A pénzmosás elleni szabályozás
Noha az EKB felügyeleti feladatai kifejezetten kizárják a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni szabályozások (AML/CFT) felügyeletét, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás jelentős kockázatot jelenthet a bankok biztonságára és szilárdságára nézve. Ezért prudenciális felügyeletünk során figyelembe vesszük ezeket a kockázatokat.
A tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD) pontosítja a kapcsolatot a prudenciális felügyelet és az AML/CFT-felügyelet között, és előírja a prudenciális felügyeletek számára, hogy lépéseket tegyenek AML/CFT információk tekintetében. A CRD irányelv együttműködési kötelezettséget vezet be a prudenciális felügyeletek, az AML/CFT-felügyeletet ellátó testületek és a pénzügyi információs egységek között. Ez megkönnyíti a hatékony és eredményes felügyeletet, valamint adott esetben az összehangolt felügyeleti intézkedéshozatalt.
Az Európai Unió Tanácsa 2024-ben elfogadta a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemről szóló új AML/CFT jogi csomagot, amellyel első alkalommal harmonizálják a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályokat, hogy ezzel is védjék a polgárokat és az uniós pénzügyi rendszert a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás káros hatásaitól. A csomag magában foglal egy új uniós hatóságot létrehozó rendeletet (pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni hatóság – AMLA), amely közvetlen és közvetett felügyeleti hatáskörrel fog rendelkezni a pénzügyi ágazatban működő, magas kockázatú kötelezett szolgáltatók felett.
2025 júniusában az EKB egyetértési megállapodást kötött az AMLA-val, amelyben meghatározta az együttműködés módját, tekintettel az információcsere, valamint a szakpolitikákkal és szabványokkal kapcsolatos rendszeres együttműködés alapelveire.
Továbbra is a AML/CFT-hatóságok kizárólagos illetékességi körébe tartozik a pénzügyi intézmények követelményeknek való megfelelése. A prudenciális felügyeleti folyamatok során azonban figyelembe vesszük a pénzmosással vagy a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos aggályokat – különösen ami az AMLA-t és a nemzeti AML/CFT-hatóságok által az egyes intézményekkel kapcsolatban végzett kockázatértékelést illeti, úgy mint:
az engedélyezés és az alkalmassági (fit and proper) értékelés során – hogy a kérelmező üzleti modellje, a javasolt kockázatkezelési rendszerei, ellenőrzési mechanizmusai, részvényesei, tagsága, vezetősége, felső vezetői és kiemelt funkcionáriusai kapcsán milyen mértékben merül fel a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázata;
a folyamatos felügyelet és a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) részeként a kockázatok felülvizsgálata során, amennyiben a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok üzleti modellekhez, hitelműveletekhez, irányításhoz és belső kockázatkezeléshez kapcsolódnak;
amikor prudenciális igazgatási intézkedést hoznak, különös tekintettel büntetések kiszabására vagy az engedélyezési folyamat visszavonására, biztosítandó, hogy a prudenciális aggályokat eloszlató intézkedéshozatalnál és a jogkörök gyakorlásánál figyelembe vegyék az AML/CFT-szabályozás olyan gyengeségeit, amelyeknek prudenciális hatása van.
Mindezek fényében továbbra is elengedhetetlen a prudenciális felügyeletek, az AMLA és a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködés és információcsere. Erre szükség van, mert mint említettük, a felügyeletek az AML/CFT-hatóságok által szerzett adatokat felhasználják a felügyeleti munkában, az AML/CFT-felügyeletek pedig a prudenciális hatóságok információit hasznosítják a hitelintézetek ilyen irányú felügyeletében.
A szabályozói és a felügyeleti figyelem fokozása önmagában nem elegendő ahhoz, hogy sikeresen felvegyük a harcot a pénzügyi szektort érintő pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás ellen. Ugyanis elsősorban a bankoknak kell gondoskodniuk róla, hogy ne használják fel őket a szóban forgó célokra, és hogy vezetésük megfelelő figyelmet fordítson az AML/CFT kérdésekre.
Ennek érdekében az intézményeknek mindenkor biztosítaniuk kell, hogy vezetőségük és felső vezetésük tagjai kellően jó hírnévvel és elegendő tudással, készséggel és tapasztalattal rendelkezzenek feladataik ellátásához. Az intézmények feladata az is, hogy gondoskodjanak a megfelelő szervezetirányításról és kockázatkezelésről, ami lehetővé teszi, hogy azonosítsák, értékeljék és kezeljék – többek között a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással összefüggésben – az őket ténylegesen (vagy potenciálisan) érintő kockázatokat.