A pénzmosás elleni küzdelem
Az EU jogszabályalkotói több intézkedést is hoztak annak érdekében, hogy megvilágítsák és megerősítsék a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem (pm-tfe) és a prudenciális kérdések közötti fontos kölcsönhatást, valamint hogy kiegészítsék a meglevő uniós jogi keretet. Az intézkedések közé tartoznak a tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD) módosításai, amelyekben pontosítják a prudenciális felügyelet és a pm-tfe-felügyelet közötti kapcsolatot, továbbá a prudenciális felügyeleteket cselekvésre kötelezik, amennyiben pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos információk jutnak a tudomásukra (részletesen lásd az Európai Bankhatóság véleményét arról, hogy a prudenciális felügyelet során hogyan kommunikáljanak a felügyelt szervezetekkel a pénzmosással és a terrorizmus finanszírozással kapcsolatos kockázatokról).
Emellett az Európai Unió Tanácsa pénzmosás elleni cselekvési tervet fogadott el, amelyben több célt kitűz az elérendő eredményekkel és menetrendekkel együtt, valamint hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy javuljon a pm-tfe-felügyelet eredményessége. Miközben továbbra is az országos pm-tfe-hatóságok feladata annak a felügyelete, hogy a pénzügyi intézmények megfelelnek-e a vonatkozó követelményeknek, a cselekvési tervben hangsúlyozzák, hogy az említett hatóságok és a prudenciális felügyeletek közötti, különösen határon átnyúló információcsere és együttműködés javítása elengedhetetlen az eredményes felügyelethez.
Ebben az összefüggésben az EKB bankfelügyelete prudenciális felügyeleti feladatainak ellátása során köteles lépéseket tenni a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos olyan aggályok esetén, amelyek befolyásolhatják egy adott hitelintézet biztonságát és megfelelő működését. A pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos aggályokat – különösen azokat, amelyek a pm-tfe hatóságok által az egyes intézményekhez kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékelése során merülnek fel – a prudenciális felügyeleti folyamat során különösen, de nem kizárólag a következő módon vesszük figyelembe:
- az engedélyezésnél – hogy a kérelmező üzleti modellje, a javasolt kockázatkezelési rendszerei, kontrollmechanizmusai, a részvényesei, a tagjai, a vezetősége, a felső vezetői és kiemelt funkcionáriusai kapcsán milyen mértékben merül fel a pénzmosás, terrorizmusfinanszírozás kockázata;
- a folyamatos felügyelet részeként – a befolyásoló részesedésszerzés értékelése során és a vezetőséget érintő szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálat alkalmával;
- a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárással (SREP) összefüggésben – a kockázatok, üzleti modellek, hitelműveletek, vállalatirányítás és belső kockázatkezelés részeként;
- bármely prudenciális igazgatási intézkedéssel összefüggésben, különös tekintettel a bírság kiszabására vagy az engedélybevonási eljárásra, biztosítandó, hogy a prudenciális aggályok eloszlatására hozott felügyeleti intézkedések meghozatalánál és jogkörök alkalmazásánál figyelembe vegyék a pm-tfe-küzdelemben fellelhető olyan gyengeségeket, amelyeknek prudenciális hatása van.
Ebben a környezetben fontos, hogy meglegyen mind országhatáron belül, mind azon kívül a prudenciális felügyeletek és a pm-tfe-hatóságok közötti szorosabb együttműködés és fokozott információcsere. Erre azért van szükség, mert mint említettük, a felügyeletek a pm-tfe-hatóságok által szerzett adatokat felhasználják a felügyeleti munkában, a pm-tfe-felügyeletek pedig a prudenciális hatóságok információit hasznosítják a hitelintézetek pm-tfe-irányú felügyeletében.
A szabályozói és a felügyeleti figyelem fokozása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy sikeresen vegyük fel a harcot a pénzügyi szektort érintő pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás ellen. Az intézmények ebből a szempontból vezető szerepet töltenek be, ugyanis elsősorban nekik kell gondoskodniuk róla, hogy nem használják fel őket a szóban forgó célokra, és hogy gazdálkodásuk során a pm-tfe-kérdések megfelelő figyelmet kapnak. Az intézményeknek tehát többek között garantálniuk kell, hogy a vezetőségi tagok és a felső vezetés hírneve, szaktudása és tapasztalata folyamatosan megfelelő legyen, ami kötelességeik ellátásának előfeltétele. Hasonlóképpen, az intézmények feladata, hogy gondoskodjanak a megfelelő szervezetirányításról és kockázatkezelésről, ami lehetővé teszi, hogy azonosítsák, értékeljék és kezeljék az őket ténylegesen (vagy potenciálisan) érintő kockázatokat – többek között a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással összefüggésben.