„Jobban fel vagyunk készülve a következő viharra”

Beszélgetés Danièle Nouyval, a Felügyeleti Testület elnökével, EKB, Supervision Newsletter, 2018. november 14.

Interview with Danièle Nouy

Danièle Nouy úgy nyilatkozik az EKB Felügyeleti Testületének elnöki székében eltöltött öt éves hivatalának év végi lejártához közeledvén, hogy az európai bankfelügyelet jelenleg jobban fel van készülve a következő válságra, a bankok rugalmasabbak lettek a Lehman összeomlása óta eltelt időben. Ugyanakkor felszólítja Európát, hogy tegyen többet a bankunióért, a bankszektort pedig arra biztatja, hogy konszolidáljon és növelje jövedelmezőségét.

Tíz évvel a Lehman bukása után, öt évvel azután, hogy az EKB bankfelügyeletének vezetői posztjára került és négy évvel az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) megalapítása után. Hol tartunk Európában a jobb és biztonságosabb bankok felé vezető úton?

Az elmúlt tíz évben a bankok mindenképpen biztonságosabbá, szilárdabbá váltak. Több tőkéjük van, mint a válság előtt, és ez a tőke jobb minőségű. A jelentősnek minősülő intézményekből vett konstans minta alapján az elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató 2018 második negyedéve végén úgy érte el a 13,8%-ot, hogy a bankok tőketartalékaik egy részét már „ráköltötték” mérlegeik megtisztítására. A finanszírozási és likviditási helyzetükön is javítottak olyan új szabályoknak köszönhetően, mint a likviditásfedezeti ráta és a nettó stabil forrásellátottsági ráta.

A bankok tehát jobban fel vannak vértezve a jövőben esetleg bekövetkező megrázkódtatások, sokkok ellen. Néhányan még küzdenek a múltból örökölt problémákkal, de haladnak ezek megoldása felé. A nemteljesítő hitelek az elmúlt négy évben mintegy 30%-kal csökkentek: a 2014. évi 1 billió €-ról 680 milliárd €-ra.

Ennek köszönhetően javult a bankszektor alkalmazkodóképessége. Mindemellett további erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a következő válsággal a bankok úgy tudjanak szembenézni, hogy az előző válság terhei már nem nehezednek rájuk. Naivitás lenne azt gondolnunk, hogy soha többé nem lesz már válság, ehelyett fel kell készülnünk, és fel is vagyunk készülve. Létrehoztunk egy új európai keretrendszert, amelynek a feladata a válságkezelés és a fizetésképtelenné vált bankok kezelése. Egy esetleges válsággal ezért hatékonyan és összehangoltan tudnánk megbirkózni, karöltve az Egységes Szanálási Testülettel és az Európai Bizottsággal.

Mit tart az európai felügyelet eddigi legnagyobb teljesítményének, és hol lát még javítanivalót?

Az első, ami eszembe jut, hogy milyen gyorsan felépült az európai bankfelügyelet. A döntés 2012 júniusában született meg a felállításáról, és alig két év múlva teljes körűen működött. Igen rövid idő alatt sikerült Európa minden pontjáról felvennünk a munkatársakat, kidolgozni az alapmódszertant, és felállítani a szükséges folyamatokat. Véleményem szerint ez tényleg nagy teljesítmény volt.

Az elmúlt négy évben euroövezet-szerte megteremtettük az igazságos és következetes felügyeletet, amivel hozzájárultunk a bankszektort érő kockázatok jelentős csökkentéséhez. Már említettem a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos munkánkat, de folytathatom a sort: a belső modellekre vonatkozó célzott felülvizsgálatunk, az irányítással kapcsolatos munkánk, a stressztesztjeink, hogy csak néhányat említsek.

Természetesen ez korántsem elég. Emellett kiegyenlítettük a bankok versenyfeltételeit, és nem csak azáltal, hogy az egész euroövezetben ugyanazokat a magas színvonalú felügyeleti standardokat alkalmazzuk. A releváns jogi keretek harmonizálásában is szerepet játszottunk. Felügyelőként azonban ezen a területen korlátozott a jogkörünk; a jogalkotókon múlik a szabályok további összehangolása. Itt még vannak feladataik: az európai bankfelügyelethez szükség van európai szabályokra.

