Előszó
Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke

A pénzügyi és államadósság-válság megmutatta, hogy a bankszektorban fellépő problémák milyen gyorsan és erőteljesen szétterjedhetnek a monetáris uniónkban, kihatva a gazdaságra és az emberek életére. A bankok szilárdságát és a bankrendszer rugalmasságát célzó válaszintézkedések részeként a döntéshozók felállították az európai bankfelügyeletet, amely idén hatodik évébe lépett.

Az eltelt rövid idő alatt intézménykezdeményből érettebb szervezetté fejlődött, amely szigorú, de következetes hatóságként tevékenykedik. A kockázatokat 2014 óta jelentősen redukáltuk: euroövezet-szerte a nemteljesítő hitelállományok (NPL) csaknem 50%-kal estek, a banki tőke pedig jelentősen megemelkedett. Az NPL-ek kezelése ragyogóan példázza, miként lehetséges az európai megközelítéssel az egyes országok számos bankját érintő, a válságból visszamaradt utóhatásokon enyhíteni.

Az európai bankfelügyelet a bankok állapotának javításával a monetáris politikát is támogatja. Az erősebb bankok több hitelt helyeznek ki a gazdaságba, ami elősegíti a pénzpolitikai transzmissziót. A produktív kockázatvállalás támogatásával és ezzel párhuzamosan a túlzott hozamkeresés elleni fellépéssel a bankfelügyelet hozzájárul a pénzstabilitást fenyegető kockázatok leszorításához, és lehetővé teszi, hogy az aktuális pénzpolitikai alapállással teljesíthető legyen az árstabilitásra vonatkozó megbízatásunk.

Az elmúlt évek jelentős felügyeleti erőfeszítései ellenére 2020-ban is vannak még megoldandó feladatok, amelyek a bankoktól határozottabb lépéseket kívánnak meg. A banki jövedelmezőség továbbra is alacsony, ami, ha elhúzódik, az egész szektor rugalmasságát veszélyeztetheti. A válaszlépések közé tartozik a fölös kapacitások és a fennmaradó NPL-állományok leszorítása, az üzleti modelleknek és az informatika színvonalának a digitális korhoz igazítása.

Ugyancsak a helyzet kezelésének része a megfelelő intézményrendszer felállítása, amely a hatékonyabb és integráltabb banki piac támogatásának előfeltétele. A bankunió alapját jelentő egységes szabálykönyv továbbra is szét van szabdalva az országhatárok mentén. Emellett az, hogy hiányzik a bankunió egyik pillére, az európai betétbiztosítási rendszer, továbbra is megkérdőjelezi az egységes banki piac integritását, tovább gátolva a határon átnyúló integrációt.

Emellett vannak olyan hosszabb távú kihívások is, mint például az éghajlatváltozás, amelyek mindenre kiterjednek, és senki sem hunyhat szemet felettük. Az éghajlatváltozás a gazdaság minden részét érinti, beleértve a bankrendszert is. Egyértelmű tehát, hogy a kérdést – határokon, intézményeken és ágazatokon átívelően – összefogva kell kezelnünk.

Bevezető interjú Andrea Enriával, a Felügyeleti Testület elnökével

2019 elején Ön lett az EKB Felügyeleti Testületének elnöke. Melyek az elmúlt egy év legfontosabb tanulságai, és mi szerepel még a megoldandó feladatok között?

Az elmúlt időszak legfontosabb tanítása: Az európai bankfelügyelet működik. A bankok európai szintű felügyeletének ötlete észszerű és praktikus, felügyeleti modellünk pedig szilárd pillérekre épül. Eddig öt évet tudhatunk magunk mögött, és az induló szakaszból érettebb stádiumba léptünk át. Ezért véglegesítenünk kell az alapvetéshez tartozó nagy munkafeladatokat, és a figyelmünk középpontjába a megközelítésünk megszilárdítását és a kockázatalapú felügyeletet kell állítanunk. Ennek során a folyamatok további egyszerűsítésére fogunk törekedni, hogy ezáltal csökkenjenek mind a felügyeletek, mind a bankok terhei, ami azt is jelenti, hogy nagyobb mértékben támaszkodunk az új technológiákra. Emellett fokozni szeretnénk intézkedéseink átláthatóságát és kiszámíthatóságát. Továbbra is olyan bankszektorral van dolgunk, amely alacsony jövedelmezőséggel küzd, és olyan bankunióval, amely a kelleténél kevésbé egységesült; ezeknek a nagy problémáknak a megoldása kiemelt feladataink közé tartozik.

Mi a célja az európai bankfelügyelet átláthatóbbá tételének, és hogyan valósítható meg ez a transzparencia?

A bankunióval az egész euroövezetben új modellt vezettünk be. Az a benyomásom, hogy a bankok és a befektetők még mindig nehezen tudják az új modellt teljes egészében megérteni. Felügyeleti minőségünkben jobban meg kell tehát világítanunk munkánk mibenlétét és tevékenységünk módját. Ezáltal kiszámíthatóbbá is válunk, hiszen a bankfelügyeletnek végül is a stabilitás, nem pedig a meglepetések forrásának kell lennie. A válságkezelést szabályozó új intézményi keret értelmében a befektetők állnak az első helyen, amikor a veszteségek fedezéséről van szó, és nem állami támogatásra hagyatkozik a bank. Ennélfogva a befektetőknek tájékozottabbaknak kell lenniük arról, hogy milyen banki pozíció vált ki felügyeleti intézkedést. 2020 januárjában tettük meg az első lépést az átláthatóság javítására: első ízben tettünk közzé egyedi banki szintű információkat, amelyek a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásunk során megállapított felügyeleti tőkekövetelményekről szólnak, és további részleteket közöltünk az alkalmazott felügyeleti módszertanról. Ennek köszönhetően a bankok és a befektetők mélyebb betekintést nyertek az európai bankok felügyeleti értékelésébe.

Ami a bankokat illeti, a jövedelmezőség kérdése továbbra is nagy kihívás. Lát-e fényt az alagút végén?

Úgy gondolom, hogy sajnos még mindig elég mélyen benn vagyunk az alagútban. Kétségtelenül, mint felügyelő komolyan aggódom az euroövezeti bankok alacsony jövedelmezősége miatt. A kevésbé nyereséges bankok nem képesek belső tőkeképzésre, és a rossz piaci értékelésük miatt akadályba ütközhetnek, amikor be kell lépniük a részvénypiacra. Ezért kiszolgáltatottabbak lesznek. Egyértelmű, hogy a bankok hagyományos pénzkeresési modelljére nehéz idők járnak, de a mostani kedvezőtlen külső környezet nem fog egyhamar megváltozni. Ezért fontos az elfogadás és az alkalmazkodás: a bankoknak el kell fogadniuk a mostani helyzetet, és azt, hogy üzleti modelljeiket a működőképesség érdekében esetleg át kell dolgozniuk. Azok a legversenyképesebb bankok, amelyek költséghatékonyak, amelyeknek – ahogy mondani szoktuk – jó a stratégiai irányításuk, és befogadták valamilyen formában a digitális átalakulást. Sajnos azt kell mondanom, hogy vannak bankok, amelyek meglehetősen lassan mozdulnak. Ezért szorosan figyelemmel kísérjük a fejlődésüket, és nyomást fogunk gyakorolni a lemaradókra.

Része-e a költségek csökkentése a banki eszköztárnak? Hogyan gazdálkodhatnak takarékosabban?

A takarékosságnak a banki önsegítő intézkedések középpontjában kell állnia. Az euroövezeti bankoknál még mindig nagy a költségeknek a bevételhez viszonyított aránya: átlagosan mintegy 65 centet adnak ki egy euro bevételért, jóval többet, mint a nemzetközi versenytársaik. A legfontosabb azonban, hogy a megfelelő területen próbálják a költségeiket lefaragni. A kockázatkezelésen például nem szabad takarékoskodni. Hasonlóképpen továbbra is fontos az új technológiákba való beruházás, mivel segíthet a jövőben költséget csökkenteni. De léteznek ezeknél radikálisabb elképzelések is. A bankok például összevonhatják azokat a szolgáltatásokat, amelyek közüzemi jellegűek. Ez segítheti őket a méretgazdaságosság elérésében és ezáltal a költségek lefaragásában. Természetesen a leghatásosabb megoldást a teljes egyesülés jelentheti. Ha jól és a megfelelő bankok között történik, segíthet a költségek csökkentésében és az üzleti modell áthangolásában.

Szükség van-e tehát a konszolidáció fokozására, azaz több bankfúzióra?

Nos, számomra nyilvánvaló, hogy az euroövezeti bankszektornak konszolidálódnia kell. A többletkapacitás a jövedelmezőségi probléma része, ezért ki kell küszöbölni. Igen, hasznos lehet a bankok akár országhatáron belüli, akár határon átnyúló összeolvadása. Az előbbi például az egymást átfedő forgalmazási hálózatoknak köszönhetően fokozhatja a hatékonyságot. A nemzetközi egyesülések ellenben a bevételi források, tehát a kockázatok diverzifikálását segíthetik elő, aminek hála a bankok és az egész pénzügyi rendszer rugalmasabban tud a sokkokra reagálni. Megértem, hogy az adott bank szempontjából nehezebb az egyesülés mellett érvelni a rosszabb jövedelmezőség és piaci értékelés miatt. Rendszerszintű nézőpontból ugyanakkor nem valószínű, hogy a szektor valamiféle konszolidációja nélkül kezelni tudják az alacsony jövedelmezőség és piaci értékelés okait.

Tehet-e valamit az EKB?

Bár gazdasági szempontból indokoltnak látom a konszolidációt, nem tisztem sem a szorgalmazása, sem a visszafogása. Csak az egyesülések előtt álló esetleges akadályokat távolíthatom el, különösen, ha a hatáskörömbe tartoznak. Néhányan úgy vélik, hogy az EKB megpróbálja visszaszorítani az egyesüléseket, mivel az összeolvadt szervezetektől magasabb tőkeszintet követel meg. Ez egy tévhit, amelyet már egy ideje el próbálok oszlatni. Még idén tovább pontosítjuk az egyesülésekre vonatkozó irányelveinket. Hogyan kezeljük például a badwillt? Hogyan vizsgáljuk az egyesülő bankok tőkemegfelelését? A pontosítás során ezekhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk.

Van-e rá esély, hogy Európában tovább mélyül az integráció; megvalósul-e például teljes egészében a bankunió?

A banki piac még az euroövezeten belül is változatlanul országhatárok mentén van széttagolódva, ami nagyrészt a pénzügyi válság során hozott korlátozó (ring-fencing) intézkedések maradványa. Ezek azt a félelmet gerjesztették, hogy a bankot érő megrázkódtatás hatására a tőke és a likviditás kimenekülhet az országból, és a helyi adófizetőknek kell a számlát állniuk. Ezen a téren további eredményeket kell elérnünk azzal, hogy befejezzük a bankunión belüli biztonsági háló kiépítését. Már sikerült lépnünk az egységes szanálási alaphoz tartozó védőháló megteremtésével, de a szanálás alatti likviditási problémák, különösen pedig az európai betétbiztosítási rendszer létrehozása még mindig erősen vitatott kérdés. Remélem, hogy ezen a téren is hamarosan lesz előrelépés, de tudom, mennyire kényes ez a téma.

Adódik a kérdés: mit tehetünk még? Ha a keretek nem változnak meg, tehetünk-e mégis valamit az adott korlátok között? Az egyik lehetőség az, hogy az egész bankcsoportokra vonatkozó prudenciális követelmények kijelölése során figyelembe vesszük a fogadó országok aggályait: ha valamely helyi kockázat a konszolidálással nem diverzifikálható vagy nem osztható szét, akkor figyelembe lehessen venni a csoportra vonatkozó követelményekben. A másik lehetőség az lehet, hogy a csoporton belüli pénzügyi támogatási megállapodásokat beépítjük a bankok helyreállítási terveibe. Ha azt kívánjuk, hogy egységesített eszköz- és forráskezelés érvényesüljön kedvező gazdasági helyzetben, akkor gondoskodnunk kell erről válság idején is, mégpedig hiteles megállapodások révén, amelyeket az EKB érvényesíteni tud.

Segít-e ebben a tekintetben az új európai válságkezelési keret?

Egy ilyen keretrendszer egyértelműen előrelépést jelent, azonban még mindig van európai szinten néhány hiányossága. Valójában még mindig jórészt országos keretrendszerről van szó, a szétszabdaltság miatt pedig nem olyan eredményes és hatékony, mint lehetne. A bankok felszámolása például olyan országos módszertanok szerint megy végbe, amelyek még mindig erősen eltérnek egymástól. Hasonlóképpen, a betétbiztosítási és az intézményvédelmi rendszerek szerepe is eltérő, csakúgy, mint a bankok közpénzből történő megmentésére vonatkozó gazdaságpolitikai álláspontok. Ezzel nem biztosíthatóak az azonos versenyfeltételek, sőt felügyelőként nehezebben tudjuk a rendelkezésünkre álló eszközöket alkalmazni. Ezért fontos volna, hogy elmozduljunk egy összehangoltabb rendszer felé. Kicsit közelebb kerülhetnénk például az Egyesült Államok által alkalmazott megközelítéshez azzal, hogy létrehozunk egy európai szintű közigazgatási felszámolási eszközt.

Az egységes európai bankpiac felé való előrelépésnek valószínűleg előfeltétele, hogy a fogadó országok megfelelő garanciákat kapjanak, amelyek motiválják őket a nemzeti korlátok enyhítésére. Ezeknek a kérdéseknek a kezelése és a válságkezelés javítása lefaraghat a kezdeti költségekből, amelyeket az országos bankszektorokat még mindig körülvevő kerítések lebontásához kapcsolunk. Időközben kötelességünk feltárni az aktuális jogalkotási keret olyan alkalmazási csatornáit, amelyek jobban támogatják a csoportszintű követelés- és kötelezettségkezelést a bankunión belül. Például utóbbi támogatásához fokozottabban kell támaszkodnunk bizonyos területeken (pl. a likviditási követelmények egyedi alapon való elengedése vagy a csoporton belüli nagy kitettségeknél alkalmazott követelmények alóli mentesség) a felügyeletek nagyobb mérlegelési jogkörére, ami garantálhatja, hogy válság idején rendelkezésre áll a csoport támogatása.

A bankok gyakran állítják, hogy a szigorú szabályozás is táplálja a jövedelmezőségi problémájukat. Az Ön nézőpontjából jogos-e ez a panasz?

A pénzügyi válság olyan gyengeségeket tárt fel a régi feltételrendszerben, hogy elengedhetetlenné vált a szabályozás átalakítása. Ezért ha a szabályozás költségeiről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a válság költségeiről. Igaz, hogy az előbbit a bankok viselik, az utóbbit nem feltétlenül, ami az eredeti probléma része volt. Véleményem szerint a válságok valószínűségét méltányos áron sikerült csökkentenünk. Ezért igen, egyetértek a szabályozási reformmal, beleértve a végleges Bázel–III csomagot is. Már többször is kértem, hogy pontosan vezessék be a szabályait Európában.

