Az EKB 2015. évi felügyeleti tevékenységéről szóló jelentés sajtóértekezletén elhangzott bevezető

Danièle Nouy, az EKB felügyeleti testületének elnöke,
Sabine Lautenschläger, az EKB felügyeleti testületének alelnöke,
Frankfurt am Main, 2016. március 23.

Danièle Nouy, az EKB felügyeleti testületének elnöke

Hölgyeim és Uraim!

Üdvözlöm Önöket az EKB 2015. évi felügyeleti tevékenységéről szóló jelentést bemutató sajtóértekezletünkön. Azután, hogy a tegnapi napon Brüsszelben az Európai Parlamentnek már átadtam a jelentést, szeretném megragadni a mai alkalmat arra, hogy az Éves jelentésen és a 2015-ös éven is távolabbra tekintsek.

Az idei év elején minden szem a bankszektorra szegeződött, ahogy nőtt a volatilitás, és estek a banki részvényárfolyamok. Ennek fényében megnyugtatónak találom, hogy az európai bankok az utóbbi években sokkal reziliensebbnek mutatkoznak azáltal, hogy jelentősen emelték a tőkemutatóikat. Az elsődleges alapvető tőke (CET1) aránya például 2012 óta 9%-ról 13%-ra ment fel.

Mindemellett a közelmúltban tapasztalt volatilitás a befektetők bizonytalanságáról árulkodott, amely nem feltétlenül a bankok alkalmazkodóképességével, hanem inkább a jövedelmezőségükkel kapcsolatos. A folyamatosan alacsony kamatlábak, a gyenge világgazdasági növekedés, a rosszul teljesítő feltörekvő piacok és zuhanó olajárak mellett sok befektető aggodalommal figyeli, hogy képesek lesznek-e a bankok üzleti modelljeik korrigálására és jövedelmezőségük fenntartására.

Mi is az üzleti modellek kiigazítását tekintjük az európai bankszektor előtt álló legnehezebb feladatnak. További kihívás a hitelkockázat, a nem teljesítő hitelek magas szintje, a hozamkeresés megtorpanása, az üzletviteli és szervezetirányítási kockázat, az országkockázat, a geopolitikai kockázat, a feltörekvő piacgazdaságok nagyobb sérülékenysége, valamint az informatikai és kiberbűnözéssel kapcsolatos kockázat.

A kockázatok alapján öt prioritást jelöltünk ki, amelyek meghatározzák a 2016-ban végzendő felügyeleti munka irányvonalát.

  • Először a bankok üzleti modelljeit és jövedelmezőségét vizsgáljuk meg.
  • Másodszor különösen a nem teljesítő kölcsönökhöz kapcsolódó hitelkockázatot nézzük meg. Ezzel összefüggésben tavaly külön munkacsoportot bíztunk meg a nem teljesítő hitelállományok lefaragásának támogatásával.
  • Harmadszor megvizsgáljuk a tőkemegfelelést például a feltőkésítéssel összefüggésben.
  • Negyedszer a kockázatkezelés és a kockázati politika témakörét járjuk körül. A jelenleg igen alacsony kamatszinttel és bőséges likvid forrásokkal jellemezhető környezetben egyre fontosabb, hogy a bankok megfelelően kezeljék a kockázataikat.
  • Ötödrészt pedig a likviditást vesszük szemügyre.

Ezeken kívül, biztos vagyok benne, hogy a bankok még egy kihívást felvennének a listára, mégpedig a szabályozói rendszer sokféle változásával való lépéstartás szükségességét. Valóban sok a változás, és kétségtelenül erőfeszítésbe kerül a hozzájuk való alkalmazkodás. Ezzel mi is tisztában vagyunk, és törekszünk a szabályozói kiszámíthatóságra annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a bankoknak az ennek megfelelő tervezést és a megfelelő kockázatkezelést.

Ugyanakkor ne felejtsük el, honnan értünk el idáig: egy felaprózott európai bankszektor és egy pénzügyi világválság áll mögöttünk. Ebben a helyzetben elengedhetetlen volt a szabályozói reform – azt tettük, amit tennünk kellett.

