítése.

Ennek jegyében az EKB bankfelügyelete továbbra is kapcsolatban maradt az egyes bankokkal, hogy meghatározza felügyeleti elvárásait. A felmérés alapját az egyes bankok aktuális NPL-mutatói, fő pénzügyi jellemzői, NPL-csökkentő stratégiája (ha van), valamint az egységes bánásmód biztosítása érdekében a hasonló versenytársak összehasonlító értékelése képezte. Ezenkívül a legfrissebb adatokat és azok további céltartalék-semlegesítési képességét is figyelembe vettük.

Az EKB közvetlen felügyelete alá tartozó minden jelentős hitelintézetet felmértünk azzal a céllal, hogy bankonkénti elvárásokat tűzzünk ki. Ez garantálja, hogy az egyes bankokban tovább csökkentsék a fennmaradt kockázatokat, és hogy középtávon az NPL-állományok és az NPL-forgalom azonos mértékű figyelmet kapjon.

Az NPL-útmutatás kiegészítésének véglegesítése

2018 elején az EKB véglegesítette a bankoknak címzett, nemteljesítő hitelekről szóló útmutatásához fűzött kiegészítését, amelyről korábban, 2017. október 4‑től december 8-ig tartó nyilvános konzultációt tartott. 2018. március 15-én a konzultáció keretében kapott részletes észrevételekkel együtt közzétette a kiegészítést, valamint az EKB-nak az észrevételekre adott visszajelzéseit tartalmazó összefoglalót.

A 2017. március 20-án kiadott kvalitatív NPL-útmutatást kiegészítő dokumentum meghatározza, hogy az EKB felügyelete milyen mértékű céltartalék képzését várja el az új NPL-ekre. A jogilag nem kötelező érvényű kiadvány a jelentős hitelintézetek és az EKB bankfelügyelete közötti felügyeleti párbeszéd alapja, és a 2018. április 1. után az EBH definíciója szerint NPL-nek minősített kölcsönökkel foglalkozik.

A kiegészítés hátterében az áll, hogy – a tőkekövetelményekről szóló irányelvvel (CRD IV.) összhangban – a felügyelőknek fel kell mérniük és kezelniük kell azokat az egyes pénzintézeteket érintő kockázatokat, amelyekre még nem, vagy nem kellő mértékben térnek ki a tőkekövetelményekről szóló rendeletben (CRR) előírt, kötelező prudenciális követelmények (más néven „az 1. pillér szerinti szabályok”). A jelenlegi prudenciális keretrendszerben a felügyeletek kötelesek felmérni a bankok céltartalékait, és dönteni arról, hogy prudenciális szempontból megfelelőek és időszerűek-e. A kiegészítés kifejti az EKB bankfelügyeletének ez irányú elvárásait, így világos kiindulópontot nyújt a felügyeleti párbeszédhez. Más felügyeleti elvárásokhoz hasonlóan kiegészítője a kötelező érvényű jogszabályoknak, amelyek között megtalálható egy olyan rendelet iránti javaslat, amely a CRR nemteljesítő kitettségekre vonatkozó minimális veszteségfedezet tekintetében történő módosításáról szól. Ennélfogva az EKB a kiegészítést az érintett európai intézményekkel, mint például az Európai Bizottsággal, szoros együttműködésben készítette.

A kiegészítésben megfogalmazott felügyeleti elvárások figyelembe veszik az NPL‑ek fedezettségének mértékét. A biztosítékkal egyáltalán nem fedezett kitettségek, illetve a részben fedezett kitettségek fedezetlen részei esetében az az elvárás, hogy a nemteljesítő hitellé minősítéstől számított két éven belül elérjék a 100%-os céltartalék-fedezettséget. A teljes mértékben biztosítékkal fedezett kitettségek, illetve a részben fedezett kitettségek biztosítékkal fedezett részei esetében az az elvárás, hogy fokozatos pályát követve a nemteljesítő hitellé minősítéstől számított hét éven belül elérjék a 100%-os céltartalék-fedezettséget. A biztosítékkal fedezett kitettségekre vonatkozó elvárások azt a prudenciális elvet követik, amely szerint a hitelkockázati védelemnek megfelelő gyorsasággal érvényesíthetőnek kell lennie.

A kiegészítést a gyakorlatban a felügyeleti párbeszéd részeként alkalmazzuk, amelynek során a közös felügyeleti csoportok megvitatják az egyes bankokkal a kitűzött prudenciális céltartalékképzési elvárástól való eltéréseket. A későbbiekben – a bank egyedi körülményeit figyelembe véve – az EKB bankfelügyelete eseti alapon dönt róla, hogy alkalmazandók-e felügyeleti intézkedések, és ha igen, melyek a megfelelők. A párbeszéd eredményei első ízben a 2021. évi SREP eljárásba épülnek majd be. A bankoknak célszerű a rendelkezésre álló időt a felkészülésre valamint hitelbírálati irányelveik és kritériumaik felülvizsgálatára fordítaniuk, hogy visszaszorítsák az új NPL-ek kialakulását, különösen a jelenlegi kedvező gazdasági helyzetben.

1.3 A SREP-módszertan továbbfejlesztése

1.3.1 Az ICAAP/ILAAP nagyobb szerepet kap a felügyeleti kockázatértékelésben

A bankszektort érő pénzügyi sokkokat gyakran felerősíti, sőt kiváltja a banki tőke és likviditás elégtelen mennyisége és minősége. A hitelintézetek alkalmazkodóképességének megerősítéséhez elengedhetetlen két alapvető folyamat: a belső tőkemegfelelőség-értékelési eljárás (ICAAP) és a belső likviditásmegfelelőség-értékelési eljárás (ILAAP). Az ezekre vonatkozó követelményeket a CRD IV. irányelv írja elő.

Mindkettőnek az a célja, hogy a pénzintézeteket arra ösztönözze, hogy az adott szervezetre szabott megközelítéssel, strukturált módon mérjék fel és kezeljék tőke- és likviditási kockázataikat. Többről szólnak, mint a felügyeleteknek készített jelentésről, ugyanis ezek az átfogó és értékes belső banki eljárások minden időszakban lehetővé teszik a tőke- és a likviditási kockázat felmérését, hatékony kezelését és fedezését. A bankok feladata, hogy arányos módon alkalmazzák az ICAAP és ILAAP eljárást, azaz összhangban többek között a hitelintézet üzleti modelljével, méretével, összetettségével, kockázatosságával, valamint a piaci várakozásokkal.

Amint az SSM felügyeleti prioritásai között olvasható, az ICAAP és ILAAP eljárások kulcsfontosságú eszközök a hitelintézetek tőke- és likviditásmegfelelésének kezeléséhez, ezért különös figyelmet érdemelnek a felügyeletektől. A SREP részeként az ICAAP és az ILAAP eljárások minőségét és eredményeit számításba vesszük a tőke-, a likviditási és a kvalitatív intézkedések meghozatalánál. A megfelelő ICAAP és ILAAP mind a hitelintézet, mind a felügyelet számára csökkenti a pénzintézetet ténylegesen érintő kockázatokat övező bizonytalanságot. Emellett nagyobb mértékben biztosítják a felügyelőket arról, hogy a hitelintézet képes gondoskodni a megfelelő tőkéről és likviditásról, így életképes marad.

Az ICAAP és az ILAAP a jövőben még nagyobb szerepet tölt majd be a SREP eljárásban, ösztönözve a bankokat belső folyamataik folyamatos fejlesztésére. Az ICAAP mennyiségi és minőségi aspektusai hangsúlyosabb szerepet játszanak majd többek között a 2. pillér szerinti szavatolótőke-követelmények kockázatonkénti meghatározásában.

1.3.2 A bankoknak szóló tőke- és likviditáskezelési útmutatók véglegesítése

Az EKB bankfelügyelete a közelmúltbeli SREP-felmérései során arra a következtetésre jutott, hogy a jelentős hitelintézetek több mint felének ICAAP és több mint harmaduk ILAAP eljárásaiban komoly hiányosságok mutatkoznak, amit az „elégtelen” vagy „gyenge” általános minősítésével is kifejezésre juttatott. Az említett eljárások nem nyújtanak szilárd alapot sem a tőke és likviditás prudens kezeléséhez, sem a kiegészítő szavatolótőke-követelmények meghatározásához. Így a pénzintézetekkel szemben felmerült az igény, hogy (tovább)fejlesszék ICAAP és ILAAP eljárásaikat.

Az EKB bankfelügyelete 2018 novemberében a hitelintézetek ICAAP és ILAAP eljárásaira vonatkozó útmutatókat tett közzé, amelyek fontos szerepet fognak betölteni a szükséges fejlesztések elősegítésében. Az útmutatók kiadása fontos mérföldkő az EKB-nak a banki tőke és a likviditáskezelési megközelítések javítására tett kísérletében, amely az ICAAP és az ILAAP eljárásokra vonatkozó felügyeleti elvárások 2016. januári publikálásával kezdődött meg. Ennek folyományaként 2017 elején többéves ICAAP- és ILAAP-tervet indított azzal a céllal, hogy részletesebb elvárásokat dolgozzon ki, és idejekorán tájékoztassa a hitelintézeteket az elvárt irányvonalról. Az útmutatók alapját a 2016. évi elvárások képezték, amelyeken három ízben javítottunk, figyelembe véve a két nyilvános konzultáció során összegyűlt, mintegy 800 észrevételt. Az elvárások általános iránya azonban ennek során változatlan maradt.

Az útmutatókban szereplő, ma már sokkal szélesebb körű elvárásokat az EKB 2019 januárjában kezdte alkalmazni. Az útmutatóknak azonban nem céljuk, hogy teljes körű iránymutatást nyújtsanak a helyes ICAAP és ILAAP minden releváns aspektusáról, hanem elvi alapú megközelítésből a felügyeleti nézőpontból fontos, kiválasztott szempontokra koncentrálnak. Az EKB bankfelügyelete hangsúlyozza, hogy az ICAAP és az ILAAP elsősorban belső eljárások, amelyeket az egyes pénzintézetekre kell szabni. A sajátos viszonyaiknak megfelelő ICAAP és ILAAP bevezetése ennélfogva továbbra is az egyes hitelintézetek feladata. Az útmutatók úgy nyújtanak segítséget ehhez a bankoknak, hogy hét alapelv formájában meghatározzák az ICAAP- és ILAAP-elvárásokat, amelyeket számos ábrával és példával szemléltetnek.

A felügyelők a SREP kulcselemeként – de más tevékenységek, például helyszíni ellenőrzések során is – eseti alapon felmérik, hogy a hitelintézetek teljesítik-e kötelességeiket, és üzleti tevékenységükkel, kockázati profiljukkal és más releváns körülményekkel összhangban gazdálkodnak-e tőkéjükkel és likviditásukkal. A felmérésekből levont tanulságok várhatóan még nagyobb hatást gyakorolnak a SREP eljárásra és a belőle eredő felügyeleti intézkedésekre. Ha a bankok ICAAP/ILAAP eljárásai helyesek és jók, a SREP eljárásban ezt pozitívan figyelembe vesszük.

Mivel a helyes, eredményes, átfogó és előretekintő ICAAP és ILAAP elengedhetetlen a hitelintézetek ellenálló képességének biztosításához, arra ösztönzi őket, hogy az útmutatók segítségével minél hamarabb orvosolják a tőke- és likviditáskezelésükben mutatkozó hiányosságokat. Mivel az EKB felügyeleti elvárásainak irányvonala és általános elvei a 2016. januári első publikáció után nem módosultak, a jelentős pénzintézeteknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az elvárások mielőbbi figyelembevételéért. Az útmutatók kidolgozása több éven át tartott, az EKB pedig világosan jelezte, hogy elvárásait fokozatosan pontosítani fogja. Az útmutatók 2018. novemberi közzététele és alkalmazásuk 2019. januári megkezdése között rendelkezésre álló idő rövidsége nem mentség a meghozandó intézkedések elmaradására.

1.3.3 Az informatikai kockázat kezelésére tett lépések

Az informatikai kockázat, a kiberbiztonsági kockázatot is beleértve, az EKB bankfelügyeletének kezdettől fogva kiemelt területe, amely 2019-re az egyik felügyeleti prioritás lett.

A működési kockázat folyamatos felügyeletének részeként a közös felügyeleti csoportok foglalkoznak az IT-kockázat felügyeletével. 2018-ban minden releváns informatikai kockázatról továbbképzést kaptak annak érdekében, hogy megerősödjenek a folyamatos felügyeleti tevékenységekhez, valamint az éves SREP eljáráshoz szükséges készségeik és ismereteik. Az EBH-nak a SREP során végzendő IKT-kockázatértékeléshez kiadott iránymutatásai alapján az EKB bankfelügyelete közös, standardizált IT-kockázatértékelési módszertant vezetett be. A bankoknak készült, átfogó önértékelési kérdőív és a közös felügyeleti csoportok informatikai kockázatfelmérésének eredményei felhasználásával gondosan kidolgozott, horizontális elemzéssorozatot hajtottunk végre, amelynek a JST-k számos megállapítását felhasználták a felügyeleti tevékenységük során. Emellett tematikus visszajelzést adott a jelentős pénzintézetek IT‑kockázatkezelésének általános állapotáról. Általánosságban az elemzések visszaigazolták az EKB bankfelügyeletének korábbi súlyponti területeit: az informatikai biztonságot, a külső szereplőkre utaltságot és a külső felek kezelését, valamint az informatikai műveleteket.

2018-ban folytatódtak az informatikai kockázatra összpontosító helyszíni ellenőrzések, amelyek kiegészítik a közös felügyeleti csoportok végezte folyamatos felügyeletet. Az EKB bankfelügyeletének helyszíni ellenőrzési módszertanán alapuló ellenőrzések konkrét IT-kockázati célokat vizsgáltak a JST-k kérésére azzal a céllal, hogy alaposan kidolgozzák és igazolják az utóbbiak végezte IT-kockázatértékeléseket, és pontosabb képet kapjanak arról, a jelentős hitelintézetek hogyan kezelik az informatikai kockázatokat. 2019-ben néhány IT-kockázati helyszíni ellenőrzés kampányjelleggel zajlik majd, azaz több jelentős bankban hasonló léptékben azonos témát vizsgál. Ez megkönnyíti az ellenőrzések hatékonyabb előkészítését és kivitelezését, valamint az eredmények összehasonlítását.

A korábbi évekhez hasonlóan a 19 euroövezeti ország minden jelentős pénzintézete az észlelés után haladéktalanul köteles volt bejelentést tenni a jelentős kiberbiztonsági incidensekről. Ennek köszönhetően az EKB bankfelügyelete meg tudja határozni és figyelni a jelentős hitelintézeteket érintő kiberbiztonsági események tendenciáit, valamint gyorsan tud reagálni, ha egy vagy több jelentős pénzintézetben súlyosabb incidens történik.

Az informatikai és kiberbiztonsági kockázat összehangolt kezelése, továbbá az ismeretek és a bevált gyakorlat megosztásának elősegítése érdekében az EKB bankfelügyelete kétoldalú megbeszélések és nemzetközi munkacsoportban való részvétel formájában továbbra is kapcsolatot tartott minden releváns érdekelttel (INH-kkal, belső EKB-s szereplőkkel, a fizetési rendszerek és a piaci infrastruktúra szakértőivel, az unión belüli és kívüli más felügyeletekkel, az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA) stb.).

1.4 Tematikus felülvizsgálatok

Az üzleti modellek és jövedelmezőségi tényezők tematikus felülvizsgálata

2018-ban az EKB bankfelügyelete befejezte az üzleti modellekkel és jövedelmezőséget meghatározó tényezőkkel foglalkozó, tematikus felülvizsgálatát, amelyről beszámolót adott ki. A felülvizsgálat 2016-ban indult azzal a céllal, hogy mélyrehatóan, bankonként elemezze, milyen mértékben képesek a jelentős hitelintézetek mérsékelni az üzleti modelljeik gyengeségeit, megfigyelje a csekély jövedelmezőség következményeit, és a JST-k bankonként szerzett tapasztalatait egységesítve gazdagítsa a horizontális elemzést. Az első két évet az eszközök kidolgozásának, az adatgyűjtésnek és a JST-k végezte mélyreható elemzésnek szenteltük.

2018 elején a közös felügyeleti csoportok tájékoztatták a jelentős bankokat a tematikus felülvizsgálat megállapításairól és fő következtetéseiről. Az elhivatott felügyeleti párbeszéd részeként megvitatták a feltárt hiányosságokat, és jelezték a jelentős hitelintézetek üzleti terveivel kapcsolatos fenntartásaikat. A felügyeleti párbeszéd eredményeit a megállapításokat összefoglaló, emlékeztető levélben öntötték hivatalos formába. Az eredményeket felhasználták a 2018‑as SREP‑ciklusban az üzleti modellek kiértékelése során. 2018 szeptemberében az EKB bankfelügyelete közzétette a honlapján a tematikus felülvizsgálat általános tanulságait.

A felülvizsgálat kimutatta, hogy, noha általánosságban javult az euroövezeti bankok gazdasági helyzete, változatlanul nyomás nehezedik a jövedelmezőségre és az üzleti modellekre. Az összesített tendenciákon túl a jelentős hitelintézetek jövedelmezőségi helyzete nagymértékben különbözik egymástól, miközben egyeseknél megfigyelhető a bankok által prognosztizált középérték felé történő konvergencia, ahogy a legrosszabbul teljesítők a jövedelmezőségük jelentős javulására számítanak (lásd a 3. diagramot). A társaiknál az előző években jobban teljesítő bankok nagy földrajzi szóródást mutatnak, különféle méretűek, és eltérő üzleti modellt követnek.

Az elemzés igazolta, hogy a bankok stratégiai kormányzási képessége^[7] jelentősen befolyásolja a jövedelmezőségüket. A JST-k azt is megfigyelték, hogy számos bank nagyobb kockázattal (nevezetesen hitelkockázattal^[8] vagy működési kockázattal^[9]) járó tevékenységekbe kezdve kísérli meg feltornázni nyereségességét. Mivel az ilyen tevékenységek legitim üzleti okkal is magyarázhatók, az egyes ajánlások nem feltétlenül kérdőjeleznek meg egy adott stratégiát, inkább igyekeznek a kockázat monitorozásával és féken tartásával javítani a stratégiai kormányzást és a kockázatkezelést. A közös felügyeleti csoportok részt vettek a fenti kérdések azonosításában és értékelésében, és rendes bankmonitorozási tevékenységük részeként, teljes felügyeleti eszköztárukat bevetve figyelemmel kísérik őket.

Az IFRS 9 tematikus felülvizsgálata

A 2018 januárjában életbe lépett, pénzügyi instrumentumokra vonatkozó új számviteli standard (IFRS 9) hasznosítja a pénzügyi válság tanulságait, miszerint az elszenvedett veszteségre épülő modelleken alapuló céltartalék gyakran olyan veszteségelszámolást eredményez, amely nem elegendő és túl késő. Az IFRS 9 ezt a gyenge pontot a várható hitelveszteséget megjelenítő modell bevezetésével orvosolja, amely a kölcsön hátralévő élettartamára vonatkozó, előretekintő információkat használ fel. Ennek megvalósítása jellegénél fogva jelentős erőfeszítést igényel, és a modell gyakorlatban még nem ismert eredményességéből eredő potenciális kockázatokat hordoz.

A fentiek fényében az EKB 2016-ban úgy határozott, hogy felügyeleti prioritásainak részeként tematikus felülvizsgálatot indít az IFRS 9 standardról azért, hogy felmérje a hitelintézetek felkészültségét, és elősegítse az új standard minőségi és következetes végrehajtását. A pénzintézeteket az elért előrelépés fényében két csoportra osztották. Az első csoport felülvizsgálati eredményeit tartalmazó jelentést 2017-ben tették közzé az EKB bankfelügyeleti honlapján, a másodikét pedig a Felügyeleti Hírlevél cikkében 2018-ban.

A tematikus felülvizsgálat összességében segített felhívni a figyelmet az IFRS 9 alkalmazása kapcsán a bankok előtt álló kihívásokra, és rávilágított, hogy van még tér a fejlődésre.

A pénzintézeteknek azt javasoltuk, hogy korrekciós intézkedésekkel orvosolják a 2017 és 2018 során a tematikus felülvizsgálatban feltárt hiányosságokat. Az EKB bankfelügyelete jelenleg szoros figyelemmel kíséri, hogyan haladnak a bankok az intézkedésekkel. A tematikus felülvizsgálat többek között jelentős eltérést talált a bankok céltartalékképzési gyakorlatában, amelyet a JST-k 2018 folyamán utólagosan is megvizsgáltak, és 2019-ben is tovább ellenőriznek. Az IFRS 9 első alkalmazása 2018-ban szintén felügyeleti figyelmet kapott, beleértve a kitettségek besorolásának változását, a céltartalékok allokálása és a kitettségek különböző szakaszok közti migrációját. Ezzel kapcsolatban az EKB vizsgálja a bankok számviteli gyakorlatát, különös tekintettel a szavatolótőkére és az adatszolgáltatásra.

Az EKB bankfelügyelete az IFRS 9 alkalmazását érintő utólagos intézkedései során a számvitellel kapcsolatos témakörökben együttműködik az ERKT-val, az EBH-val és az ESMA-val az IFRS 9 minőségi, következetes végrehajtása és az egész unióra kiterjedő befektetői átláthatóság érdekében.^[10]

Ezenkívül szoros figyelemmel kíséri, hogyan alkalmazzák a bankok az IFRS 9-re vonatkozó átmeneti intézkedéseket, amelyeket az EU jogalkotói azért foglalták bele a prudenciális keretrendszerbe, hogy mérsékeljék azt a hatást, amelyet az IFRS 9 értékvesztési követelményeire való áttérés a bankok elsődleges alapvető tőkéjére gyakorol. Mivel a fokozatos bevezetési szabályok kihathatnak néhány bank tőkemegfelelési mutatóira, az EKB figyelemmel kíséri ezek helyes alkalmazását.

A BCBS 239 tematikus felülvizsgálata

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) kockázati adatösszevonásról és kockázati adatszolgáltatásról szóló alapelveit 2013 januárjában publikálták. Ezzel összefüggésben 2016 és 2018 között 25 jelentős hitelintézetből álló mintán elvégeztük a bankok kockázati adatösszevonásának és kockázati adatszolgáltatásának tematikus felülvizsgálatát. Az eredményt 2018 májusában különjelentés formájában közzétettük az EKB honlapján. A jelentésből kiderül, hogy a megvizsgált jelentős pénzintézetek nem kielégítően alkalmazták a BCBS 239 alapelveket. A bankokat tájékoztattuk a felülvizsgálat eredményéről, és emlékeztető levélben korrekciós intézkedésekre szólítottuk fel őket. Ezzel összefüggésben felkértük őket, hogy nyújtsanak be világos, pontos és részletes cselekvési terveket. A központosított munkacsoport a közös felügyeleti csoportok támogatásával a horizontális egységesség érdekében értékelte a cselekvési terveket, jelenleg pedig szoros figyelemmel kíséri, hogyan halad a végrehajtásuk.

A tematikus felülvizsgálatban felhasznált módszertan a kockázati adatösszevonás és a kockázati adatszolgáltatás felügyeleti értékelési módszertanát gazdagítja majd. Jelenleg külön szerkesztői csoport építi be a metodológiát az SREP-módszertanba, amelyet a jövőben minden jelentős hitelintézetnél alkalmazni fogunk.

A felülvizsgálatot a BCBS által közzétett eredményes kockázati adatösszevonási és kockázati adatszolgáltatási elvek vezérelték. Miközben az EKB nyomon követi, hogyan fejlődnek az intézmények az említett területeken, rendszeresen tájékoztatja a BCBS kockázati adatokkal kapcsolatos hálózatát a legfrissebb releváns észrevételekről.