Ugyanakkor elismerem a bankoktól az adatszolgáltatás terén elvárt teherviselést. Az EKB már komoly erőfeszítéseket tett a teher enyhítésére, különösen a kisebb és a kevésbé összetett bankok javára. Két kérdés azonban még megoldásra vár. Az első az, hogy hány hatóság kérjen adatot a bankoktól. Ha az EKB, a nemzeti felügyeletek, a nemzeti központi bankok és a makroprudenciális hatóságok jobban koordinálnák a tevékenységüket, kisebb teher nehezedne a bankokra. Másodsorban nemcsak rendszeres adatszolgáltatásról van szó, hanem a bankoktól eseti alapon is bekérhetnek információkat. A jövőben ezért javítanunk kell az adatkérések megtervezésének, rangsorolásának és közlésének a módját.

A jövedelmezőségen kívül milyen egyéb kérdésekkel érdemes foglalkozniuk a bankoknak?

Az elvégzett vizsgálatok során a szervezetirányítási kérdések nagyon gyakran ott voltak a problémás témakörök között. A bevált gyakorlat olyan javadalmazási rendszerekkel kezdődik, amelyek összhangban vannak a bank kockázatvállalási hajlandóságával, és egészen addig tart, hogy az igazgatóság pontos és időszerű adatokat kapjon a kockázatokról. Nemrégiben néhány nagy visszhangot kapott eset rámutatott, hogy a pénzmosás elleni ellenőrző mechanizmusok és eljárások még mindig elégtelenek. Világosabban mondva, minden banktól elvárjuk az erős irányítási rendszer és a hatékony kockázatkezelési rendszer kialakítását. Az ezeken a területeken jelentkező problémák ugyanis gyorsan átterjednek máshová, és sok bajt okozhatnak. A működési kockázat erre jó példa, ahol 2019-ben romlott a helyzet, márpedig a legtöbb működési veszteség az üzletviteli kockázatból ered, amely viszont gyakran irányítási kérdésekre vezethető vissza. Másik működési kockázati forrás az informatika. A bankok a digitalizálódással párhuzamosan egyre inkább ki vannak téve a kiberkockázatoknak – vagy például az elavult rendszerekből eredő általános informatikai kockázatoknak. Ezt nagyon komolyan vesszük, és számos helyszíni ellenőrzést végzünk az informatikai rendszerek terén.

Aggasztja-e az éghajlatváltozás a bankokat és a bankfelügyeleteket?

Az éghajlatváltozás mindannyiunknak aggasztó, ezért több messzire mutató elképzelés is felszínre került. Egyesek például azzal érvelnek, hogy a szabályozásnak környezetbarát támogatási tényezőt kell tartalmaznia, tehát a „zöld” eszközökre enyhébb tőkekövetelményeket kellene megszabni. Felügyeleti szempontból az a feladatunk, hogy biztosítsuk a bankok biztonságát és megfelelő állapotát. Ezért bármilyen intézkedést hozunk is, a kockázatokat kell alapul vennünk, amelyeket pedig gondosan elemeznünk kell, mielőtt bármilyen szakpolitikai következtetést levonnánk.

A legfontosabb kérdés tehát az, hogy vannak-e olyan tevékenységek vagy eszközök, amelyek jobban ki vannak téve az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kockázatoknak, mint mások. Ebben a vonatkozásban fontos első lépés a fenntartható tevékenységekre vonatkozó, kidolgozás alatt álló uniós osztályozási rendszer, amely lehetővé teszi a bankok számára az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kockázatok megállapítását és bejelentését. Ez pedig hozzá fog járulni az átláthatóság növeléséhez. A második lépés volna minden olyan kockázat fedezése, amely a bankok kockázatkezelésében vagy az EKB felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásában tükröződik. Végül pedig ezeket a kockázatokat be lehetne építeni a felügyeleti stressztesztekbe is. Ezekben a témakörökben már folyik a munka, méghozzá javarészt európai vagy akár globális szinten. Az EKB például tagja a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételére létrehozott hálózatnak, amely világszerte több mint 50 intézményt fog össze.

1 Bankfelügyelet 2019-ben

1.1 Az euroövezeti bankszektor 2019-ben

1.1.1 Az euroövezeti bankok általános alkalmazkodóképessége

A legutóbbi adatszolgáltatási időszakok során a tőkemegfelelési mutatók összességében stabilak voltak (lásd az 1. diagramot). A teljes tőkemegfelelési mutató 2019 harmadik negyedévében enyhén növekedett, az előző évi 17,83%-ról 18,05%-ra. Hasonló folyamat figyelhető meg kisebb ingadozásokkal a CET1 és a Tier 1 mutatóban.

A jelentős hitelintézetek végleges alapon számított CET1 mutatójának súlyozott átlaga 2018 harmadik negyedéve és 2019 harmadik negyedéve között 14,1% maradt (lásd a 2. diagramot). A tőkeáttételi mutató 2019 első három negyedévében kismértékben emelkedett, és a harmadik negyedévben 5,42%-on állt szemben az egy évvel korábbi 5,32%-kal (lásd a 3. diagramot).

A jelentős hitelintézetek aggregált csoportjának likviditásfedezeti rátája (LCR) folytatta közelmúltbeli emelkedő tendenciáját, és 2019 harmadik negyedévében 145,16%-on állt, ami 4,23 százalékpontos növekedés az előző év azonos időszakához képest (lásd a 4. diagramot).

Az EKB bankfelügyelete 2019-ben éves felügyeleti stressztesztje keretében mélyrehatóan felmérte a bankok rövid távú likviditási kockázatát. A likviditási kockázat érzékenységi elemzése, azaz a 2019. évi stresszteszt azt vizsgálta, hogy a jelentős hitelintézetek képesek-e ellenállni egy idioszinkratikus likviditási sokknak. A bankok kedvezőtlen és szélsőséges sokkokkal szembeni ellenálló képességét közelmúltbeli krízishelyzetek alapján kalibrált feltételezett stressztényezők segítségével értékeltük, tekintet nélkül a monetáris politikai döntésekre.

A vizsgálatban részt vevő 103 bank többsége bőséges likviditási pufferekről és viszonylag hosszú túlélési időről számolt be (lásd az 5. diagramot). A jelentett túlélési idők mediánja a kedvezőtlen sokkforgatókönyvben körülbelül hat hónap, a szélsőséges sokkforgatókönyvben pedig körülbelül négy hónap volt (lásd a 6. diagramot). A hosszú stresszhelyzeti túlélési periódus több időt biztosít a bankoknak arra, hogy életbe léptessék vészhelyzeti finanszírozási terveiket.

A jelentős hitelintézetek általános likviditási pozíciója 2019-ben is biztonságos maradt, ugyanakkor számos olyan kérdés van, amelyek további felügyeleti vizsgálatot igényelnek: (i) néhány bank alacsony likviditási pozícióról számolt be egyes devizákban (pl. USA-dollárban); (ii) bizonyos bankok nettó likviditást biztosítanak a csoporthoz tartozó, euroövezeten kívüli szervezetek számára, ami elkülönítési kockázatnak teszi ki őket; (iii) több bank olyan optimalizációs stratégiákat alkalmaz, amelyek javítják a likviditási mutatóknak való megfelelésüket, de csak időben korlátozott likviditási támogatást nyújtanak; (iv) sok esetben javítani lehetne a biztosítékkezelési gyakorlatot, beleértve a tehermentes likviditási tartalékok gyors mozgósításának képességét; és (v) a bankok alábecsülhetik a leminősítés likviditásra gyakorolt negatív hatását. A vizsgálat segített a likviditási adatszolgáltatással kapcsolatos adatminőségi problémák feltárásában is, ami a jövőben hozzájárul a felügyeleti információk minőségének javításához.

A vizsgálati eredmények beépültek a bankok likviditásmegfelelőségének és kockázatkezelésének értékelésébe, közvetlenül azonban nem befolyásolták a felügyeleti tőkekövetelményeket. A felügyeletek megfelelő kvantitatív és kvalitatív intézkedéseket hoztak a stresszteszt során felmerült kérdések megoldása érdekében. A felügyeleti szakemberek az éves felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) keretében megvitatták az egyes bankokkal a következtetéseket, és szükség esetén nyomon követik a konkrét megállapításokat.

A kevésbé jelentős hitelintézetek (LSI-k) 2019-ben is biztonságos likviditási és tőkepozíciókkal rendelkeztek: a második negyedévben az átlagos likviditásfedezeti ráta meghaladta a 200%-ot, az átlagos CET1 mutató pedig 17% körül volt. Néhány olyan problémát azonban azonosítottunk, amelyeket szorosan nyomon kell követni, mint például a jelentős lejárati eltérések, valamint a likviditási csoportokra való támaszkodás, amelynek a célja a rendelkezésre álló puffereknek a tagok közötti összevonása.

Végezetül javult a bankok eszközállományának minősége, ugyanis 2019 harmadik negyedévében a nemteljesítő hitelek teljes aránya a 2018 harmadik negyedévében mért 4,17%-ról egyenletes csökkenést követően 2019 harmadik negyedévére 3,41%-ra süllyedt (lásd a 7. diagramot és az 1.2.2 pontot). Ugyanebben az időszakban a nemteljesítő hitelek arányának bankok közötti szórása is jelentősen csökkent, amint az a 8. diagramon látható.

1.1.2 Az euroövezeti bankok általános teljesítménye

2019-ben az euroövezeti jelentős hitelintézetek jövedelmezősége visszafogott maradt, mivel az összesített éves sajáttőke-arányos nyeresége 2019 harmadik negyedévében 5,8% volt, miután a 2018. negyedik negyedévi 6,2%-hoz képest kis mértékben csökkent (lásd a 9. diagramot).^[1] Összességében az euroövezeti jelentős hitelintézetek sajáttőke-arányos nyeresége alacsonyabb volt, mint az USA-beli bankoké, és sok esetben a saját bevallásuk szerinti sajáttőke-költségük alatt maradt. Ez tükröződik a tőzsdén jegyzett a legtöbb olyan jelentős hitelintézet alacsony piaci értékében is, amelyek esetében a piaci érték és a könyv szerinti érték aránya jóval alacsonyabb volt egynél, ami megnehezíti számukra, hogy a meglévő részvényesek jelentős felhígítása nélkül kihasználják a részvénypiacokat.

A merev költségszerkezetekkel kapcsolatos folyamatos aggodalmak közepette az értékvesztés, céltartalékolás és adózás előtti nettó jövedelem a saját tőkéhez képest csökkent, de abszolút értékben nagyjából stagnált. Emellett a kereskedési bevétel növekedését ellensúlyozta a negatív nettó vagy egyéb működési bevétel.

A jelentős hitelintézetek költség–bevétel aránya továbbra is viszonylag magas (lásd a 10. diagramot), ami nemcsak a költséghatékonyság hiányát tükrözi, hanem a szerkezetátalakítási ráfordításokat és költségeket, valamint a digitalizálásba történő beruházásokat is. Középtávon a digitalizálás javíthatja a költséghatékonyságot, lehetővé téve a bankok számára, hogy új árukat és szolgáltatásokat kínáljanak. Az üzleti modellek fenntarthatósága szempontjából is fontos, de megelőlegezett költségekkel jár, és az előnyök csak idővel jelentkeznek.

Az értékvesztés és a céltartalékok áramlása éves összevetésben meredeken nőtt 2019 első három negyedévében, véget vetve az elmúlt évek csökkenő – és a 2018-ban megfigyelt alacsony szinteket eredményező – tendenciájának, és további nyomást gyakorolva a jövedelmezőségre. A növekedés általános volt többek között azokban az országokban, ahol alacsony a nemteljesítő hitelállomány (NPL), aminek fő oka az új NPL-ekre képzett hitelezési tartalékok és a bankoknak a szerkezetátalakítási programjaihoz kapcsolódó nem pénzügyi eszközök értékvesztése.

A jelentős hitelintézetekhez hasonlóan az euroövezeti LSI-k is tartósan alacsony jövedelmezőséget könyvelhettek el. Különösen a kevésbé jelentős intézmények kamatjövedelemtől való függése teszi ki őket az alacsony kamatlábak elhúzódó időszakából eredő negatív hatásoknak, kisebb méretük és túlnyomórészt regionális irányultságuk pedig csökkenti azt a képességüket, hogy diverzifikálják bevételi forrásaikat és csökkentsék költségeiket. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az LSI-k átlagos sajáttőke-arányos nyeresége 2019 júniusában mindössze 5,1% volt, ami csak alig jobb, mint a 2018 végén rögzített 4,7%.^[2] Az eszközoldalon a kamatbevételek, amelyek az LSI-k legnagyobb bevételi komponensét jelentik, 2019-ben tovább csökkentek (lásd a 11. diagramot). A nettó kamatbevétel azonban csak kis mértékben csökkent a kamatkiadások egyidejű csökkenése miatt. Végezetül a jelentős hitelintézetekhez hasonlóan az LSI-k esetében is meredeken nőtt a céltartalékok áramlása, 2019 első felében éves alapon mintegy 20%-kal. Ennek ellenére a pénzügyi értékvesztésnek az összes hitel arányában mért kockázati költsége továbbra is viszonylag alacsony, körülbelül 0,1% (vagyis kevesebb, mint a jelentős hitelintézetek értékének egyharmada).

Az LSI-k további erőfeszítéseket tettek az összes kiadásuk visszafogására (lásd a 12. diagramot). Ennek ellenére költség–bevétel arányuk viszonylag magas, 2019 júniusában 72%-os maradt. Ez 2018 vége óta alapvetően változatlan (73%), és még mindig magasabb, mint a jelentős hitelintézeteké. Az eszközminőséget illetően továbbra is aggodalomra ad okot egyes LSI-k számottevő NPL-állománya. Összességében a mérlegtisztítás terén elért előrehaladás némileg lelassult: a bruttó NPL-mutató 2019 második negyedévében 2,71% körül volt, vagyis 2018 decemberéhez képest 11 bázisponttal csökkent.

1.1.3 A bankszektor fő kockázatai

Az EKB bankfelügyelete az illetékes nemzeti hatóságokkal szoros együttműködésben minden évben azonosítja a bankokat rövid és középtávon (két-három éves időhorizonton) érintő legfontosabb kockázatokat. Ezeket a kockázatokat ezután az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) kockázati térképeként tesszük közzé. A 2018-as vizsgálat a következő főbb kockázati tényezőket azonosította a 2019. évre és az azt követő időszakra vonatkozóan: geopolitikai bizonytalanságok, a nemteljesítő hitelek állománya és a jövőbeli nemteljesítő hitelek potenciális felhalmozódása, valamint a kiberbűnözés és az informatikai zavarok. A további azonosított kockázatok között szerepel a pénzügyi piaci átárazódás, az alacsony kamatkörnyezet és a bankok szabályozásra adott reakciója.