Az új tőke- és likviditási követelmények megerősítették az egyes bankok és az egész bankrendszer alkalmazkodóképességét. Rendszerszempontból sokkal erősebb a pozíciónk, mint az utolsó válság előtt volt. Akárhol is tör ki a következő vihar, a bankok ellenállóbbak lesznek. Ha pedig egy bank csődbe megy, az új feltőkésítési szabályok megvédik az adófizetőket, ez pedig újrarendezi a befektetői ösztönzőket. Az, hogy egyes tőkeinstrumentumok hozamkülönbözetei nőnek, azt jelzi, hogy a piacok folyamatosan igazodnak az új szabályokhoz.

Megemlítendő még, hogy a szabályozói reformfolyamat központi elemének tekintett Bázel III 2016-ban véglegesítésre kerül. A tőkekövetelményekben nem lesz jelentős további emelés, és nem folytatunk tárgyalásokat a Bázel IV-ről. A szabályozói reformfolyamat a végéhez közelít. Lefektette a szilárdabb bankrendszer megteremtésének alapjait. Tudatában vagyunk, hogy hosszú út áll mögöttünk, és nem volt könnyű. A válság miatt megrendült a bizalom. Időbe és erőfeszítésbe telik a visszanyerése, ahogy a nemrégiben tapasztalt volatilitási epizód is tükrözi.

Felügyelőkként a szabályozó hatóságokkal együtt hozzájárulunk a bankrendszerbe vetett bizalom helyreállításához. Ugyanakkor maguknak a bankoknak is törekedniük kell arra, hogy fenntartható üzleti modelleket alkalmazzanak. Maguknak is körültekintően kell a kockázataikat kezelniük. Ennek tudomásulvétele és a megfelelő intézkedések meghozatala újabb szükséges lépés a reálgazdaság szolgálatában álló, szilárd bankrendszer megteremtése érdekében.

Köszönöm a figyelmüket.

Sabine Lautenschläger, az EKB felügyeleti testületének alelnöke

Hölgyeim és Uraim!

Én is köszöntöm Önöket sajtókonferenciánkon. Danièle Nouy az imént rámutatott, hogy a bankrendszer átalakulása a szabályozási reformokból táplálkozik. Emellett azonban egy másik, jelentős változást hozó reform is történt. Természetesen az európai bankfelügyeletről beszélek.

A bankfelügyelet európai szintre emelésére épp annyira szükség volt, mint a szabályozás megújítására, és a szabályozási reformhoz hasonlóan segítséget nyújt a bankrendszerbe vetett bizalom helyreállításához. Melyek az európai bankfelügyelet tényleges előnyei?

Először is, az európai bankfelügyelet nem áll meg az országhatároknál, hanem európai szemléletet képvisel. Ez lehetővé teszi a bankok nemzetközi összehasonlítását és olyan viszonyítási mérce felállítását, amellyel idejekorán azonosíthatók a problémák.

Másodszor, az európai bankfelügyeletben 19 országos felügyelet és az EKB tapasztalata, szakértelme egyesül, így óriási elemzői háttérre támaszkodhat.

Harmadszor, ha beavatkozásra van szükség, az európai bankfelügyelet képes cselekedni. Végső soron az európai bankfelügyelet gondoskodik a bankok euroövezet-szerte egységesen magas színvonalú felügyeletéről – a nemzeti jogszabályok hatályán belül.

2015-ben fontos lépéseket tettünk ebbe az irányba, például ami a bankfelügyelet fő eszközét, a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárást, vagy röviden SREP-et illeti. A kockázatalapú és előretekintő elemzésen alapuló, a SREP szerves részét képező tőkekövetelmények alapvető szerepet töltenek be a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésében.

2015-ben a legelső ízben végeztük el az összehangolt módszertanon alapuló SREP eljárást. Az euroövezeti bankokat közös mércével mértük, következésképp most szorosabb összefüggés figyelhető meg a hitelintézetek kockázati profilja és a megfelelő felügyeleti tőkekövetelmények között.

2016-ban folytatjuk a SREP finomhangolását. Ezzel összefüggésben pontosítást kértünk a SREP jogszabályi alapjaival kapcsolatban, és észrevételezésre megkaptuk az Európai Bizottság belső vitairatát. Üdvözöljük a Bizottság szabályozói biztonság megteremtésére vonatkozó célkitűzését, mivel ez mind a bankok, mind a piacok számára elengedhetetlen.