A kiszervezés tematikus felülvizsgálata

Az utóbbi években a technológiai folyamatok hatással vannak a világszerte kínált banki szolgáltatásokra. A kiszervezés például elősegítheti a bankok hatékonyságát, viszont kihívások elé is állíthatja őket a kockázatkezelésüket és a kiszervezett tevékenységek kontrollját illetően. A bankok a felhőszolgáltatóknak való kiszervezés iránt is érdeklődnek, amelyek nyújthatnak ugyan bizonyos előnyöket (pl. méretgazdaságosság és költséghatékonyság), de adatvédelmi és adatelhelyezési szempontból kihívást jelentenek.

Ennek fényében az EKB bankfelügyelete nagy figyelmet fordít az SSM 2017. évi felügyeleti prioritásai közé sorolt kiszervezésre. Ennek érdekében 2017-ben célzott mintavétellel kiválasztott jelentős hitelintézetek tematikus felülvizsgálatát végeztük el, majd 2018-ban, a rendes folyamatos felügyelet részeként utóintézkedéseket hoztunk. A tematikus felülvizsgálatban áttekintettük a bankok kiszervezési gyakorlatát, és az irányításuk és vezetésük terén jelentős különbségeket tártunk fel. Az EKB bankfelügyelete a további fejlődés elősegítése érdekében a legjobb gyakorlatot is meghatározta. A tematikus felülvizsgálat alapján részt vett az EBH munkájában (i) a felhőszolgáltatóknak történő kiszervezésről szóló EBH-ajánlások^[11] és (ii) az EBH új kiszervezési iránymutatásai kapcsán. Utóbbi a CEBS iránymutatásait és a fent említett ajánlásokat váltja fel, amikor 2019 későbbi részében hatályba lép.

Az EBH az említett dokumentumokban több olyan fontos kérdéssel foglalkozik, amelyek az EKB bankfelügyeletének tematikus felülvizsgálata során merültek fel. Az EBH ajánlásai általánosságban a lényeges tevékenységek felhőszolgáltatóknak való kiszervezésének olyan sajátosságaival foglalkoznak, mint például az adatok és a rendszerek biztonsága és fizikai helye. Az egyéb releváns szempontok – úgymint a hozzáférési és ellenőrzési jogok írásbeli kiszervezési megállapodásban történő biztosítása, titoktartási ügyek, kilépési stratégiák és alvállalkozónak történő, avagy láncszerű kiszervezés – a felülvizsgált iránymutatásokban szerepelnek. Emellett kötelezővé tették az összes kiszervezési tevékenység adataira vonatkozó nyilvántartás vezetését és – kérés esetén – a felügyeletek rendelkezésére bocsátását.

A felülvizsgált EBH-keretrendszer értelmében az EKB bankfelügyelete biztosítani igyekszik, hogy a bankok teljes mértékben kihasználják az innováció eredményeit, ugyanakkor biztonságos környezetet tartsanak fenn, amelyben kellő figyelemmel kísérik és mérséklik a kockázatokat. E célból beépítette az EBH ajánlásait a felügyeleti standardjaiba, megfelelő figyelmet szentelve nekik a folyamatos felügyelet során. Az iránymutatások végrehajtása iránt szintén elkötelezett, és figyelemmel kíséri azokat a lépéseket, amelyeket a bankok tesznek a kiszervezési rendszereik módosításáért. Ezenkívül a brexitből eredő, kiszervezéssel kapcsolatos kihívásokra és a bankok tevékenységáthelyezési terveire is figyelmet fordít, nehogy a kiszervezési megállapodások meggátolják az eredményes felügyeletet.

1.5 Folyamatos felügyelet

Az EKB bankfelügyelete a jelentős hitelintézetek kockázatalapú és arányos felügyeletére törekszik, mindezt szigorú és következetes módon. E célból minden évben meghatározza az állandó felügyeleti alaptevékenységeket, amelyek a meglévő szabályozói követelményekre épülnek: az SSM felügyeleti szabályzatára és az SSM felügyeleti prioritásaira. Ezek beletartoznak minden egyes jelentős hitelintézet folyamatos felügyeleti vizsgálati programjába (SEP).

A központilag meghatározott alaptevékenységek mellett a JST-k szükség szerint a bankok sajátosságaira szabhatják felügyeleti tevékenységeiket, így kezelni tudják a gyorsan változó intézményi vagy rendszerszintű kockázatokat.

2018-ban a következő SEP-tevékenységek vannak folyamatban: (i) kockázatokhoz kapcsolódó tevékenységek (azaz SREP és stressztesztelés); (ii) a szervezeti, adminisztratív vagy jogi követelményekkel kapcsolatos tevékenységek (pl. a jelentőség éves felülvizsgálata); (iii) olyan további tevékenységek, amelyeket a JST‑k a folyamatban levő SEP programnak a felügyelt csoport vagy szervezet sajátosságaihoz igazítása érdekében terveznek (pl. meghatározott témák, úgymint kiválasztott hitelportfóliók és eszközosztályok elemzése).

Arányosság

A SEP megfelel az arányosság elvének, azaz a felügyelet intenzitását az egyes hitelintézetek méretéhez, rendszerszempontú fontosságához és összetettségéhez igazítjuk. Ezek a tényezők határozzák meg a pénzintézetek esetében végzett folyamatos tevékenységek teljes számát (lásd a 4. diagramot).

Kockázatalapú megközelítés alkalmazása

A SEP kockázatalapú megközelítést alkalmaz, az egyes jelentős hitelintézetek legrelevánsabb kockázati kategóriáira összpontosítva. A nagy NPL-állománnyal rendelkező bankok jó példát jelentenek erre. Esetükben 2018-ban olyan speciális feladatokra került sor, mint például az NPL-csökkentő stratégiák értékelése az EKB elvárásainak tükrében. A nagy NPL-állományú bankok esetében ezért az átlagos bankokhoz képest magasabb volt a hitelkockázathoz kapcsolódó feladatok százalékos aránya. Ugyanez érvényes a piaci és kereskedési tevékenységeknek jobban kitett pénzintézetekre. Ezek piaci kockázattal kapcsolatos szempontból behatóbb felügyelet alá estek (lásd a 5. diagramot).

A folyamatos felügyelet 2018. évi kiemelt tevékenységei

A folyamatos 2018. évi SEP programmal összefüggésben a JST-k számára különösen jelentősek voltak a SREP-felméréshez kötődő tevékenységek, az uniós szintű stresszteszt lebonyolítása, valamint az IRRBB (banki könyvi kamatlábkockázat) érzékenységelemzésének utómunkálatai.

A SREP a közös felügyeleti csoportok egyik fő feladata. A JST-k 2018 folyamán részt vettek a SREP eljárásban, amelynek során a fő mérföldkövekhez, nevezetesen a tőke, likviditás és minőségi intézkedések előzetes értékeléséhez és a határozattervezetek készítéséhez kötődött a legélénkebb aktivitás. Azért, hogy az uniós szintű stresszteszt eredményeit is bele tudjuk venni a végső döntést tartalmazó levelekbe, elkészítésük határidejét 2019 januárjáig meghosszabbítottuk.

A JST-k jelentős részvételét igénylő további feladat volt a felügyeleti stresszvizsgálat, amely az (EBH mintájába bekerült 33 jelentős hitelintézeten végzett) uniós szintű stressztesztből és az (EBH mintájában nem szereplő 54 jelentős pénzintézetre kiterjedő) saját EKB-stressztesztből állt.^[12]

A közös felügyeleti csoportok további fő tevékenységét 2018-ban a 2017. évi IRRBB-érzékenységelemzés utómunkálatai adták. Azokat a bankokat, amelyeknél a vizsgálat potenciális sérülékeny pontokat tárt fel, a JST-k 2018 első negyedévében utólagos vizsgálat alá vetették. A bankokkal való folyamatos felügyeleti párbeszéd részeként az év során figyelemmel kísérték a bankonkénti megállapítások nyomán hozott korrekciós intézkedéseket.

Mélyreható vizsgálatok

A folyamatos felügyelet részeként a közös felügyeleti csoportok mérlegelhetik, hogy foglalkoznak-e az egyes hitelintézetekre jellemző konkrét kockázatokkal. Erre példa a SEP‑ek részét képező ún. mélyreható vizsgálatok – az egyedi problémák elemzése – hatókörének meghatározása. 2018-ban főként a szervezetirányításra, a hitelkockázatra, az üzleti modellekre és a jövedelmezőségre koncentráltak, ami nagyjából leképezte a 2018-as felügyeleti prioritásokat (lásd a 6. diagramot).

A SEP-tevékenységek állapota

A 2018. évi SEP programok sikeresen lezajlottak, az év végére a tevékenységek 95%-át elvégezték. Ebből 82% befejeződött, 13% pedig terv szerint haladt (például a helyreállítási tervek értékelése, amely 2018-ban kezdődött, és a menetrend szerint 2019-ben ér véget). A tevékenységek további 3%-a némi késedelemmel zárul le, 2%-uk pedig elmaradt, nagyrészt banki szerkezetváltozás vagy a működési engedély bevonása miatt (lásd a 7. diagramot). A bankrendszer fő kockázataira kiterjedő, legfontosabb tevékenységek azonban terv szerint lezajlottak. Összességében a késés és törlés alacsony aránya igazolja a folyamatos SEP programok megfelelőségét és stabilitását, valamint azt, hogy a JST-k képesek ezeket a terveknek megfelelően lefuttatni.

Felügyeleti megállapítások

A rendszeres felügyeleti tevékenységek egyik eredménye a „felügyeleti megállapítások”, amelyek a bankok által orvosolandó hiányosságokat tartalmazzák. Az utóbbi megvalósítását a közös felügyeleti csoportoknak kell nyomon követniük. Az évente regisztrált megállapítások száma az SSM első néhány évében emelkedett, majd stabilizálódott. 2018-ban a többségük belső modellekkel kapcsolatos vizsgálatokból származott (részben a felügyeleti szerepvállalást fokozó TRIM projekt miatt), valamint helyszíni ellenőrzésekből és tematikus felülvizsgálatokból (utóbbiak pl. az üzleti modellekkel és a jövedelmezőséggel foglalkoztak, lásd a 8. diagramot).

1.6 Helyszíni ellenőrzések

A 2018. évi helyszíni SEP program az SSM létrehozása óta a negyedik éves helyszíni ellenőrzési ciklust jelenti. 2018-ban összesen 156 helyszíni ellenőrzés indult a jelentős hitelintézeteknél, ugyanannyi, mint 2017-ben (lásd a 9. diagramot). 2018. december 31-re a legtöbbjük vagy lezárult (azaz eljuttatták a végleges helyszíni ellenőrzési jelentést a vizsgált szervezeteknek), vagy az adatszolgáltatási, illetve kivizsgálási szakaszban járt.

Az ellenőrzések fontossági sorrendjének hatékonyabb felállítása révén 2018-ban javult a helyszíni SEP stabilitása. Összességében 95%-uk a terv szerint indult meg, szemben a 2017. évi 84%-kal. A helyszíni SEP program azonban elég rugalmas maradt ahhoz, hogy az év közbeni rendszeres aktualizálás segítségével kezelni tudják a sürgős helyzeteket és váratlan eseményeket.

A helyszíni ellenőrzések tervezése az INH-k szoros együttműködésével zajlik, amelyek a vizsgálati csoportok vezetőinek és tagjainak többségét adják. 2018-ban az ellenőrzések 88%-át az INH-k vezették, elsősorban azokra a bankcsoportokra összpontosítva, amelyeknek az adott INH országában van a székhelye. A fennmaradó 12%-ot az EKB centralizált helyszíni vizsgálatokkal foglalkozó osztálya (COI) vezette.

2018-ban az EKB bankfelügyelete elérte azon célját, hogy növelje a nemzetközi és vegyes összeállítású csapatok által végrehajtott ellenőrzések teljes számát. A célkitűzés az arra irányuló, több éves törekvés része, hogy fokozatosan növeljék az ilyen vizsgálatok arányát. A vizsgálati csapat akkor minősül „nemzetközinek”, ha a vezetője és legalább egy csapattag nem az érintett székhely szerinti/fogadó INH-ból érkezik, „vegyesnek” pedig akkor, ha a vezetője ugyan az érintett székhely szerinti/fogadó INH-ból érkezik, de legalább két csapattag nem az érintett székhely szerinti/fogadó INH-ból jön. A 2018-ban indított 156 helyszíni ellenőrzésből 44-et (28%) vegyes vagy nemzetközi csapat bonyolított le, ami 2017-tel összevetve jelentős emelkedés (lásd a 3. táblázatot).

2018-ban az SSM 1150 helyszíni ellenőrének körülbelül harmada vett részt a COI által kidolgozott helyszíni ellenőrzési képzésen. Tíz különféle témában több mint 25 tanfolyamból lehetett választani, amelyek az összes fontos SREP-kockázati típussal, valamint a helyszíni ellenőrzések részét képező folyamatokkal is foglalkoztak. A program az EKB és az INH-k szoros együttműködésére épül: minden egyes kurzust helyszíni ellenőrök dolgoztak ki és tartottak, és a 2018-ban rendezett tanfolyamok 75%-ának az INH-k adtak helyet.

1.6.1 A helyszíni ellenőrzések főbb megállapításai

Az alábbi elemzés a 2018-ban véglegesített 154 helyszíni jelentés legfontosabb megállapításait tekinti át, mind a 2017., mind a 2018. évi SEP alapján.^[13]

Hitelkockázat

A hitelkockázati ellenőrzéseknek több mint a fele főként az eszközminőségre összpontosított, és hitelakták vizsgálatával zajlott. A többi elsősorban a banki hitelkockázat-kezelési folyamatok minőségi aspektusaira irányult. 2018-ban számos bankot érintő, három összehangolt hitelkockázat-ellenőrzési kampány indult, amelyek középpontjában (i) a lakóingatlanok, (ii) a kereskedelmi ingatlanok, és (iii) a nagy NPL-állományú bankok álltak. A legkritikusabb megállapítások részletesebben a következők voltak:

• Elégtelen hitelnyújtási folyamatok: az adós hiányos kockázatértékelése, nem kielégítő engedélyezési szintek, nem megfelelő hitelbírálati kritériumok és kivétel-jóváhagyási folyamatok.
• Adósok nem megfelelő besorolása és monitorozása: hiányosságok a fizetésképtelen vagy nemteljesítő kitettségek meghatározásában, illetve azonosításában, alacsony hatásfokú folyamatok a nagy kockázatot jelentő hitelfelvevők nyomon követésére.
• Céltartalék téves számítása: a fedezet és stabilitás (cure rate) túlértékelése, pontatlan cashflow-becslések, a fedezeti haircutok és a kollektív céltartalékolási paraméterek hiányosságai.
• Szabályozói mutatók: a kockázattal súlyozott eszközállomány (RWA) téves számítása, a nagy kitettségekre vonatkozó szabályozás megszegése.

Szervezetirányítási kockázat

A kizárólag a belső irányítási rendszerre és a kockázatkezelésre összpontosító, illetve más kockázati területekkel foglalkozó helyszíni ellenőrzéseken egyaránt találtak hiányosságokat. A következő területeken állapítottak meg kritikus problémákat:

• Vállalati struktúra és szervezet: a belső ellenőrzési keretrendszer hiányosságai, nem elegendő emberi erőforrás, a csoporton belüli összehangoltság hiánya.
• A vezetői testület szerep- és feladatkörei: hatáskör-átruházási hiányosságok, gyenge pontok a hitelintézet stratégiájának és vállalatirányítási rendszerének gyakorlati megvalósításában.
• Belső kontrollrendszer, beleértve a szabálykövetést, kockázatkezelést és belső ellenőrzést: a teljes belső kontrollrendszer állapotát, erőforrásait és tevékenységi körét érintő, lényeges megállapítások.

Működési kockázat

A talált lényeges problémák többsége a működési kockázat méréséhez (a vonatkozó adatgyűjtés hiányosságai, az operatív incidensek kezelésére irányuló elégtelen cselekvési tervek) és a kockázatkezelés és -feltárás hatóköréhez kötődött (a jelentős működési kockázatok nem teljes lefedettsége és meghatározása, a mérőszámok inkonzisztens használata a csoport jogi személyei között).

Informatikai kockázat

A különösen fontos megállapítások többségükben a következőkhöz kapcsolódtak: informatikai műveletek kezelése (elégtelen incidenskezelési folyamatok, az átfogó és pontos eszköznyilvántartás hiánya); hozzáférési jogosultságok kezelése (nem célravezető újrahitelesítési folyamatok, a feladatkörök elégtelen elkülönítése); adatminőség-kezelés (a kézi adatbevitel ellenőrzésére szolgáló működési folyamatok elégtelensége); informatikai biztonságfelügyelet (késedelmes és helytelen problémaészlelési és kárenyhítési intézkedések).

Tőkekockázat

Az (1. pillér szerinti) szavatolótőkével kapcsolatos megállapítások szerint nem a helyes kockázati súlyokat társították a kitettségekhez, és emiatt alulbecsülték az RWA-t (főként a hitelkockázatnál amiatt, hogy a kitettségi osztályokat helytelenül allokálták, és a spekulatív ingatlanfinanszírozást nem sikerült azonosítaniuk).

Az ICAAP-ellenőrzések során feltárt legsúlyosabb problémák a nem kellően kidolgozott stresszteszt-keretrendszerhez (az összes lényeges kockázat kezelésének és a fordított stressztesztelésnek az elmulasztása), a gyengeségek számszerűsítéséhez (főként a hitelkockázat modellezése során), valamint az ICAAP gazdálkodási keretekbe integrálásának lényeges hiányosságaihoz kapcsolódtak.

Banki könyvi kamatlábkockázat

Az IRRBB-vel kapcsolatos legsúlyosabb megállapítások többségükben a kockázat méréséhez és kezeléséhez voltak köthetők, különösen a lejárat nélküli betétek modellezésének nem kellő megalapozottságához és az IRRBB-modellek rendszeres validálásának hiányához.

Likviditási kockázat

A likviditási kockázatról tett megállapítások többsége a kockázat mérésére és a stressztesztelésre vonatkozott. A leggyakoribb problémák között szerepelt a kockázatok nem megfelelő modellezése, gyenge pontok a pénzügyi termékek kifuttatási profiljának becslésében, a likviditásfedezeti ráta (LCR) számítási hibái és a hitelintézet komplexitásával összhangban nem álló stressztesztforgatókönyvek alkalmazása.

Üzleti modellek és jövedelmezőség

A legsúlyosabb megállapítások a tényleges jövedelmezőség elemzéséhez (a jövedelmezőséget meghatározó fő tényezők és üzletágak elégtelen elemzése, az árazási eszközök hiányosságai abban az értelemben, hogy tartalmaznak-e minden költséget és kockázatot) és a pénzügyi prognózis során alkalmazott elemzéshez kapcsolódtak (túlzottan optimista pénzügyi előrejelzések és forgatókönyvek, az új szabályozási, számviteli és versenykörnyezet nem megfelelő elemzése és beépítése az előretekintő üzleti stratégiába).

Piaci kockázat

A legfontosabb megállapítások kockázatmérési kérdéseket érintettek, mind számviteli, mind prudenciális szempontból, különös tekintettel a valós érték becslésére. Feltárták az eszközszint-meghatározási rendszer nem kielégítő voltát, amely hibás besorolást, a valós értékelés elégtelen értékelési tartalékát és nem megfelelő kiegészítő értékhelyesbítést eredményezett.

1.7 A belső modellek célzott felülvizsgálata (TRIM)

A több évet felölelő TRIM projekt az INH-kkal szoros együttműködésben zajlik. A 2016-ban végzett elemző munkát követően 2017-ben kezdődött felülvizsgálat célja, hogy csökkentse a pénzintézetek RWA-állományának indokolatlan variabilitását, és felmérje a belső modellek megfelelőségét és helyességét. Általánosságban hozzájárul az egyenlő versenyfeltételekhez, mivel támogatja az olyan konzisztens felügyeleti gyakorlatot, amelynek középpontjában a belső modellekre vonatkozó szabályozói követelmények helyes és következetes megvalósítása áll – így kiegészíti a Bázel III megállapodásban meghatározott intézkedéseket.

A TRIM az EKB bankfelügyelete által eddig elindított legnagyobb projekt. Úttörő kezdeményezés abban a tekintetben, hogy a belső modellek felügyeletét igyekszik harmonizálni. 2018-ban – a kivitelezési szakasz felénél – a TRIM már jelentős előrehaladást tett a céljai felé.

Mindenekelőtt meghatározta és kialakította a jelentős hitelintézetekben használt belső modellek felügyeletének összehangolt gyakorlatát. Ez fontos előfeltétele az SSM-en belüli egyenlő versenyfeltételeknek. A TRIM közös álláspontot alakított ki az INH-k között a belső modellekre vonatkozó európai rendelkezésekről, amely az EKB belső modellekről szóló útmutatójában és a helyszíni TRIM vizsgálatokban alkalmazandó közös módszertani keretekben is tükröződik. Ez a projekt korlátozott időtartamán túl is a belső modellek SSM általi felügyeletének előnyére szolgál.

Az EKB belső modellekről szóló útmutatóját ebben a szellemben élő dokumentumként gondozzuk, és idővel módosítjuk, aktualizáljuk. 2018-ban a felülvizsgált változat^[14] két nyilvános konzultációt követő közzétételével fontos mérföldkőhöz érkeztünk. Az új változatba beépültek a TRIM hatókörébe tartozó hitelintézetektől kapott visszajelzések, a helyszíni TRIM vizsgálatokból nyert tapasztalatok és a folyamatban levő szabályozási változások is.

A TRIM projektnek a felügyeleti gyakorlat összehangolása céljából fontos másik eredménye, hogy átláthatóságot nyújt a jelentős hitelintézetek belső modelljeiben megfigyelhető jellemző hiányosságok terén. Mivel a 2017–19-es időszakban lebonyolítandó mintegy 200 ellenőrzés 60%-a esetében már lezárult a TRIM helyszíni szakasza, lehetőség nyílt a hasonló pénzintézetek összehasonlítására és horizontális elemzések szisztematikus végrehajtására, ami áttekintést nyújtott a vizsgált pénzintézetek leglényegesebb vagy leggyakoribb hiányosságairól. Ez biztosította, hogy a felügyeleti értékelések minden hitelintézetben konzisztensek legyenek.^[15]

A helyszíni TRIM-ellenőrzések nyomán született felügyeleti határozatok a TRIM projekt harmadik fő eredménye, mivel elősegítik a modellek javításának érvényesítését és a feltárt hiányosságok orvoslását. Ezt olyan felügyeleti intézkedések szisztematikus és következetes alkalmazása biztosítja, amelyekkel a kockázat esetleges alulbecslése ellensúlyozható. A célzott utólagos intézkedésekkel a TRIM hozzájárul az RWA-állomány indokolatlan variabilitásának csökkentéséhez a bankok belső modelljeiben.

A fenti eredmények a felügyeleti erőforrások jelentős mértékű mozgósításával érhetők el. Annak érdekében, hogy ne gátolják a hitelintézetek normál modellkezelési folyamatait, a TRIM-vizsgálatok mellett és időnként azokkal együtt a modellek lényeges változásait és kezdeti jóváhagyását továbbra is a helyszínen értékeltük. 2018 folyamán a TRIM keretében indított 59 helyszíni vizsgálaton felül a belső modelleket érintő 85 (ebből 55 helyszíni) ellenőrzés indult a jelentős hitelintézeteknél.^[16] A belső modellekkel kapcsolatos vizsgálatokról összesen 121 felügyeleti határozatot^[17] adtunk ki 2018-ban.