A geopolitikai bizonytalanságokat a globális pénzügyi piacokra és az euroövezet gazdaságára nézve jelentős kockázatnak ítéltük meg. A kiéleződő kereskedelmi feszültségek és a fokozott geopolitikai bizonytalanság kedvezőtlen hatást gyakorolt a globális GDP-növekedésre, amely 2019-ben visszafogott maradt. Emellett a brexit továbbra is komoly bizonytalansági tényező volt, így a bankoknak és a felügyeleti hatóságoknak minden lehetséges forgatókönyvre fel kellett készülniük. Az euroövezet egyes országaiban tapasztalható nagyobb politikai bizonytalanságokkal együtt ezek a fejlemények tovább rontották az euroövezet gazdasági kilátásait, amelyek 2019-ben romlottak.

Az euroövezeti nemteljesítő hitelek arányának folyamatos csökkenése ellenére továbbra is aggodalomra ad okot számos euroövezeti bank számottevő NPL-állománya. Az NPL-csökkentési stratégiáik végrehajtásával ezek a bankok jó eredményeket értek el a régi nemteljesítő hitelállományok lefaragása terén. 2019 harmadik negyedévében a jelentős hitelintézetek NPL-mutatója 3,41%-ra esett vissza, de így is a válság előtti szint felett maradt. Ezért további erőfeszítésekre van szükség az NPL-stratégiák megvalósításához, különösen mivel a reál-GDP növekedése a közeljövőben várhatóan visszafogott marad.

A bankok állandó hozamkeresése a jövőbeli NPL-ek felhalmozódását eredményezheti. A hitelezési standardok korábbi években tapasztalt lazító tendenciája 2019-ben némileg gyengült. Mindemellett 2019 két negyedévében az euroövezeti bankok arról számoltak be, hogy a vállalkozásoknak nyújtott hitelekre és a háztartásoknak nyújtott lakáscélú hitelekre vonatkozó hitelezési standardok némileg enyhültek.^[3] Ezen túlmenően a jelentős hitelintézetek még aktívabbá váltak a tőkeáttételes hitelpiacon, és rekordalacsony szintű kötelezettségvállalási biztosítékokat fogadtak el.

A pénzügyi szolgáltatások digitalizálásának tendenciája potenciálisan gyengíti a bankok kiberbűnözéssel és informatikai zavarokkal szembeni ellenálló képességét. A bankok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a digitális folyamatokra, és további technológiákat kell alkalmazniuk ahhoz, hogy hatékonyabbá váljanak, és megfeleljenek az ügyfelek változó preferenciáinak. Egyes jelentős hitelintézetek azonban még mindig elavult informatikai rendszerekkel dolgoznak, és IT-infrastruktúrájuk átalakítására van szükségük, ami lelassíthatja, illetve megdrágíthatja ezt a folyamatot. Ugyanakkor az ártó szándékkal csoportosan fellépő kiberbűnözők további kockázatokat hordoznak.

A folyamatos hozamkeresés közepette 2019-ben még mindig fennállt a jelentős átárazódás kockázata a pénzügyi piacokon. A kockázati felárak az év során visszafogottak maradtak, annak ellenére, hogy a növekvő kereskedelmi feszültségek miatt a pénzügyi piacok volatilitása fokozódott. Bár az euroövezet egészében javult az államadósság fenntarthatósága, az adósságszintek több országban is magasak maradtak, ami kiszolgáltatottá teszi őket az országkockázat potenciális átárazódásával szemben.

A jelentős hitelintézetek továbbra is nehezen birkóznak meg az alacsony jövedelmezőséggel, mivel a tartósan alacsony kamatlábak és az intenzív verseny kilátásai tovább rontották jövedelemtermelő képességüket. 2019-ben több mint a felük a saját tőke becsült költségétől elmaradó sajáttőke-arányos nyereséget termelt. A sajáttőke-arányos nyereség 2018. évi enyhe javulása ellenére lefelé módosították jövedelmezőségi előrejelzéseiket, ami a 2019-re és 2020-ra előre jelzett sajáttőke-arányos nyereségük csökkenésére utal, és ha az euroövezeti makrogazdasági feltételek romlanak, további lefelé való módosítás várható.

Bár 2019-ben némi változás következett be a kockázatok terén, a fent ismertetett fő kockázati tényezők továbbra is nagy jelentőséggel bírnak az elkövetkező években (a 2020-ra és az azt követő évekre vonatkozó kockázati kilátásokat lásd az 1.6 pontban).

1.2 Felügyeleti prioritások és projektek 2019-ben

1.2.1 A 2019. évi felügyeleti prioritások áttekintése

A felügyeleti prioritások kijelölik az adott év súlyponti területeit az EKB bankfelügyelete számára. Ezeket az EKB Felügyeleti Testülete vitatja meg és hagyja jóvá, és a felügyelt bankok által a jelenlegi gazdasági, szabályozási és felügyeleti környezetben tapasztalt fő kockázatok értékelésére (lásd az 1.1 pontot) épülnek. Figyelembe veszik továbbá a közös felügyeleti csoportok (JST-k) által napi felügyeletük során azonosított tematikus tendenciákat, valamint a helyszíni ellenőrzések során kialakult meglátásokat. Az évente felülvizsgált prioritások a felügyeleti intézkedések bankok közötti, megfelelően harmonizált, arányos és hatékony koordinációjának alapvető eszközei. Így hozzájárulnak az egyenlő versenyfeltételekhez és a felügyeleti befolyás erősítéséhez. A 2019. évi felügyeleti prioritásokat és a kapcsolódó projekteket ennek a pontnak a hátralevő részében ismertetjük (lásd még az 1. ábrát).

1.2.2 Nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos munka

Az EKB 2019-ben úgy határozott, hogy felülvizsgálja „Az EKB nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatásának kiegészítése” című dokumentumban (a továbbiakban: a Kiegészítés) meghatározott új nemteljesítő kitettségekre (NPE) vonatkozó prudenciális céltartalékképzéssel kapcsolatos felügyeleti elvárásait. Ez a határozat az NPE 1. pillér szerinti kezelését körvonalazó (EU) 2019/630 rendelet^[4] elfogadásának figyelembevétele érdekében született. Az új rendelet 2019. április 26-án lépett hatályba, és a meglévő prudenciális szabályokat egészíti ki. A Kiegészítést az EKB-nak azon kötelezettségvállalása nyomán módosítottuk, amelynek értelmében az új NPE 1. pillér szerinti kezelésére vonatkozó új jogszabály véglegesítése után az EKB felülvizsgálja az új NPE kitettségekre vonatkozó felügyeleti elvárásokat.

Három fő különbséget azonosítottunk az új NPE 1. pillér szerinti kezelése és az EKB 2. pilléres megközelítése között.

• Először is az NPE 1. pillér szerinti kezelése előírja, hogy minden banknak le kell vonnia a szavatolótőkéből, ha az NPE kitettségeket nem fedezik megfelelően automatikusan céltartalékok vagy egyéb kiigazítások. Ez jogilag kötelező érvényű követelmény, míg a 2. pillér szerinti megközelítésben az EKB prudenciális céltartalékokra vonatkozó felügyeleti elvárásai jogilag nem kötelező erejűek. A felügyeleti elvárások (i) a felügyeleti párbeszéd kiindulópontjai, (ii) eseti értékeléstől függenek és (iii) a 2. pillér keretében a SREP-ciklusban alkalmazható felügyeleti intézkedésként funkcionálnak.
• Másodszor az NPE 1. pillér szerinti kezelése és az új és korábbi nemteljesítő hitelek 2. pilléres felügyeleti megközelítése némileg eltért egymástól a naptár kalibrálásában. Emellett különböző megoldások voltak egyfelől a kiigazítások elérésére az EKB 2. pilléres megközelítésében, másfelől pedig a teljes körű végrehajtásra az 1. pilléres keretrendszerben.
• Harmadszor jelentős különbség van a hatókör tekintetében. Az NPE 1. pillér szerinti kezelése csak a 2019. április 26-án vagy azután folyósított új hitelekből származó nemteljesítő kitettségekre vonatkozik, és nem vonatkozik sem (i) a meglévő NPE-állományra, sem (ii) a 2019. április 26. előtt nyújtott, a bankok mérlegében szereplő teljesítő hitelek teljes meglévő állományára, amelyek a jövőben NPE kitettségekké válhatnak. Ez azt jelentette, hogy a felügyeleti szerveknek szükségük lett volna az eszközökre a potenciális kockázat kezeléséhez; ezeket az eszközöket az EKB 2. pilléres megközelítése biztosítja.

A főbb különbségek azonosítása után az EKB úgy határozott, hogy kiigazítja az új NPE kitettségekre vonatkozó prudenciális céltartalékképzéssel kapcsolatos felügyeleti elvárásait. A cél az NPE-re vonatkozó általános megközelítés egyszerűsítése és harmonizálása volt. Egyrészt az EKB-nak a 2. pillér szerinti megközelítés szerinti új NPE kitettségekre vonatkozó felügyeleti elvárásainak hatálya – amint az a Kiegészítésben szerepel – azokra a kitettségekre korlátozódna, amelyek nem tartoznak az 1. pillér szerinti kezelés hatálya alá, így elkerülhetők az átfedések, azaz hogy ugyanazon kitettségre az 1. és a 2. pillér szerinti intézkedések egyaránt vonatkozzanak. A 2019. április 26-án vagy azután folyósított hitelekből eredő NPE-re tehát főszabály szerint kizárólag az 1. pillér vonatkozna. Másrészt a 2019. április 26. előtt folyósított hitelekből származó NPE kitettségekre vonatkozó megfelelő időkeretek (azaz „vintage”-kategóriák/időtartamok) 2/7 évről 3/7/9 évre módosulnának, hogy összhangba kerüljenek az 1. pilléres időkeretekkel.^[5] Pontosabban a Kiegészítés hatálya alá tartozó nemteljesítő fedezetlen / nem ingatlannal fedezett / ingatlannal fedezett kitettségek esetében a vintage várhatóan 3/7/9 év lesz, és az 1. pilléres rendszer szerinti teljes körű végrehajtáshoz (azaz 100%-os fedezettséghez) vezető ütemtervek kapcsolódnak hozzá.^[6]

A nemteljesítő kitettségek állományára (azaz a 2018. március 31-én NPE-ként besorolt kitettségekre) vonatkozó felügyeleti elvárások változatlanok, vagyis – figyelembe véve a fedezettségre vonatkozó felügyeleti elvárásokat és a SREP-levelekben közölt bevezetési ütemterveket – a fedezetlen/fedezett NPE 2/7 éves vintage-kategóriáinak kiindulópontja megegyezik.^[7] Az elsődleges prioritás az NPE-állomány gyors csökkentése volt a banki mérlegek „megtisztítása” érdekében arra az esetre, ha a gazdasági helyzet romlik.

A 2. pillér szerinti megközelítés keretében az új NPE kitettségek kezelésének minden egyéb aspektusa változatlan maradt, amint az a Kiegészítésben szerepel. Mindazonáltal amikor a 2. pillér szerinti megközelítés alapján értékeljük a lefedettségre vonatkozó felügyeleti elvárásoktól való eltéréseket, az új és a meglevő NPE kitettségek esetében egyaránt figyelembe vesszük többek között azokat a sajátos körülményeket, amelyek miatt a prudenciális céltartalékképzési várakozások nem megfelelőek egy adott portfólió, illetve kitettség esetében.

Összefoglalva, az EKB új NPE kitettségekre vonatkozó felügyeleti elvárásainak hatálya a 2019. április 26. előtt folyósított hitelekből származó NPE-kre korlátozódik, amelyekre nem vonatkozik az NPE 1. pillér szerinti kezelése.^[8] A 2019. április 26-ától kezdődően vagy később folyósított hitelekből eredő NPE-re az 1. pillér szerinti megközelítés vonatkozik, és az EKB kiemelt figyelmet fordít a belőle eredő kockázatokra. Emellett minden új NPE kitettséghez – függetlenül keletkezési időpontjától – ugyanolyan naptári kalibráció és bontás tartozik, mint a fedezett kitettségekhez. Az új NPE kitettségekre vonatkozó adatszolgáltatás egyszerűsítése érdekében ezeket ugyanúgy kell kezelni, mint az NPE bármely olyan részét, amelyet hivatalos exporthitel-ügynökség garantál vagy biztosít (lásd a 2. ábrát).

Az Európai Bankhatóság által közzétett, NPE kitettségekre vonatkozó iránymutatásokkal kapcsolatos szempontok

A nemteljesítő kitettségek (NPE) felügyeleti megközelítését 2018 végén tovább erősítették, amikor az Európai Bankhatóság (EBH) a nemteljesítő kitettségekről szóló két iránymutatást tett közzé: (i) a nemteljesítő és átstrukturált kitettségek kezeléséről szóló 2018. október 31-i iránymutatást (EBA/GL/2018/06) és (ii) a nemteljesítő és átstrukturált kitettségek közzétételéről szóló 2018. december 17-i iránymutatást (EBA/GL/2018/10). Az EKB értesítette az EBH-t azon szándékáról, hogy meg kíván felelni a fent említett EBH-iránymutatásoknak.^[9]

A nemteljesítő hitelek állományával kapcsolatos munka: az NPL-ek csökkentésére irányuló banki stratégiák eredményei és értékelése

Az európai bankfelügyelet elindulásakor a jelentős hitelintézetek által tartott NPL-ek volumene mintegy 1 billió € volt (8%-os NPL-mutató). 2019 szeptemberének végére ez 543 milliárd euróra esett (3,41%-os NPL-mutató), vagyis az állomány 2014 decembere óta hozzávetőleg 46%-kal csökkent (lásd a 13. diagramot). A visszaesés 2017-ben felgyorsult, különösen a magas NPL-mutatóval rendelkező országokban. Ez egybeesett az EKB-nak a bankoknak címzett, nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatásának (a továbbiakban: NPL-iránymutatás) 2017. márciusi közzétételével, amely meghatározza az EKB bankfelügyeletének a nemteljesítő hitelek kezelésével kapcsolatos elvárásait. A 13. diagram valamennyi jelentős hitelintézet NPL-állományának változását mutatja.

Az NPL-iránymutatás meghatározza az arra vonatkozó elvárásokat, hogyan kezeljék a bankok az NPL-állományukat.^[10] Az iránymutatás nyomán az EKB felszólította a nagyobb NPL-állománnyal küzdő jelentős hitelintézeteket (a továbbiakban: nagy NPL-állományú bankok), hogy mutassák be az NPL és a végrehajtás alá vont eszközállomány csökkentésére kidolgozott stratégiáikat, valamint határozzák meg középtávú portfóliószint-csökkentési célkitűzéseiket. Az említett jelentős hitelintézetek első ízben 2017-ben tájékoztatták az EKB-t az NPL-csökkentési stratégiáikról, amelyeket azóta kétszer aktualizáltak.

A 2019-ben benyújtott NPL-stratégiák a nemteljesítő hitelek állományának durván 50%-os bruttó csökkentését irányozták elő 2018 végétől 2021 végéig. A 14. és 15. diagramon a nemteljesítő eszközök (NPA) 2018 végi állománya látható egy 32 nagy NPL-állományú bankból álló mintában, valamint a saját prognózisuk szerinti volumencsökkenés a 2019 vége és 2021 vége közötti időszakban.