A SREP eljárást 2016-ban két stresszteszt egészíti ki: az Európai Bankhatóság (EBH) által lefolytatott uniós szintű és az EKB által végzett euroövezeti stresszteszt. Az SSM így az euroövezet minden jelentős hitelintézetét képes előretekintő szemlélettel értékelni.

Mindkét stressztesztre az EBH módszertanának rendelkezései érvényesek. Az EBH és az EKB stressztesztjeiből szerzett tapasztalatok beépülnek a 2016. évi SREP eljárásba; tehát a SREP során nem az a lényeg, hogy átmegy-e, vagy megbukik-e az adott bank. Emellett a vizsgálat során napvilágra kerülő esetleges adatminőségi és minőségbiztosítási problémákat is bevonjuk az érintett hitelintézetekre vonatkozó 2016-os SREP eljárásba.

Az európai szabályozásban számos olyan rendelkezés található, amelyek a konkrét végrehajtásukat illetően mozgásteret hagynak a felügyeleteknek. Amikor 2015-ben megállapodtunk abban, hogy ezeket a választási lehetőségeket és mérlegelési jogköröket az egész euroövezetben összehangolt módon alkalmazzuk, újabb lépést tettünk a bankfelügyelet harmonizálásának irányába. A vonatkozó rendelet és iránymutatás 2016 októberében lép hatályba.

Összefoglalva: az európai bankfelügyelet első teljes évében sok eredményt értünk el a bankfelügyelet euroövezetbeli összehangolása terén, de maradt még tennivaló.

Előkészítjük például a bankok belső modelljeinek célzott felülvizsgálatát. Ennek hátterében az áll, hogy több jelentős hitelintézet belső modellek segítségével határozza meg a szabályozói tőkekövetelményeket. Felülvizsgálatunk célja, hogy csökkentse a nem kockázatalapú variabilitást a modellalapú tőkekövetelményekben.

Hölgyeim és uraim! Mai nyilatkozatainkban eddig a jelentős hitelintézetekre összpontosítottuk a figyelmünket – azaz az EKB közvetlen felügyelete alatt álló bankokra. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a mintegy 3200 kevésbé jelentős pénzintézetről sem. Sok országban ezek a kis- és középbankok regionális és nemzetgazdasági szempontból igen fontosak, együttesen pedig az adott ország pénzügyi stabilitására is kihathatnak.

Ezeket a bankokat közvetlenül az illetékes nemzeti hatóságok felügyelik, nekünk pedig nem célunk ennek megváltoztatása és a közvetlen felügyelet átvétele. Az SSM inkább a rendszer általános működésének felvigyázását gyakorolja. A nemzeti felügyeletekkel együtt közös felügyeleti normákat dolgozunk ki, amelyek figyelembe veszik a regionális szempontokat, valamint az egyes hitelintézetek méretét, üzleti tevékenységét és kockázati profilját is.

Ennek megfelelően például megállapodtunk a nemzeti felügyeletekkel a kevésbé jelentős pénzintézeteket érintő felügyeleti tervezésre vonatkozó közös standardban. Ez lehetővé teszi, hogy a nemzeti hatóságok közös módszertan szerinti felügyeleti prioritásokat határozzanak meg „saját” kevésbé jelentős pénzintézeteikre. Hasonló megfontolásból nemrégiben megállapodást kötöttünk a kevésbé jelentős pénzintézetek helyreállítási terveire vonatkozó közös felügyeleti standardról.

A kevésbé jelentős hitelintézetek számára különösen releváns intézményvédelmi rendszereket szintén górcső alá vonjuk. Az uniós jogszabályok szerint a bankok bizonyos kiváltságokat élvezhetnek, ha intézményvédelmi rendszerhez tartoznak. Tekintettel harmonizációs célunkra, számos érv szól amellett, hogy ezeket a mentességeket egységes feltételek alapján biztosítsuk. A szóban forgó feltételeket már meg is határoztuk, és jelenleg április közepéig nyilvános konzultációt folytatunk róluk.

Röviden: noha a szabályozás megújítása a végéhez közeledik, a felügyeleti módszereket és folyamatokat még mindig finomítjuk. Végső soron olyan erős felügyeleti rendszert hozunk létre, amely úgy járul hozzá a bankrendszer biztonságos és szilárd működéséhez, hogy maradéktalanul tiszteletben tartja a belső piaci egységét és integritását.

Köszönöm a figyelmüket.

Médiakapcsolatok