A felügyelők néha két ellentétes szempontot látszanak képviselni: egyfelől biztatják a bankokat, hogy törekedjenek a nagyobb jövedelmezőségre, másfelől intik őket a túlzott kockázatvállalástól; egyfelől konszolidációt kérnek tőlük, másfelől azt, hogy nehogy olyan nagyra nőjenek, hogy lehetetlenné váljon a fizetésképtelenné válásuk (too big to fail). Milyen főbb megfontolások vezérlik a felügyelőket a bankok vizsgálatakor?

Általánosságban a bankoknak biztonságos, szilárd üzleti modellel kell rendelkezniük ahhoz, hogy az európai vállalatokat, kis- és középvállalkozásokat és a háztartásokat szolgálják. Itt egy fenntartható, tehát jövedelmező üzleti modellről van szó. Több európai bank ugyanis nem teremti elő a tőkéjének a költségét, ami hosszabb távon fenntarthatatlan. Ha a bank nem termel nyereséget, akkor nem tudja felhalmozni a szükséges tőketartalékot, ami túlzott kockázatvállalásra ösztönözheti őket.

Ez végső fokon egyensúly kérdése. A banknak jövedelmezőnek kell lennie, és nyereségre nem tud szert tenni kockázatvállalás nélkül. Utóbbi tehát a banki üzletág alaptermészetéhez tartozik. Fontos ezért, hogy a bankok helyesen azonosítsák, kezeljék és enyhítsék a kockázatokat. Akkor mondjuk egy kockázatról, hogy túl nagy, ha meghaladja a bank kezelési és fedezeti lehetőségeit. Tehát felügyelőként erre különösképpen odafigyelünk: hogyan kezeli az adott bank a kockázatait.

Ami az európai bankszektor konszolidációját illeti, egy nagyobb piac, ahol a bankok a határon túl is tudnak konszolidálni, segíthet a bankszektort újra formába hozni. Az egészséges, határon átnyúló banki piac ugyanakkor segíthet a bankszektort érő kockázatokat decentralizálni is, mérsékelve a rendszerszintű fizetésképtelenség kockázatát. Ebben a tekintetben is javult természetesen a szabályozás. A jogalkotók olyan szabályokat állítottak fel, mint például a rendszerszempontból fontos bankok fizetésképtelenségére előírt többlettőke-követelmény, a szavatolótőkére és jegybankképes forrásokra vonatkozó minimumkövetelmények (MREL) és az úgynevezett teljes veszteségelnyelő képesség (TLAC). Ezenfelül ma már olyan eljárások vannak életben, amelyek révén még a nagyobb bankok fizetésképtelenné válása is rendezett módon zajlik le.

Már többször hangsúlyozta, hogy a bankfelügyeletnek nem az a célja, hogy minden bankot megmentsen, és hogy mindig lesznek olyanok, amelyek csődbe mennek. Az EKB bankfelügyelete milyen kockázatkezelési szemléletet mondhat magáénak, úgymond milyen a kockázatvállalási hajlandósága?

Célunk az alkalmazkodóképes, jól működő banki piac elősegítése. Egy piac csak akkor működhet jól, ha a kudarcra is lehetőséget enged. Ha a kudarc veszélye nem állna fenn, akkor megszűnne a verseny, elveszne a piaci dinamika, megtorpanna a haladás. A bukás kizárására irányuló felügyelet se nem valósítható meg, se nem kívánatos. Ezért ha nagy a baj, készen állunk rá, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent, és kimondjuk az adott bankról, hogy „fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik”.