2018-ban a nagy NPL-állományú bankok összességében jól teljesítettek, és sok esetben túlszárnyalták a vonatkozó célkitűzéseiket. Az NPL-állomány csökkentésére használt eszközök pénzintézetenként és országonként is eltérőek. Megtalálható közöttük a kölcsöntörlesztés (a szerződésben megállapított összegek hitelfelvevői visszafizetése) és a fizetési késedelmek teljesítése, az értékesítés (beleértve a portfólióértékesítést, az értékpapírosítást és az IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard szerinti átsorolást értékesítésre tartott kategóriába), valamint a leírás.

2019 első felében a bankok 8%-kal csökkentették NPL-állományukat, ami a 2019-es éves terv 42%-át tette ki, szemben a 2018 második negyedévében mért 51%-kal. Míg az NPL-kiáramlás és a teljesítő kitettségekből való beáramlás általánosságban a tervezettnek megfelelő, más beáramlások meghaladják a célkitűzéseket. A kiáramlás fő oka a hiteltörlesztés, a fizetési késedelmek teljesítése, a leírás és az értékesítés (beleértve a portfólióértékesítést, az értékpapírosítást és az IFRS 9 szerinti, értékesítésre tartott kategóriába való átsorolást).

A legtöbb bank aktívan előrehozza csökkentési erőfeszítéseit. A 2019 és 2021 közötti időszakra benyújtott NPL-stratégiák szerint a hároméves csökkentés mintegy 50%-ára a legtöbb országban várhatóan az első évben kerül sor. A hároméves időszak alatti csökkenés több mint 75%-át valószínűleg nemteljesítő portfóliókból, hiteltörlesztésből, értékesítésből és leírásból való kiáramlás teszi ki.

Az is pozitív, hogy a bankok agresszívebben kezelik a régebbi „évjáratokat” az NPL-csökkentési terveikben. Amint a 16. diagramból látható, a több mint öt éve nemteljesítőnek minősített kitettségek az előrejelzések szerint jelentősen gyorsabb ütemben csökkennek, mint az öt évnél rövidebb ideje nem teljesítők.

Az NPL-állomány összességében továbbra is magas az euroövezetben. Az EKB bankfelügyelete ezért továbbra is nagy figyelmet fordít az ilyen állományok alakulására és az újabb NPL-felhalmozódás megakadályozására.

1.2.3 A hitelbírálati kritériumok értékelése

A nem megfelelő hitelnyújtási gyakorlat – más tényezők mellett – jelentős mértékben hozzájárult a nemteljesítő hitelek magas arányához az SSM-ben részt vevő egyes tagállamokban. A nemteljesítő hitelek csökkentésére irányuló felügyeleti erőfeszítések célja a bankok mérlegének megtisztítása, és így a bankszektorba vetett bizalom helyreállítása. Tekintettel azonban a gazdasági ciklusban bekövetkező fordulat fokozott valószínűségére, fontos megérteni azokat a kockázatokat, amelyeket a bankok jelenleg a mérlegükre terhelnek, mivel a jövőben problémákat okozhatnak. Ezért a hangsúly most azokra a hitelbírálati normákra helyeződik át, amelyeket a bankok a hitelnyújtáskor alkalmaznak. Ennek célja, hogy proaktív intézkedésekkel korlátozzuk a jövőbeli NPL-ek túlzott felhalmozódását, ami a 2019-re kitűzött felügyeleti prioritások része volt (lásd az 1.2 pontot).

A cél elérése felé az első lépés az volt, hogy felmérjük a banki hitelnyújtási módok kockázatait és tendenciáit, és ezzel a felügyeleti munkát az egy területen felhalmozódott kockázatok felé tereljük. Ehhez az EKB gondosan megvizsgálta azokat a releváns adatokat, amelyek már a felügyeleti hatóságok rendelkezésére álltak. További harmonizált adatok gyűjtésére volt azonban szükség annak érdekében, hogy lehetővé váljon a banki hitelbírálati kritériumok minőségének megbízható és strukturált értékelése, különös tekintettel az új hitelnyújtásra. Az EKB bankfelügyelete ezért 2019-ben adatgyűjtést indított.

Az adatgyűjtés fő céljai a következők voltak: (i) annak tisztázása, hogy a bankok hitelbírálati normái idővel erodálódtak-e, valamint (ii) bizonyos hitelszegmensek, különböző üzleti modellek és országok közötti mintázatok meghatározása és feltárása. Ezen túlmenően az adatgyűjtés célja volt annak megállapítása, hogy bizonyos fő kockázati mutatók könnyen elérhetők-e a bankok informatikai rendszereiben, valamint hogy a szóban forgó adatok összeállítása és az adatszolgáltatás milyen mértékű automatizálással történik.

Az adatgyűjtést az ágazati szereplőkkel együttműködésben dolgozták ki. Ez biztosította, hogy a hitelbírálati táblákban szereplő fő kockázati mutatók (pl. hitelfedezeti ráták) meghatározásait összehangolják a legelterjedtebb banki gyakorlattal. Az így kapott tábla a hitelnyújtás fő kockázati mutatóira és nem pénzügyi magánszektornak nyújtott kölcsönök kockázati paramétereire terjedt ki. Az adatok hitelintézetek közötti konzisztenciájának ösztönzése érdekében a munkát részletes, gyakori kérdéseken alapuló folyamat segítette, amelyet átfogó minőségbiztosítási ellenőrzés követett.

Az összegyűjtött adatok értelmezésére azért volt szükség, hogy figyelembe vegyük a hitelnyújtás hátteréül szolgáló környezetet, mivel az országonként eltérő. Így az adatelemzés kiegészítéseként külön országonkénti értekezletekre is sor került, amelyeken mind a közös felügyeleti csoportok, mind az illetékes nemzeti hatóságok (INH-k) részt vettek. Az értekezletek célja az volt, hogy közösen értékeljék a közös felügyeleti csoportok „alulról építkező” megállapításait a horizontális észrevételekkel. Ez azt jelentette, hogy az összehangolt értékelés biztosítása mellett figyelembe lehetett venni az ország- és bankspecifikus körülményeket. Az értekezletek eredményei szolgáltak alapul a 2020-ban sorra kerülő utókövetési elemzés hatókörének meghatározásához.

Amint elkészült, az adatelemzés eredményei minden érdekelt számára hasznosak lesznek. Az EKB és az INH-k értékes betekintést nyernek a hitelnyújtással és a kockázatalapú árképzéssel kapcsolatos banki gyakorlatba. Az eredmények rávilágítanak az olyan üzleti szegmensekben zajló folyamatokra is, mint a lakáshitelek vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kölcsönök piaca, és megmutatják, hogy mely adatokat használják fel a bankok a hitelportfóliójukból eredő kockázatok kezelésére. A bankok számára a hozzáadott érték a versenytársakéval összevetett eredményeikről kapott részletes egyéni visszajelzés lesz. Az elemzés összesített eredményeit is közzétesszük. Az elvégzett munka bankspecifikus intézkedéseket eredményezhet, amelyek további megbeszélés tárgyát képezik a hitelbírálati kritériumokra vonatkozó projekt következő, 2020-as szakaszában. Végezetül, a projekt időzítése megerősíti az EBH hitelnyújtással kapcsolatos munkáját, amelyben az EKB aktívan részt vesz.

1.2.4 A belső modellek célzott felülvizsgálata

A belső modellek célzott felülvizsgálatának (TRIM) célja a bankok belső modelljei megfelelőségének és helyességének értékelése, ezáltal csökkentve a kockázattal súlyozott eszközök indokolatlan változékonyságát. Hozzájárul az egyenlő versenyfeltételekhez, mivel támogatja az olyan következetes felügyeleti gyakorlatot, amelynek középpontjában a belső modellekre vonatkozó szabályozói követelmények helyes és következetes megvalósítása áll.

A 2016-ban elvégzett analitikai előkészítő munka után 2017-ben elkezdődött és 2019-ben befejeződött a TRIM helyszíni része. Ennek során 65 jelentős hitelintézetben 200 helyszíni vizsgálatot végeztünk, amelyek a hitel-, piaci és partner-hitelkockázat belső modelljeire összpontosultak.

A vizsgálatok a belső modellekre vonatkozó európai szabályozásnak az EKB és az INH-k közötti egységes értelmezésén alapuló, közös módszertani keretet követtek. Ezt a közös értelmezést tükrözi az EKB belső modellekről szóló útmutatója, amely átláthatóságot biztosít arra vonatkozóan, hogyan értelmezi az EKB a belső modellekre alkalmazandó szabályozási követelményeket, és hogyan alkalmazza következetesen őket annak értékelésekor, hogy a bankok megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek. Az útmutató átdolgozott változatának 2019-es közzététele fontos mérföldkő volt a TRIM számára, és átfogó visszajelzési folyamatot követett, beleértve 2017-ben az ágazati szereplők felkérését az anyag első változatának véleményezésére, valamint 2018-ban két nyilvános konzultációt az útmutató aktualizált fejezeteiről. A jövőben az EKB belső modellekről szóló útmutatója továbbra is fontos referencia marad az EKB-nak a TRIM hatályán kívül eső belső modellek felügyeletére vonatkozó megközelítéséről. Az útmutatót szükség szerint idővel módosítjuk és aktualizáljuk.

A TRIM során különböző elemzések készültek (és jelenleg is zajlanak) a vizsgálati eredmények értékelése és pénzintézetek közötti összehasonlítása céljából. Az elemzések időközi eredményei már megjelentek, ami mind az ellenőrzött intézmények, mind a nagy nyilvánosság javát szolgálja. A TRIM-vizsgálatok során feltárt leglényegesebb vagy leggyakoribb hiányosságok áttekintését először 2018-ban tettük közzé, majd 2019 áprilisában és novemberében aktualizáltuk és bővítettük. Ezek a horizontális elemzések – a minőségbiztosítás egyéb szintjeivel^[20] együtt – fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a felügyeleti értékelés minden vizsgálat során egységes legyen. Nyilvánosságra hozataluk azzal segíti a bankokat, hogy szélesebb összefüggésben láthatják a TRIM-mel kapcsolatban róluk hozott döntéseket.

A projekt további fő eredményei a TRIM helyszíni vizsgálataiból eredő felügyeleti határozatok. Az ezekben foglalt, jogilag kötelező erejű kötelezettségek valójában hozzájárulnak annak biztosításához, hogy a bankok orvosolják a TRIM részeként azonosított hiányosságokat; ez rábírja őket a belső modellek szükséges javítására. Eddig körülbelül 110 ilyen határozatot adtak ki végleges formában (azaz az intézmények által a meghallgatási időszak során adott visszajelzések figyelembevétele után), amelyeket a TRIM-ben részt vevő 65 közül körülbelül 55 pénzintézet kapott meg. Az egyes TRIM-határozatok átlagosan mintegy 20 kötelező erejű kötelezettséget tartalmaztak, amelyeket adott esetben további intézkedések egészítettek ki.^[21] A részletes utólagos intézkedésekkel a TRIM hozzájárul a kockázattal súlyozott eszközöknek a belső banki modellekben megfigyelhető indokolatlan variabilitásának csökkentéséhez azáltal, hogy gondoskodik a szabályozási követelmények betartásáról. A hitelkockázat tekintetében például a bankoknál hiányosságok mutatkoztak a kitettségeiken realizált veszteségek kiszámításában és a nemteljesítési valószínűségi paraméterek kalibrálásához használt hosszú távú átlagos nemteljesítési ráták használatában. Ami a piaci kockázatot illeti, a hiányosságok elsősorban a kockáztatott érték (VaR) mérésére használt banki módszertanhoz, a stresszhelyzeti kockáztatott értékhez, a kockáztatott érték szabályozói utóteszteléséhez, a belső modellen alapuló megközelítés alkalmazási köréhez és a járulékos kockázati tőkekövetelmény módszertanához kapcsolódnak.

Összességében a TRIM jelentős felügyeleti erőforrásokat igényel. Annak érdekében, hogy ne zavarjuk a bankok normál modellkezelési folyamatait, a TRIM-vizsgálatok mellett és időnként azokkal együtt továbbra is a helyszínen értékeltük a modellek lényeges változásait és kezdeti jóváhagyását. 2019 folyamán a TRIM keretében indított 49 helyszíni vizsgálaton felül a belső modelleket érintő 117 (ebből 52 helyszíni) ellenőrzés indult a jelentős hitelintézeteknél.^[22] A belső modellekkel kapcsolatos vizsgálatokról (a TRIM-et is beleértve) összesen 141 felügyeleti határozatot^[23] adtunk ki 2019-ben.

A TRIM projekt 2020 második felében befejeződik, de a modellek lényeges módosításainak, valamint a kezdeti jóváhagyásukra irányuló kérelmeknek a rendszeres felügyeleti felülvizsgálata várhatóan élénk ütemben folytatódik 2020–21 folyamán. A felügyelt szervezeteknek ki kell igazítaniuk modelljeiket, hogy reagáljanak (i) a TRIM megállapításaira és (ii) az EBH által meghatározott azon követelményekre, amelyeket egy sor új szabályozástechnikai standardban és a belső minősítésen alapuló módszer szabályozói felülvizsgálatának részeként kiadott iránymutatásokban fogalmazott meg. Az EKB bankfelügyelete a bankokkal együtt arra számít, hogy szinergiák valósulnak meg azáltal, hogy ha amennyire lehet, ötvözik a belső modellek azon változtatásainak végrehajtását és értékelését, amelyek a két kezdeményezésből erednek, és ugyanazokat a minősítési rendszereket érintik.

1.2.5 Informatikai és kiberbiztonsági kockázat

Az EKB bankfelügyelete 2019-ben is felügyeleti prioritásként kezelte az informatikai és kiberkockázatot. Általános szempontból az említett kockázatnak a bankok átfogó kockázatkezelési politikájának és keretének részét kell képeznie, és a személyi állomány összes tagjának nagy vonalakban ismernie kell. Végül is az informatikai és kiberkockázat az egész cégre kihathat, ezért minden alkalmazottnak – az összes szervezeti egységben és a hierarchia minden szintjén – részt kell vennie az enyhítésében.

Tekintettel a pénzügyi ágazat nagyfokú összefonódottságára, a számítástechnikai incidensek gyorsan elterjedhetnek az ágazat egészében. Annak érdekében, hogy a bankfelügyelők jobban meghatározhassák és nyomon követhessék a bankszektorban bekövetkező kiberbiztonsági események tendenciáit, 2017-ben kiberbiztonsági incidensbejelentési eljárást vezettünk be. Minden jelentős pénzintézet az észlelés után haladéktalanul köteles a jelentős kiberbiztonsági incidenst bejelenteni.^[24] Az egységes felügyeleti mechanizmus kiberbiztonsági eseményeket tartalmazó adatbázisa nagyobb átláthatóságot biztosít, és lehetővé teszi az EKB számára, hogy gyorsan reagáljon, ha egy súlyosabb incidens egy vagy több jelentős hitelintézetet érint. A 2019-ben bejelentett kiberbiztonsági incidensek száma 2018-hoz képest mintegy 30%-kal nőtt.

