Mi a SREP?
2016. június 16. (2017. november 13-án módosítva)
A felügyeletek rendszeres jelleggel felmérik és értékelik az egyes bankokat érintő kockázatokat. Ezt az alaptevékenységet nevezzük felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásnak vagy angol neve alapján röviden SREP-nek. Az eljárás keretében a felügyelet összegzi az adott évre vonatkozó vizsgálati eredményeit, továbbá kijelöli a bankok elvégzendő feladatait.
A SREP megmutatja, hogy hol tartanak a bankok a tőkekövetelmények teljesítésében, és hogy miként kezelik a kockázatokat. Az eljárás végén a felügyelet határozatot küld a SREP-ről az érintett banknak (SREP határozat), amelyben kitűzi mindazokat a főbb célokat, amelyeket a címzettnek meghatározott időn belül teljesítenie kell a felmerült problémák orvoslására.
Milyen szempontokat tartanak szem előtt a felügyeletek?
Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében kulcsfontosságú, hogy minden bankot azonos mércével mérjenek. A SREP egységes eszköztárat ad a felügyeletek kezébe, amelyek így négy különböző szemszögből vizsgálhatják a bankok kockázati profilját.
- Üzleti modell: a felügyeleti szervek felmérik az egyes bankok berendezkedésének fenntarthatóságát, vagyis azt, hogy tevékenységi körük elég széles-e, vagy csupán néhány üzletágra korlátozódik. A kizárólag a hajózásra összpontosító bank például fokozottan kiszolgáltatott a világkereskedelem lassulásával vagy a hajógyártóknak nyújtott túlzottan nagyvonalú hitelekkel szemben, és ezt a kockázatot kezelnie kell.
- Szervezetirányítás és kockázatkezelés: a felügyeletek górcső alá veszik a bankok vezető testületeit, továbbá megvizsgálják, hogy megfelelően kezelik-e a kockázatokat, hogy képet kapjanak szervezeti felépítésükről.
- Tőkekockázat: a felügyeleti szervek elemzik, hogy a bankok rendelkeznek-e megfelelő védőhálóval bizonyos eseményekből (pl. informatikai rendszerüket érő támadás, olajárzuhanás, hitelek késedelmes visszafizetése) eredő veszteségeik semlegesítéséhez.
- Likviditási és finanszírozási kockázat: a felügyeletek ellenőrzik, hogy a bankok képesek-e eseti készpénzigényt ellátni például bizonytalan gazdasági helyzetben, amikor ügyfeleik a megszokottnál jóval több készpénzt vesznek fel.
Mi történik a SREP-pel?
A közös felügyeleti csoportok folyamatosan dolgoznak a SREP eljáráson, és évente egyszer elkészítik a bankonkénti SREP határozatokat. Minden bank levelet kap, amely a következő évben végrehajtandó konkrét intézkedéseket tartalmazza.
A határozat minden egyes bank saját profiljára szabott. Általánosságban, minden banknak teljesítenie kell a minimális tőkeállományt rögzítő jogi követelményeket – ezt nevezi a szaknyelv 1. pillérnek.
Ezen a ponton jön be a képbe a SREP, hiszen a bankra szabott SREP határozatban a felügyelet még több tőke felhalmozására szólíthatja fel a bankot, illetve bizonyos kvalitatív követelményeket állíthat fel vele szemben (ezt nevezzük 2. pillérnek), amelyek a bank irányítási rendszerét vagy menedzsmentjét érinthetik.
A SREP határozatok egyéb felügyeleti tevékenységet is támogatnak, valamint segítségükkel folyamatosan és alaposan figyelemmel lehet kísérni a bankok működését. Azon túl, hogy beépülnek a következő felügyeleti tevékenységi ciklus stratégiai és operatív tervezésébe, közvetlenül befolyásolják a helyszíni és az egyéb felügyeleti tevékenység gyakoriságát és mélységét.
Mit jelent mindez a bankok számára?
Minden bank más: egyesek közülük a kereskedelmi banki tevékenységre, mások a vállalatok pénzügyi eszközeinek kezelésére koncentrálnak; egyesek egy konkrét szektornak vannak kitéve, mások szélesebb körben, több piaci szegmensben aktívak.
A munka egyetlen közös módszertan alapján zajlik, hogy a felügyeleti gyakorlat igazságos és egységes legyen; ugyanakkor az említett különbségek is érvényre jutnak az egyes bankok felülvizsgálati eljárásának hatókörén, intenzitásán és gyakorisán keresztül. Az EKB, az országos felügyeletek és a közös felügyeleti csoportok szakemberei figyelembe veszik a bank működésének a pénzügyi rendszerre gyakorolt potenciális hatását, valamint a pénzintézet kockázatosságát és státuszát (anyavállalat, leányvállalat, önálló pénzintézet).
A felügyelet jellemzően nagyobb tőkeállomány tartását (amivel célja a bankot övező biztonsági háló kiterjesztése) vagy bizonyos hitelportfóliók eladását (ezzel pedig hitelkockázatát kívánja mérsékelni) írja elő a pénzintézet számára. A legszélsőségesebb esetben a menedzsment leváltására vagy nagyobb nyereségességgel járó üzleti stratégiára való áttérésre szólíthatja fel.
Mennyiben újdonság a SREP?
Maga a SREP nem új, hiszen korábban az országos felügyeletek ugyanezt az eljárást végezték. A SREP újdonsága, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus keretén belül mindez közös módszertan és ütemterv szerint zajlik az európai bankfelügyelethez tartozó összes jelentős bank esetében.
A SREP fogalma 2004-ben, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott Bázel II tőkeegyezménnyel került a köztudatba. A szabályokat 2006-ban EU-szerte aktualizálták, és az országos felügyeletek azóta is ezek alapján végzik tevékenységüket.
A legnagyobb bankok, amelyek felügyeletét közvetlenül az EKB látja el, tudják, mire számíthatnak: az eljárás átláthatóvá válik, és különösen a több országban is tevékeny bankok élvezhetik a követelmények szorosabb harmonizálásának előnyeit.
Az EKB első ízben 2015 elején hozott SREP határozatokat, amelyek ekkor még országos megközelítésen alapultak, illetve kiegészültek a 2014-es „átfogó vizsgálat” (a bankok állapotának feltérképezése) eredményeivel.
A 2015 végén lezárult második hullámban a határozatok immár közös, valamennyi jelentős bankot egyesítő perspektívát tükröztek. Mindez az esélyegyenlőség irányába tett fontos lépés volt az európai bankpiacon.