A TRIM projekt részeként végzett munka, valamint a modellek lényeges módosításainak és kezdeti jóváhagyási kérelmeinek rendes felügyeleti felülvizsgálata 2019-ben is folytatódik. A TRIM helyszíni szakasza a tervek szerint 2019 második felében lezárul azért, hogy a projekt 2020 első hónapjaiban befejeződjön.

1.8 A kevésbé jelentős hitelintézetek közvetett felügyelete

Az SSM-rendelet^[18] értelmében az EKB megbízatása, hogy gondoskodjon az SSM hatékony és konzisztens működéséről. A rendelet ennélfogva a kevésbé jelentős hitelintézetekre (LSI) vonatkozó felvigyázási funkcióval ruházza fel, míg a szóban forgó pénzintézetek felügyelete elsődlegesen az INH-k feladata marad. A felvigyázási funkció átfogó célja a magas színvonalú felügyeleti standardoknak az egész euroövezetben következetes alkalmazása. Ennek érdekében az EKB bankfelügyelete az INH-kkal szoros együttműködésben kidolgozza az LSI-k felügyeletének felvigyázására vonatkozó működési kereteket.

Közös felügyeleti standardok (JSS) és politikák

Az EKB és az INH-k az évek során együttműködtek a kevésbé jelentős pénzintézetek közös felügyeleti standardjainak meghatározásán, amelyek továbbra is elengedhetetlenek az egységes, minőségi felügyeletüket biztosító felügyeleti gyakorlat előmozdításához.

Az év folyamán finomhangoltuk a meglévő JSS-eket^[19], és újakat véglegesítettünk. Emellett kezdeményezések indultak a bevett gyakorlat kölcsönös megismerése és a standardok súlyponti területeken való következetes alkalmazásának elősegítése érdekében. Az INH-kkal számos közös szakmai műhelyre került sor, aminek a célja annak meghatározása volt, mi az INH-k bevett gyakorlata az LSI-k belső irányítási rendszerének felügyeletére, mik a tapasztalataik az új EBH-iránymutatások alkalmazásával kapcsolatban, amelyek a hitelintézeteket felügyelő illetékes hatóságok és a hitelintézetek jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végző, jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgáló(k) és könyvvizsgáló társaság(ok) közötti kommunikációról szólnak^[20], továbbá mik a tapasztalataik a válságkezeléssel kapcsolatban. Az utóbbi témában három új JSS-t véglegesítettek.^[21]

A 2017. őszi nyilvános konzultáció után 2018 márciusában megjelent a fintech hitelintézetek működési engedélykérelmeinek értékeléséről szóló útmutató végleges változata. A releváns esetekben már ezt alkalmazzák az új működési engedélyek kiadásának elbírálásánál. A pénzügyi technológiák bankfelügyeletre gyakorolt hatásait érintő munka tovább haladt előre.

A gépjármű-finanszírozással foglalkozó pénzügyi intézményekre (CFI‑k) vonatkozó JSS eredményes végrehajtása érdekében az információcserét és a szakértői összehasonlítást segítő kezdeményezések indultak, mind az EKB, mind az INH‑k CFI-felügyelőinek szoros együttműködésével. Ezenkívül szakmai műhelyek formájában folytatódott a párbeszéd az ágazattal. 2018-ban ennek középpontjában a helyreállítási tervek készítése, a digitalizáció és más strukturális tendenciák álltak, amelyek hatást gyakorolnak a gépjárműiparra és idővel valószínűleg a CFI‑kre is.

Az IFRS 9 tematikus felülvizsgálata 2018-ban az INH-kkal szoros együttműködésben folytatódott, azzal a céllal, hogy gondoskodjanak arról, hogy a bankok euroövezet-szerte egységesen alkalmazzák az IFRS 9 standardot. Többek között számos olyan kezdeményezést indítottunk, amelyeknek a révén a felügyelők könnyebben fel tudják mérni, milyen mértékben készültek fel az LSI-k az IFRS 9 standardra.

Az IMF euroövezeti pénzügyi szektort értékelő – jelentős pénzintézetekre összpontosító – programjának (FSAP)^[22] befejezése után az EKB bankfelügyelete aktívan részt vett az egyes euroövezeti országokban lebonyolított, nemzeti FSAP programok^[23] LSI-felügyeletének értékelésében. Ennek középpontjában az EKB-nak a kevésbé jelentős hitelintézetek felügyeletére vonatkozó felvigyázási funkció állt, bemutatva az EKB szerepét és az INH-kkal folytatott együttműködését.

A kevésbé jelentős hitelintézetek SREP-módszertana

2018 volt az első olyan év, amelyben az INH-k közös, összehangolt módszertant alkalmaztak az LSI-k SREP eljárásának levezénylésére. A Felügyeleti Testület 2018 januárjában jóváhagyta a kevésbé jelentős hitelintézetek SREP-módszertanának első változatát, amelyet az INH-k és az EKB munkatársai 2015 óta közösen dolgoztak ki. A végrehajtás többlépcsős menetrend szerint folyik, amely három év alatt zökkenőmentes áttérést tesz lehetővé a nemzeti módszerekről a közösre: az INH-k elfogadták, hogy 2018-tól legalább a kiemelt LSI-k esetében, majd 2020-tól mindegyiküknél a közös SREP-módszertant alkalmazzák.

Az EBH által kidolgozott SREP-iránymutatásokon alapuló módszertan az EKB jelentős pénzintézeteknél alkalmazott megközelítésének, valamint a meglévő nemzeti módszertanok elemeiből épül fel. A SREP-módszertan rugalmas és arányos, így mozgásteret biztosít az INH-knak, hogy a felügyeleti tevékenységek intenzitását és gyakoriságát a bankok kockázatosságához és a pénzügyi rendszerre gyakorolt potenciális hatásához igazítsák. Az arányos megközelítés része, hogy a bankok kockázati szintjét és kockázatkezelését különféle gyakorisággal és részletességgel lehet felmérni, akárcsak azt felülvizsgálni, hogyan értékeli a bank belső tőke- és likviditási igényeit normális és stresszhelyzetben. A nemzeti sajátosságok (pl. számviteli standardok, előírások) tekintetbe vétele és a SREP-döntéshozatali eljárások lebonyolítása érdekében az INH-k rugalmasságot élveznek. A kevésbé jelentős hitelintézetek SREP-módszertanát rendszeresen aktualizálják, ennélfogva a jövőben is fejlődni fog.

A piaci átláthatóság fokozása és a felügyeleti elvárások bankoknak való tolmácsolása érdekében az EKB a bankfelügyeleti honlapján közzétette az LSI‑k SREP-módszertanának összefoglalóját. Ebben elsősorban általános módszertani és az LSI-k számára különösen fontos aspektusokkal (pl. arányosság) foglalkozunk. Az EKB európai banki szervezetekkel is eszmét cserélt a kevésbé jelentős pénzintézetekre vonatkozó SREP-módszertanról.

Együttműködés az egyes LSI-kkel kapcsolatban

Az EKB és az INH-k közötti eredményes együttműködés nélkülözhetetlen az LSI‑k egységes és kiemelkedő minőségű felügyeletének biztosításához. 2018 folyamán az EKB és az INH-k közötti együttműködés három fő területen erősödött: (i) vezetők közötti és technikai együttműködés, (ii) az LSI-k felvigyázása, (iii) ágazati és tematikus elemzések.

Vezető munkatársak közötti és technikai együttműködés: Az EKB és az INH‑k vezető munkatársai között létrehoztunk egy rendszeres véleménycsere-programot (beleértve megbeszéléseket és telefonhívásokat is). Technikai szinten is támogatást kapott az együttműködés az egyes LSI-k és felügyeleti gyakorlatok terén. E tekintetben az EKB országfelelős csoportjai^[24] fontos szerepet játszanak az INH‑k közötti információcserének és a bevett gyakorlat megosztásának az előmozdításában.

Az LSI-k felvigyázása: A korábbi években alkalmazott megközelítéssel és az arányosság elvével összhangban az LSI-ket rangsorolási rendszer^[25] alapján kísérik figyelemmel. Az EKB és az INH-k közötti együttműködés középpontjában a kiemelt prioritású kevésbé jelentős hitelintézetek rendszeres monitorozása és a sajátos felügyeleti problémákkal küzdő LSI-k álltak, különösen azok, amelyeknek romlott a pénzügyi helyzete. Azokban az esetekben, amikor az engedélyezési határozatok (például működési engedély kiadása vagy befolyásoló részesedés szerzésének jóváhagyása) olyan kiegészítő rendelkezéseket^[26] tartalmaztak, amelyek utólagos felügyeleti intézkedést igényeltek, az EKB és az illetékes nemzeti hatóság az említett rendelkezések végrehajtásáról is közösen gondoskodott. 2018 volt emellett az első olyan év, amelyben teljes körűen alkalmazták az értesítési útmutatást^[27]. Az EKB és az INH-k közötti folyamatos együttműködéssel összefüggésben közzétették az EKB értesítésre vonatkozó észrevételeit, különös tekintettel az egyes LSI-ket és az illetékes INH-k által követett felügyeleti megközelítést érintő információcserére.

Ágazati és tematikus elemzések: Az LSI-k egységes és kiemelkedő minőségű felügyeletének felvigyázását ágazati és tematikus elemzések is erősítették. Tekintettel arra, hogy az egyes országokban milyen fontosak a szövetkezeti szektorok, az elmúlt két évben az EKB és az illetékes INH-k két országban közösen felülvizsgálták őket. Szövetkezeti csoportot hoztunk létre (az EKB és az illetékes INH-k képviselőiből), amely a szövetkezeti ágazat egyik országban zajló reformját kísérte figyelemmel, hogy elősegítse a következetes megvalósítást. Ami az intézményvédelmi rendszereket (IPS) illeti, a releváns országokban harmadik alkalommal végeztük el a „hibrid IPS”^[28] éves monitorozását. Az INH-kat támogattuk azokban az országokban, ahol a bankok az IPS elismerését kérelmezték (vagy a kérelmezést tervezték). Ezenkívül, hogy a különböző INH-k SREP-követelményekkel kapcsolatos megközelítéseit összehasonlítsuk és a felügyeleti eredményeket összehangoljuk, 2018-ban elvégeztünk a kiemelt prioritású LSI-kre vonatkozó, 2. pillér szerinti követelmények összehasonlító elemzését. Végezetül az EKB és a releváns INH-k megkezdték a banki működési engedéllyel rendelkező pénzügyi piaci infrastruktúrák éves ágazati elemzését.

1.9 Makroprudenciális feladatok

Az EKB az euroövezeti makroprudenciális politika terén 2018-ban is aktívan együttműködött a nemzeti hatóságokkal, összhangban az SSM-rendelet 5. cikkében ráruházott feladatokkal. A makroprudenciális politika meghatározott keretein belül az EKB (i) a nemzeti szervek által alkalmazottnál magasabb releváns tőketartalék-követelményeket, és (ii) a rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok kezelését szolgáló szigorúbb intézkedéseket alkalmazhat. A makroprudenciális fórum a Kormányzótanács és a Felügyeleti Testület számára biztosít platformot, amelyen ütköztethetik az SSM-ben uralkodó többféle mikroprudenciális és makroprudenciális szemléletet.^[29] Ez biztosítja, hogy a mikroprudenciális és a makroprudenciális intézkedések hatékonyan kiegészítsék egymást.

Az EKB 2018-ban több mint 100 makroprudenciális politikai értesítést kapott a nemzeti hatóságoktól. A legtöbb értesítés az anticiklikus tőkepufferek meghatározására vonatkozó negyedéves határozatokról, valamint a rendszerszinten jelentős globális, illetve egyéb hitelintézetek azonosításáról és tőkehelyzetének kezeléséről szóló határozatokról szólt. Értesítést kapott még más, például a CRR 458. cikke értelmében bevezetett intézkedésekről is, valamint a rendszerkockázati tartalékokról és a más tagállamokban hozott makroprudenciális intézkedések egymás közötti viszonzásáról hozott intézkedésekről.

Az EKB és a nemzeti hatóságok, a BCBS módszertanát követve, nyolc globális rendszerkockázati szempontból fontos hitelintézetet^[30] azonosítottak, amelyek 2020‑ban kötelesek 1,0%-tól 2,0%-ig terjedő kiegészítő tőkepufferrel rendelkezni. Az EKB emellett 107, rendszerszinten jelentős egyéb hitelintézetre vonatkozó tőketartalék-rátáról kapott értesítést. Ezek a mutatók összhangban voltak a rendszerszinten jelentős egyéb hitelintézetek tőketartalékának megállapítására szolgáló, alsó korlátra alapuló módszertannal, amelyet az EKB 2016 óta alkalmaz.^[31] A módszertan jelenleg felülvizsgálat alatt van.

Az EKB az ERKT munkájában is részt vett; utóbbi feladata az EU pénzügyi rendszerének makroprudenciális felvigyázása. A közös felügyeleti csoportok az ERKT-tól származó információkat, valamint az EKB makroprudenciális elemzéseit felhasználva gondoskodnak arról, hogy egyetlen releváns kockázat se kerülje el a figyelmet. Az ERKT és más makroprudenciális szervek hasonlóképpen hasznosítják a JST-k adatait, hogy az egyes hitelintézetekre vonatkozó információkat biztosan figyelembe vegyék a rendszerszintű kockázatelemzés során, és hogy meghatározzák a lehetséges kockázatcsökkentő intézkedéseket.

2 Szerepvállalás az uniós válságkezelési és szanálási keretrendszerben

2.1 Válsághelyzetek 2018-ban

2.1.1 Az ABLV Bank fizetésképtelenné vagy valószínűleg fizetésképtelenné válóvá nyilvánítása

Az EU válságkezelési rendszerében az EKB az SRB-vel való konzultáció után megállapíthatja, hogy egy bank fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik (FOLTF).^[32] 2018. február 23-án az EKB bankfelügyelete az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet (SRMR) 18. cikke (4) bekezdése c) pontjának értelmében FOLTF-státuszúnak nyilvánította az ABLV Bank AS nevű, jelentős lett hitelintézetet, mivel valószínűsíthető volt, hogy a közeljövőben képtelen lesz megfizetni az esedékessé váló tartozásait vagy egyéb kötelezettségeit. Az EKB szintén FOLTF-státuszúnak nyilvánította a lett bank – ABLV Bank, S.A. nevű – luxemburgi leányvállalatát.

A FOLTF-minősítés előzményei

2018. február 13-án az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának pénzügyi bűnüldöző hatósága (FinCEN) intézkedésre tett javaslatot, amelyben az ABLV Bankot az USA PATRIOT törvény 311. bekezdése értelmében „elsődleges pénzmosási problémát jelentő intézményként” nevezte meg. Az ezt követő hirtelen betétkivonás és a dolláralapú forrásokhoz való hozzáférés megszűnése miatt a bank már nem volt képes US-dollárban kifizetést teljesíteni. 2018. február 19-én a lett pénzügyi és tőkepiaci bizottság (FCMC) az EKB bankfelügyeletének utasítására moratóriumot rendelt el^[33] az ABLV Bank AS-re, amelyben megtiltotta, hogy az ABLV Bank AS pénzügyi kötelezettségei után kifizetést indítson. A moratóriumot azért ítélték szükségesnek, hogy a bank időt nyerjen a likviditási helyzete rendezésére. Ugyanazon a napon Luxemburgban elrendelték az ABLV Bank, S.A. kifizetéseinek a felfüggesztését.

Az ABLV Bank AS és leányvállalata, az ABLV Bank, S.A. nem rendelkezett elegendő forrással ahhoz, hogy elviselje a moratórium feloldása esetén valószínűleg bekövetkező betétkiáramlást. A Felügyeleti Testület ezért a FOLTF-folyamat elindításáról döntött, és 2018. február 22-én hivatalos egyeztetést kezdeményezett az SRB-vel. Ezt követően a Felügyeleti Testület és az EKB Kormányzótanácsa elfogadta az ABLV Bank AS és az ABLV Bank, S.A. FOLTF-értékelését, amelyet február 23-án az SRMR 18. cikkének megfelelően az SRB-nek és az Európai Bizottságnak is elküldtünk. Az EKB bankfelügyelete a BRRD 81. cikkének és a CRD IV-nek megfelelően valamennyi érintett hatóságot tájékoztatta a határozatairól.

Együttműködés és információcsere az SRB-vel

Az EKB bankfelügyelete azonnal tájékoztatta az SRB-t, amint tudomására jutott a FinCEN intézkedéstervezete. A bankok romló likviditási helyzetét az EKB rendezte válságtanácskozásokon részletesen megvitatták az SRB képviselőivel. Az SRB emellett meghívást kapott, hogy megfigyelőként vegyen részt az EKB Felügyeleti Testületének releváns ülésein. Ezenkívül az EKB képviselője részt vett az SRB-nek az üggyel kapcsolatos minden vezetői értekezletén, beleértve azt is, amelyen az SRB úgy döntött, hogy nem indít szanálási intézkedést.

A FOLTF-értékelést követő intézkedések

2018. február 24-én az SRB úgy döntött, hogy az ABLV Bank AS és az ABLV Bank, S.A. esetében nem hoz szanálási intézkedést. Úgy ítélte meg, hogy – habár az SRMR 18. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában rögzített szanálási feltételek teljesültek, a 18. cikk (1) bekezdésének c) pontjában lefektetett, közérdekre vonatkozó feltétel nem. Ezzel párhuzamosan az FCMC és a Luxembourg Commission de Surveillance du Secteur Financier (CSSF) a 2014/49/EU irányelv^[34] szerinti kijelölt hatóságokként eljárva megállapították, hogy az ABLV Bank AS és az ABLV Bank, S.A. biztosított betétei is befagytak.^[35] Az ABLV Bank AS ezután a lett hitelintézeti törvénynek megfelelően önkéntes önfelszámolást kérelmezett. Az EKB bankfelügyelete 2018 júliusában visszavonta az ABLV működési engedélyét az FCMC javaslatára, amely továbbra is felügyeli az önfelszámolási eljárást. Az ABLV Bank, S.A. esetében a luxemburgi illetékes bíróság úgy határozott, hogy nem teljesülnek az országos fizetésképtelenségi eljárás feltételei, így a nemzeti jog értelmében kifizetésfelfüggesztést rendelt el a banknál, és két külső adminisztrátort jelölt ki a bank eszközgazdálkodásának ellenőrzésére.^[36]

A legfontosabb tanulságok

Az ABLV esete felhívta a figyelmet a potenciális eltérésre az uniós válságkezelési rendszer és a nemzeti fizetésképtelenségi jog között. A BRRD/SRMR értelmében nem csak a tényleges, hanem a közeljövőben valószínűsíthető illikviditás is elegendő indok a bank FOLTF-státuszba sorolására. Ezzel ellentétben a fizetésképtelenségi jogszabályok jellemzően előírják, hogy tényleges illikviditás következzen be, mielőtt likviditási alapon fizetésképtelenségi eljárás indulhatna meg. Ebből kifolyólag az EKB bankfelügyelete szorgalmazza és támogatja az uniós jogi keretek módosítását annak érdekében, hogy a nemzeti felszámolási eljárások automatikusan meginduljanak, ha egy bankot FOLTF-státuszúnak nyilvánítanak, és az SRB úgy határoz, hogy nem teljesül a szanálási intézkedés indításához szükséges, közérdekre vonatkozó feltétel.

A pénzmosás elleni ügyeket illetően fontos megjegyezni, hogy a pénzmosás elleni nemzeti jogszabályok érvényre juttatása az illetékes országos hatóságok hatáskörébe tartozik. Mindazonáltal – a hatáskörének keretein belül és a rendelkezésre álló információk fényében – az SSM figyelembe veszi a pénzmosási ügyeket, például a SREP-értékelés során, mivel a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni (AML/CFT) előírások súlyos megsértése végső soron kockázatot jelenthet a bank életképességére. Ezzel kapcsolatban kulcsszerepet tölt be az illetékes hatóságok közötti információcsere (lásd a 2. keretes írást).

2.1.2 A FOLTF-esetekre vonatkozó tájékoztatás

A tájékoztatás a válságkezelés elengedhetetlen része. Ha az illetékes hatóságok szemmel láthatóan foglalkoznak a válsághelyzettel, az enyhítheti a piaci reakciókat, így csökkentheti a továbbterjedés kockázatát. Amikor egy bank fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, alapvető fontosságú nem csupán a válság megoldását megtalálni, hanem a közvéleményt erről megfelelően tájékoztatni.

Elengedhetetlen a különféle érdekeltek összehangolt fellépése, hogy a közvélemény világos, átfogó üzenetet kapjon.

Az EKB, az SRB és az FCMC szorosan együttműködött az ABLV Bank esetének kommunikálásában. Először is 2018. február 18-án, vasárnap, az EKB bankfelügyelete bejelentette, hogy moratóriumot rendelt el.^[37] Hat nappal később, február 24-én, szombaton – miután az EKB határozott az ABLV Bank AS és az ABLV Bank, S.A. FOLTF-státuszáról – az SRB bejelentette határozatát, amely szerint a szanáláshoz nem fűződik közérdek.^[38] Ezt szorosan követték az EKB bankfelügyelete^[39] és az FCMC összehangolt bejelentései a FOLTF-státusz megállapításáról. Az FCMC és a CSSF is közzétett egy-egy hirdetményt a betétek befagyasztásának megállapításáról.^[40]

A FOLTF-státusz megállapítása után egy európai parlamenti képviselő, valamint a német Bundestag elnöke kérdéseket intézett az EKB-hoz az ABLV Bank ügyével kapcsolatos problémákról. Az EKB a hatályos titoktartási szabályokkal összhangban válaszolt a kérdésekre, és a válaszokat közzétette a bankfelügyeleti honlapján.^[41]

A nem titkos FOLTF-értékelések közzététele

A FOLTF-értékelésekre is érvényesek azok a szakmai titoktartási kötelezettségek és szabályok, amelyek az EKB által felügyeleti hatáskörében hozott valamennyi határozatra vonatkoznak.

Az átláthatóság és a számonkérhetőség érdekében, továbbá tekintettel az általános közérdeklődésre, az EKB közzétette az ABLV Bank AS és az ABLV Bank, S.A. két FOLTF-értékelése nem titkos változatát a bankfelügyeleti honlapján, összhangban a korábbi ügyekben alkalmazott megközelítésével. A szakmai titoktartási kötelezettségek betartása érdekében nem került nyilvánosságra bizalmas információk. Az EKB bankfelügyelete röviddel azután hozta nyilvánosságra az értékeléseket, hogy az SRB publikálta a szanálási határozatainak nem titkos változatát. A nem bizalmas FOLTF-értékelések közzététele kivételt képez az EKB általános kommunikációs irányelve alól, amely a jogszabályi követelményekkel összhangban nem írja elő az egyes, szakmai titoktartási szabályok által védett felügyeleti határozatok vagy értékelések közzétételét.

2.2 Az EKB válságkezelési keretrendszere

Az EKB az SSM vészhelyzeti cselekvési terve néven válságkezelési rendszert alakított ki, hogy – elégséges információáramlást és megalapozott döntéshozatalt biztosítva – krízis esetén időben és eredményesen tudjon válaszlépéseket kezdeményezni. A rendszer az érintett hitelintézet sajátos helyzetétől függő három eszkalációs szakaszra bontható: (i) a hitelintézet fokozott figyelemmel kísérése, (ii) felkészülés a korai beavatkozásra, (iii) felkészülés potenciális FOLTF-értékelésre. A rendszer lehetővé teszi, hogy az EKB – három szakaszból álló eszkalációs folyamatot követve (lásd alább) – testreszabottan kezelje a pénzintézet romló pénzügyi helyzetét.