A gyakori helyszíni ellenőrzések azt is lehetővé teszik az EKB bankfelügyelete számára, hogy felmérje a bankok egyedi informatikai és kiberkockázat-kezelési képességeit, míg a „kampányszerű” ellenőrzések (amelyek több hasonló méretű bankban azonos témakört vesznek górcső alá) horizontális rálátást nyújtanak a területre. 2019-ben az informatikai üzletmenet-folytonosság kezelése kapott hangsúlyos figyelmet, rávilágítva különösen a súlyos katasztrófákra adott reakció tesztelésében szükséges fejlesztésekre. Ezeket a megállapításokat a folyamatos felügyelet keretében nyomon fogjuk követni. Az informatikai kockázattal foglalkozó, rövidesen kezdődő 2020-as kampány tovább fogja vizsgálni a bankok kiberkockázat-kezelését.

Az éves SREP részeként a közös felügyeleti csoportok az EBH EBA/GL/2017/05 iránymutatásán^[25] alapuló, közös és szabványos kockázatértékelési módszertant követve folyamatosan felügyelik az informatikai és kiberkockázatokat. Ebbéli munkájukat informatikai kockázatra vonatkozó kérdőív (belső banki értékelés) segíti. A fentieket az informatikai kockázatokra vonatkozó tematikus felülvizsgálatok és horizontális elemzés egészíti ki. Értékes információforrás az informatikai kockázatoknak és kontrolloknak a jelentős pénzintézetek által elvégzett belső értékelése. 2019-ben az egyik releváns megállapítás az volt, hogy az ágazat átlagosan prudensebb belső értékelésre tért át. A belső értékelés azt is feltárta, hogy azok a jelentős hitelintézetek, amelyeknek igazgatósági tagjai között informatikai szakértő is van, több informatikai kockázatkezelési kategóriában is kompetensebbek, és jobban tudatában vannak a kockázatoknak.

A belső értékelés ugyanakkor kimutatta, hogy nő azon jelentős pénzintézetek száma, amelyeknek kritikus üzleti folyamatai az életciklusuk végén járó rendszerektől függenek, és emelkednek az informatikával kapcsolatos kiszervezési költségek. 2020-ban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak ezek a témakörök.

Emellett az EKB bankfelügyelete számos érdekelttel tart kapcsolatot az EU-n belül és kívül egyaránt, hogy biztosítsa az informatikai és kiberkockázatokkal kapcsolatos összehangolt megközelítést és ismeretcserét. Részt vesz például az olyan nemzetközi fórumokon, mint az EBH informatikai kockázatok felügyeletével foglalkozó munkacsoportja, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) operatív rezilienciával foglalkozó munkacsoportja, valamint a Pénzügyi Stabilitási Tanács kiberbiztonsági eseményekre való reagálással és helyreállítással foglalkozó munkacsoportja.

1.2.6 Brexit

2019-ben az EKB bankfelügyeletének brexittel kapcsolatos munkája középpontjában a következők álltak: (i) a bankok és a felügyeletek felkészültsége egy esetleges megállapodás nélküli brexitre, (ii) a bankok brexitre vonatkozó terveinek a bankok és a felügyeletek közötti megállapodásnak megfelelő megvalósítása.

Az év során az EKB bankfelügyelete figyelemmel kísérte a bankok felkészülését egy megállapodás nélküli forgatókönyvre, amely szerint az Egyesült Királyság átmeneti időszak nélkül lépne ki az EU-ból. Ezzel összefüggésben világosan felhívta a bankok figyelmét arra, hogy továbbra is fel kell készülniük minden eshetőségre, és felkérte őket, hogy szükség esetén hajtsanak végre hathatós enyhítő intézkedéseket. Összességében a megállapodás nélküli kilépésre való banki felkészülés színvonala megfelelő volt.

Az EKB bankfelügyelete már a brexit 2019. március végi eredeti időpontja előtt lezárta az új euroövezeti hitelintézetek létrehozásához vagy a meglévő hitelintézetek szerkezetátalakításához kapcsolódó legtöbb engedélyezési eljárást. Ezenkívül lezárta az Egyesült Királyságban is működő jelentős hitelintézetek brexitre vonatkozó terveinek értékelését, és jóváhagyta harmadik országbeli fióktelepeiket, amennyiben ezt a nemzeti jog előírja. E célból az EKB bankfelügyelete részletes megbeszéléseket kezdett a bankokkal annak érdekében, hogy megállapodjanak egyesült királyságbeli fióktelepeik jövőbeni működéséről és üzleti modelljéről.

A bankok brexittel kapcsolatos terveinek megvalósítását is nyomon követte annak biztosítása érdekében, hogy az érintett bankok betartsák kötelezettségvállalásaikat, beleértve a felügyeleti szerveikkel egyeztetett végrehajtási menetrendeket is. A horizontális nyomon követést bankspecifikus monitorozással és szükség esetén megfelelő felügyeleti intézkedésekkel egészítettük ki.

Azon bankok esetében, amelyek a brexit miatt az euroövezetbe áthelyezett tevékenység következtében váltak jelentőssé, új közös felügyeleti csoportokat hoztunk létre, és az EKB átvette az ilyen szervezetek közvetlen felügyeletét. A szóban forgó bankok némelyike esetében 2019 második felében elindítottuk a kötelező átfogó értékelést.

Az EKB azzal folytatta a felügyeleti elvárásainak ismertetését, hogy az EKB bankfelügyeleti honlapján frissítette a gyakori kérdéseket, a Felügyeleti Hírlevélben több cikket publikált, és a felügyelt szervezetekkel kétoldalú tárgyalásokat folytatott.

Előretekintés

2020-ban az EKB továbbra is nyomon követi, hogy a bankok miként valósítják meg a brexitre vonatkozó terveiket. Ehhez a kitűzött működési modelljük elérését szolgáló kötelezettségvállalásokat és határidőket veszi alapul. Bár a bankok 2019-ben némi előrelépést értek el, még mindig többet kell tenniük annak érdekében, hogy megfeleljenek az EKB felügyeleti elvárásainak olyan különböző területeken, mint a belső irányítási rendszer, az üzletszerzés, a pénzügyi piaci infrastruktúrákhoz való hozzáférés, a könyvelési modellek, a csoporton belüli megállapodások, valamint az informatikai infrastruktúra és adatszolgáltatás.

A brexittel kapcsolatos tevékenységeik miatt újonnan jelentősnek minősített egyéb pénzintézetek átfogó értékelése is kezdetét veszi.

Az EKB továbbra is figyelemmel kíséri az EU és az Egyesült Királyság közötti politikai tárgyalásokat, és felügyeleti szempontból felméri a következményeket.

1.2.7 Kereskedési kockázat és eszközértékelés

2019-ben az EKB bankfelügyelete több összehangolt, helyszínen kívüli és helyszíni kezdeményezést indított a piaci kockázatok terén, amely a kereskedési tevékenységekből és a valós értéken elszámolt pénzügyi instrumentumok értékeléséből eredő kockázatokra terjed ki. A kezdeményezések célja a következő volt:

• a hatályos szabályozás tiszteletben tartásának biztosítása;
• a szóban forgó pénzügyi eszközök és kötelezettségek összetételére vonatkozó felügyeleti ismeretek bővítése;
• az értékelési kockázatnak jobban kitett területek figyelemmel kísérése;
• a valós érték és a prudens további átértékelési kiigazítás számításához az intézmények által használt keretrendszerek értékelése.

2019 folyamán a szabályozott kereskedési könyvről részletes adatokat gyűjtöttek 13 nagyobb jelentős pénzintézet esetében, amelyek az EKB közvetlen felügyelete alá tartozó bankok kereskedési könyveiben szereplő 2. és 3. szintű pozíciók^[26] 87%-ával rendelkeztek.^[27] A csoport- és termékszinten rendelkezésre álló információk lehetővé tették, hogy a 2. és a 3. szintű eszközök és kötelezettségek jelentős részhalmazának feltárjuk az összetételét. Ez megkönnyíti az értékelési kockázatra vonatkozó helyszíni kampány részeként indítandó helyszíni vizsgálatok körének meghatározását.

Ami az eszközszint-meghatározást illeti, a mintában szereplő kereskedési könyvi pozíciók többsége (körülbelül 87%) 2. szintű pozíciónak minősül, míg a 3. szintű pozíciók csak mintegy 2%-ot tesznek ki, és néhány bankban összpontosulnak (körülbelül 82% három bankban). A termékenkénti összetételt tekintve a 2. szintű eszközök és kötelezettségek nagy része – többnyire tíz évnél rövidebb futamidejű – swap- és repoügylet.

Ami a helyszíni kezdeményezéseket illeti, 2019-ben az értékelési kockázatról szóló kampány^[28] indult, amely 2020-ban és 2021-ben is folytatódik. A kampány előzetes eredményei rámutatnak arra, hogy a bankok gyakorlata igen változatos, és hogy számos lehetőségük van arra, hogy eltérjenek egymástól, mivel a számviteli keret alkalmazása során jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a megfigyelhetőség, az eszközszint-meghatározás, az első napi eredmény és valós érték mérése terén. Ez az eltérés kihívást jelent az értékelési kockázat felmérése során. A helyszíni kezdeményezés célja, hogy prudenciális célból támogassa az egyenlő versenyfeltételeket, és összehangolja a bankoknál végzett helyszíni ellenőrzések módszertanát.

Ami az EBH prudens értékelésre vonatkozó szabályozástechnikai standardjainak végrehajtását illeti, a 2019. évi helyszíni vizsgálatok feltárták, hogy a pénzintézetek prudens értékelési keretrendszerei nem feleltek meg az EKB által elvárt normáknak, ugyanakkor rámutattak arra, hogy a pénzintézeteknek nehéz feladat a prudens értékelés során szükséges adatbizonyossági szint elérése. Az EBH „kérdések és válaszok” folyamata segített egyértelműsíteni a prudens értékelési keret alkalmazását.

1.2.8 Felügyeleti módszertani munka

A bankszektort érő pénzügyi sokkokat gyakran váltja ki vagy erősíti fel, hogy a banki tőke és likviditás mennyisége és minősége elégtelen. Ennek fényében két fő folyamat, a belső tőkemegfelelés-értékelési eljárás (ICAAP) és a belső likviditásmegfelelés-értékelési eljárás (ILAAP) nélkülözhetetlen a bankok alkalmazkodóképességének megerősítéséhez.

Mindkettő arra irányul, hogy a pénzintézetek az adott szervezetre szabott megközelítéssel, strukturált módon mérjék fel és kezeljék tőke- és likviditási kockázataikat. Lehetővé teszik a bankok számára, hogy folyamatosan azonosítsák, értékeljék, így hatékonyan kezeljék és fedezzék a tőke- és likviditási kockázatot.

A banki tőke- és likviditásmegfelelés kezelésében betöltött kulcsszerepükre tekintettel az ICAAP és az ILAAP különös figyelmet érdemel a felügyeletektől. A SREP részeként az ICAAP és az ILAAP eljárások minőségét és eredményeit számításba vesszük a tőke-, a likviditási és a kvalitatív intézkedések meghatározásánál. A megfelelő ICAAP és ILAAP mind a hitelintézet, mind a felügyelet számára csökkenti az előbbi tényleges kockázati kitettségét övező bizonytalanságot. Ez segíti a pénzintézeteket abban, hogy megfelelő tőkét és likviditást tartsanak fenn, és ezáltal működőképesek maradjanak.

Az EKB bankfelügyelete 2018 novemberében a pénzintézetek ICAAP és ILAAP eljárásaira vonatkozó útmutatókat tett közzé, amelyeket 2019 januárjában kezdett alkalmazni. Az útmutatóknak nem céljuk, hogy teljes körű iránymutatást nyújtsanak a helyes ICAAP és ILAAP minden releváns aspektusáról, hanem elvi alapú megközelítésből koncentrálnak bizonyos fontos szempontokra.

Az EKB bankfelügyelete hangsúlyozza, hogy az ICAAP és az ILAAP elsősorban belső eljárások, amelyeket az egyes pénzintézetekre kell szabni. Ezért minden intézmény maga felel az egyedi körülményeihez igazított és azzal arányos ICAAP és ILAAP követéséért. A megbízható, hatékony, átfogó és előretekintő ICAAP és ILAAP fontos eszköz a banki rugalmasság biztosításában. A bankokat ezért arra biztatjuk, hogy az útmutatók segítségével haladéktalanul orvosolják a tőke- és likviditáskezelésükben mutatkozó hiányosságokat.

2019 folyamán az EKB bankfelügyeletének horizontális funkciói a közös felügyeleti csoportokkal együtt megbeszéléseket folytattak a bankokkal arról, miként tervezik az ICAAP és az ILAAP megerősítését az új útmutatókkal összhangban.

Az EKB bankfelügyelete a 2019. évi SREP-értékelései során arra a következtetésre jutott, hogy a jelentős hitelintézetek által alkalmazott ICAAP eljárások több mint felében és ILAAP eljárások több mint egyharmadában még mindig súlyos hiányosságok találhatók. Az eljárások nem nyújtottak szilárd alapot a tőke és a likviditás prudens kezeléséhez, ezért a pénzintézeteknek (tovább) kell őket javítaniuk. Az ilyen eseti értékelésekből levont következtetések egyre nagyobb hatást gyakorolnak a SREP-re és a vonatkozó egyedi felügyeleti intézkedésekre. Más szóval a megbízható ICAAP és ILAAP kedvező irányban befolyásolja az adott bank SREP eljárását.

Az ICAAP és az ILAAP a jövőben még nagyobb szerepet tölt be a SREP eljárásban, ami ösztönözni fogja a bankokat a belső folyamataik folyamatos fejlesztésére. Az ICAAP mennyiségi és minőségi vetületei egyaránt hangsúlyosabb szerepet játszanak majd többek között a felügyeleti többlettőke-követelmények kockázatonkénti meghatározásában.

1.3 Jelentős hitelintézetek közvetlen felügyelete

1.3.1 Nem helyszíni felügyelet

Az EKB bankfelügyelete a jelentős hitelintézetek arányos és kockázatalapú, szigorú és következetes felügyeletére törekszik. E célból minden évre meghatározza az állandó felügyeleti alaptevékenységeket, amelyek a meglévő szabályozási követelményekre, az SSM felügyeleti szabályzatára és az SSM felügyeleti prioritásaira épülnek, és az egyes jelentős pénzintézetekre vonatkozó, folyamatos felügyeleti vizsgálati program részét képezik.

A központilag meghatározott alaptevékenységek mellett a SEP a bankok sajátosságaihoz igazított felügyeleti tevékenységeket is tartalmazhat, így az egyes pénzintézet szintjén vagy rendszerszinten kezelhetők a gyorsan változó kockázatok.