Nem tudunk és nem fogunk minden banki csődöt mindenáron megakadályozni. Ehelyett annyit teszünk, hogy enyhítjük a csőd kockázatát, és tompítjuk a hatását. Ennek érdekében független, előretekintő és kockázatalapú bankfelügyeletet folytatunk. Ugyanakkor szorosan együttműködünk az Egységes Szanálási Testülettel annak érdekében, hogy felkészüljünk egy esetleges fizetésképtelenségre. Emellett kérjük a bankoktól az értelmes, átgondolt helyreállítási és szanálási tervek kidolgozását.

Banco Popular, Veneto Banca, Banca Popolare di Vicenza… Ezeket az EKB bankfelügyelete kudarcának tekinti? Miért nem tárta fel a problémáikat a 2014. évi átfogó értékelés, amikor még lehetett volna olcsóbb megoldást találni?

Nos, a szóban forgó bankokról már az elején megállapítottuk, hogy nagyon gyengék. Amikor átvettük a felügyeletet, alaposan megvizsgáltuk a gyenge pontokat, és kértük az érintetteket, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek a fenntartható pályához szükségesek. Nem hozták meg a szükséges intézkedéseket, illetve túl keveset tettek, és túl későn. Ezért tovább romlott a helyzetük. Ennek következtében az egyetlen lehetséges kimenetel maradt, a fizetésképtelenné vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak nyilvánításuk.

Egyre többen sürgetik a valóban páneurópai bankok megteremtését, nem utolsó sorban azért, hogy a globális befektetési bankok befolyása korlátozott maradjon. Véleménye szerint ez hogyan érhető el?

Mint mondtam, még mindig több olyan bank van Európában, amely nem termel elegendő jövedelmet ahhoz, hogy a tőkéjének a költségét fedezze. Ez ideig-óráig működhet, de örökké nem tartható fenn. A jövedelmezőség hiányának számtalan oka van. Az egyik az európai banki szolgáltatások kínálatában rejlő kapacitásfelesleg. Az országos vagy európai szintű konszolidáció a jövedelmezőség javításának egyik útja.

A bankuniónak köszönhetően a bankoknak ma több lehetőségük van az egyesülésre. Bővült a potenciális partnerek köre is. A jövőben tehát valószínűleg több határon átnyúló összeolvadást fogunk látni. Ez nem csak a szektor karcsúsításának tenne jót, hanem az európai pénzügyi integráció elmélyítésének is.

De nem a felügyeletek feladata eldönteni, hogy mely egyesülés kívánatos, és mely nem. Ez a bankárok és a piaci szereplők feladata. A mi szerepünk e helyett az egyesülő bankok várakozásainak megkérdőjelezése; a gondoskodás arról, hogy az új szervezet üzleti modelljét szilárd alapokra és hiteles forgatókönyvre helyezzék; és szükség esetén bizonyos feltételek előírása az engedélyezés során. Ebben a tekintetben igen hasznos, hogy a bankokat ma az egész euroövezetben azonos módon felügyeljük. Természetesen ha kisebb lenne a szétaprózódás és jobban össze volnának hangolva a jogi feltételrendszerek, ez is jótékonyan hatna az európai határon átnyúló bankcsoportok fejlődésére.

A 19 olyan nemzeti hatóságból álló bankunió keretében dolgozva, amelyek mindegyikének megvan a saját története, tudása és szakértelme, miben látja a legnagyobb előnyöket és a legnagyobb hátrányokat?

Természetesen sok a kihívás, kezdve a harmonizált jogi keretrendszer hiányától a különféle nyelvekkel és kultúrákkal való munkáig. Nagy elkötelezettséget és erőfeszítést kíván 19 ország 26 nemzeti hatósága felügyelőinek az összefogása. De lenyűgöző megtapasztalni, ahogy Európa minden pontjáról származó munkatársaink együtt tudnak működni, és a legjobb felügyeleti gyakorlat kiválasztásával és alkalmazásával, valamint az egymástól való tanulással, javítani tudnak a felügyeleti munkán, miközben a közös európai kultúrát építik.