2018 folyamán az EKB a Számvevőszéktől kapott ajánlások alapján továbbfejlesztette a válságkezelési keretrendszerét. A rendszeren belüli eszkalációs eljárásokon a különböző szakaszok közötti átmenet meghatározására szolgáló, több mennyiségi és minőségi indikátorral finomított. A mutatók megfelelnek az EBH korai beavatkozásra vonatkozó és FOLTF-iránymutatásainak, így a jelentős események mellett a tőkéhez és a likviditáshoz is kapcsolódnak. A mennyiségi indikátorok esetében egyértelmű küszöbértékeket határoztak meg, amelyek alapján megállapítható a hitelintézetek pénzügyi helyzetének potenciális romlása. Ezeket az EKB válságkezelési osztálya központilag kíséri figyelemmel. A pénzintézetre jellemző, például az egyes bankok helyreállítási terveiben meghatározott mutatókat és küszöbértékeket vesszük figyelembe a rendszerben. Az indikátoroktól függetlenül az eszkalálás a közös felügyeleti csoportok és az EKB válságkezelési osztálya szakértői véleményén is alapulhat.

A háromlépcsős eszkalációs eljárás

Az eszkalációs eljárás mindhárom szakaszában a helyzetnek megfelelő válaszlépést biztosító, konkrét intézkedéseket hozunk. Gondosan figyelemmel kísérjük a hitelintézetek likviditási helyzetét, például az ellensúlyozó képesség és a likviditásáramlás gyakori értékelésével. Annak érdekében, hogy a hitelintézetek felkészüljenek a potenciális válsághelyzetekre, az EKB 2018 szeptemberében (az előző évekhez hasonlóan) likviditási „száraztesztet”, azaz speciális likviditásfigyelési sablont alkalmazó adatszolgáltatási gyakorlatot tartott. Az EKB bankfelügyeletén belül a válságkezelési osztály rendszeres beszámolót készít a felső vezetés, a Felügyeleti Testület tagsága és az SRB részére a válságkezelési keretrendszer hatálya alá tartozó pénzintézetekről.

Az első szakasz (fokozott monitorozás) akkor kezdődik, ha megromlik egy hitelintézet pénzügyi helyzete. A JST válaszlépésként meghatározza a megfelelő felügyeleti intézkedést, és fokozza a hitelintézet monitorozását (például további mélyreható elemzéseket végez, helyszíni ellenőrzést ír elő, illetve növeli a likviditásfigyelés intenzitását). Ugyanakkor a JST és a válságkezelési osztály, valamint az EKB, az INH és az SRB közötti együttműködés és információcsere is élénkül. A likviditásfigyelési sablon a minimális mennyiségű likviditási információ összegyűjtésére szolgál, amennyiben szükséges.

A pénzügyi helyzet további romlása esetén fontolóra kell venni, hogy szükség van-e a korai beavatkozás (BRRD 27.cikke szerinti) vizsgálatára (második szakasz). A JST és a válságkezelési osztály szorosan együttműködve felméri a helyzetet, és intézkedéseket javasol, a BRRD 27., 28. vagy 29. cikkét átültető hatályos nemzeti jogszabályokkal összhangban. Ha az érintett pénzintézet az euroövezeten kívüli tagállamban vagy harmadik országban is jelen van, a felügyeleti kollégiumok gondoskodnak az illetékes felügyeletek együttműködéséről. A válságkezelő osztály az EKB monetáris politikai funkcióját is tájékoztatja, amivel eleget tesz az elkülönítési elvnek és az EKB monetáris politikai és felügyeleti funkciója közötti információcseréről szóló igazgatósági határozatnak.

Ha a pénzügyi helyzet tovább romlik (harmadik szakasz), az adott hitelintézet válságkezelésével megbízott csoportot állítanak fel, ami biztosítja krízishelyzetben a felügyeletek, a szanálási hatóságok és a központi banki funkciók munkájának teljes körű összehangolását. Az EKB felső vezetőiből, az érintett INH-k felügyeleti testületi tagjaiból, az SRB elnökéből és más ad hoc tagokból áll csoport a szükséges felügyeleti intézkedések, szükséghelyzeti tervek központi koordinációs testületeként funkcionál, továbbá figyelemmel kíséri a válságkezelés haladását, eredményességét és hatékonyságát. Feladatai közé tartozhat a FOLTF-értékelések készítése a szükséghelyzeti tervek folyamatban lévő kidolgozásának részeként. A FOLTF-státusz megállapításáról értesítik az SRB-t, és – indokolatlan késedelem nélkül – az érintett illetékes fogadó és szanálási hatóságokat, az illetékes minisztériumokat, központi bankokat és betétbiztosítási rendszert (rendszereket), a jogi kereteknek megfelelően.

Rendszerszintű válság esetén magas szintű monitoring csoport állítható fel, amely a jelentős és kevésbé jelentős pénzintézeteknél esetleg egyidejűleg felmerülő, potenciális likviditási és fizetőképességi nehézségeket figyelemmel kíséri és azonosítja.

Az EKB a vészhelyzeti cselekvési terv mint válságkezelési keretrendszer minden szakaszában együttműködik az SRB-vel, amelynek során olyan hatályos jogszabályok és intézményközi megállapodások alkalmazandók, mint például az EKB és az SRB közötti egyetértési megállapodás. A válságkezelési osztály a közös felügyeleti csoporttal együttműködésben például tájékoztatja az SRB-t az érintett felügyelt szervezet vagy csoport pénzügyi helyzetének jelentős romlásáról, és vélemény- és eszmecserét folytat az SRB-vel. Ezenfelül az SRB közvetlenül hozzáfér az EKB informatikai rendszereiben található, releváns banki adatokhoz.

Amennyiben egy hitelintézet FOLTF-státuszt kap, az EKB bankfelügyeletének válságkezelői csoportja koordinálja az SSM és az SRB vagy a nemzeti szanálási hatóságok közötti információcserét, valamint a szükséges utólagos intézkedések – például az áthidaló bank engedélyezése és a maradványintézmény engedélyének bevonása – előkészítését. A (FOLTF-státusz megállapítása utáni) szanálás esetén a szanálási hatóságok, azaz az SRB és a nemzeti szanálási hatóságok a fő döntéshozók. Az EKB ekkor tanácsadói minőségben jár el.

2.3 Együttműködés az Egységes Szanálási Testülettel

2018-ban, az előző évekhez hasonlóan, az EKB bankfelügyelete és az SRB minden szinten szorosan együttműködött. Az EKB egy képviselője 2018 folyamán részt vett az SRB vezetői és plenáris ülésein. Ezenkívül az EKB Felügyeleti Testülete meghívta az SRB elnökét a 2018-ban rendezett releváns üléseire, amivel a közös munkát és a közös érdeklődésre számot tartó témakörök megvitatását kívántuk elősegíteni. Az EKB bankfelügyelete és az SRB a felügyelet és a szanálás szempontjából fontos szakpolitikai területeken is szorosan együttműködött.

Technikai szinten kiváló, fokozott együttműködés valósult meg az EKB bankfelügyelete és az SRB megfelelő bizottságai és fontos horizontális funkciói között. Az egyes hitelintézetekért felelős JST-k és belső szanálási csoportok a helyreállításhoz és szanáláshoz kapcsolódó különféle témákban elmélyítették együttműködésüket. A csoportok az egyetértési megállapodással összhangban a releváns bankspecifikus adatok cseréjén is javítottak. Emellett igény esetén közös szakmai műhelyeket és megbeszéléseket tartottak a jelentős hitelintézetekkel.

A jogi kereteknek megfelelően az EKB bankfelügyelete megvitatta az SRB-vel azokat a helyreállítási terveket, amelyeket azok a jelentős hitelintézetek nyújtottak be, amelyeknek az EKB az összevont felügyeleti hatósága. Az EKB bankfelügyelete ezután figyelembe vette az SRB észrevételeit a helyreállítási tervek értékelése és a bankoknak szóló saját észrevételei elkészítése során.

Szintén 2018-ban kikérték az EKB bankfelügyeletének véleményét az SRB szanálási terveiről, beleértve a jelentős bankok szavatolótőkéjére és jegybankképes forrásaira vonatkozó minimumkövetelményeket (MREL) és a szanálhatóságukra vonatkozó vizsgálatokat. Az EKB bankfelügyelete felügyeleti nézőpontból értékelte a szanálási terveket, majd visszajelzést adott az SRB-nek. Főként arra összpontosított, milyen hatást gyakorolhatnak a szanálási tervek (az MREL és a szanálhatósági vizsgálatok is) egyfelől a jelentős hitelintézetekre a folytonos működés szempontjából, másfelől a saját felügyeleti megközelítésére.

Az SRB az előző évekhez hasonlóan az egységes szanálási alapba fizetett előzetes hozzájárulások számításáról is kikérte az EKB bankfelügyeletének véleményét. Utóbbi áttekintette a számítást, és felmérte a folytonosság szempontjából a jelentős hitelintézeteket érő esetleges hatást.

Az EKB bankfelügyelete és az SRB 2018-ban befejezte a kétoldalú egyetértési megállapodásuk felülvizsgálatát. Az először 2015-ben megkötött megállapodás meghatározza, hogyan működjön együtt és tájékoztassa egymást az SRB és az EKB bankfelügyelete az SSM-rendelet szerint. 2017-ben kezdték meg az egyetértési megállapodás alatti együttműködés és információcsere működésének és eredményességének felülvizsgálatát. Áttekintették a megállapodás végrehajtásának első két évében szerzett tapasztalatokat, és kezelték a felmerült gyakorlati nehézségeket. A fokozott együttműködés megkönnyítése céljából főként az információcserére helyezték a hangsúlyt. Az SRB és az EKB bankfelügyelete is közzétette honlapján az egyetértési megállapodást az információcseréről szóló melléklettel együtt, hogy átláthatóbbá tegye tevékenységét az ágazat és a nyilvánosság számára.^[44]

2.4 A helyreállítási tervekkel kapcsolatos munka

A bankok azért készítenek helyreállítási terveket, hogy súlyos pénzügyi nehézségek idején gondoskodjanak a rugalmasságukról. Ezek értékelése során az EKB figyelme főként arra irányul, hogy működőképesek legyenek, és a pénzintézetek eredményesen, időben alkalmazni tudják őket. A megalapozott helyreállítási tervek nagyban hozzájárulnak az európai válságkezelési rendszer eredményességéhez.

2018-ban a helyreállítási tervekkel kapcsolatos munka elsősorban rendszerszintű áttekintés kívánt nyújtani azzal a céllal, hogy segítsék az euroövezeti bankokat saját helyreállítási terveik továbbfejlesztésében. Az EKB, miután 2015 és 2017 között kiértékelte a helyreállítási tervek három ciklusát, 2018. július 3-án megosztotta a banki ágazattal a róluk írt jelentését, amely öt fontos területen jelölte ki a legjobb gyakorlatot: (i) helyreállítási lehetőségek, (ii) általános helyreállítási képesség, (iii) helyreállítási indikátorok, (iv) a helyreállítási tervek végrehajtási útmutatói és (v) száraztesztek (szimulációs gyakorlatok).

Noha a legtöbb bank előrelépett a helyreállítási tervek készítése terén, van még mit csiszolni rajtuk. Különösen igaz ez a megvalósítható és hiteles helyreállítási opciók meghatározásával és a bankok legrelevánsabb kockázatait és sebezhetőségeit felölelő indikátorrendszer kidolgozásával kapcsolatban.

Az általános helyreállítási képesség megfelelő felmérése döntő jelentőségű a felügyeletek számára, mert lehetővé teszi, hogy kiértékeljék, talpra tud-e állni egy bank egy krízishelyzetből, ha alkalmazza a helyreállítási tervében kijelölt helyreállítási opciókat. A szanálási hatóságok számára is hasznos, mivel felhasználható a szanálás megtervezéséhez és az MREL célértékeinek meghatározásához. A korábbi értékelési ciklusok során szerzett tapasztalatok azonban rávilágítottak, hogy a bankok hajlamosak túlbecsülni általános helyreállítási képességüket. Az EKB jelentéséből megtudhatják, hogyan mutathatják be általános helyreállítási képességüket (például figyelembe véve az opciók egymást kölcsönösen kizáró jellegét vagy összefüggéseit, a különböző típusú stresszhelyzetben való alkalmazhatóságát és több opció egyidejű megvalósításának operatív korlátait). A következő ciklusok során az EKB arra összpontosít, hogy hiteles becslést kapjon a bankoktól az általános helyreállítási képességről, és arra ösztönözze a korlátozott helyreállítási lehetőségekkel rendelkező bankokat, hogy erősítsék a szóban forgó képességet.

További központi kérdés, hogy a bankok fokozott stresszhelyzetben időben és eredményesen tudják-e végrehajtani a helyreállítási terveiket. Az EKB két magas színvonalú gyakorlatot határozott meg, amely segítséget nyújt a bankoknak e cél eléréséhez: a végrehajtási útmutatókat és szárazteszteket. Az előbbiek összefoglaló útmutatást nyújtanak, hogy a bankok krízishelyzetben gyorsan foganatosíthassák helyreállítási terveiket. A száraztesztek „éles” szimulációs gyakorlatok, amelyekkel a bankok próbának vethetik alá helyreállítási terveik főbb összetevőit; kiképezhetik alkalmazottaikat, hogyan reagáljanak válsághelyzetben; és meghatározhatják a fejlesztésre szoruló területeket.

2.5 A kevésbé jelentős intézményeket érintő válsághelyzetek

Az LSI-ket érintő krízis kezeléséhez az adott LSI közvetlen felügyeletét ellátó illetékes INH és a felvigyázói funkciójában, továbbá a közös eljárásokat érintő döntésekben illetékes hatóságként eljáró EKB közötti intenzív információcsere és szoros koordináció szükséges. Az élénkebb együttműködésre akkor van szükség, amikor az LSI közel kerül életképességének határához. Ekkor az EKB-nak és az INH-nak közösen fontolóra kell venniük a bank felszámolását vagy szanálását, és egyeztetniük kell a működési engedély visszavonásáról, a felvásárlások értékeléséről vagy a befolyásoló részesedések növeléséről, illetve új működési engedély kiadásáról (például egy áthidaló intézmény számára).

A felvázolt válságkezelői együttműködés célja az INH-k és az EKB feladatainak támogatása és annak biztosítása, hogy rendelkezésre álljanak a sürgős és gyors döntéshozatalhoz szükséges információk. Az EKB és INH-k közötti együttműködés, az információcsere és a megtett intézkedések az LSI jelentette kockázattal arányosak, figyelembe véve az INH által már feltárt, magánszektorbeli megoldásokat. 2018 során az INH-k és az EKB közötti együttműködést számos válsághelyzetben lévő LSI esetében rendszeres, gyümölcsöző kapcsolat jellemezte, amelynek révén a döntéseket gyorsan meg lehetett hozni.

2018-ban három közös felügyeleti standard nyerte el végleges formáját, amelyeket már alkalmaznak is:

1. Az LSI-k válságkezelése és a szanálási hatóságokkal való együttműködés során az INH-k felügyeleti gyakorlatára vonatkozó JSS gondoskodik arról, hogy nemzeti szinten egységesen alkalmazzák az LSI-k válságkezelési gyakorlatát.
2. A minimális tőkekövetelményt nem teljesítő LSI-k esetében az INH-k által alkalmazott felügyeleti eljárásokra vonatkozó JSS előmozdítja, hogy az LSI-k pénzügyi helyzetében bekövetkező romlás kezelésére alkalmazott adminisztratív módszereket egységesen értelmezzék.
3. Az LSI-k FOLTF-státuszának megállapítására vonatkozó JSS elősegíti a FOLTF-minősítés egységes értelmezését, az arányosság elvének a szakértői véleményekben való alkalmazására helyezve a hangsúlyt. Ezzel biztosítja, hogy az alkalmazni kívánt intézkedés a felügyelet által kitűzött célok eléréséhez szükséges és megfelelő legyen.

A fentiekben felsorolt mindhárom JSS a 2017 óta érvényben lévő, az LSI-khez kapcsolódó válságkezelés együttműködési kereteire vonatkozó standarddal együtt elősegíti az európai bankfelügyeleten belül egységes felügyeleti megközelítés kialakítását.

3 Engedélyezési, végrehajtási és szankcionálási eljárások

3.1 Engedélyezés

3.1.1 A jelentős hitelintézetek számának alakulása

Az SSM-keretrendelettel összhangban annak az éves felmérését, hogy egy bank vagy bankcsoport teljesíti-e a jelentőségi kritériumokat,^[45] 2018 novemberében végeztük. Emellett a csoportszerkezeti változások és a bankcsoportokban történt egyéb fejlemények után eseti jelentőségfelméréseket is végeztünk. 2018. december 14-én összességében 119 pénzintézet^[46] kapott jelentős minősítést, így a jelentős hitelintézetek teljes száma megegyezett az előző, 2017. december 5-i éves jelentőségfelmérés eredményével. A jelentős hitelintézetek összetételének az említett dátumok közötti változásait bővebben az alábbiakban fejtjük ki.

2018-ban a brexit miatt két új pénzintézet került a jelentős hitelintézetek közé. Az újonnan jelentősnek minősített Barclays Bank Ireland PLC és a Bank of America Merrill Lynch International DAC 2019. január 1-től az EKB közvetlen felügyelete alá tartozik. Ez a Banc Ceannais na hÉireann/Central Bank of Ireland kérésére történt, tekintettel mindkét bankcsoport euroövezeti tevékenységének várható bővülésére.

A jelentőség éves vizsgálatának eredményeként a Permanent tsb Group Holdings plc-t átminősítettük kevésbé jelentőssé, miután három egymást követő évben nem felelt meg a jelentőséget meghatározó egyik kritériumnak sem. A Banc Ceannais na hÉireann/Central Bank of Ireland 2019. január 1-jén kezdte meg a bank felügyeletét.

Az EKB felügyelete alatt álló bankok jegyzéke az év folyamán a csoportok átszervezése, egyesülések és felvásárlások, valamint működési engedélyek kiadása és bevonása miatt változik.

2018-ban öt bank került ki az EKB által felügyelt bankok névsorából:

• a Banco Mare Nostrum, S.A. összeolvadt a Bankia S.A. társasággal;
• a Nordea Bank AB (publ), Suomen sivuliike, a Nordea finn fióktelepe megszűnt mint önálló jogalany, miután anyavállalata, a Nordea Bank AB (publ) egyesült a Nordea Bank Abp-vel;
• a Danske Bank Plc, a Danske Bank A/S finn leányvállalata, az anyavállalatára ruházta át tevékenységét, és megszűnt;
• a VTB Bank (Austria) AG megszűnt, miután átruházta tevékenységét a németországi VTB Bank (Europe) S.E.-nek, amely kevésbé jelentős pénzintézet;
• a Cyprus Cooperative Bank Ltd működési engedélyét az EKB bevonta.

Négy másik bank újonnan került az EKB közvetlen felügyelete alá:

• a Luminor csoport létrehozásával az észtországi Luminor Bank AS és a lettországi Luminor Bank AS bekerült a jelentős hitelintézetek jegyzékébe;
• a Banque Internationale à Luxembourg S.A. és a Precision Capital S.A. szétválása után az előbbi átkerült az EKB közvetlen felügyelete alá;
• a finnországi Nordea Bank Abp jelentős minősítésű lett, mivel új működési engedélyt kapott Finnországban, miután Svédországból oda helyezte át székhelyét.

A HSBC Bank Plc holland fióktelepe változatlanul kevésbé jelentős besorolású. Noha megfelel a méretre vonatkozó jelentőségi kritériumnak, a HSBC csoport átszervezéséhez kapcsolódó különleges körülmények^[47] megakadályozták, hogy megkapja a jelentős hitelintézet minősítést.

A felügyelt szervezetek jegyzékét az év során aktualizáljuk. A jegyzék legfrissebb változata megtalálható az EKB bankfelügyeleti honlapján.

A 2018. évi átfogó értékelés

Az EKB 2018-ban közzétette az átfogó értékelései során alkalmazott eszközminőség-vizsgálati módszertan aktualizált változatát. Az aktualizálást azért végeztük el, hogy figyelembe vegyük a számviteli szabályok változását (az IFRS 9 bevezetése), valamint hogy pontosabban megragadjuk a befektetési szolgáltatásokra összpontosító üzleti modellű bankok (különösen a brexit következtében az SSM-országokba áttelepülők) kockázati profilját.

Ezenkívül 2018 második felében megkezdődött a Nordea Group átfogó értékelése, miután a bank úgy döntött, hogy székhelyét és anyavállalatát Svédországból Finnországba költözteti át, aminek következtében az európai bankfelügyelet hatáskörébe került. A vizsgálat várhatóan 2019 második negyedévében ér véget.

3.1.2 Engedélyezési eljárások

Eljárások száma

2018-ban az INH-k összesen 2696 engedélyezési eljárásról értesítették az EKB bankfelügyeletét. Ezek között megtalálható 43 működési engedély iránti kérelem, 26 működési engedély bevonása, 82 engedély érvényvesztése^[48], 100 befolyásoló részesedés szerzése, 419 passporting eljárás, 2026 alkalmassági eljárás (vezetők és felügyelőbizottsági tagok, a legfontosabb tisztségviselők és harmadik országbeli fióktelepek vezetőinek egyéni értékelése^[49]).

2018-ban 2013 engedélyezési eljárás zárult le. Ez a szám 1168 határozattal járt,^[50] amelyből 526 felügyeleti testületi és kormányzótanácsi, 642 pedig a hatáskör-átruházás keretében felső vezetői jóváhagyást kapott^[51]. Ez az 1168 engedélyezési határozat az EKB egyedi felügyeleti határozatainak körülbelül 61%-át teszi ki.

2017-hez képest más tendenciák mutatkoznak az engedélyezési eljárásokban: több lett a működési engedélyek kiadása és az érvényvesztés, míg a befolyásoló részesedésszerzések, engedélybevonások és passporting eljárások száma csökkent. A szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálati eljárások száma 2017 óta 10%-kal csökkent.

A közös eljárásokban történt fejlemények

Az engedélyezési eljárások többsége (körülbelül 81%-a) új LSI-k alapításához kapcsolódott. 2017-hez hasonló módon az új banki engedélyek igénylésének két fő mozgatórugója volt: az uniós ügyfeleknek kínált szolgáltatások terén a digitális innováció elterjedése (fintech üzleti modellek), valamint az Egyesült Királyság tervezett kilépése az Európai Unióból, amelynek következtében nőtt az euroövezeti banki működési engedélyek iránti kérelmek száma. 2019-ben várhatóan folytatódnak ezek a tendenciák: a fintech ágazat bővül, és több brexithez fűződő átszervezés lesz. Az engedélyezési eljárásoknak a maradék 19%-a jelentős hitelintézethez kapcsolódott, elsősorban az engedélyek befektetési szolgáltatásokra való kiterjesztésével összefüggésben. Egy jelentős hitelintézet eljárása új leányvállalat alapításához kötődött, azzal a céllal, hogy egy globális, rendszerszinten meghatározó bank székhelye az euroövezetbe kerüljön át.

Ami az engedélyezési szakpolitikákat illeti, az EKB nyilvános konzultációt követően 2018. márciusban útmutatót tett közzé a működési engedélykérelmek értékeléséről és a fintech hitelintézetek működési engedélykérelmeinek értékeléséről. Az útmutatók célja, hogy elősegítsék az egységes felügyeleti gyakorlatot, és javítsák az eljárások átláthatóságát. A 2018. októberi, a működési engedélykérelmek értékeléséről szóló útmutató 2. részéről rendezett külön nyilvános konzultáció után 2019 januárjában megjelent a két rész összevont kiadása.