A nem helyszíni SEP-tevékenységek többek között (i) a kockázatokhoz kapcsolódnak (például a SREP és a stresszvizsgálat); (ii) a szervezeti, adminisztratív vagy jogi követelményekhez kapcsolódnak (pl. a jelentőség éves felülvizsgálata); (iii) a folyamatban lévő SEP programnak a felügyelt csoport vagy szervezet sajátosságaihoz igazítása érdekében a JST-k által tervezett további tevékenységek (pl. a banki üzleti modell vagy szervezetirányítás elemzése). Míg az első két tevékenységcsoportot központilag határozzuk meg, a harmadik az adott bankra vonatkozik, és a megfelelő közös felügyeleti csoport határozza meg.

Arányosság

A SEP megfelel az arányosság elvének, azaz a felügyelet intenzitása az egyes hitelintézetek méretétől, rendszerszempontú fontosságától és összetettségétől függ. Az egységes felügyeleti mechanizmus egyszerűsítésével foglalkozó belső csoport 2019. évi útmutatása nyomán az egy jelentős hitelintézetre jutó központilag meghatározott felügyeleti tevékenységek átlagos száma némileg csökkent az előző évhez képest (lásd a 17. diagramot), ami azt jelentette, hogy a közös felügyeleti csoportok nagyobb mozgástérrel rendelkeztek az egyes intézményekre vonatkozó kockázatok kezelésében.

Kockázatalapú megközelítés alkalmazása

A SEP kockázatalapú megközelítést alkalmaz, az egyes jelentős hitelintézetek legrelevánsabb kockázati kategóriáira összpontosítva. Például a hitelkockázathoz kapcsolódó feladatok százalékos aránya magasabb a nagy NPL-állományú bankok esetében, mint az átlagos banknál, a piaci kockázattal kapcsolatos feladatok százalékos aránya pedig magasabb a piaci és kereskedési tevékenységeknek nagy mértékben kitett bankok esetében, mint az átlagos banknál. (Lásd a 18. diagramot).

A nem helyszíni felügyelet 2019. évi kiemelt tevékenységei

A folyamatban lévő 2019. évi SEP-pel összefüggésben három központilag irányított tevékenység bír különös jelentőséggel: (i) a SREP-értékelés, (ii) a likviditási stresszteszt, (iii) a bankok hitelbírálati kritériumainak értékelése.

A SREP az a fő felügyeleti eszköz, amely összefoglalja az egy pénzintézetről adott évben gyűjtött összes információt a rá vonatkozó éves kockázatértékelés elkészítéséhez. Utóbbi az alapja a megfelelő felügyeleti intézkedésekről a hitelintézettel folytatott felügyeleti párbeszédnek, amely megelőzi az EKB vonatkozó határozatait. 2019-ben a pénzintézetek ICAAP és ILAAP eljárásainak értékelése az új EKB-útmutatók és a likviditási stresszteszt eredményének fényében többek között fontos adatforrásként szolgált a SREP-hez.

A likviditási stresszteszt a bankok rugalmasságát vizsgálta a likviditás szempontjából. A 103 jelentős pénzintézetre kiterjedő, alulról építkező vizsgálat a bankok 2018 végi likviditási információin alapult. Az eredményeket 2019. október 7-én tettük közzé.^[29]

A JST-k jelentős mértékű részvételét igénylő további feladat volt a banki hitelbírálati kritériumok minőségének strukturált értékelése. Ennek során 94 jelentős hitelintézettől gyűjtöttek kvalitatív és kvantitatív adatokat, főként a standard hitelezési gyakorlatra összpontosítva. Az összegyűjtött adatok kvantitatív horizontális elemzése alapján visszajelzést adnak a bankoknak, és utóintézkedéseket dolgoznak ki.^[30]

Mélyreható vizsgálatok

A folyamatos felügyelet részeként a közös felügyeleti csoportok mérlegelhetik, hogy foglalkoznak-e az egyes hitelintézetekre jellemző konkrét kockázatokkal. Erre példa a SEP részét képező ún. mélyreható vizsgálatok – az egyedi problémák elemzése – hatókörének meghatározása. 2019-ben több mélyreható vizsgálatot végeztek, mint 2018-ban, valószínűleg a központilag irányított feladatok kisebb száma miatt. Az előbbiek során vizsgált kockázati területek lényegében a 2019. évi felügyeleti prioritásokat tükrözték (lásd a 19. diagramot).

Helyzetjelentés a SEP-tevékenységekről

A 2019. évi SEP programok sikeresen lezajlottak, az év végére a tevékenységek 90%-a haladt az eredeti terv szerint. Ezek 75%-a befejeződött, míg 15%-uk még mindig a terveknek megfelelően folyamatban van. A tevékenységek további 3%-a némi késedelemmel 2020-ban fejeződik be, 7%-uk pedig elmaradt, főként banki szerkezetváltozás miatt, de azért is, mert egyes pénzintézetek kevésbé jelentőssé lettek minősítve, így már nem tartoznak az EKB közvetlen felügyelete alá (lásd a 20. diagramot). A banki ágazat fő kockázataira kiterjedő, legfontosabb tevékenységek terv szerint lezajlottak. Összességében a késés és törlés alacsony aránya igazolja a folyamatos SEP programok alkalmasságát és stabilitását, valamint azt, hogy a JST-k képesek ezeket a terveknek megfelelően levezényelni.

Felügyeleti megállapítások

A „felügyeleti megállapítások” a rendszeres felügyeleti tevékenységek egyik fő eredménye, amelyek a bankok által orvosolandó hiányosságokat tükröznek. A közös felügyeleti csoportoknak kell nyomon követniük, hogy a bankok milyen intézkedéseket hoznak a feltárt problémák orvoslására. 2019-ben a nyilvántartásba vett megállapítások száma összességében csökkent az előző évekhez képest.^[31] A többségük helyszíni ellenőrzésből, belső modellekkel kapcsolatos vizsgálatból és engedélyezéshez kapcsolódó tevékenységből származott (lásd a 21. diagramot).

A 2019. évi SREP

Az évente lebonyolított SREP során a bankfelügyelők megvizsgálják a bankok kockázatait, majd meghatározzák az egyes bankokra vonatkozó egyedi tőkekövetelményeket és útmutatást, valamint a jogszabályban előírt minimális tőkét.

A 2019. évi SREP-re vonatkozóan az EKB első ízben tett közzé üzleti modellenként összesített adatokat és bankonkénti információkat a 2. pillér követelményeiről.^[32] Ez összhangban van azzal a céllal, hogy nagyobb átláthatóságot biztosítsunk a bankok, a befektetők és a nyilvánosság számára.

2019-ben az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó SREP-követelmények és iránymutatás (a rendszerszintű pufferek és az anticiklikus puffer kivételével) nem változott a 2018. évi 10,6%-hoz képest. Ez megerősítette, hogy stabilizálódott a bankok tőkeigényének felügyeleti értékelése. Szinte minden bank megfelelő mértékű tőkével rendelkezett, amely meghaladta az összes követelményt, beleértve a rendszerszintű puffereket és az anticiklikus puffert is.

A tőkekövetelmények és az útmutatás mellett a SREP eredményeként gyakran kvalitatív intézkedésekre is szükség van. A 2019. évi SREP során 91 bank esetében történt ilyen intézkedés, alig többnél, mint 2018-ban. A kvalitatív intézkedések eloszlása azt mutatja, hogy a felügyeleti aggályok különösen a belső irányítási rendszer területére koncentrálódnak: a bankok által meghozandó korrekciós intézkedések közel egyharmada a vállalatirányításukhoz kapcsolódik. A belső irányításra vonatkozó SREP-pontszámok az összes üzleti modell esetében rosszabbak lettek, s ezzel folytatódott a korábbi években megfigyelhető tendencia.

Ugyanakkor a működési kockázat pontszáma is csökkent, aminek a hátterében az áll, hogy több bank esetében nőttek az informatikai és kiberkockázatok. Így 2020-ban az EKB bankfelügyelete továbbra is fokozott figyelmet fordít ezekre a kockázatokra, azáltal hogy kifejezetten informatikai tárgyú helyszíni ellenőrzéseket végez. Emellett a kiberbiztonsági eseményekre vonatkozó harmonizált adatszolgáltatási rendszer nagyobb betekintést nyújt majd a kiberbiztonság megsértésének eseteibe – ez egyértelműen olyan terület, amelyen a bankoknak javítaniuk kell.

1.3.2 Helyszíni ellenőrzések

A helyszíni SEP részeként 2019-ben összesen 151 helyszíni ellenőrzés indult, szemben a 2018. évi 156-tal. Tervezésük alapját a 2019-es felügyeleti prioritások képezték (lásd a 22. diagramot). A helyszíni ellenőrzések programja rugalmas maradt, hogy az év folyamán rendszeresen aktualizálni lehessen a sürgős helyzetek és váratlan események kezelése érdekében.

A helyszíni felügyeleti tervezés a folyamatos felügyelet részét képezi. Bár a helyszíni ellenőrzések programja az SSM felügyeleti prioritásaira épül, arányos és kockázatalapú módon az egyes felügyelt szervezetek sajátosságaihoz is igazítottuk. A helyszíni ellenőrzések a JST-k folyamatos felügyeleti munkájára támaszkodnak. Kiegészítő, intruzív és célzott felügyeleti eszközként funkcionálnak, amelyek a közös felügyeleti csoportokkal való szoros együttműködésen alapulnak, ugyanakkor további, független nézőpontot biztosítanak.

Az európai bankfelügyelet egyik erőssége, hogy képes az euroövezet különböző részein működő bankok horizontális elemzésére és teljesítményük egymással való összehasonlítására. A lehetőséget kiaknázandó, 2019-ben tovább tágult a helyszíni ellenőrzési kampányok fogalma. Több, azonos témakört vizsgáló helyszíni ellenőrzést fog össze, ezáltal megadja a keretet az ellenőrző csoportok számára a koordinációhoz, a folyamatos együttműködéshez, a célkitűzések összehangolásához és a szinergiák kiaknázásához. Az év során – a felügyeleti prioritásokkal összhangban – a helyszíni ellenőrzések kampányszerű szemléletét három különböző területen alkalmaztuk: (i) kereskedelmi és lakóingatlanok, (ii) tőkeáttételes finanszírozás és prudens piaci értékelés, (iii) informatikai kockázat és üzletmenet-folytonosság.

1.3.2.1 A helyszíni ellenőrzések főbb megállapításai

Az alábbi elemzés a 2018-ban és 2019-ben végzett 113 helyszíni ellenőrzés legfontosabb megállapításait tekinti át, amelyek végleges beszámolóit 2018 utolsó negyedéve és 2019 harmadik negyedéve között tették közzé.

Hitelkockázat

A hitelkockázati ellenőrzéseknek több mint a fele főként az eszközök minőségére irányult, és hitelakták vizsgálatával zajlott. 5 milliárd eurót meghaladó további céltartalékképzési szükségletet tártak fel, és mintegy 4,4 milliárd eurónyi átsorolást teljesítőből nemteljesítő státuszba. A többi ellenőrzés elsősorban a hitelkockázat-kezelési folyamat minőségi szempontjaira összpontosult. A legkritikusabb megállapítások részletesebben a következők voltak:

• Adósok nem megfelelő besorolása: hiányosságok a fizetésképtelen vagy nemteljesítő kitettségek meghatározásában, illetve azonosításában, valamint az átstrukturálás azonosítására és a korai figyelmeztető jelek észlelésére szolgáló folyamatokban.
• Várható hitelveszteség alulbecslése: a fedezetnek és a fizetési késedelmek teljesítési arányának túlértékelése, pontatlan cashflow-becslések, a fedezeti haircutok és a céltartalékolási paraméterek hiányosságai.
• Gyenge monitorozási folyamatok: hiányosságok a hitelromlás korai jeleinek a felismerésében és nem kielégítő minősítési rendszerek.
• Gyenge hitelnyújtási folyamatok: az adósok nem megfelelő kockázatértékelése, nem kielégítő árazási mechanizmusok és nem megfelelő kivétel-jóváhagyási folyamatok.

Szervezetirányítási kockázat

A szervezetirányítási kockázatról tett legsúlyosabb megállapítások a következő területeket érintették:

• Vállalati struktúra és szervezet: gyenge intézményi kockázatvállalási kultúra, nem elegendő emberi erőforrás, hiányosságok a belső kontrollkeretekben és nem átfogó szervezeti iránymutatások.
• Belső kontrollrendszer (beleértve a szabálykövetést, kockázatkezelést és belső ellenőrzést): a teljes belső kontrollrendszer állapotát, erőforrásait és tevékenységi körét érintő, súlyos hiányosságok.
• Kockázati adatösszevonás és kockázati adatszolgáltatás: nem átfogó kockázatkezelési adatszolgáltatás, az adatarchitektúra és az informatikai infrastruktúra gyengesége.

Informatikai kockázat

A különösen súlyos megállapítások többségükben az alábbi területeken tártak fel hiányosságokat:

• Informatikai biztonságfelügyelet: elégtelen intézkedések az informatikai biztonsági incidensek időben történő észlelésére és kárenyhítésére, valamint a kiemelt felhasználói fiókok hozzáférési jogosultságainak helytelen kezelése.
• Informatikai kockázat kezelése: a maradék kockázat elégtelen felmérése.
• Informatikai műveletek kezelése: átfogó és pontos eszköznyilvántartás hiánya.

Tőkekockázat

Az (1. pillér szerinti) szavatolótőkével kapcsolatos fő megállapítások szerint nem a helyes kockázati súlyokat társították a kitettségekhez, és emiatt alulbecsülték az RWA-t – különösen a hitelkockázat szempontjából amiatt, hogy a kitettségi osztályokat helytelenül allokálták, és a fedezeti értéket tévesen határozták meg. További jelentős hiányosságok merültek fel a tőkekövetelmény-számítási folyamatra vonatkozó megfelelő kontrollrendszer hiányával kapcsolatban.

Az ICAAP-ellenőrzések során feltárt legsúlyosabb megállapítások a kockázatok (főként hitelkockázat és a banki könyvi kamatlábkockázat [IRRBB]) számszerűsítésének hiányosságaira, az alulfejlett stresszvizsgálati feltételrendszerre (kellően súlyos, de valószerű eseményeknek az összes lényeges kockázathoz társításának elmulasztására), valamint az ICAAP kockázatkezelési rendszerbe való integrálásának lényeges hibáira vonatkoztak.

Piaci kockázat

A legsúlyosabb megállapítások az értékelési kockázat mérésével és kezelésével kapcsolatosak (a pénzügyi instrumentumok valósérték-hierarchiához való hozzárendelésére szolgáló módszerek hiányosságai, a kezdeti megjelenítéskori valós érték és az ügyleti ár különbségéből származó eredmény nem megfelelő elszámolási gyakorlata, hiányos valósérték-értékelési keretek, valamint az EBH prudens értékelésre vonatkozó szabályozástechnikai standardjainak végrehajtásával kapcsolatos jelentős gyenge pontok).