Sok előnye van tehát ennek a közös munkának, mindenképpen megéri a ráfordított energiát. Egy európai felügyelői munkacsapat sokkal többet meg tud valósítani, mint egy tisztán országos team. A dolgokat különféle perspektívákból szemlélve a felügyelők jobb megoldásokat találnak. Segítenek kiküszöbölni a nemzeti részrehajlást, amely a jó felügyelet gyakori akadálya. Az európai bankfelügyelet lehetővé teszi, hogy az euroövezet összes bankja ugyanabban a szigorú, de igazságos felügyeletben részesüljön. Végső soron együtt erősebbek vagyunk, ezért mind a bankok, mind a felügyeletek felkészültebbek lesznek, ha kitör egy újabb vihar.

Melyek végül a bankunió kiteljesítésének legfontosabb elemei? Véleménye szerint mit jelent az erős bankunió Európa számára?

A második kérdéssel kezdve elég világos a logika. Az erős bankunió biztonságosabb, szilárdabb bankokat jelent, amelyek jobban tudják az európai vállalatokat és háztartásokat megbízhatóan támogatni. Ez jelentős hozzájárulás az egészséges gazdasághoz.

Ez a jutalom, de az említett előnyöket csak akkor élvezhetjük, ha először teljes körűen kiépítjük a bankuniót. Már említettem, hogy a banki szabálykönyvet valóban európaivá kell átalakítanunk. Egy szétforgácsolt szabályozói rendszer nem képes egy valódi bankuniót fenntartani. Hasonlóképp igen sok „körbebástyázást” látunk, ami tovább tördeli a piacot. Még vannak lebontandó falak. Gondolok itt például a tőkéhez, likviditáshoz és nagy kitettségekhez kapcsolódó, határon átnyúló mentességek útjában álló akadályokra.

Ezenkívül kell a szolidaritás is, amelyet az európai betétbiztosítási rendszer testesít meg. Az SSM jelentősen levitte az euroövezeti bankok kockázati szintjeit, ezért eljött az idő ennek a lépésnek megtételére. Ugyanakkor létre kell hoznunk egy európai védőhálót is az egységes szanálási alapnak.

Mi az európai intézményi keretrendszerrel kapcsolatos legnagyobb aggodalma?

Elengedhetetlen az ambíció és a gyorsaság. A legnagyobb aggodalmam, hogy Európa túl keveset és túl későn tesz a teljes bankunió kialakításáért. Ahogy halványul a válság emléke, előtérbe kerülnek a nemzeti érdekek, és gyengülhet az akarat az európai reformok beindítására. Ebből könnyen baj lehet a jövőben. Az európai jogalkotóknak nagyon igazuk volt, és nagyon bátrak voltak, amikor elhatározták, hogy átkelnek a folyó nemzeti oldaláról az európai bankfelügyelet oldalára. Most azonban a folyó közepén nem szabad megállnunk, ez nem a megfelelő hely, ha újra kitör a vihar. Át kell jutnunk a túlsó partra. Ha tovább haladunk, akkor válság esetén sikerülhet csökkentenünk a költségeket, fellendülés idején pedig tovább gyarapíthatjuk az előnyöket.

Befejezésül, hol látja az európai bankfelügyeletet öt év múlva?

Az európai bankfelügyelet nagy utat tett meg a 2014-es létrehozása óta. A semmiből jól működő gépezetet építettünk fel. Mivel csak négy év telt el, természetesen még van min javítanunk. Tovább kell fejlesztenünk a döntéshozatal módját: sokat segítene az SSM keretrendszerébe beépített tényleges hatáskör-átruházás. Tovább kell egyszerűsítenünk a folyamatokat, nem utolsósorban azért, hogy elkerüljük az EKB és a nemzeti felügyeletek közötti dupla munkavégzést. Tovább kell fejlesztenünk az országos felügyeletek és az EKB közti információ- és tapasztalatcserét. Általában is tökéletesen tudatában kell lennünk annak, hogy az euroövezetben a bankfelügyelőknek most már európai megbízatásuk van, függetlenül attól, hogy Párizsban, Frankfurtban, Brüsszelben vagy Madridban dolgoznak-e.

Schedule of events

Médiakapcsolatok