Az engedélybevonási eljárás rendszerint a banki tevékenység önkéntes megszüntetéséből, illetve bankok egyesüléséből vagy más jellegű átszervezéséből ered. Különösen a jelentős hitelintézetek engedély-visszaadását foglalja magában, amely az összes visszavonási eljárásnak körülbelül az 50%-át teszi ki. Néhány esetben azonban a működési engedély bevonását az idézte elő, hogy – amint a releváns INH és az EKB közösen megállapította – a hitelintézet nem tett eleget a prudenciális követelményeknek, vagy nem tartotta be a pénzmosás megelőzéséről szóló nemzeti előírásokat.

A befolyásoló részesedéshez kapcsolódó eljárások kétharmada LSI-kre, egyharmada pedig jelentős hitelintézetre vonatkozott. 2018-ban csupán korlátozott mértékben volt megfigyelhető a határon átnyúló, jelentős hitelintézetek közötti bankszektori konszolidációs tevékenység. Több eljárás egy jelentős pénzintézet többségi részesedésének magántőke-befektetők általi megszerzéséhez kötődött. Az ilyen ügyletek értékelése a tranzakciók összetett struktúrája, a rövid befektetési időtáv és a tőkeáttételes finanszírozás időnkénti alkalmazása miatt komoly körültekintést igényel. Szám szerint azonban az EKB-nak 2018-ban tudomására hozott befolyásoló részesedési eljárások többsége a felügyelt intézmények részvényesi struktúrájának belső átszervezéseihez kapcsolódott. Ezek az átszervezések főként egyszerűsíteni kívánják a csoport szerkezetét, illetve költségmegtakarítást eredményeznek, de szabályozói arbitrázs is állhat mögöttük.

A brexit jelentős felügyeleti munkát vett igénybe 2018-ban, mivel fel kellett mérni azoknak a bankoknak a helyzetét, amelyek a tevékenységüket az egyesült királysági szervezetektől az euroövezetbe kívánják átcsoportosítani. A fiktív társaságok alapításának megakadályozása érdekében az EKB folyamatos kapcsolatot tartott fent ezekkel a bankokkal. Ez jelentős módosításokat eredményezett a terveikben, többek között a belső irányítási rendszer, a személyzeti és szervezeti ügyek, az üzletszerzés, a könyvelési és fedezeti stratégia, valamint a csoporton belüli megállapodások vonatkozásában.

Fejlemények a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálatok terén

Az EKB 2018-ban kevesebb szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági eljárást folytatott, mint 2017-ben. Ez egyrészt a banki igazgatóságok és felügyelőbizottságok nagyobb stabilitásával magyarázható (összességében kevesebb új megbízatást adtak ki 2018-ban), másrészt az újra kinevezett felügyelőbizottsági tagok kötelező alkalmassági vizsgálatát eltörlő francia jogszabályváltozások tartós hatásával.

Az alkalmassági eljárások nagyjából kétharmada felügyelőbizottsági tagokat, maradék egyharmaduk pedig igazgatósági tagokat, kulcsfontosságú feladatot ellátó személyeket és harmadik országbeli fióktelep-vezetőket érintett. A 2018-ban lezárult szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálati eljárások körülbelül egyharmadában részletesebb értékelést kellett végezni. Az esetek nagy részében az EKB a jelentős hitelintézetekre vonatkozó feltételeket támasztott, kötelezettségeket írt elő, vagy ajánlásokat tett egyes konkrét aggályok eloszlatása érdekében, például egyes vezetők tapasztalatával vagy időráfordításával kapcsolatban. A legtöbb ilyen eset felügyelőbizottsági tagokat érintett.

2018. májusban közzétették a Szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálati útmutató aktualizált változatát, hogy összehangolják az EBH és az ESMA közös, a vezető testületi tagok és a kulcspozíciót betöltő személyek alkalmasságának értékeléséhez kiadott iránymutatásaival.

2018-ban az EKB élénkebb párbeszédet folytatott a legtöbb alkalmassági vizsgálati kérelmet benyújtó bankokkal, és ismertető videót tett közzé a témáról. Utóbbi célja az volt, hogy tovább javítsa az alkalmassági vizsgálatokat övező átláthatóságot és kommunikációt, és támogatást nyújtson a bankoknak a hiánytalan, pontos kérelmek benyújtásához.

A szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálatoknak a banki szervezetirányításban betöltött szerepére „A változó pénzügyi környezetben a bankokkal szemben támasztott szervezetirányítási elvárások” címmel 2018. március 22-én rendezett, második bankfelügyeleti konferencia is rávilágított.

3.2 Jogsértések bejelentése, végrehajtás, szankcionálási eljárások

Végrehajtás és szankcionálás

Az SSM-rendelet és az SSM-keretrendelet értelmében a végrehajtási és szankcionálási jogkörök (i) a feltételezett jogsértés jellegétől, (ii) a felelős személytől, illetve (iii) az alkalmazandó intézkedéstől függően kerülnek felosztásra az EKB és az INH-k között (lásd az EKB 2014. évi felügyeleti tevékenységről szóló éves jelentését).

Az EKB a hatékonyabb és következetesebb megközelítés elősegítése érdekében 2018-ban folytatta a végrehajtási és szankcionálási folyamatai tökéletesítését. Ugyanakkor gyakrabban élt szankcionálási hatáskörével.

2018-ban az EKB összességében 27 szankcionálási eljárást kezdeményezett. A 2017 végén már folyamatban lévő 24 eljárást figyelembe véve az EKB összesen 51 ilyen eljárást folytatott 2018-ban (lásd a 6. táblázatot), ami 13%-os növekedés a 2017-ben lebonyolított 45-höz képest. A 2018. évi 51 eljárás az előző évhez képest 60%-kal több, 16 EKB-határozatot eredményezett.

A 2018-ban lefolytatott 51 szankcionálási eljárásból 22 fűződik közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabály (beleértve az EKB határozatait és rendeleteit is) 13 jelentős hitelintézet által elkövetett megsértésének gyanújához. A jogsértések – amelyek vonatkozásában az EKB közvetlenül róhat ki közigazgatási bírságot – a szavatolótőke, a tőkekövetelmények, az adatszolgáltatás, a nyilvános közzététel és a nagy kockázati pozíciók területén történtek. 2018-ban az EKB három szankcióra vonatkozó határozatot fogadott el, amelyekkel összesen 4,8 millió eurós bírságot szabott ki három felügyelt szervezetre a szavatolótőkére vonatkozó előírások megszegése miatt. A közvetlenül hatályos uniós jog megsértéséhez kapcsolódó 22 eljárásból nyolc eljárás zárult le 2018 során, főként a feltételezett jogsértések nem lényeges mivoltából, illetve a konkrét esetekben a szankciókiszabási jogalap hiányából következően. A nyolc eljárásból három az EKB határozatával végződött; a többi ötben úgy döntött, hogy a tárgyalási szakasz előtt nem tesz további lépést. További 11 eljárás még folyamatban volt az év végén.

A 2018-ban lefolytatott 51 szankcionálási eljárásból a többi 29 – amelyek esetében az EKB nem rendelkezik közvetlenül szankcionálási hatáskörrel, így csak felkérheti az INH-kat eljárás indítására – a következő témakörökhöz kapcsolódott: (i) a CRD IV. rendelkezéseit átültető nemzeti jogszabályok jelentős hitelintézet vagy természetes személy által elkövetett megsértésének gyanúja és (ii) közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabály természetes személy általi megsértésének gyanúja. Ezek főként a szervezetirányítási követelmények feltételezett megsértéséhez fűződtek. 2018-ban az EKB tíz alkalommal kérte az INH-któl az országos hatáskörükbe tartozó szankcionálási eljárás kezdeményezését. A 29 eljárásból három 2018-ban lezárult. Az EKB kérései nyomán az INH-k az eseteket nemzeti jogszabályaik alapján értékelve összesen 1,33 millió € összegű bírságot szabtak ki 2018-ban.

Az EKB által 2018-ban foganatosított végrehajtási és szankcionálási eljárásokban érintett feltételezett jogsértések teljes tematikus csoportosítása a 10. diagramon látható.

Bűncselekményre vonatkozó megalapozott gyanú esetén az EKB felkéri az érintett INH-t, hogy az ügyet utalja az illetékes szervekhez, amelyek a nemzeti joggal összhangban kivizsgálják, és adott esetben bűnvádi eljárást indítanak. 2018-ban egyetlen ilyen kérelmet nyújtottak be az illetékes nemzeti hatósághoz.

Jogsértések bejelentése az SSM-rendelet 23. cikke alapján: eddigi tapasztalatok

Az EKB köteles hatékony eljárásokat biztosítani, amelyek igénybevételével bárki bejelentheti a vonatkozó uniós jogszabályok megsértését (ezt nevezik visszaélés-jelentésnek, idegen szóval whistle-blowing). Az EKB ennek megfelelően jogsértés-bejelentési mechanizmust hozott létre. Ennek része egy rögzített struktúrájú internetes felület, amelyre az EKB bankfelügyeleti honlapjáról lehet belépni.

A mechanizmus keretein belül kapott információkat megfelelően mérlegeljük (például a bank kockázati profiljára gyakorolt hatás felmérésével), és nyomon követjük (például információ kérésével, helyszíni ellenőrzésekkel vagy felügyeleti intézkedéshozatallal).

2018-ban az EKB-hoz az előző évinél 39%-kal több, 124 jogsértési bejelentés érkezett. Ezek közül 93-at a vonatkozó uniós jogszabályok feltételezett megsértése miatt tettek, amelyből 75-ről úgy ítélték meg, hogy az EKB felügyeleti hatáskörébe tartozik, 18 pedig az illetékes nemzeti hatóságokéba. A fennmaradó állomány jórészt prudenciális követelményekhez nem kapcsolódó országos (például fogyasztóvédelmi) ügyekből áll, következésképp kívül esnek a jogsértés-bejelentési mechanizmus hatályán.

A bejelentett jogsértések elsősorban irányítási kérdésekkel (80%), valamint a szavatolótőke és a tőkekövetelmények nem megfelelő kiszámításával (8%) kapcsolatosak. Az ügyek téma szerinti teljes bontása a 11. diagramon látható. Az irányítási kérdésekkel kapcsolatos problémák elsősorban a kockázatkezelésre és belső kontrollrendszerre, az alkalmassági követelményekre és a szervezeti struktúrára vonatkoztak.^[52]

A kapott bejelentésekkel kapcsolatban 2018-ban hozott leggyakoribb vizsgálati válaszlépések a következők:

• belső értékelés meglévő dokumentáció alapján (az esetek 45%-ában);
• belső vizsgálat vagy ellenőrzés, illetve dokumentumok, magyarázat kérése a felügyelt szervezettől (az esetek 40%-ában);
• helyszíni vizsgálat (az esetek 15%-ában).

Végezetül, az EKB 2018-ban optimalizálta a beérkező jogsértési bejelentések értékelését és kezelését, így gondoskodva az esetek nagyobb száma ellenére hatékonyan és időben adott válaszról.

4 Az SSM az európai és globális felügyeleti architektúrában

4.1 Európai és nemzetközi szintű együttműködés

Az euroövezeti bankok több mint száz EU-n kívüli országban vannak jelen, az SSM pedig átfogó együttműködést folytat az uniós és az EU-n kívüli felügyeleti hatóságokkal. Az EKB elkötelezett az együttműködés elősegítése mellett. Ennek érdekében szerepet vállal a felügyeleti kollégiumokban, valamint együttműködési eszközöket, például egyetértési megállapodásokat és eseti megállapodásokat dolgoz ki. Ez idáig olyan partnerekkel születettek egyetértési megállapodások, mint például az euroövezeten kívüli uniós tagállamok felügyeleti hatóságai, harmadik országok felügyeleti szervei és nemzeti piaci hatóságok.

4.1.1 Együttműködés más felügyeleti szervekkel

Együttműködés az Európai Gazdasági Térség felügyeleti hatóságaival

A CRD IV. irányelvnek az uniós illetékes hatóságok közötti együttműködésről és információcseréről szóló rendelkezéseivel összhangban az EKB gyakran működik együtt az euroövezeten kívüli uniós tagállamok INH-ival.

Az EKB bankfelügyelete eddig három euroövezeti ország nemzeti piaci hatóságával is egyetértési megállapodásra lépett. Ezek az EKB és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által közösen kidolgozott sablonon alapulnak.

Együttműködés harmadik országok felügyeleti szerveivel

Az EKB arra törekszik, hogy gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki harmadik országok felügyeleti hatóságaival, és hogy elősegítse a folyamatos, határon átívelő felügyeleti munkát. Az EKB bankfelügyelete, ahol lehetősége nyílt rá, csatlakozott azokhoz az egyetértési megállapodásokhoz, amelyeket euroövezeti INH-k és harmadik országok felügyeletei kötöttek az SSM létrehozása előtt. Egyes esetekben az EKB bankfelügyeletének egyedi együttműködési megoldásokat kellett kidolgoznia. 2015-től az EKB saját maga köt egyetértési megállapodásokat a harmadik országok felügyeleteivel, hogy ne kelljen az utóbbiak és az euroövezeti INH-k között fennálló egyetértési megállapodásokra támaszkodnia.

Az uniós szintű következetesség biztosítása jegyében az EKB bankfelügyelete szorosan együttműködik az EBH ekvivalenciahálózatával, amely ekvivalenciaértékelést végez a harmadik országbeli felügyeletek titoktartási szabályozásáról. Felügyeleti együttműködésről szóló egyetértési megállapodást csak a szakmai titoktartás megfelelő ekvivalenciájának teljesülése esetén lehet kötni.

A brexit utáni együttműködés az Egyesült Királyság felügyeleteivel

Az Egyesült Királyság fontos globális pénzügyi központ, a bankjai az euroövezetben és belföldön is működnek. Tekintettel az Egyesült Királyság tervezett kilépésére az EU-ból, az EKB szorosan együttműködik az Egyesült Királyság hatóságaival egy olyan együttműködési keretrendszer kialakításában, amelynek segítségével gördülékenyen folytatódhat a felügyeleti együttműködés és az információcsere (a brexitre való felkészüléssel kapcsolatos további információkért lásd a 3. keretes írást).

4.1.2 Felügyeleti kollégiumok

A felügyeleti kollégiumok állandó, de rugalmas koordinációs rendszert alkotnak, amely a határon átívelő bankcsoportok felügyeletében részt vevő illetékes hatóságokat tömöríti. Fontos szerepet játszanak az euroövezeten kívüli államokban jelen lévő euroövezeti bankok szempontjából.

2018 végén az EKB összevont felügyelőként 29 uniós felügyeleti kollégiumban vett részt, amelyeket ennek megfelelően az illetékes JST-k elnököltek. Ez eggyel kevesebb kollégium, mint 2017-ben, mert két bank átszervezés alatt áll, ugyanakkor felállt egy új kollégium a Nordeához, mert euroövezeti tagállamba helyezte át a székhelyét.

Szintén a Nordea euroövezetbe való áttelepülése miatt a 2017-es hétről hatra esett azoknak a határon átnyúló hitelintézeteknek a száma, amelyek székhelye nem euroövezeti uniós tagállamban található, és euroövezeti jelentős hitelintézeteken át működnek. Az EKB aktív résztvevője ezen bankok kollégiumainak; azon a közös felügyeleti csoporton keresztül képviselteti magát, amelynek feladata az adott leányvállalat vagy fióktelep felügyelete. Az EKB így szerepet vállal ezen intézmények konszolidált felügyeletében.

Négy jelentős intézmény folytat az unión kívül jelentős határon átívelő tevékenységet. Az EKB azért hozta létre és működteti ezeknek a bankoknak a felügyeleti kollégiumait, hogy elősegítse az illetékes felügyeletek közötti koordinációt és információcserét.

Végül, az unión kívüli székhelyű bankok közül hatnak vannak jelentős leányvállalatai az euroövezetben, amelyek illetékes kollégiumaiban az EKB fogadó hatóságként vesz részt. Ebben a szerepben a nemzetközi standardokkal és megállapodásokkal összhangban, konstruktív módon segíti a kollégium és az összevont felügyelet célkitűzéseit.

2019-ben arra lehet számítani, hogy jelentősen megváltozik a kollégiumi környezet az Egyesült Királyság Unióból való kilépése okán. Egyrészt, az euroövezeti pénzintézetek egyesült királyságbeli leányvállalatai és fióktelepei harmadik országbeli szervezetek lesznek, aminek következtében az Egyesült Királyság illetékes hatóságai harmadik országbeli megfigyelőkké válnak az EKB által vezetett kollégiumokban. Másrészt, az egyesült királyságbeli bankok harmadik országbeli hitelintézetekké, a jelenleg európai jogszabályok szerint működő kollégiumok pedig vélhetően EU-n kívüli kollégiumokká válnak. Végezetül, több egyesült királyságbeli pénzintézet is tervezi, hogy áthelyezi a működését az euroövezetbe, ezért szükség lehet arra, hogy az EKB összevont felügyeletet ellátó hatóságként jelentős számú új kollégiumot állítson fel és működtessen. Hasonlóképp, az EKB fogadó felügyeletté válhat a harmadik országok által vezetett kollégiumokban.

4.1.3 A szoros együttműködés aktuális helyzete

Szoros együttműködés keretében az euroövezeten kívüli EU-tagállamok is részt vehetnek az SSM munkájában. Az erre vonatkozó fő feltételeket az SSM-rendelet 7. cikke, az eljárásjogi szempontokat pedig az EKB/2014/5 határozat írja elő.

2018 júliusában Bulgária hivatalos kérelmet nyújtott be az EKB és a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) közötti szoros együttműködés elindítására. Ezzel Bulgária az első olyan euroövezeten kívüli uniós tagállam, amely hivatalos lépéseket tett a bankunióban való részvétel irányába.

AZ EKB a bolgár kérelem elbírálását követően dönt arról, hogy kialakít-e szoros együttműködést. Ennek érdekében az EKB átfogó értékelést készít hat bolgár hitelintézetről, valamint megvizsgálja az illetékes nemzeti jogszabályokat, figyelembe véve azok gyakorlati alkalmazását is. Ezzel párhuzamosan az EKB szorosan együttműködik az illetékes nemzeti hatósággal (Българска народна банка – Bolgár Nemzeti Bank) hogy támogassa az SSM-be való gördülékeny integrációját.

4.1.4 Az EBH felülvizsgálati testülete

Az EKB bankfelügyelete továbbra is aktívan hozzájárult az EBH felülvizsgálati testületének működéséhez. A testület rendszeres időközönként szakértői értékelést folytat le az európai bankfelügyeletek tevékenységéről, hogy elősegítse a felügyeleti eredmények következetességét. Az értékelések az európai jogszabályok alkalmazásában elért konvergencia mértékére és az illetékes hatóságok bevált gyakorlataira koncentrálnak.

2018-ban az EBH felülvizsgálati testülete szakértői értékelést készített az uniós szintű engedélyről szóló értesítések szabályozástechnikai standardjairól a CRD IV. irányelv 35., 36. és 39. cikke értelmében. Ezzel az volt a célja, hogy megvizsgálja a bankok által a hazai és a fogadó hatóságok részére átadott releváns információk részletességét és időszerűségét. Az értékelés szintén felmérte, hogy a hazai hatóságok elégedettek voltak-e a kapott információkkal, valamint hogy a fogadó hatóságok megkapták-e az alapvető információkat, amelyek segítségével felkészülhetnek a felügyeletre.

Az euroövezetben végső soron az EKB felelős az SSM-en belüli és kívüli jelentős hitelintézetekkel kapcsolatos passporting feladatokért. Az EKB figyelemmel kíséri ezeket az eljárásokat, amelyek releváns részeit INH-k segítségével végzik (mint az értesítések begyűjtését a jelentős hitelintézetektől és az előbbiek teljességére vonatkozó előzetes felmérések elvégzését).

A szakértői értékelés megállapította, hogy az EKB teljesen átfogó folyamatokkal rendelkezik, mindazonáltal segített olyan területek feltárásában, amelyek javíthatják vagy egyszerűsíthetik a folyamatokat. Az EKB és az INH-k már dolgoznak ezeken.

4.1.5 Az IMF pénzügyi ágazati értékelési programjai

Az IMF pénzügyi ágazati értékelési programjainak (FSAP) keretében átfogóan és mélyrehatóan elemzik a vizsgált joghatóság pénzügyi ágazatát. Ennek során: (i) feltárják a legsérülékenyebb pontokat, felmérik a pénzügyi ágazat alkalmazkodóképességét; (ii) értékelik az adott ország pénzügyi stabilitásra vonatkozó szakpolitikai keretét, felügyeleti keretrendszerét és gyakorlatát; továbbá (iii) értékelik a pénzügyi védőháló és a pénzügyi rendszer válságkezelő és -rendező képességét.

2017 januárjában az unió Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának elnöke felkérte az IMF-et, hogy végezze el az unió/euroövezet első pénzügyi ágazati értékelését, figyelembe véve az euroövezet új bankfelügyeleti és szanálási architektúráját. A 2017 júniusában indult program, amelynek következtetéseit 2018 júliusában hozták nyilvánosságra, többek között a jelentős hitelintézetek bankfelügyeletére és válságkezelésére koncentrált. Az IMF ezért: (i) elvégezte az eredményes bankfelügyelet releváns bázeli alapelveinek^[54] részletes értékelését, amelyben osztályozta ezek teljesítését; és (ii) elemezte a hatékony bankszanálási rendszereknek a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) által kidolgozott fő ismérvei alapján meghozott euroövezeti bankszanálási és válságkezelési intézkedéseket. Továbbá felmérte a bankszektor fizetőképességét az FSAP pénzügyi stabilitási értékelésével összefüggésben. Az FSAP eredményeit felhasználták az IMF Alapokmányának IV. cikke szerinti, euroövezeti országokkal folytatott 2018. évi konzultáció során.

Az EKB üdvözölte az IMF euroövezeti FSAP programjának végeredményét. A vonatkozó ajánlások közül néhány megköveteli, hogy az EKB módosítsa a belső struktúráit, illetve eljárásait. Mindenekelőtt, a bankfelügyelet tekintetében az EKB-nak ajánlott: (a) továbbra is törekednie a belső eljárások és a döntéshozatali folyamatok egyszerűsítésére, mivel az eddigi erőfeszítések eredményesebbé tették az erőforrások használatát és időszerűbbé a felügyeleti problémákra adott válaszokat; (b) biztosítania, hogy az INH-kkal kötött, munkavállalókkal kapcsolatos megállapodások gondoskodjanak a JST-k és a helyszíni ellenőrzések munkaerőigényéről; és (c) javítania a felügyeleti megközelítésének bizonyos aspektusait, például a felügyeleti elvárásokat – amelyek átláthatóságát érdemes növelni – és a likviditási kockázat felügyeletét. A további ajánlások közül sok az EU-s társjogalkotókat kéri fel az uniós jogszabályok megváltoztatására: ilyen például az európai szabályozói követelmények további harmonizációjának előmozdításáról szóló, amellyel elkerülnék a széttagoltságot a nemzetek között; valamint az arra vonatkozó ajánlás, hogy az EKB felügyeleti hatáskörébe tartozzon az euroövezeten belüli hitelközvetítés összes jelentős formája. Ez a harmadik országokban található fióktelepek, és mindenekelőtt a határon átívelő, releváns befektetési vállalkozások felügyeletére vonatkozik. További kapcsolódó ajánlás, hogy közelítsék tovább az európai jogszabályokat a bázeli standardokhoz. Az EKB bankfelügyelete akciótervet készített a felügyeleti hatáskörébe tartozó ajánlások megvizsgálására. A tervet a Felügyeleti Testület jóváhagyta.

