Zombi cégeket eredményeznek-e a világjárvány hatásainak enyhítésére hozott intézkedések?

2020. december 14.

A koronavírus-világjárvány jelentős megrázkódtatást okoz az európai gazdaságnak, a gazdasági teljesítmény példa nélküli mértékben romlott, és világszerte nagy a bizonytalanság. Mind belföldön, mind külföldön meredeken visszaesett a kereslet, a kijárási és egyéb korlátozások miatt sok vállalatnak be kellett szüntetnie a tevékenységét, és sokan, akiknek a jövedelme ezektől a cégektől függött, elveszítették az állásukat.

Ezt a helyzetet sok vállalatnak azért is nehéz átvészelnie, mert elapadtak a bevételi forrásaik. Az EKB és az országos kormányzatok a bankok vállalati hitelezését támogató intézkedések bevezetésével segítik az érintett cégeket, ezzel védve az álláshelyeket és az egész gazdaságot. A bankhitelek célja, hogy segítsék a jól működő vállalatokat a válság kezelésében.

A kritikusokban felmerült a kérdés, hogy a könnyítő intézkedések vajon nem támogatják-e az úgynevezett zombi cégeket vagy ösztönzik ilyenek létrehozását – itt olyan vállalatokról van szó, amelyek nem tudnak tartósan fennmaradni, és mesterségesen, kölcsönökkel tartják őket életben. Folyósítanak-e a bankok kölcsönt olyan cégnek, amely nem tud törleszteni? Megugrik-e emiatt a nemteljesítő hitelállomány? Vizsgáljuk meg a kérdést közelebbről.

A bankoktól elvárjuk, hogy válság idején is szilárd hitelezési standardokat alkalmazzanak

Sok vállalat, amelynek kiestek a bevételi forrásai a korlátozások miatt, bankhitel felvételével volt kénytelen a veszteségét ellensúlyozni. A kormányzatok állami garanciarendszereket állítottak fel, megkönnyítve a bankoknak, hogy az érintett vállalatokat pénzügyileg támogassák. A garanciáknak köszönhetően a bankok többet tudtak hitelezni, mint egyébként tudtak volna, és így sok vállalat tovább tudott működni. De nem vezetett-e mindez ahhoz, hogy a bankok zombi cégeknek adnak hitelt?

Azok a szabályok, amelyeket a bankoknak a hitelnyújtás során minden esetben követniük kell, az államilag garantált hitelekre is érvényesek: a bankoknak fel kell mérniük az ügyfél hitelképességét, más szóval pénzügyi helyzetét, és azt, hogy mekkora a kockázata a törlesztés elmaradásának. Végeredményben csak akkor szabad kölcsönt adniuk, ha véleményük szerint a hitelfelvevő tud törleszteni. Az állami garanciák nem változtatják meg ezt a szabályt, ezért várhatóan nem ösztönözik a bankokat a zombi cégeknek való hitelezésre. Az EKB újfent hangsúlyozta, hogy a bankoknak megfelelő hitelnyújtási standardokat kell fenntartaniuk.

A bankoknak folyamatosan értékelniük kell a kölcsönfelvevők hitelképességét

A másik szabály, amelyet a bankoknak mindenkor követniük kell, előírja a már kihelyezett kölcsönhöz kapcsolódó kockázatok folyamatos vizsgálatát. Így tudják csak idejekorán megállapítani, ha a hitelfelvevőnek pénzügyi nehézségei támadnak, és időben megtalálni a különben megfelelő helyzetű ügyfelek számára a jó megoldást. A kockázatkövetés azt is lehetővé teszi a bankoknak, hogy korán félre tudjanak tenni nem várt veszteségek esetére; ezt nevezzük „veszteségi céltartalék” könyvelésnek.

Bizonyos mentőintézkedések megnehezítették a bankoknak annak a megállapítását, hogy vajon a hitelfelvevő bajban van-e. Normál helyzetben ezt legjobban a törlesztés elmaradásán látják. A válság alatt azonban sok országban a bankok – vagy saját kezdeményezésből vagy országos moratórium alatt – felfüggesztették az adósságtörlesztést. Ennek következtében nem tudják mechanikusan értékelni, hogy mennyire kockázatos az adott hitelfelvevő, hanem kvalitatívabb információkra kell támaszkodniuk. Ehhez hatékony kockázatértékelést és korai figyelmeztető rendszereket kell felállítaniuk.

Az EKB, azért hogy még a válság alatt is időben kiszűrje a zombi cégeket, megkérte a bankokat, hogy elegendő kapacitást fordítsanak a hitelfelvevők helyzetének és a felvett hiteleknek a monitorozására. Ezenkívül nagyobb mértékben kell támaszkodniuk a szakértői becslésre is az értékelés során, valamint jobban fel kell készülniük a várható veszteségre. A megfelelő veszteségi céltartalék segíthet a rossz hitelállományok növekedésének megfékezésében, amint a törlesztési szünetnek vége van.

A tőkepuffereket éppen válságos időszakokra találták ki

Ebben a válságban a bankok a következő dilemmával szembesülnek: egyfelől fenn kell tartaniuk, sőt bővíteniük kellene a kihelyezéseiket, másfelől a megnövekedett kockázat csökkenti a bankok hitelnyújtó képességét, ahogy nagyobb veszteséget kell semlegesíteniük.

A lehetetlennek tűnő feladat megoldása érdekében az EKB lehetővé teszi számukra, hogy felhasználják tőketartalékaikat, azaz a válságidőkre félretett pénzösszegeket. A bankok a tartalékukból új hiteleket adhatnak, vagy a már meglévő hitelekből eredő veszteségeiket fedezhetik. Az egyéb könnyítő intézkedések mellett ez lehetővé tette a bankok számára, hogy a magasabb kockázati szint ellenére továbbra is hitelezhessenek. Ez nem azt jelenti, hogy szabad volt a hitelkövetelményeiken vagy a kockázatkezelésen lazítaniuk.

A szimulációk kimutatták, hogy a gazdasági helyzet rosszabb lenne, ha a bankoknak nem engedélyezték volna tőketartalékaik felhasználását. Elvégre éppen azért halmoznak fel tartalékot a jó időszakokban, hogy a rossz időszakokban felhasználhassák.

Ez a gazdaság létfontosságú megsegítése, nem pedig a zombik életben tartása.

Az EKB könnyítő intézkedései, az állami garanciák és a törlesztési szünetek segítették enyhíteni a koronavírus-válság általános gazdasági hatását. Életmentő segítséget adtak olyan máskülönben jól működő vállalatoknak, amelyek a válság miatt forráshiánnyal küzdöttek. A kockázatkezelési szabályok és az EKB elvárásai, amelyeket a bankoknak követniük kellett, szintén megakadályozták, hogy a hozott intézkedésekkel zombi cégeket támogassanak.

Ez a szándék szerves része a könnyítő intézkedések és a felügyeleti garanciák kialakításának. Mivel ezek új intézkedések, és a kibocsátott hitelvolumen is jelentős, fennmarad a kockázat, hogy az életképtelen cégeknek való hitelezés elkerüli a figyelmet. Ezért a bankok, a könyvvizsgálóik, a felügyeleteik és a döntéshozóik közös fellépésére van szükség a kockázat kordában tartásához.