IRRBB

Az IRRBB-vel kapcsolatos legkritikusabb megállapítások főként a kockázat méréséhez és kezeléséhez köthetők, azaz a számszerűsítési módszerek nem megfelelő voltához, elégtelen feltevések és paraméterek alkalmazásához, a lejárat nélküli betétek modellezéséhez szükséges szilárd alapok hiányához, az IRRBB-modellek rendszeres validálásának hiányához és a csoportirányítás gyenge pontjaihoz.

Likviditási kockázat

A különösen súlyos megállapítások többsége a kockázatméréshez és -monitorozáshoz (betétek téves besorolása, téves feltevések a likviditásfedezeti ráta számítási módszertanában), az adatszolgáltatási követelményeknek való megfeleléshez (a felülvizsgálat hiánya és hibák a likviditásfedezeti ráta kiszámítása során) és a stresszvizsgálathoz kapcsolódik (nem veszik figyelembe a pénzintézetek sajátosságait a stressztesztforgatókönyvekben).

Üzleti modellek és jövedelmezőség

A legkritikusabb megállapítások a pénzügyi prognózis során alkalmazott elemzéshez (túlzottan derűlátó pénzügyi előrejelzések és forgatókönyvek) és a jövedelmezőségi elemzéshez kapcsolódtak (a jövedelmezőséget meghatározó fő tényezők és üzletágak elégtelen elemzése, az árazási eszközök hiányosságai abban az értelemben, hogy tartalmaznak-e minden költséget és kockázatot).

Működési kockázat

A leglényegesebb megállapítások a működési kockázat azonosításához (a jelentős működési kockázatok nem teljes lefedettsége és meghatározása) és méréséhez kötődtek (a vonatkozó adatgyűjtés hiányosságai, nem megfelelő kockázatmegelőzési és korrekciós intézkedések a működési kockázati események kezelése során).

1.4 A kevésbé jelentős hitelintézetek közvetett felügyelete

A kevésbé jelentős pénzintézeteket illetően az SSM-rendelet^[33] felvigyázási funkcióval ruházza fel az EKB-t, közvetlen felügyeletükkel pedig az INH-kat bízza meg. 2019-ben több fontos állomást értünk el a kevésbé jelentős hitelintézeteknek az INH-k általi felügyeletére és az EKB általi közvetett felügyeletére vonatkozó működési keretek kidolgozása és fenntartása terén.

1.4.1 A kevésbé jelentős pénzintézetek felügyeletének felvigyázása

2019-ben végzett felvigyázói tevékenysége részeként az EKB a kevésbé jelentős pénzintézetekre vonatkozó kockázati jelentést készített, amelyet 2020 januárjában tett közzé. A kiadvány az INH-kkal együttműködésben az LSI-ágazat helyzetéről készített éves értékelés eredményeit mutatja be. Egyben tartalmazza az LSI-szektor aktuális kockázati profiljának átfogó, kvantitatív elemzését, valamint a fő kockázatok és sérülékeny pontok előretekintő vizsgálatát.

Emellett az EKB számos elemzési eszköz kidolgozását folytatta, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságok LSI-bankfelügyelőinek rendelkezésére bocsátottunk. Ezek az eszközök együtt jelenítik meg az egyes európai bankfelügyeleti joghatóságok összesített kockázati mutatóit és a megfelelő rendszerszintű referenciaértékeket. Elősegítik továbbá az egyes joghatóságokon belüli kiugró értékek jobb felismerését.

Az EKB tovább finomította a kevésbé jelentős bankokat érintő korai figyelmeztető rendszerét is, amelynek célja, hogy előretekintő módon azonosítsa azokat a pénzintézeteket, amelyek pénzügyi helyzete valószínűleg romlani fog, és információkkal szolgáljon az INH-kkal való folyamatos párbeszédhez.

Tekintettel arra, hogy az európai bankfelügyelet egyes joghatóságaiban az LSI-ágazat szempontjából fontosak a hibrid^[34] intézményvédelmi rendszerek, az EKB 2019-ben is monitorozta őket. Elvégezte továbbá egy intézményvédelmi rendszer mélyreható elemzését, és támogatta egy INH intézményvédelmi rendszer elismerésére irányuló kérelmét.

Emellett az EKB továbbra is aktívan együttműködött az INH-kkal, és az év során számos látogatást és értekezletet bonyolított le mind szakértői, mind vezetői szinten. Az EKB és az illetékes nemzeti hatóságok között számos alkalommal került sor szakembercserére, amelyek során az EKB munkatársai három–hat hónapos időszakokra csatlakoztak az INH-khoz, és fordítva. Minden ilyen kezdeményezés hozzájárul az EKB felügyeletének jobb működéséhez.

Végezetül az EKB több LSI-felügyeleti információs műhelyt szervezett, amelyek fórumot biztosítanak a kevésbé jelentős hitelintézetekkel és más érintett piaci szereplőkkel folytatott megbeszélésekhez.

Az európai bankfelügyeleten belül az LSI-felügyeletre vonatkozó közös, magas színvonalú standardok előmozdítása

Az EKB 2019-ben folytatta egy sor olyan kezdeményezés végrehajtását, amely a magas színvonalú felügyeleti standardoknak a kevésbé jelentős pénzintézetekre való következetes alkalmazását szolgálta.

Miután az EKB Felügyeleti Testülete 2018 januárjában jóváhagyta az LSI-kre vonatkozó SREP-módszertant,^[35] az EKB és az INH-k dolgoztak a lépcsőzetes bevezetésen. 2019-ben az említett módszertant alkalmazták a kiemelt prioritású kevésbé jelentős hitelintézetekre^[36], 2020-tól pedig ez lesz érvényes minden LSI-re. A következetes alkalmazás biztosítása és az illetékes nemzeti hatóságoknak a módszertan bevezetéséhez nyújtott támogatása érdekében az EKB például több tanfolyamot szervezett az INH-szakértőknek. Emellett a módszertan javítására is törekedett, hogy az jobban figyelembe vegye az újonnan felmerülő kockázatokat.

A mindenre kiterjedő LSI-SREP eljáráson túl az EKB további előrelépést tett a kevésbé jelentős pénzintézetekre ható informatikai és kiberkockázatok következetes felügyeletének előmozdítása terén. Horizontális elemzéssel meghatározta a bevált gyakorlatot, amelyről a magas színvonalú felügyelet ösztönzése érdekében tájékoztatta az INH-k bankfelügyelőit.

Az EKB a nemzeti számviteli standardokkal (általános elfogadott számviteli alapelvekkel) kapcsolatos fontos programot is végrehajtott, amelynek keretében módszertant dolgozott ki az említett alapelvek egyes részeinek IFRS standardokká való átalakítására, valamint eszközt fejlesztett ki a felügyeleti munkatársak részére. Utóbbi javítani fogja a belső analitikai képességeket, és megkönnyíti a különböző számviteli standardokat alkalmazó bankoktól származó adatok összevetését.

A felügyelet másik kiemelt területe a fintech vállalatok (köztük mind a jelentős, mind a kevésbé jelentős pénzintézetek) felügyeletére vonatkozó SSM-szakpolitika kidolgozása. Az EKB, miután 2018-ban közzétette a fintech hitelintézetek működési engedélykérelmeinek értékeléséről szóló útmutatót, 2019 májusában ágazati párbeszédet szervezett. A rendezvény középpontjában a mesterséges intelligencián és a nagy adathalmazokon (big data) alapuló hitelképesség-vizsgálat (credit scoring), valamint a felhőalapú számítástechnika és a robotizált tanácsadási szolgáltatások használata állt. Ugyanebben az évben az EKB átalakította az SSM fintech központját, amely az SSM minden felügyeleti szerve számára közös hivatkozási pont, továbbá az SSM felügyeleti közösségén belül tanfolyamokat szervezett a témában.

Végezetül az EKB 2019-ben ellenőrizte, hogyan hajtják végre az INH-k az LSI-kre vonatkozó választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök gyakorlásáról szóló (EU) 2017/697 iránymutatást^[37].

1.4.2 Az LSI-felügyelethez kapcsolódó egyéb témák

A tőkekövetelményekről szóló módosított rendelet (CRR II)^[38] és a tőkekövetelményekről szóló módosított irányelv (CRD V)^[39] elfogadása után az EKB és az INH-k 2019-ben az arányosság elvének alkalmazására törekedtek az LSI-k felügyelete során. Az EKB különösen a kisebb, egyszerűbb pénzintézetek új besorolásának hatását értékelte. Ez a munka az EBH-val szoros együttműködésben 2020-ban is folytatódik.

A nemteljesítő és átstrukturált kitettségek kezelésére vonatkozó EBH-iránymutatások alkalmazásának megkezdése után az EKB megkezdte annak értékelését is, hogyan hajtották végre az INH-k az iránymutatásokat az LSI-felügyelet terén. Ez a munka 2020-ban is folytatódik, és az EKB horizontális összehasonlító elemzését is magában foglalja az LSI-k NPL-stratégiáiból vett mintán.

2019-ben az EKB megkezdte a kevésbé jelentős pénzintézetek hitelbírálati kritériumainak értékelését egy felmérésen alapján, amelyet később a nemzeti központi bankoktól és egyes kevésbé jelentős pénzintézetektől származó statisztikai adatok gyűjtésével egészített ki. Ezek az információk képezik majd a horizontális elemzés alapját, és figyelembe vesszük őket a 2020. évi utólagos feladatok elvégzése során is.

Végezetül az EKB továbbra is támogatta az LSI-felügyeleti normák konvergenciáját az SSM-ben részt vevő tagállamokban. Ehhez biztosított az INH-k számára az EKB és a nemzeti felügyeletek által a jelentős hitelintézetek felügyeletére használt eszközökön alapuló, az LSI-k sajátosságaihoz és az INH bankfelügyelőinek igényeihez igazított, standardizált technikai informatikai eszközöket.

1.5 Az EKB makroprudenciális feladatai

Az EKB az euroövezeti makroprudenciális politika terén 2019-ben is aktívan együttműködött a nemzeti hatóságokkal, összhangban az SSM-rendelet 5. cikkében ráruházott feladatokkal. Alkalmazhat a makroprudenciális politika meghatározott keretein belül (i) a nemzeti szervek által alkalmazottnál magasabb releváns tőketartalék-követelményeket, és (ii) a rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok kezelését szolgáló szigorúbb intézkedéseket. A makroprudenciális fórumon a Kormányzótanács és a Felügyeleti Testület tagjai ütköztethetik az SSM-ben uralkodó többféle mikroprudenciális és makroprudenciális szemléleteket. Ezen túlmenően, az EKB részt vett az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) munkájában; ennek a szervnek a feladata az EU pénzügyi rendszerének makroprudenciális felvigyázása.

Az EKB 2019-ben 105 makroprudenciális politikai értesítést kapott a nemzeti hatóságoktól. A legtöbbjük az anticiklikus tőkepufferek meghatározására vonatkozó negyedéves határozatokról, valamint a rendszerszinten jelentős globális, illetve egyéb hitelintézetek azonosításáról és tőkehelyzetének kezeléséről szóló határozatokról szólt. Értékelte továbbá azokat az értesítéseket is, amelyek egyéb olyan makroprudenciális intézkedésekre vonatkoznak, mint például a rendszerkockázati tőkepufferek, a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR)^[40] 458. cikke alapján bevezetett intézkedések és a más tagállamokban hozott makroprudenciális intézkedések viszonossága.

Az EKB és a nemzeti hatóságok, a BCBS által kidolgozott módszertant követve, nyolc globális rendszerkockázati szempontból fontos, euroövezeti hitelintézetet^[41] azonosítottak, amelyek 2021-ben kötelesek 1,0%-tól 1,5%-ig terjedő kiegészítő tőkepufferrel rendelkezni. Az EKB emellett 109, rendszerszinten jelentős egyéb hitelintézetre vonatkozó tőketartalék-rátáról kapott értesítést a nemzeti hatóságoktól. Ezek a mutatók összhangban voltak a rendszerszinten jelentős egyéb hitelintézetek tőketartalékának megállapítására szolgáló, alsó korlátra alapuló módszertannal, amelyet az EKB 2016 óta alkalmaz. Ennek felülvizsgálati munkálatai mostanra befejeződtek – a felülvizsgált módszertant közzétesszük az EKB makroprudenciális hírlevelének 10. számában.

1.6 Előretekintés – a 2020. évi kockázatok és felügyeleti prioritások

A sikeres bankfelügyelethez elengedhetetlen a felügyelt szervezetek által viselt kockázatok feltárása és értékelése, amely a rendszeres stratégiai tervezés során meghatározott felügyeleti prioritásoknak is az alapja. 2019 októberében az EKB bankfelügyelete – a nemzeti felügyeletekkel szoros együttműködésben – közzétette a 2020-ra és az azutáni időszakra vonatkozó, aktualizált SSM-kockázati térképet.

Az euroövezet bankszektorára a 2020–22-es időszakban várhatóan kiható három legjelentősebb kockázati tényező: (i) gazdasági, politikai és adósságfenntarthatósági feladatok az euroövezetben, (ii) az üzleti modellek fenntarthatósága, (iii) kiberbűnözés és informatikai hiányosságok. Egyéb kockázati tényező még többek között a bankok NPL-stratégiáihoz fűződő megvalósítási kockázat, a lazuló hitelezési standardok, a pénzügyi piaci átárazás; a helytelen üzletvitel, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás (lásd a 23. diagramot).

A 2019. évi kockázatértékeléshez képest a romló globális növekedési kilátások közepette fokozódtak az euroövezet gazdasági környezetével kapcsolatos kockázatok, aminek fő oka az erősödő kereskedelmi protekcionizmus, a brexitet övező bizonytalanságok és egyes országokban az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos kifejezett aggodalmak. Ez – a várhatóan továbbra is tartósan alacsony kamatszinttel együtt – még tetézi az euroövezeti bankok visszafogott jövedelmezőségéhez és az üzleti modelljeik fenntarthatóságához fűződő aggodalmakat. A pénzmosási ügyek tüzetesebb vizsgálata a helytelen üzletvitel miatti veszteségek kockázatát is emeli.

Annak biztosítása érdekében, hogy a bankok eredményesen kezeljék ezeket az említett főbb kihívásokat, az EKB bankfelügyelete felülvizsgálta, majd az SSM kockázati térképével együtt közzétette a felügyeleti prioritásait. Az európai bankfelügyelet első éveiben döntő fontosságú volt a banki mérlegek állapotának helyreállítása, de a felügyeleti hangsúly fokozatosan eltolódott. Most már a bankok jövőbeli rugalmasságára és üzleti modelljeik fenntarthatóságára is kiterjed. A felügyeleti prioritásokat ezért a következő, kiemelten fontos területekkel bővítettük: (i) folyamatos mérlegjavítás, (ii) a jövőbeli rugalmasság erősítése, (iii) a brexittel kapcsolatos munka nyomon követése (lásd a 3. ábrát).

Az eredményes megvalósítás érdekében a korábbi évekhez hasonlóan háromlépcsős megközelítést követünk: (i) az európai bankfelügyelet által 2020-ban végzendő tevékenységek megtervezése a felügyeleti prioritások alapján, (ii) az említett tevékenységek végrehajtásának biztosítása, és végül (iii) a végrehajtott tevékenységek hathatósságának, vagyis annak értékelése, hogy ténylegesen milyen mértékben érték el a felügyeleti prioritásokban kitűzött célokat.