A pénzügyi szektort értékelő jövőbeni országos programok során az IMF továbbra is holisztikus megközelítést alkalmaz majd a vizsgált bankrendszerrel kapcsolatban, elkerülve az euroövezeti FSAP-k megállapításainak megismétlését. Ahhoz hasonlóan, ahogy az IMF IV. cikk szerinti országos jelentései kezelik a monetáris politikát, az országos FSAP-k sem tartalmazhatnak olyan megállapítást, amely az EKB/SSM bankfelügyeleti tevékenységének eredményességét értékeli. Ez az általános megközelítés elősegíti, hogy az IMF összhangba hozza az országos és az euroövezeti FSAP-kat az EU új bankfelügyeleti és szanálási architektúrájával, valamint biztosítja, hogy az IMF végezte megfigyelés és tanácsadás az összes érintett hatóság számára hatásos és érdemi maradjon. 2018-ban az IMF elvégezte a belgiumi pénzügyi szektor értékelését^[55], és FSAP programokat indított Franciaországban, Olaszországban és Máltán. Ausztriában 2019-ben terveznek ilyen értékelést végezni.

4.2 Közreműködés az európai és a nemzetközi szabályozási keretrendszer fejlesztésében

4.2.1 Közreműködés a bázeli folyamatban

2018-ban a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) figyelmének középpontjában a folyamatban lévő szakpolitikai kezdeményezések lezárása, a válságot követő reformok hatásának felmérése és az erős felügyelet támogatása állt. A BCBS tevékenységében aktívan részt vevő EKB azzal járult hozzá a munkához, hogy csatlakozott a szakpolitikai eszmecserékhez, különféle BCBS-csoportokban hasznosította a szakértelmét (pl. a szabályozási arbitrázs témájában), az unióban és világszerte együttműködött BCBS-tagokkal, és releváns hatáselemzésekhez járult hozzá. Az EKB főként a Bázel III reformcsomaggal kapcsolatos munkában vett részt.

2018-ban a BCBS továbbra is a Bázel III teljes, időszerű és konzisztens végrehajtásának biztosításán, valamint általánosságban a szilárd bankfelügyelet elősegítésén dolgozott. A munkát az elkövetkező években is folytatni fogja.

A BCBS ezenkívül átfogó munkaprogramot indított, amelynek célja a válság óta bevezetett reformok értékelése. A program értékeli majd az egyes standardok eredményességét, a standardok közötti interakciót és összhangot, a szabályozói arbitrázs kockázatát, valamint a válság utáni reformok szélesebb körű makrogazdasági hatásait. Az EKB továbbra is aktívan kiveszi a részét a BCBS feladataiból.

4.2.2 Az európai jogalkotási menetrend

2018-ban az EKB továbbra is szerepet vállalt az uniós jogalkotási reformokban. Az EU-s banki jogszabályok (CRR/CRD IV., BRRD és SRMR) felülvizsgálatakor az EKB üdvözölte az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament közötti, 2018. decemberi politikai tárgyalások kimenetelét, amely előkészítette a jogszabályok végleges elfogadását a 2019. májusi európai választások előtt. A jogszabályok fontos mérföldkövet jelentenek – a nemzetközi standardok végrehajtása révén – a bankszektor ellenálló képességének megerősítésében és a kockázatok további csökkentésében. Ez további előrehaladást jelenthet a bankunió megvalósítása felé, többek között egy európai betétbiztosítási rendszer felállításával. Ezzel összefüggésben az EKB továbbra is támogatta a bankunió megerősítésén dolgozó eseti munkacsoport munkáját.

2018-ban az EKB további jogalkotási dokumentumok elkészítésében is részt vett. Ilyenek különösen az Európai Bizottság javaslatai a befektetési vállalkozások, fedezett kötvények és nemteljesítő kitettségek szabályozásáról, valamint az EBH arra szóló mandátumának megerősítése, hogy megelőzze a pénzügyi rendszer pénzmosásra és terrorizmus finanszírozására való használatát. Az Európai Parlament és a Tanács kérésére az EKB véleményeket adott ki, amelyekben részletezte a társjogalkotók számára adott tanácsait.^[56]

4.2.3 Részvétel az EBH munkájában

2018 folyamán az EKB bankfelügyelete szorosan együttműködött az EBH-val közös céljaik, azaz a pénzügyi stabilitás növelésének és az egész európai bankszektor konzisztens felügyeletének előmozdítása érdekében.

Az EKB bankfelügyelete minden szinten aktívan hozzájárult az EBH munkájához. 2018-ban az EKB bankfelügyeletének személyzete az EBH-nak összesen 50 bizottságában és munkafolyamatában képviseltette magát, amelyek közül négyben elnöki vagy társelnöki szerepet töltött be. Az EBH Felügyeleti Tanácsában az EKB bankfelügyelete szavazati jog nélküli tagként vett részt.

Az EBH és az EKB bankfelügyeletének közös munkája számos témakörre kiterjedt. Az EKB részt vett például annak a válasznak a megfogalmazásában, amelyet az EBH a Bázel III véglegesítési csomagjának végrehajtásához kapcsolódó európai bizottsági tanácsadási felhívásra adott. Hozzájárult továbbá az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló EBH-véleménynek^[57] (lásd a 3. keretes írást), valamint az EBH belső modellekre és modellek validálására vonatkozó technikai szabványainak és iránymutatásainak az elkészítéséhez.^[58]

A banki vállalatirányítási rendszer teherbíróságának felülvizsgálata és a vezetőségi tagok alkalmasságának ellenőrzése szintén központi szerepet tölt be a felügyelet szempontjából. Az EKB 2018 májusában kiadott, módosított útmutatója a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálatról a CRD IV-ben, az ESMA és az EBH közös alkalmassági iránymutatásában és az EBH belső irányítással kapcsolatos iránymutatásában alkalmazott terminológiát követi. Ebben a kiszervezési rendszerek útmutatójának megújítására végzett munka is tükröződik, amely 2018-ban az EBH nyilvános konzultációjának egyik tárgya volt (lásd az 1.4 pontot).

Az EKB bankfelügyelete továbbá hozzájárult az európai NPL-akcióterv terén tett előrelépéshez is (lásd az 1.2 pontot). 2018 októberében az EBH véglegesítette a nemteljesítő és átstrukturált kitettségek kezelésére vonatkozó iránymutatását, amely összhangban áll az EKB bankfelügyeletének saját NPL-iránymutatásával. Az EBH és az EKB bankfelügyelete jelenleg az egész európai bankszektor felügyeleti adatainak összegyűjtésére és feltérképezésére szolgáló, központosított európai felügyeleti adatokat kezelő infrastruktúra (EUCLID) kifejlesztésén dolgozik. 2018-ban az EUCLID megvalósításával megbízott EBH–EKB-munkacsoport felügyelte a közös erőfeszítéseket, és technikai műhelyeket szervezett, hogy biztosítsa az adatmodellek, a pénzintézeti kategóriák és az adatszolgáltatási kötelezettségek összehangoltságát.

Az EBH megfelelési vagy indokolási eljárással segíti elő a szabályozások összehangolását az unióban.^[59] Az eljárás során az EKB, mint a jelentős hitelintézetek közvetlen felügyeletéért illetékes hatóság, köteles tájékoztatni az EBH-t arról, hogy megfelel-e vagy meg szándékozik-e felelni az újonnan kibocsátott iránymutatásoknak és ajánlásoknak. 2018-ban az EKB hét iránymutatásról, egy közös bizottsági iránymutatásról és három ajánlásról küldött értesítést az EBH-nak, ahogy ez az EKB bankfelügyeleti honlapján is olvasható.^[60] Eddig az EKB minden esetben arról tájékoztatta az EBH-t, hogy megfelel vagy meg szándékozik felelni az irányadó EBH-iránymutatásoknak.

4.2.4 Részvétel az FSB munkájában

2018-ban az EKB bankfelügyelete aktívan hozzájárult a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) munkájához, különösen a felügyeleti és szabályozási együttműködés, a standardok végrehajtása és a szanálás területén. Az EKB bankfelügyelete az FSB európai területi konzultatív csoportjának ülésein is részt vett.

Az FSB jelenleg a globális pénzügyi szektor reformjainak végrehajtásának figyelemmel követésére és azok hatásainak felmérésére fókuszál. Az EKB bankfelügyelete aktívan részt fog venni az FSB releváns kezdeményezéseiben, amelyek célja, hogy felderítsék a hitelezés bizonyos formáira vonatkozó, elfogadott reformok hatását, azt is hangsúlyozva, hogy egy stabil és jól működő bankszektor hogyan segíti a fenntartható gazdasági növekedést. Ezenfelül az EKB bankfelügyelete több nagy szakpolitikai területen végzett munkához is hozzájárul. Ilyen például a „túl nagy, hogy csődbe mehessen” (too big to fail) probléma, a szanálás, a válságkezelés, valamint a pénzügyi szolgáltatásokban az új technológiák használatából eredő kockázatok.

5 Az EKB bankfelügyeletének szervezeti felépítése

5.1 A számonkérhetőségi követelmények teljesítése

Az éves jelentés az SSM-rendelet alapján az Európai Parlament és a Tanács egyik fő számonkérési csatornája az EKB bankfelügyeletével szemben. A rendelet előírja, hogy az EKB felügyeleti feladatait megfelelő átláthatósági és számonkérhetőségi követelményeknek kell alávetni. Az Európai Parlament és az EKB közötti intézményközi megállapodásban, valamint az EU Tanácsa és az EKB közötti egyetértési megállapodásban részletesen kidolgozott elszámoltathatósági keretrendszer fenntartása és teljes körű alkalmazása rendkívül fontos az EKB számára.

Ami az Európai Parlamenttel folytatott 2018. évi együttműködést illeti, a Felügyeleti Testület elnöke felszólalt a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága előtt, ahol (i) bemutatta az EKB 2017-es éves jelentését a felügyeleti tevékenységről (március 26.), (ii) két rendes meghallgatáson (június 19. és november 20.) és (iii) négy eseti eszmecserén vett részt (március 26., június 19., szeptember 9. és november 20.). A legfontosabb megvitatott témák közé tartoztak a nemteljesítő hitelek, az EKB szerepe a pénzmosás elkerülésében, valamint a 2018-as EBH stresszteszt. 2018 folyamán az EKB 35 választ tett közzé az európai parlamenti képviselők bankfelügyeleti ügyekben feltett írásos kérdéseire. A kérdések több témát is érintettek, többek között a nemteljesítő hitelek, a kevésbé jelentős hitelintézetek, valamint a banki vezetők alkalmasságának és megbízhatóságának kérdésköreit.

Emellett, az intézményközi megállapodásnak megfelelően az EKB továbbította a Felügyeleti Testületi ülések jegyzőkönyveit az Európai Parlamenthez.

Az Európai Unió Tanácsára térve, a Felügyeleti Testület elnöke az eurocsoport három ülésén vett részt, melyek közül az elsőt február 19-én tartották. Az elnök április 27-én bemutatta az EKB felügyeleti tevékenységről szóló 2017-es éves jelentését. Ezt követően november 5-én az EKB felügyeleti feladatainak végrehajtásáról szóló eszmecserén vett részt.

2018-ban az EKB bankfelügyelete továbbra is teljesítette az SSM-rendeletben előírt adatszolgáltatási kötelezettségeit a nemzeti parlamentek felé. Hat választ tett közzé nemzeti parlamentek képviselői által írásban benyújtott kérdésekre.

2018-ban az EKB segítette az ERKT és az EBH uniós stresszkezelési gyakorlatát vizsgáló ellenőrzéseket, amelyeket az Európai Számvevőszék folytatott le. A bizonyítékok nyújtásával megbízott EKB segítette az Európai Számvevőszék vizsgálatát ezekben az ügyekben, valamint segített leírni, hogyan működnek a releváns együttműködési folyamatok.

Eközben az EKB igyekezett végrehajtani a 2018 januárjában és 2016 novemberében megjelentetett, az EKB bankfelügyeletéről szóló két számvevőszéki jelentés ajánlásait, amelyek a válságkezeléssel és általánosságban az SSM működésével kapcsolatosak.

Az EKB nagyra értékeli az Európai Számvevőszék által végzett ellenőrzéseket, továbbá kitart a szoros együttműködés mellett, és továbbra is vállalja, hogy a Számvevőszék munkájának megkönnyítéséhez szükséges információkat biztosítja. A Szerződésnek a Számvevőszék EKB felett gyakorolt ellenőrzési megbízatására vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, a Bizottság 2017-ben javasolta, hogy az EKB és a Számvevőszék kössön intézményközi megállapodást „az információcsere szabályainak pontosításáról”. Ezzel kapcsolatban az EKB és a Számvevőszék már tárgyalásokat folytat.

5.2 Átláthatóság és kommunikáció

Az EKB bankfelügyelete továbbra is több kommunikációs csatornán keresztül tett közzé tájékoztatókat a tevékenységéről, ami elősegíti az átláthatóság iránti kötelezettségvállalása teljesítését. 2018 folyamán az elnök és az alelnök 32, az EKB két felügyeleti testületi képviselője 11 beszédet tartott; együttesen húsz médiainterjút adtak. Az EKB bankfelügyelete 31 sajtóközleményt adott ki, és négy levelet küldött a közvetlenül felügyelt bankoknak. A digitálisan megjelenő felügyeleti hírlevél indulásának novemberben volt a második évfordulója, ekkorra már több mint ötezren iratkoztak fel rá. Az EKB a közösségi média csatornáin is felhívta a figyelmet az új információkra, és biztosítja a kulcsfontosságú tartalmak széles körű terjesztését.

Ezenfelül az elnök és az alelnök az év elején sajtótájékoztatón ismertette a bankfelügyelet prioritásait, továbbá részt vett az EKB által kezdeményezett, fiatalabb közönséget célzó eseményeken. A madridi Banco de Españánál rendezett első ECB Youth Dialogue (Ifjúsági Párbeszéd) nevű eseményen az elnök 40 fiatal pénzügyi szakemberrel folytatott eszmecserét. A második párbeszéden ez elnök és az alelnök közösen vett részt, a Frankfurt School of Finance and Management több mint 260 hallgatójával és öregdiákjával beszélgettek. 2018-ban az EKB több mint 1600 nyilvános megkeresésre válaszolt a bankfelügyelet témakörében, és 31 tematikus előadásnak adott otthont mintegy ezer hallgató részvételével, kifejezetten a felügyeleti feladatkörének témájában.

5.3 Döntéshozatal

5.3.1 A Felügyeleti Testület és az Irányítóbizottság

2018-ban a Felügyeleti Testület húsz alkalommal ült össze, 14-szer Frankfurt am Mainban, ötször pedig telekonferencia formájában. Az egyik ülést Madridban tartották a Banco de España meghívására. A Felügyeleti Testület a legtöbb határozatát írásbeli eljárás^[61] keretében hozta. Az EKB által 2018-ban közvetlenül felügyelt 119 bankcsoport közül 35 kérvényezte, hogy a hivatalos EKB-határozatokat az angoltól eltérő hivatalos uniós nyelven olvashassa.

A Kormányzótanács felé kifogásról való lemondásra továbbított, egyes bankokra vonatkozó végleges határozattervezeteken felül a Felügyeleti Testület több horizontális kérdésben is döntött; ezek közül a legfontosabb közös módszertanok és feltételrendszerek alkalmazása a felügyelet meghatározott területein. Néhány határozatot a Felügyeleti Testület által megbízott ideiglenes csoportok dolgoztak ki, amelyek tagjai az EKB és az INH-k felsővezetői közül kerültek ki. Ezek a csoportok előkészítő munkát végeztek többek között a következő témakörökben: a SREP módszertana, a magas szintű nemteljesítő hitellel rendelkező felügyelt intézményekkel kapcsolatos felügyeleti megközelítés, az SSM eljárásainak egyszerűsítése.

Az Irányítóbizottság 2018-ban 12-szer ülésezett: ebből tízet Frankfurt am Mainban tartottak, egyet telekonferencia formájában, egyet pedig Madridban, a Banco de España meghívására. Áprilisban megtörtént annak az öt INH-tagnak a szokásos rotációja, akiknek mandátuma egy évre szól.

5.3.2 A döntéshozatal egyszerűbbé tétele

2018-ban az SSM egyszerűsítési csoportja (lásd az 5.4. pontot) több olyan intézkedést javasolt és hajtott végre, amelyek optimalizálják a Felügyeleti Testület működését azzal, hogy egyrészt egyszerűsítik a döntéshozatali eljárásokat, másrészt jobb hozzáférést biztosítanak a tagoknak az információkhoz. Három intézkedés központi fontosságú volt ezen erőfeszítésekben: (i) csökkentették a Felügyeleti Testület üléseinek számát, valamint az írásbeli eljárások és információs pontok mennyiségét, így a tagok több figyelmet tudnak szentelni a legfontosabb felügyeleti kérdéseknek; (ii) optimalizálták és egyszerűbbé tették a Felügyeleti Testület üléseit, hogy azok a lehető leghatékonyabbak és legeredményesebbek lehessenek; és (iii) egyszerűsítették és tovább javították a Felügyeleti Testület irányába tartó információáramlást.

A döntéshozatalra vonatkozólag az egyik legnagyobb hatású intézkedés a hatáskör-átruházási keretrendszer más, rutinjellegű EKB felügyeleti határozatokra való kiterjesztése volt. 2018 márciusában a hatáskör-átruházási keretrendszert kiterjesztették olyan határozatok tekintetében is, mint a szavatolótőke csökkentése, a CET 1 instrumentumok minősítése és, ahol ezt a nemzeti jog megköveteli, a kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok minősítése.

5.3.3 Felülvizsgálati testület

Az EKB-hoz tartozó felülvizsgálati testület (ABoR)^[62] tagjai együttesen és külön-külön is függetlenek az EKB-tól. A testület feladata, hogy elfogadható felülvizsgálati kérelem esetén felülvizsgálja a Kormányzótanács által felügyeleti ügyekben elfogadott határozatokat. Az ABoR azt vizsgálja, hogy a vitatott döntés eljárásilag és érdemben megfelel-e az SSM-rendeletnek, miközben tiszteletben tartja az EKB mérlegelési jogkörét. A gyakorlatban egy ABoR felülvizsgálat megnézi, hogy jogszerű volt-e az eljárás, megalapozott és az irányadó jognak megfelelő-e a határozat, van-e egyértelmű hiba az értékelésben, tartalmaz-e a határozat nyilvánvaló aránytalanságokat, és, hogy az EKB visszaélt-e a hatásköreivel. A felülvizsgálat eredménye a Felügyeleti Testületnek címzett nem kötelező érvényű vélemény, amely az eredeti határozat hatályon kívül helyezését vagy egy új, azonos vagy módosított tartalmú határozat meghozatalát javasolja, amelyet a Kormányzótanács hagy végleg jóvá a kifogásról való lemondáson alapuló eljárás keretében.

2018-ban a testület öt új kérelmet kapott egy-egy EKB felügyeleti határozat adminisztratív felülvizsgálatára. Erről négy véleményt adott ki, mivel az egyik felülvizsgálati kérelmet visszavonták, miután az EKB az egyik felülvizsgálati határozatához helyesbítést adott ki (lásd a 7. táblázatot). Az összes, 2018-ban felülvizsgált ügy vizsgálati szakasza során a testület meghallgatást folytatott le, amely során a kérelmező és az EKB újabb lehetőséget kapott, hogy hozzászóljon a vitatott határozathoz.

Felülvizsgált témakörök és releváns kérdések

Az ABoR által felülvizsgált esetek többféle típusú felügyeleti határozatot érintettek, úgymint a felügyeleti követelmények betartása, engedély bevonása, befolyásoló részesedés szerzése és igazgatási szankciók.

Az EKB-határozatok 2018-as felülvizsgálata elsősorban az eljárási szabályok betartását (ideértve például a pontos tényközlést, a megfelelő jogalapot,az indoklásnál elégséges motívumok adását és az arányosság elvét), valamint az EKB határozatainak előkészítése során az EKB és az INH-k között folyó együttműködéssel kapcsolatos problémákat érintette.

Az Európai Unió Bíróságának az EKB-val kapcsolatos ítéletei

2018-ban 19 közvetlen keresetet nyújtottak be az EKB-val szemben, és két fellebbezést nyújtottak be az Európai Unió Bíróságán az EU Törvényszéke („a Törvényszék”) által az EKB-val kapcsolatos ügyekben hozott ítéletekkel szemben. Az EKB bankfelügyeletével kapcsolatos két ügycsoportban született döntés 2018‑ban – 2018. április 24-én a Törvényszék helybenhagyta az EKB következő pénzintézeteknek címzett határozatait: Caisse régionale de crédit agricole mutuel Alpes Provence (T‑133/16. sz. ügy), Caisse régionale de crédit agricole mutuel Nord Midi-Pyrénées (T‑134/16. sz. ügy), Caisse régionale de crédit agricole mutuel Charente-Maritime Deux-Sèvres (T‑135/16. sz. ügy) és Caisse régionale de crédit agricole mutuel Brie Picardie (T‑136/16. sz. ügy). A 2015. október 7-én elfogadott négy határozatban az EKB jóváhagyta, hogy az összes kérelmező bank bizonyos személyeket az igazgatótanácsa elnökének nevezzen ki, de ellenezte, hogy ugyanazok a személyek ezzel egyidejűleg a „tényleges vezetői” funkciót is betöltsék ezekben a bankokban. 2018. július 13-án a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EKB következő hitelintézetekkel kapcsolatos határozatait: La Banque Postale (T-733/16. sz. ügy), BNP Paribas (T-768/16. sz. ügy), Crédit Agricole SA (T-758/16. sz. ügy), Société générale (T-757/16. sz. ügy), Confédération nationale du Crédit mutuel (T-751/16. sz. ügy) és BPCE (T-745/16. sz. ügy). A hat határozatban az EKB elutasította a bankok arra vonatkozó kérelmeit, hogy a tőkeáttételi mutatóik kiszámításánál kihagyják a Caisse des Dépôts et Consignations (CDC) felé fennálló bizonyos kitettségeiket, amelyek azokra a betétekre vonatkoznak, amelyeket a livret A, a livret de développement durable et solidaire és a livret d’épargne populaire megtakarítási számlákon helyeztek el.

5.4 Az SSM hatékonyságának és eredményességének növelése

5.4.1 Az EKB felügyeleti minőségbiztosítási osztálya – a megalapítás óta elvégzett munka áttekintése

Az EKB létrehozta a felügyeleti minőségbiztosítási osztályt (SQA), hogy erősítse az EKB bankfelügyeletének hitelességét, és hogy folyamatosan biztosítsa az SSM-en belül a magas színvonalú és konzisztens felügyeletet. Az osztály szorosan együttműködik az illetékes nemzeti hatóságok minőségbiztosításért felelős szerveinek hálózatával, amely az INH-kra hatással lévő SQA-célkitűzéseket vitatja meg és tesz rájuk javaslatokat.

Ahhoz, hogy értéket teremtsen, több egymáshoz kapcsolódó eszköz is a rendelkezésére áll, kiemelten az ex-post minőségi felülvizsgálat. A cél, hogy elősegítsük a minőséget és a konzisztenciát, valamint az EKB bankfelügyeletének eredményes működését. Az SQA emellett a bevált gyakorlatok tudástáraként is működik.

Az SQA eljárásmódja a bevont szervezeti egységekkel és INH-kkal való nyitott együttműködésen és kölcsönös megértésen alapul, tükrözve a tényleges felügyeleti gyakorlataikat, kockázataikat, hiányosságaikat és a megvalósítható fejlesztési igényeket. Az SQA célja tehát, hogy az SSM célkitűzéseit, módszertanát, folyamatait és eszközeit célozva konstruktív, előretekintő és kockázatalapú megoldásokat nyújtson.

Minden egyes minőségi felülvizsgálat után az SQA igyekszik megállapodni az illetékes szervezeti egységekkel a fejlesztési javaslatokról, továbbá megállapítja a javaslatok megfelelő címzettjeit és a végrehajtásukhoz szükséges időkeretet. Ez azt jelenti, hogy a javaslatok címzettjei kezében marad a folyamatok irányítása; elsősorban az ő érdekük, hogy figyelemmel kövessék és megvalósítsák az SQA-val karöltve kidolgozott javaslatokat. Az SQA a létrehozása óta 24 felülvizsgálatot végzett el, amelyek több mint háromszáz fejlesztési javaslatot eredményeztek. A felülvizsgálatokon túl az SQA visszajelzést is ad a működési egységeknek, például műhelytalálkozók, szemináriumok és az INH-k meglátogatása révén.

A minőségi felülvizsgálatok lebonyolításán túl segíti az SSM hatékony és eredményes működését. Ezt olyan kiegészítő eszközök széles tárházával éri el mint például az SSM továbbképzési tanterve, amelynek a célja, hogy magas színvonalon tartsa az SSM munkatársainak kompetenciáit, valamint hozzájáruljon a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájához. Továbbá az SQA támogatja a párbeszédet a szervezeti egységek, valamint a belső ellenőrök és külső könyvvizsgálók között (pl. Belső Ellenőrzési Igazgatóság, Belső Ellenőrzési Bizottság, Európai Számvevőszék). Szintén támogatja az SSM működési kockázatkezelési vezető szakértői csoportot, amelynek feladata a működési kockázat kezelésének figyelemmel kísérése. Ugyanígy az SQA az egyszerűsítés központja is, az EKB-ban és az INH-kban tevékenykedő társszervezetei hálójának támogatását élvezi. Támogatja a szervezeti egységek és az illetékes nemzeti hatóságok egyszerűsítési törekvéseit, hogy az egyszerűség ezáltal is az SSM alapértékévé váljon.

5.4.2 Az SSM egyszerűsítési csoportjának következtetései

Idővel az SSM struktúrái és folyamatai egyre bonyolultabbá váltak, ami magával hozta az egyszerűsítés igényét. Az SSM érettebbé válásával felállítottuk az SSM-egyszerűsítési csoportot (SSG), amelyben az EKB és az INH-k képviseltetik magukat. Az SSG azzal a céllal bírálta el a felügyeleti folyamatokat, hogy optimalizálja az EKB erőforrásainak felhasználását, és elősegítse a még inkább kockázatalapú felügyeletet a munka szükségtelen bonyolultságának csökkentésével és a dupla munkavégzés elkerülésével.

A felügyeleti szabályzatban az egyszerűsítést az SSM működésének egyik általános alapelveként foglaljuk bele, ezzel is felhívva a felügyeleti munkatársak figyelmét a fontosságára.

Az SSG három irányú megközelítést javasol az SSM struktúráinak és eljárásainak egyszerűsítésére. Először is, az EKB szervezeti egységeinek és az INH-knak – beleértve a közös felügyeleti csoportokat és a horizontális funkciókat – folyamatosan és aktívan ajánlásokat kell tenniük észszerűbb és hatékonyabb folyamatok kialakítására. Másodszor, szükség van az SSM-en átívelő, bevált gyakorlatok alkalmazását ösztönző megközelítésre. Harmadszor, a Felügyeleti Testületnek élen kell járnia az egyszerűsítésben és a folyamatkarcsúsítás előremozdításában, ezzel is támogatva az SSM céljait.

Pontosabban, az SSG új egyszerűsítési intézkedéseket ajánlott, amelyek katalizátorként hatottak a már folyamatban lévő kezdeményezésekre is. Az egyik ilyen ajánlás az volt, hogy szabjanak határt az EKB Felügyeleti Testülete által kiadott ajánlások hosszának és a jóváhagyási szintek számának. Egy másik ajánlás az EKB és az INH-k között az SSM információkezelő rendszerén, az IMAS-on keresztül zajló információcseréről szólt. Az SSG továbbá több olyan intézkedést is ajánlott, amelyek egyszerűsíthetik a felügyeleti adatközlési követelményeket és a kapott adatok feldolgozását és tárolását.

Ajánlásokat tett továbbá a Felügyeleti Testület működésének optimalizálására is. Ezzel egyszerűsíteni kívánja a döntéshozatali folyamatokat és a felügyeleti testületi tagságnak az információkhoz való hozzáférését.

E kezdeményezések eredményeként csökkent a Kormányzótanács és a Felügyeleti Testület elé terjesztett eljárások száma. Ez különösképpen a hatáskör-átruházási keretrendszernek köszönhető (lásd az 5.3.2 pontot). Továbbá, a Felügyeleti Testület felé irányuló információáramlás karcsúsítása, automatizálása és minőségjavulása, valamint a jobb nyomon követési eszközök egyszerűsítették és optimalizálták a testület üléseit. Végül, a hatékonyabb ülésrendnek, valamint az írásbeli eljárások és információk hatékonyabb elosztásának köszönhetően csökkent a Felügyeleti Testület üléseinek gyakorisága.

Az SSG további ajánlásai közül néhány: a csapatmunka javítása a közös felügyeleti csoportokban; holisztikus megközelítés alkalmazása a helyszíni és nem helyszíni felügyeleti tevékenységek megtervezése és a belső szervezeti feladatszervezés egyszerűsítése során; folyamatok digitalizálása és a jelenlegi informatikai infrastruktúra optimalizálása.

5.5 Az EKB bankfelügyeletének személyzete

Az EKB bankfelügyeletének belső átszervezése

Az EKB bankfelügyeletében történt szervezeti változások során három osztályt áthelyeztek a IV. Mikroprudenciális Felügyeleti Főigazgatóság (DG/MS IV) alól a Titkárság Igazgatósága alá.

Az engedélyezési osztály, a végrehajtási és szankcionálási osztály, valamint a felügyeleti minőségbiztosítási osztály 2018 februárjában kerültek a Titkárság Igazgatósága alá. Ezt követően az igazgatóságot felminősítettük főigazgatósággá (DG/SSB). Az SSM döntéshozatali osztály a főigazgatóságon belül jött létre a korábbi Titkárság Igazgatóságának két szekciójából. Ez a változtatás kiegyensúlyozta az EKB bankfelügyeletért felelős szervezeti egységeinek méretét, valamint javította a szervezetirányítási rendszert és elősegítette a DG/MS IV és az új DG/SSB feladatköreinek egyértelműbb elkülönítését.

Az állományi létszám emelkedése

2018-ban az EKB öt legfontosabb, bankfelügyeletért felelős szervezeti egységében a jóváhagyott teljes munkaidős alkalmazotti állomány (FTE) 1099 főt tett ki, szemben a 2017-es 1028,5-tel. 2018-ban elsődlegesen a brexitre való felkészülés miatt emelkedett meg a létszám olyan tevékenységekkel összefüggésben, mint a közös felügyeleti csoportok személyzetének bővítése és az átfogó értékelés. Továbbá, az SSM-hez kapcsolódó megosztott szolgáltatások terén^[63] 30,5 FTE-t hagytunk jóvá, ezzel az FTE-k teljes száma 453-ra emelkedett.

2019-re a Kormányzótanács 90 új FTE-t hagyott jóvá az EKB-bankfelügyeletért felelős központi szervezeti egységekben, valamint 18 FTE-t az SSM-hez kapcsolódó közös szolgáltatásokért felelős szervezeti egységekben. Az előbbinek majdnem a fele a brexittel kapcsolatos jövő évi munkaerő-felvételi igények kielégítéséhez szükséges. A bankfelügyeletért felelős legfontosabb szervezeti egységek állományi létszámának maradék növekedése 2019-ben elsősorban a stresszteszteléshez alkalmazott erőforrások belsőssé tételével függ össze. Ezt a tevékenységet korábban külsős szaktanácsadói támogatással végezték. A közvetlenül a brexithez kapcsolódó jövőbeli erőforrásokkal kapcsolatban az előzetes számításokhoz képest kevesebb további új alkalmazottra lesz szükség, ahogy 2022-ig meghosszabbítottuk az FTE-k bevonását.

A nemek közötti megoszlást illetően a női alkalmazottak aránya 2018-ban 40% maradt az EKB bankfelügyeleti alaptevékenységet ellátó szervezeti egységeiben dolgozó összes határozatlan és határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott tekintetében. A vezető beosztású nők aránya az előző évhez képest enyhén, 31%-ra csökkent. A nem vezető beosztásban dolgozó nők aránya 42%-on maradt, nem változott az előző évhez képest.

Nemzetközi helyszíni ellenőrzések előremozdítása: INH-ellenőrök EKB általi rövid távú megbízása

Az európai bankfelügyelet többéves program keretében szándékozik növelni a nemzetközi és vegyes összeállítású csapatok által végzett helyszíni ellenőrzések arányát.^[64] A kezdeményezés célja, hogy támogassa az egyenlő versenyfeltételeket és összehangolja a bankoknál végzett helyszíni ellenőrzések módszertanát. Ezenfelül elő szeretné segíteni a helyszíni munkatársak közötti csapatmunkát és kialakítani a közös helyszíni kultúrát, miközben az adott INH munkatársain kívül más országba való szakértők szemszögéből is bepillantást ad a vizsgált bank helyzetébe.

A nemzetközi és vegyes összetételű csoportok általi ellenőrzések elősegítése érdekében több lehetőséget is megnyitottunk az INH-ellenőrök előtt. Mindenekelőtt dönthetnek úgy, hogy kiküldetésben kerülnek az EKB-hoz a nemzetközi vagy vegyes csoport általi ellenőrzések idejére. Ehhez egy KBER/IO-szerződést^[65] kötnek az EKB-val, amelynek értelmében az EKB költségvetéséből fedezik a fizetésüket, valamint az utazási és lakhatási költségeiket (tehát nem maradnak a kiküldő INH aktuális foglalkoztatási rendszerében). Ez a lehetőség 2018 óta érhető el, és széles körben alkalmazzuk: az INH-ellenőrökkel összesen 128 KBER/IO szerződést kötöttünk nemzetközi és vegyes munkacsapatokban végzett ellenőrzésekre, ami elősegítette az európai bankfelügyeleten belüli munkaerőcserét. A KBER/IO szerződés alapján alkalmazott ellenőrök azonos alkalmazási feltételekkel dolgoznak, ami elősegíti a befogadó csapatszellem és a közös helyszíni kultúra kialakulását, valamint növeli az európai bankfelügyeleten belül a helyszíni erőforrások helyettesíthetőségét. Ha speciális szakértelemre van szükség egy bizonyos területen, akkor azt egy másik felügyelet szakértői pótolhatják.

Az INH-k és az EKB alkalmazottainak rendezett első „Supervisors Connect” és „Inspectors’ Day”

A közös európai felügyeleti kultúra további fejlesztésére 2018-ban két SSM-es rendezvényt is tartottunk Frankfurtban.

Az első rendezvény, a „Felügyelők kapcsolatteremtése” (Supervisors Connect) április 17–19. között zajlott. Elsőleges célközönsége a közös felügyeleti csoportok koordinátorai és alkoordinátorai voltak, de a kevésbé jelentős hitelintézetek felügyeletét igazgató felsővezetők és az SSM horizontális hálózatainak vezető képviselői is hivatalosak voltak. A második esemény az október 29–30-án megrendezett „Ellenőrök napja” (Inspectors’ Day) volt, ahová a helyszíni ellenőröket vártuk, köztük azokat is, akik modellek vizsgálatával és tervezésével foglalkoznak.

A „Felügyelők kapcsolatteremtése” rendezvényre 280 felügyelő látogatott el, akik közül kétszázan INH-któl és nemzeti központi bankoktól érkeztek. A két és fél napos rendezvény résztvevői több panelbeszélgetésen és szekcióülésen vehettek részt olyan témakörökről, mint a digitalizáció és a kiberkockázatok, a jövedelmezőség és a brexit. Az INH-k felügyelői aktívan részt vettek a beszélgetések előkészítésében: a harmincnyolc előadóból harmincan INH-któl érkeztek. Ezeken túl, a résztvevők a vezetői készségek, a konfliktuskezelés és a kommunikáció témaköreit érintő szakmai műhelyekbe is bekapcsolódhattak. Továbbá, a résztvevőknek kapcsolatépítésre is volt lehetőségük, például az információs rendezvényen (Information Fair), ahol az EKB több szervezeti egysége is bemutatta a munkáját. Itt a résztvevők szóba elegyedhettek, tanulhattak egymástól, és megoszthatták a bevált módszereiket.

Az Ellenőrök napját nagyrészt a „Felügyelők kapcsolatteremtése” mintájára szerveztük, ötvözve a plenáris üléseket, a tapasztalatcserét, valamint a technikai témájú szekcióüléseket (összesen 28; a hitelakták felülvizsgálata és statisztikai mintavétel, az IFRS 9 és a TRIM tárgyában). A rendezvényen csaknem négyszáz helyszíni ellenőr vett részt az SSM minden területéről.

Az SSM megalapítása óta első ízben került sor ilyen típusú és léptékű rendezvényekre. A jövőben kétévente rendezzük meg őket, és – nem utolsó sorban a költségeket szem előtt tartva – az EKB bankfelügyeletének szervezésében Frankfurtban.

5.6 A magatartási kódex alkalmazása

Az SSM-rendelet 19. cikkének (3) bekezdése értelmében az EKB-nak a személyzete és vezetősége bankfelügyeletben érintett tagjai számára magatartási kódexet kell kidolgoznia, amely választ ad az összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályokra. A vonatkozó rendelkezéseket az EKB etikai feltételrendszere tartalmazza, amelynek végrehajtásáról a Jogkövetési és Szervezetirányítási Iroda gondoskodik. Az iroda az EKB személyzetének nyújt etikai kérdésekben tanácsot.

2018 folyamán továbbra is egy erős etikai kultúra kialakításán munkálkodott a KBER-ben és az SSM-ben. Erőfeszítései az Igazgatóság és a Felügyeleti Testület teljes körű támogatását élvezték. Ennélfogva az EKB bankfelügyeletének minden új munkatársa elvégzett egy kötelező e-learning kurzust, és külön műhelymunka keretében növelte az etikai dilemmákkal kapcsolatos ismeretanyagát. Ezenfelül az Igazgatóság közel 1850, több témakört is érintő kérelemre reagált, amelyek egyharmada az EKB bankfelügyeleti munkatársaitól érkezett. A kérelmek közel fele magánjellegű pénzügyi tranzakciókat érintett, ennél kisebb arányban szerepeltek köztük a munkaviszony megszűnését követő korlátozásokra vonatkozó, és az összeférhetetlenségi ügyekkel kapcsolatos kérdések (lásd a 12. diagramot).

Az iroda rendszeres jogkövetési vizsgálata alapján korlátozott számú olyan esetre derült fény, amelyben megsértették az előírásokat; ezek 40%-a kapcsolódott az EKB bankfelügyeletének munkatársaihoz és vezetőihez. Egyik esetben sem történt szándékos kötelességszegés vagy más súlyos előírásszegés.

Azok közül a bankfelügyeleti munkatársak vagy vezetők közül, akik 2018-ban nyújtották be a lemondásukat, három esetben volt szükség az etikai feltételrendszerben előírt várakozási idő alkalmazására. Ezek az SSM vezetők mindegyik esetben olyan pénzügyi vállalathoz mentek át, amelyeknek a felügyeletéért korábban nem ők feleltek.

Az EKB megvizsgálta az INH-k által annak érdekében hozott intézkedéseket, hogy megfeleljenek az etikai feltételrendszer alapelveit az EKB és az INH-k számára meghatározó EKB iránymutatásnak, és azt találta, hogy az iránymutatást az SSM egészében maradéktalanul megvalósították. Az etikai és jogkövetési tisztségviselőkből álló munkacsoport elősegítette ezt a gyakorlatot, és továbbra is támogatja az EKB Kormányzótanácsát abban a céljában, hogy középtávon pontosítsa az etikai standardokat.

Az EKB Etikai Bizottsága az EKB magas szintű testületei tagjainak nyújt etikai tanácsadást. 2018-ban tizenegy olyan véleményt adott ki, amely a bankfelügyeletben tevékenykedő vezető EKB-s tisztségviselőkkel kapcsolatos. Ezeknek az nagy része az alkalmazandó várakozási idővel kapcsolatos.

Az Etikai Bizottság kulcsszerepet játszott az új, közös és átfogó, modern etikai feltételrendszer kidolgozásában, amely érvényes az EKB minden vezető tisztségviselőjére, köztük a Felügyeleti Testület tagjaira is. Az új keretrendszert 2018 decemberében jóváhagyta a Kormányzótanács, és 2019 januárjában hatályba is lépett. Az EKB alapvető elveit és értékeit tükrözi, miközben megfelelő módon figyelembe veszi az EKB központi banki, bankfelügyeleti és EU-s intézményi szerepének sajátosságait, továbbá eleget tesz az Európai Parlament kéréseinek és az európai ombudsman ajánlásainak.

5.7 A monetáris politikai és felügyeleti feladatok elkülönítésére vonatkozó alapelv alkalmazása

2018-ban a monetáris politikai és felügyeleti feladatok elkülönítésére vonatkozó alapelv alkalmazása főként a különféle döntéshozó szakterületek közötti információcserét érintette.^[66]

Az Európai Központi Bank monetáris politikai és felügyeleti funkciói közötti elkülönítés végrehajtásáról szóló EKB/2014/39 határozattal összhangban az információcserére a „szükséges ismeret” követelménye vonatkozott, azaz minden szakterületnek bizonyítania kellett, hogy a kért információra a szakpolitikai célok elérése érdekében szüksége van. A legtöbb esetben a bizalmas információkhoz való hozzáférést közvetlenül az EKB-nak az a szakterülete engedélyezte, amely az adott információ fölött rendelkezett. Ez az EKB/2014/39 határozattal összhangban történt, amely megengedi, hogy a közvetlenül a szakpolitikai funkciók hozzáférést biztosítsanak a szakpolitikailag nem szenzitív információkhoz vagy anonimizált adatokhoz. Nem volt rá szükség, hogy az Igazgatóság a lehetséges összeférhetetlenség megoldása érdekében beavatkozzon. Az EKB/2014/39 határozat értelmében néhány esetben mégis az Igazgatóság közbenjárására volt szükség az egyes bankokra vonatkozó nem anonimizált információk (pl. egyedi FINREP vagy COREP sablonok^[67], egyéb nyers adatok) vagy más, monetáris politikai szempontból érzékeny értékelések megosztásának engedélyezéséhez. Az adatokba való betekintést az üzleti indokoltság vizsgálata után illetékességi alapon, korlátozott ideig megadták annak érdekében, hogy minden időben érvényesüljön a szükséges ismeret követelménye.

A döntéshozói szinten érvényesülő elkülönítéssel kapcsolatban nem merült fel aggály, és a Közvetítő Testületnek sem kellett közbeavatkoznia.

5.8 Adatszolgáltatási keretrendszer és információkezelés

5.8.1 Az adatszolgáltatási keretrendszerrel kapcsolatos fejlemények

Az SSM-keretrendelet értelmében az EKB feladata, hogy megszervezze a felügyelt hitelintézetek által szolgáltatott felügyeleti adatok összegyűjtését és minőség-ellenőrzését.^[68] A tevékenység fő célja az, hogy a bankfelügyelők megbízható és időszerű adatokat használhassanak.

Az adatáramlás „lépcsőzetes megközelítésben”^[69] folyik, azaz az EKB szorosan együttműködik az INH-kkal, amelyekhez elsőként jutnak el a hitelintézetek prudenciális jelentései, és amelyek az első minőség-ellenőrzéseket végzik. Amikor az EKB megkapja az adatokat, elérhetővé teszi őket az olyan végfelhasználók számára, mint a közös felügyeleti csoportok, valamint az EKB bankfelügyeletén belüli horizontális funkciók. Mindez az SSM információkezelő rendszerén, az IMAS-on keresztül zajlik. Néhány intézmény (elsősorban jelentős hitelintézetek) kiválasztott adatait a beérkezésük után az EBH-hoz és az SRB-hez is továbbítják. A felügyeleti adatokon túl az EKB magukról az adatszolgáltatókról is gyűjt adatokat (alapinformációk), amelyek például a székhely szerinti országukra, valamint a más bankcsoportok szervezeteihez fűződő kapcsolatukra vonatkoznak. 2018. december 1. óta az INH-k és a nemzeti központi bankok, valamint az EKB az alapinformációkat és a hozzájuk kapcsolódó frissítéseket közvetlenül az intézmények és fiókvállalatok adatbázisának nyilvántartásán (RIAD) keresztül továbbítják.^[70]

Az EBH 2.7-es adatszolgáltatási keretrendszerének megfelelően – amely a 2018. március 31. utáni adatszolgáltatást érinti – a felügyeleti adatállományban már szerepelnek állami kitettségekre vonatkozó adatok, részletes információk a működési kockázatból eredő veszteségekről, valamint a likviditás monitorozására szolgáló további mérési adatok. Az adatállomány emellett az IFRS 9-ből eredő változásokat is tükrözi. A 2018. december 31 utáni adatok az EBH 2.8-as adatszolgáltatási keretrendszerét követik, amely új adatszolgáltatási követelményeket vezetett be a prudens értékelésben (COREP) és a szanálási beszámolás végrehajtás-technikai standardjaiban.

Az EKB vizsgálja azoknak a felügyeleti adatoknak a minőségét, amelyeket az EBH végrehajtás-technikai standardjai (ITS), az eseti jellegű rövid távú ellenőrzések (STE) és a nem teljesítő hitelekről szóló negyedéves adatszolgáltatás keretében közölnek. Az adatok nyomon követésére és a minőségük ellenőrzésére szolgáló EKB-s keretrendszeren belül kialakítottunk a vezetőség tájékoztatására szolgáló adatminőségi eljárást. Ezzel elsősorban biztosítani kívántuk, hogy az intézmények felügyeleti adatszolgáltatása megfeleljen az adatminőségi követelményeknek. Így gondoskodunk róla, hogy az adatok minőségével kapcsolatos problémák esetén az EKB válaszlépései (például a felügyeleti intézkedések) arányosak, igazságosak és visszatartó erejűek legyenek. Továbbá az EKB olyan felhasználói felületet biztosít, amely bemutatja az egyes intézményektől kapott adatok minőségértékelését, valamint lehetőséget biztosít arra, hogy a felügyeletek egymás között összehasonlíthassák az eredményeket.

Az EKB a tájékoztató rendszereken kívül rendszeres felügyeleti adatállományokat, főbb kockázati mutatókat, jelentéseket és beszámolókat tesz közzé a felügyeletek részére. A konszolidáció legmagasabb szintjén levő jelentős hitelintézetekre vonatkozó aggregált banki statisztikákat negyedévenként publikáljuk az EKB bankfelügyeleti honlapján. A legutóbbi EBH adatszolgáltatási keretrendszer bemutatását, valamint a piaci elemzők és résztvevők nézőpontváltását követően a kiadványt 2018-ban alaposan kibővítettük. Most már olyan új jelzőszámokat is tartalmaz, mint az 1., 2. és 3. szintű eszközök, az államháztartásoknak való teljes kitettségek és belső minősítésen alapuló (IRB) hitelkockázati paraméterek. Az EKB emellett minden évben banki szintű fizetőképességi és tőkeáttételi mutatókat tesz közzé, amelyekről a bankok a 3. pillér szerinti követelményeknek megfelelően tájékoztatják. A kiadványt 2018-ban kiegészítettük az EKB által felügyelt globális és egyéb rendszerszinten jelentős intézmények kockázattal súlyozott eszközeire vonatkozó egyedi információkkal, ezeket kockázattípus és számítási módszer alapján csoportosítva. Az átláthatóság ezen új szintjének köszönhetően az érdekeltek érdemben összehasonlíthatják a prudenciális mérőszámokat.

5.8.2 Statisztikai adatok felügyeleti használatra

A felügyeleteknek szolgáltatott adatokon túl bizalmas statisztikai adatok^[71] is hozzáférhetővé tehetők felügyeleti használatra. Ezek között szerepelnek például az AnaCredit^[72] és a pénzpiacokra vonatkozó statisztikai adatszolgáltatás (MMSR)^[73] instrumentumszintű adatállományai, amelyek kiegészítik az EKB által felügyelt intézmények pénzügyi instrumentumairól szóló információkat.

Az AnaCredit harmonizált hitelenkénti adatokat gyűjt az összes euroövezeti ország hitelintézetei által nyújtott hitelekről. 2018 utolsó negyedévében indult el több országból származó kezdeti adatokkal. 2019 első negyedévének végére várhatóan már minden euroövezeti országról megtalálható lesz benne adat. Ami az adósokat érinti, az adatok a jogi személyeknek – köztük nem pénzügyi társaságoknak, állami szerveknek és pénzügyi intézményeknek – nyújtott hitelekre vonatkoznak. Az instrumentumok tekintetében a következőkről adnak információkat: betét (kivéve a passzív visszavásárlási megállapodást), folyószámlahitel, hitelkártya-adósság, rulírozó hitel (kivéve a folyószámlahitelt és a hitelkártya-adósságot), hitelkonstrukció (kivéve a rulírozó hitelt), passzív visszavásárlási megállapodás, vevőkövetelés, pénzügyi lízing, valamint más kölcsön. Azon túl, hogy tájékoztatnak a partnerek kockázatairól és nemfizetési státuszáról, az AnaCreditből nyert információkkal a felügyeletek valószínűsíthetően feltárhatják a jelentős hitelfelvevők koncentrációjából eredő kockázatokat, nyomon követhetik és felmérhetik a felügyelt szervezetek hitelkockázatát, valamint részletes elemzéseket készíthetnek a nemteljesítő nyitott pozíciókról és a fedezet megfelelőségéről. Habár tisztán ismertek az előnyök, amelyeket az AnaCredit nyújt a hitelkockázatok felméréséhez, a jelenlegi keretrendszer mégis több olyan hiányosságot tartalmaz, amely meggátolhatja, hogy a felügyeletek átfogóan használják a rendszert. Névlegesen e hiányosságok közt találjuk a konszolidációs szintet (az információk csak az egyes szervezetek szintjén érhetők el), a lefedett partnerek és instrumentumok körét (pl. az adatbázisban nem szerepelnek a háztartások vagy származtatott és mérleg alatti tételek), valamint a lényegességi küszöböket (pl. az AnaCredit és a felügyeleti statisztikák közötti apró eltéréseket). Az AnaCredit következő állomásaira való felkészülés során megvizsgáljuk majd, hogyan lehetne kijavítani ezeket a hiányosságokat.

Az MMSR adatállománya 2016. július 1-től üzemel. Az állomány tranzakciónkénti adatokat szolgáltat a pénzpiac különböző szegmenseiből: fedezett és fedezetlen tranzakciók, devizaswapügyletek, valamint euro-alapú egynapos indexswapügyletek. Az euroövezet összesen ötven hitelintézete (amelynek tíz euroövezeti országban van a székhelye) számol be releváns adatokról. Az adatszolgáltatás tárgyai az olyan tranzakciók, amelyek az adatszolgáltatók és más pénzügyi intézmények (pl. központi bankok, más pénzügyi közvetítők, biztosítótársaságok és nyugdíjpénztárak), államháztartások, valamint a Bázel III likviditásfedezeti rátára vonatkozó keretrendszer alapján vállalati („wholesale”) kategóriába sorolt nem pénzügyi társaságok között zajlanak. Az MMSR adatai kiegészítik mind a fedezett, mind a nem fedezett hitelkitettségekre vonatkozó felügyeleti adatokat. Ezenfelül az egynapos indexált swapügyletekről és devizaswap-tranzakciókról is adatokat nyújt.

5.8.3 Információkezelés az SSM-ben – IMAS

Az SSM információkezelő rendszere (IMAS) fontos változásokon ment át 2018-ban. Ezek közé tartoznak azok az új modulok, amelyek a SREP-hez, valamint a felügyeleti megállapítások és az EKB-s határozatokban és operatív aktusokban megszabott felügyeleti megállapítások és intézkedések nyomon követéséhez alkalmazhatóak. A változások között találjuk még a belső modellekre vonatkozó új adatbázist, valamint az olyan új IMAS-munkafolyamatokat, amelyeket a modellek folyamatos nyomon követésére, továbbá a szabályérvényesítés és szankcionálás céljából való továbbítására (például potenciális szabálysértés bejelentésére) dolgoztunk ki.

Az SSM-mel kapcsolatos tevékenységeken túl az IMAS már támogatja az Egységes Szanálási Testület és a nemzeti szanálási hatóságok munkáját. Az SSM és az SRM ezen a platformon osztja meg egymással az információkat az erről rendelkező egyetértési megállapodásnak megfelelően.

6 Beszámoló a költségvetés felhasználásáról

Az SSM-rendelet értelmében az EKB-nak megfelelő mennyiségű erőforrást kell tudnia fordítani felügyeleti feladatainak eredményes ellátására. Ezeket az erőforrásokat az EKB felügyelete alá tartozó intézményekre kiszabott felügyeleti díjból finanszírozzuk.

A felügyeleti feladatkör ellátásával járó kiadásokat az EKB költségvetésén belül elkülönítve azonosítható módon kell kimutatni.^[74] Az EKB-ban a Kormányzótanács rendelkezik költségvetési hatósági jogkörrel, vagyis fogadja el az EKB éves költségvetését. A költségvetési javaslatot az Igazgatóság terjeszti elő, miután bankfelügyeleti kérdésekben egyeztetett a Felügyeleti Testület elnökével és alelnökével. A Kormányzótanács munkáját a költségvetési bizottság (BUCOM) segíti, amelybe az eurorendszer nemzeti központi bankjai és az EKB delegálnak tagokat. A bizottság feladata, hogy értékelést nyújtson a Kormányzótanács részére az EKB-nak azokról a jelentéseiről, amelyek a költségvetési tervezésről és monitorozásról szólnak.

Az EKB várakozásai szerint 2019-ben folytatódik a kezelt kiadások növekedése, elsősorban a jelentős hitelintézetek közvetlen felügyeletével kapcsolatban. A rendszeres feladatokra elkülönített költségvetési kiadások stabilizálódtak, vannak azonban olyan külső tényezők – mindenekelőtt az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból – amelyek miatt a jövő évben az erőforrások bővítésére van szükség. Az EKB bankfelügyeletének jóváhagyott létszámemeléséről szóló információk a jelentés 5.5 pontjában találhatók.

6.1 Kiadások 2018-ban

Az EKB-nak a bankfelügyeleti feladatai ellátása során felmerülő kiadásai elsősorban az EKB bankfelügyelete főigazgatóságainak közvetlen ráfordításaiból tevődnek össze. A bankfelügyeleti funkció az EKB meglévő támogatásnyújtó szervezeti egységei által biztosított közös szolgáltatásokat is igénybe veszi.^[75]

2018 áprilisában a Kormányzótanács EKB-határozatot fogadott el a 2018-ban beszedendő felügyeleti díjösszegről. A határozatban a bankfelügyeleti feladatok ellátásával kapcsolatos éves kiadásokat 502,5 millió euróra becsültük,^[76] 2018 végén pedig ezek a kiadások 517,8 millió eurót tettek ki. Ez mindössze 3%-kal volt több a 2018. áprilisban előirányzottnál, de közelebb állt a költségvetéshez, mint 2017-ben. Az EKB felügyeleti díjakról szóló rendeletének értelmében a keletkezett 15,3 millió € hiányt a 2019-re megállapítandó teljes díjösszeg részeként kell beszedni.^[77]

Az EKB funkcióalapú besorolással csoportosítja a költségeit. A felügyeleti feladatainak főbb tevékenységalapú csoportjai a következők:

• a jelentős bankok vagy bankcsoportok közvetlen felügyelete;
• a kevésbé jelentős bankok vagy bankcsoportok felügyeletének felvigyázása (közvetett felügyelet);
• horizontális feladatok, szakszolgáltatások.

A besorolás alapját az EKB megfelelő felügyeleti feladatokkal megbízott szakterületeinek költségei képezik. Mindegyik csoport a közös kiszolgáló szakterületekre allokált költségeket is magában foglalja. Az EKB e csoportosítások segítségével határozza meg, hogyan osztja fel a felügyelt szervezetektől beszedett éves felügyeleti díjjal fedezendő éves költségeket a jelentős vagy kevésbé jelentős felügyeleti státuszú pénzintézetek között. A felügyeleti díjakról szóló rendelet 8. cikkében az éves felügyeleti díj megosztására meghatározott módszertan értelmében a horizontális feladatokhoz és szakszolgáltatásokhoz kapcsolódó költségeket arányosan kell felosztani, aminek az alapja a jelentős felügyelt szervezetek felügyeletének teljes költsége, illetve a kevésbé jelentős felügyelt szervezetek felügyeletének felvigyázási költsége.

A „jelentős bankok vagy bankcsoportok közvetlen felügyelete” költségkategóriába főként az EKB közös felügyeleti csoportokban és helyszíni ellenőrzésekben való részvételének költségei tartoznak, továbbá a többéves TRIM felülvizsgálattal és a jelentős hitelintézetek 2018. évi, kétévente megismételt felügyeleti stressztesztjéhez kapcsolódó mikroprudenciális tevékenységekkel összefüggő költségek. A kevésbé jelentős bankok vagy bankcsoportok felügyeletének felvigyázása a felvigyázási tevékenységeket és az engedélyezési feladatokat foglalja magában. A horizontális feladatok és szakszolgáltatások közé olyan tevékenységek tartoznak, mint a Felügyeleti Testület titkárságának munkája, a – többek között a stresszteszteléssel összefüggő – makroprudenciális feladatok, a felügyeleti döntéshozatal, a statisztikai szolgáltatások és a külön jogi szolgáltatások.

A felügyeleti tevékenységekkel kapcsolatban felmerült költségek a legnagyobb arányban bérekhez és juttatásokhoz kötődtek, valamint a kapcsolódó irodaépület-bérleti és karbantartási kiadásokhoz és más személyi jellegű költségekhez, például üzleti utakhoz és továbbképzéshez.

Az EKB konzervatív becsléssel határozta meg a bankfelügyeleti feladatokra fordított kiadások összegét, amelyet 2018-ban felügyeleti díjakból fedeznek. A költségvetési keret kismértékű, 3%-os túllépése leginkább az EKB jóváhagyott létszámkeretének nagyobb arányú felhasználásából ered, amely ennek megfelelő mértékű növekedéshez vezetett az irodaépülethez kapcsolódó költségek és olyan tevékenységek, mint például üzleti utak és szaktanácsadási szolgáltatások terén.

A belső erőforrások mellett arra is szükség van, hogy az EKB külső szaktanácsadási szolgáltatásokat vegyen igénybe, amelyek támogatják a felügyeleti feladatainak ellátásában. Ezek vagy speciális szaktudást, vagy integrált tanácsadást nyújtanak egy képzett belső munkatárs útmutatása mellett, így kezelhető az átmeneti erőforráshiány. 2018-ban az EKB összesen 75,8 millió eurót fordított felügyeleti feladatokhoz igénybe vett szaktanácsadásra. A tanácsadói támogatást igénylő legnagyobb önálló tevékenység 2018-ban a TRIM volt, amelynek külső támogatási költsége 2018-ban 45,7 millió eurót tett ki. 2018-ban emellett 9,2 millió eurót költöttünk a kétévente ismétlődő felügyeleti stresszteszt külső erőforrásaira, hogy az INH-któl kirendelt teljes munkaidős állományt és az EKB belső személyzetét kiegészítsük. Amint a jelentés 5.5 pontjában olvasható, a Kormányzótanács úgy döntött, hogy 2019-től megemeli az EKB állományi létszámát, hogy a korábban külső tanácsadók segítségével végzett stresszvizsgálati tevékenységeket belső erőforrásokkal lássa el. A szaktanácsadási kiadások fennmaradó részét elsősorban a „rendes” helyszíni felügyeleti feladatok elvégzésére fordítottuk: többek között határon átnyúló feladatokra, átfogó értékelésekre, a folyamatban lévő, brexittel kapcsolatos előkészítő tevékenységekre, valamint annak felmérésére, mennyire készültek fel a bankok az IFRS 9 változásainak hatására.

6.2 A 2018-as díjrendszer

Az SSM-rendelet és a felügyeleti díjakról szóló rendelet együtt teremti meg azt a jogi keretet, amely szerint az EKB a felügyeleti feladatokhoz kapcsolódó kiadásainak fedezésére éves felügyeleti díjat vet ki. A rendelet a következő módszertani elemeket rögzíti: (i) az éves felügyeleti díj teljes összegének megállapítása; (ii) az egyes felügyelt intézmények által fizetendő összeg kiszámítása; és (iii) az éves felügyeleti díj beszedése.

Információk az EKB felügyeleti díjrendszerének felülvizsgálatáról

Az EKB felügyeleti díjrendszere folyamatban lévő felülvizsgálatának eredménye a tervek szerint 2019. áprilisban jelenik meg. A tervezett dokumentumban ismertetjük, milyen javaslatokat tett az EKB a felügyeleti díjakról szóló rendelet módosítására, és nyilvános konzultációt indítunk a javasolt módosításokról. A 2017-ben a felülvizsgálatról rendezett nyilvános konzultáció részeként kapott észrevételekkel foglalkozó módosítások része a kisebb méretű kevésbé jelentős bankoknál az arányosság elvét figyelembe vevő további intézkedések, eljárásokkal kapcsolatos fejlesztések – például a statisztikai adatok (díjtényezők) gyűjtésére szolgáló egyszerűsített eljárás –, valamint a rendszer bizonyos elemeivel kapcsolatos pontosítások. A módosított rendelet várhatóan a 2020-as díjfizetési időszakra vonatkozó éves felügyeleti díj kiszámításakor lép hatályba.

Teljes kivetett díjösszeg

2018 áprilisában az EKB összesen 474,8 millió euróban határozta meg a felügyeleti feladatai végzése kapcsán várhatóan felmerülő kiadásai fedezésére szolgáló díjösszeget. Ennek alapja a 2018 egészére várható kiadás (502,5 millió €), a következő tételekkel kiigazítva: (i) 27,9 millió eurós szufficit a 2017-es díjfizetési időszakból átvezetve; és (ii) az egyes bankoknak korábbi díjszabási időszakban történt túlfizetésért visszatérített (nettó) 0,2 millió euro.

Az éves felügyeleti díjként beszedendő összeg két részre oszlik a felügyelt szervezet jelentős vagy kevésbé jelentős státuszának megfelelően, ami az EKB által végzett felügyeleti ellenőrzés változó intenzitását is tükrözi.

Ahogy a 6.1 pontban írjuk, 15,3 millió eurós hiány keletkezett a 2018. évi felügyeleti feladatok nyomán felmerült tényleges kiadások és az erre az évre becsült díj között. Ezt figyelembe vesszük a 2019-ben kivetendő teljes díjösszeg kiszámításakor. A hiány a jelentős és kevésbé jelentős hitelintézetek között a vonatkozó 2018-as tényleges költségek arányában oszlik meg: 91% a jelentős, 9% pedig a kevésbé jelentős hitelintézetekre esik.

A korábbi díjfizetési ciklusokban kirótt teljes összeghez mindig hozzáadódtak az előző évben fel nem használt, átvitt összegek, amelyek így enyhítették az éves kiadásnövekedés hatását. Mivel a 2019-ben kivetendő teljes összeg deficites (amely növeli a beszedendő összeget), nem pedig szufficites (amely csökkenti az összeget), a következő évre kivetendő teljes összeg várhatóan az éves kiadásemelkedésnél nagyobb mértékben nő.

Egy-egy pénzintézet által fizetendő felügyeleti díj

Banki szinten a felügyeleti díjat a pénzintézet fontossága és kockázati profilja alapján számítják ki az éves díjtényezők segítségével, amelyeket a felügyelt bankok az előző év december 31-i referenciadátummal megküldenek az érintett INH-nak. A bankonként kiszabott díjat évente, az adott pénzügyi év utolsó negyedévében kell kiegyenlíteni.

A felügyeleti díjat az SSM-ben részt vevő tagállamokon belül a konszolidáció legmagasabb szintjén állapítjuk meg. Egy változó díjkomponenst és egy minimális díjkomponenst tartalmaz. Utóbbi minden bankra egyformán alkalmazandó, és alapja a teljes beszedendő összeg 10%-a.^[78]

A felügyeleti díjakról szóló rendelet 7. cikke szerint a felügyeleti díjat módosítani kell a bankok helyzetében bekövetkező változások alábbi eseteiben: (i) megváltozik a felügyelt szervezet felügyeleti jogállása (jelentősből kevésbé jelentőssé nyilvánítják vagy fordítva); (ii) új felügyelt szervezet kap működési engedélyt; vagy (iii) már meglévő engedélyt bevonnak. A korábbi díjfizetési időszakokhoz kapcsolódó olyan változások, amelyek eredményeképpen az EKB új felügyeleti díjat határozott meg, 2018-ban 0,3 millió eurót tettek ki.

A felügyeleti díjakkal kapcsolatban az EKB bankfelügyeleti honlapján olvashatók további információk, amelyeket rendszeresen aktualizálunk az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén.

6.3 A bankfelügyeleti feladatokhoz kapcsolódó egyéb bevétel

Az EKB-nak jogában áll adminisztratív bírságot kivetni azokra a felügyelt szervezetekre, amelyek nem tesznek eleget az EU prudenciális banki szabályozásában előírt kötelezettségeiknek (például az EKB felügyeleti határozatainak). Az ebből származó bevételt az éves felügyeleti díj kiszámításakor nem vesszük figyelembe. A felügyeleti díjakról szóló rendelet gondoskodik arról, hogy se harmadik félnek fizetendő kártérítés, se az EKB-nak fizetendő közigazgatási bírság (szankció) ne befolyásolja a felügyeleti díj összegét. A felügyelt szervezetekre kivetett közigazgatási bírságot az EKB eredménykimutatásában bevételként mutatjuk ki. 2018-ban a felügyelt szervezetekre kirótt bírságokból 6,0 millió € bevétel származott.

7 Az EKB által elfogadott jogi eszközök

Az alábbi táblázatban az EKB által bankfelügyeleti témakörben 2018-ban elfogadott jogi eszközöket soroljuk fel, amelyek megjelentek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, illetve az EKB honlapján. A felsorolás az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 4. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott és egyéb fontosabb jogi eszközöket tartalmazza.

7.1 EKB-rendeletek

EKB/2018/26
Az Európai Központi Bank (EU) 2018/1845 rendelete (2018. november 21.) az 575/2013/EU rendelet 178. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti mérlegelési jogkörnek a késedelmes hitelkötelezettség lényegességének értékeléséhez használt küszöb tekintetében való gyakorlásáról (HL L 299., 2018.11.26., 55. o.)

7.2 Az EKB nem rendelet típusú jogi eszközei

EKB/2017/44
Az Európai Központi Bank ajánlása (2017. december 28.) az osztalékfizetési politikákról (HL C 8., 2018.1.11., 1. o.)

EKB/2018/6
Az Európai Központi Bank (EU) 2018/228 határozata (2018. február 13.) a szakmai alkalmasságra és üzleti megbízhatóságra vonatkozó, felhatalmazáson alapuló határozatokat meghozó szervezeti egységek vezetőinek kijelöléséről szóló (EU) 2017/936 határozat módosításáról (HL L 43., 2018.2.16., 18. o.)

EKB/2018/10
Az Európai Központi Bank (EU) 2018/546 határozata (2018. március 15.) a szavatolótőkéről szóló határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskör átruházásáról (HL L 90., 2018.4.6., 105. o.)

EKB/2018/11Az Európai Központi Bank (EU) 2018/547 határozata (2018. március 27.) a szavatolótőkéről szóló, felhatalmazáson alapuló határozatokat meghozó szervezeti egységek vezetőinek kijelöléséről (HL L 90., 2018.4.6., 110. o.)

EKB/2018/12
Az Európai Központi Bank (EU) 2018/667 határozata (2018. április 19.) a 2018-ra eső éves felügyeleti díjak teljes összegéről (HL L 111., 2018.5.2., 3. o.)

8 Az európai bankszektor számokban

Az EKB 2016 decembere óta statisztikákat tesz közzé a bankfelügyeleti honlapján a jelentős hitelintézetek mérlegösszetételéről, nyereségességéről, fizetőképességéről és hitelkockázatáról. A legutóbbi EBH-adatszolgáltatási keretrendszer bemutatását, valamint a piaci elemzők és résztvevők nézőpontváltását követően a kiadvány 2018‑ban alaposan kibővült, olyan új mutatókkal, mint például az 1., 2. és 3. szintű eszközök, az államháztartásokkal szembeni teljes kitettségek és belső minősítésen alapuló hitelkockázati paraméterek. Ezeket a felügyeleti banki statisztikákat negyedévenként teszik közzé, és földrajzi, valamint bankbesorolásnak megfelelő bontásban is közlik az adatokat.

A vizsgált időszak szempontjából fontos statisztikák az alábbiakban olvashatók. Megjegyzendő, hogy a minta a különböző referencia-időszakokban eltérő, mivel a jelentős pénzintézetek jegyzéke az év folyamán rendszerint változik.

A legutóbbi adatszolgáltatási időszakok során a tőkemegfelelési mutató átlagosan stabil volt (lásd: 11. táblázat). 2018 harmadik negyedévében enyhén csökkent, 17,83%-ra az előző évi 17,97%-ról. Hasonló folyamat figyelhető meg a CET1 mutatónál, míg a Tier 1 mutató a 2017 harmadik negyedévében mért 15,32%-ról 2018 harmadik negyedévére 15,40%-ra emelkedett. A tőkeáttételi mutató kismértékben csökkent mind az átmeneti, mind a teljes bevezetésnek megfelelő meghatározások szerint. 2018 harmadik negyedévében a likviditásfedezeti ráta 140,93%-on állt az egy évvel korábbi 140,34%-hoz képest.

A bankok eszközállományának minősége szintén javult, ugyanis 2018 harmadik negyedévében a nemteljesítő hitelek teljes aránya egyenletesen 4,17%-ra csökkent a 2017 harmadik negyedévében mért 5,15%-ról (lásd a 13. diagramot).

A bankok összes eszköze és kötelezettsége (lásd a 14. és 15. diagramot) a pénzintézetek alapján, meghatározott időpontokban vett (változó) minta adatait tükrözi. Ennek fényében a fő mérlegtételek tartósan stabilak maradtak, noha az eszközösszetételben a „Kölcsönök és előlegek” tételnél felfelé irányuló trend figyelhető meg, míg lefelé mutató trend a „Tőkeinstrumentumok” és a „Származtatott eszközök” tételeknél. A forrásösszetételben ugyanakkor csökkenő tendencia látható a „Derivatívák”, míg enyhe emelkedés a „Betétek” tételnél.