2 Engedélyezési, végrehajtási és szankcionálási eljárások

2.1 Engedélyezés

2.1.1 A felügyelt szervezetek számának változása

Az SSM-keretrendelettel^[44] összhangban 2019 októberében került sor annak az éves felmérésére, hogy egy adott bank vagy bankcsoport teljesíti-e a jelentőségi kritériumokat^[45]. Ezenkívül a csoportszerkezeti változások és a bankcsoportokban történt egyéb fejlemények nyomán eseti jelentőségfelmérést is végeztünk. Összesen hét bankot minősítettünk jelentősnek 2019-ben vagy 2020-tól kezdve, kilenc bankot pedig töröltünk az SI-jegyzékből. Ennek eredményeként 2019. november 1-jétől a jelentősnek minősített intézmények száma 117 volt^[46], kevesebb, mint a 2018. december 14-i éves jelentőségértékelés 119-es adata (lásd az 1. táblázatot). Az SI- és LSI-jegyzékek összetételének változása az új csoportstruktúrákra, egy engedélybevonásra, a tevékenységek brexit miatti áthelyezésére, a szabályozási változásokra és egyéb fejleményekre vezethető vissza. Az SI-k száma kisebb ugyan, de általában egyre nagyobbak és összetettebbek, ahogy a bankcsoportok konszolidálódnak, vagy áthelyezik tevékenységüket az Egyesült Királyságból az euroövezetbe.

2019-ben hét bank került be az EKB által felügyelt bankok névsorába:

• Az éves jelentőségfelmérés eredményeként egy bankot, az Akcinė bendrovė Šiaulių bankast jelentősnek minősítettünk, miután Litvánia harmadik legnagyobb hitelintézetévé vált. 2020. január 1-je óta áll az EKB közvetlen felügyelete alatt.
• A brexit miatt négy bank – nevezetesen az UBS Europe SE, a J.P. Morgan AG, a Morgan Stanley Europe Holding SE és a Goldman Sachs Bank Europe SE – esetében arra számítottunk, hogy jelentősen fokozzák üzleti tevékenységüket az euroövezetben, ezért 2019-ben az EKB közvetlen felügyelete alá kerültek.
• A Cassa Centrale Banca – Credito Cooperativo Italiano S.p.A. által vezetett új bankcsoportot 2019-ben jelentősnek minősítettük, mivel eszközállománya meghaladta a 30 milliárd eurót. A csoport azután alakult meg, hogy Olaszországban több szövetkezeti bank is konszolidációt hajtott végre, miután bevezették a szektort átalakító törvényt.
• Az EKB a lett pénzügyi és tőkepiaci bizottság kérésére 2019 áprilisában átvette az AS „PNB Banka” felügyeletét is. Később a bank státuszát „fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik” kategóriába soroltuk.

Időközben kilenc bankot kivettünk az EKB által felügyelt bankok jegyzékéből:

• Közülük öt azért került le a listáról, mert jelentős hitelintézet fióktelepévé vált, de a csoport részeként még felügyelet alatt áll. Ezek a Luminor Bank AB, a Luminor Bank AS, a Barclays Bank plc németországi, franciaországi és olaszországi fióktelepei.
• Az EKB megszüntette három bank közvetlen felügyeletét a tőkekövetelményekről szóló felülvizsgált irányelv (CRD V) által bevezetett módosítások nyomán, amelyek kizárták a fejlesztési bankokat az EKB felügyeleti hatásköréből. Ezek a Landeskreditbank Baden-Württemberg-Förderbank, a Landwirtschaftliche Rentenbank és az NRW.BANK.
• Egy bank, nevezetesen az ABLV Bank Luxembourg, S.A. engedélyét bevontuk.

A felügyelt szervezetek jegyzékét az év során folyamatosan aktualizáljuk. A legfrissebb változat az EKB bankfelügyeleti honlapján található.

A 2019. évi átfogó értékelések

2019 júliusában az EKB elvégezte a Nordea Bank Abp átfogó értékelését, amely 2018-ban az EKB közvetlen felügyelete alá került, mivel székhelyét Svédországból Finnországba helyezték át. Ugyanebben a hónapban hat bolgár bank esetében készült átfogó értékelés, miután Bulgária az EKB és a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) között szoros együttműködést kért. A bolgár szervek jelenleg az értékelés megállapításait vizsgálják abból a célból, hogy 2020-ban szoros együttműködést kezdeményezzenek (lásd a 4.1 pontot).

2019 májusában Horvátország is benyújtott az EKB és a Hrvatska narodna banka közötti szoros együttműködés kialakítására irányuló kérelmet (lásd a 4.1 pontot). A bevett eljárást követve az EKB 2019 szeptemberében öt horvát bank átfogó értékelését kezdeményezte, amely a tervek szerint 2020 második negyedévében fejeződik be.

További két bank a brexittel összefüggésben jelentősen megnövelte jelenlétét az SSM-ben részt vevő tagállamokban. Ezek átfogó értékelését 2019 szeptemberében kezdtük meg, és a tervek szerint 2020 második negyedévében fejezzük be.

2.1.2 Engedélyezési eljárások

Eljárások száma

2019-ben az INH-k összesen 3569 engedélyezési eljárásról^[47] értesítették az EKB bankfelügyeletét (lásd a 2. táblázatot). Az értesítések között megtalálható 34 működési engedélykérelem, 15 engedélybevonás, 36 engedély érvényvesztése^[48], 110 befolyásoló részesedés szerzése, 407 passzportálási eljárás és 2967 alkalmassági eljárás (vezetők és felügyelőbizottsági tagok, vezető tisztségviselők és harmadik országbeli fióktelepek vezetőinek egyéni értékelése)^[49].

2019-ben mintegy 1282 engedélyezési határozatot^[50] véglegesítettünk. A Felügyeleti Testület ezek közül 556 határozattervezetet adott be, amelyeket ezután jóváhagyott a Kormányzótanács. A fennmaradó 726-ot a hatáskör-átruházás keretében a felső vezetés hagyta jóvá.^[51] Ez az 1282 engedélyezési határozat az EKB egyedi felügyeleti határozatainak körülbelül 54,41%-át teszi ki.

2018-cal összehasonlítva az engedélyezési eljárásokban eltérő tendenciák érvényesültek: míg az alkalmassági eljárások száma jelentősen megemelkedett, a közös eljárásoké vagy csökkent, vagy – a befolyásoló részesedések és passzportálási eljárások esetében – többé-kevésbé stabil maradt.

A közös eljárások alakulása

2019-ben az engedélyezési eljárások túlnyomó többsége új LSI-k létrehozásához kapcsolódott. A korábbi évekhez hasonlóan az új banki kérelmek két fő hajtóereje az Egyesült Királyság EU-ból való tervezett kilépéséhez és az uniós ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásoknál bevezetett digitális innovációk (fintech üzleti modellek) fokozottabb használatához kapcsolódott.

Az SI-ket érintő engedélyezési eljárások elsősorban szervezeti szerkezetátalakítás miatt indultak, vagy azért, mert a működési engedélyt ki kellett terjeszteni a bank terveiben szereplő további szabályozott tevékenységekre. Két SI-eljárás az engedély befektetési szolgáltatásokra, egy pedig fedezett kötvények kibocsátására való kiterjesztésére vonatkozott. Egy másik SI-eljárás jelentős vállalati átalakuláshoz kapcsolódott, amely a banki szolgáltatásoknak egy újonnan alapított szervezethez való átcsoportosítását foglalta magában.

2019 januárjában az EKB közzétette az Útmutató a működési engedélykérelmek értékeléséhez című, két részből álló dokumentum egyesített kiadását.

Az engedélybevonási eljárások oka főként a banki tevékenység önkéntes megszüntetése, valamint banki egyesülés vagy más jellegű átszervezés volt. Ez elsősorban a jelentős hitelintézetek engedély-visszaadását jelenti, amely az összes ilyen eljárásnak körülbelül a fele. Korlátozott számú esetben azonban a működési engedély bevonását az idézte elő, hogy a hitelintézet nem tett eleget a prudenciális követelményeknek, vagy nem tartotta be a pénzmosás megelőzéséről szóló előírásokat.

Az összes befolyásoló részesedési eljárás valamivel több mint a fele érintett SI-t. 2019-ben csupán korlátozottan volt megfigyelhető a jelentős hitelintézetek közötti, határon átnyúló konszolidáció. Az abszolút számokat tekintve az EKB-nak 2019-ben bejelentett befolyásoló részesedési eljárások többsége ahhoz kapcsolódott, hogy a felügyelt intézmények részvényesi struktúrájukat belsőleg átszervezték. Utóbbi során mindenekelőtt a csoportszerkezet egyszerűsítése, illetve a költségcsökkentés volt a cél.

Kisszámú eljárás magántőke-befektetők vagy más felügyelt szervezetek valamely SI-ben való részesedésszerzéséhez kapcsolódott, bár 2018-hoz viszonyítva nem érzékelhető semmilyen tendencia ezen a téren. Az ilyen esetek gyakran összetettek, számos magán- és állami érdekcsoport sokrétű értékelését igénylik, és hatással lehetnek a jövőbeli szakpolitikai irányelvekre. Ami az elemzés lényegességét és mélységét illeti, az ilyen esetek jelentik az SI-ket érintő eljárásokkal kapcsolatos munka legnagyobb részét.

A brexit 2019-ben ismét jelentős felügyeleti erőfeszítéseket követelt, mivel fel kellett mérni azoknak a bankoknak a helyzetét, amelyek a tevékenységüket az egyesült királysági szervezetektől az euroövezetbe kívánják átcsoportosítani. Az EKB folyamatosan együttműködött ezekkel a bankokkal. Fontos fókuszpont volt annak megakadályozása, hogy ezek a bankok fiktív, üres társaságokat hozzanak létre. E célból az EKB részletesen megvitatta a bankokkal azokat a terveiket, amelyek a belső irányításra, a személyzetre és a szervezeti felépítésre, a könyvelési és fedezeti stratégiákra, valamint a csoporton belüli megállapodásokra vonatkoznak.

A közös eljárásokat általában tekintve, néhány kérelmező – főként a befolyásoló részesedés esetén – a konkrét esettel kapcsolatos okból úgy döntött, hogy az értesítést az első beadvány után visszavonja. Az egyik ilyen indok az volt, hogy a felügyelet a beadvány első olvasata után kételyének vagy aggályának adott hangot.

Fejlemények a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálatok terén

Az EKB 2019-ben jelentősen több szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálati eljárást kapott, mint 2018-ban, aminek oka az olaszországi szövetkezeti bankszektor átalakítása és azt követő konszolidációja volt, amely két nagy szövetkezeti bankcsoportot eredményezett. Ennek folyományaként több mint 200 kis hitelintézetet vontak az EKB közvetlen felügyelete alá, amihez mintegy 1000 először vagy ismételten kinevezett igazgatótanácsi tagot kellett értékelni az év során.

A 2019-ben kapott alkalmassági eljárások mintegy 75%-a felügyeleti funkciót ellátó, vezető testületi tagokat érintett. A fennmaradó 25% az igazgatóság irányítással megbízott tagjait [körülbelül 20%], a kulcsfontosságú feladatokat ellátó személyeket [3%] és a harmadik országbeli fióktelepek igazgatóit [1%] érintette.

A vizsgált vezető testületi tagok mintegy 40%-a esetében az EKB aggályosnak talált a szakmai alkalmasságra és megbízhatóságra vonatkozó egy vagy több kritériumot. Ezek kezelése érdekében különféle feltételeket, kötelezettségeket vagy ajánlásokat írt elő az érintett jelentős hitelintézeteknek. A leggyakoribb problémák az igazgatósági tagok tapasztalatához és a vállalt időráfordításhoz kapcsolódtak.

Az EKB értékelése magában foglalja az érintett illetékes nemzeti hatóságokkal és magukkal a bankokkal való együttműködést is. Ha egy jelölt alkalmasságáról kétség vagy aggály merül fel, gyakran előfordul, hogy maga a jelölt vagy az intézmény úgy dönt, hogy visszavonja a kérelmet. Az ilyen esetek ezért nem végződnek elutasító határozattal. 2019-ben az említett kapcsolatfelvétel után 12 eljárásban visszavonták a kérelmeket.

2019 augusztusában az EKB beszámolt az SSM-beli nem ügyvezető igazgatók vállalt munkaidejéről. A jelentés alapjául szolgáló benchmark adatok áttekintést nyújtanak a nem ügyvezető igazgatók által az adott funkció ellátására fordított időről, és céljuk, hogy támogassák a bankokat és a felügyeleteket az említett posztot betöltők alkalmasságának felmérésében.

2019-ben az EKB folytatta az intenzív párbeszédet azokkal a bankokkal, amelyek a legnagyobb számban nyújtanak be szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági kérelmet. Ennek célja, hogy tovább fokozzuk az alkalmassági vizsgálatokat övező átláthatóságot és kommunikációt, és támogassuk a bankokat a hiánytalan és pontos kérelmek benyújtásában. A folyamatos párbeszéd részeként az EKB 2019 februárjában kerekasztal-megbeszélést szervezett a bankok képviselőivel, amelyen megvitattuk és hangsúlyoztuk, mennyire fontos a szakmai alkalmasság és a megbízhatóság értékelése ahhoz, hogy garantáljuk a nem ügyvezető igazgatók magas színvonalú felvigyázói munkáját. A kerekasztal-megbeszélés lehetővé tette a bevált szervezetirányítási gyakorlatról és a kérdéssel kapcsolatos közös feladatokról való véleménycserét. Megoldandó kérdés, hogy az euroövezetben nem egységesek az alkalmassági vizsgálatokra vonatkozó szabályok.

Az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve az EKB egy online portál kialakításán is dolgozik annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen kezelni az alkalmassági jelentkezési folyamatot. A bankok mint végfelhasználók aktív részvételét a projekt tervezési szakaszában egy 2018-ban és 2019-ben tartott munkaértekezlet-sorozat biztosította. További részletek a felügyeleti technológiáról szóló 2. keretes írásban találhatók.

2.2 Jogsértések bejelentése, jogérvényesítés és szankcionálás

2.2.1 Jogérvényesítés és szankcionálás

Az SSM-rendelet és az SSM-keretrendelet értelmében a jogérvényesítési és szankcionálási hatáskörök az EKB és az INH-k között a feltételezett jogsértés jellegétől, a felelős személytől, illetve a meghozandó intézkedéstől függően kerülnek felosztásra (lásd: Az EKB 2014. évi felügyeleti tevékenységről szóló éves jelentése). Az alkalmazandó jogi feltételrendszernek megfelelően az EKB által a felügyeleti feladatai körében kiszabott szankciókat közzétesszük a bankfelügyeleti honlapunkon. Az INH-k által az EKB kérésére kiszabott bírságokat is itt publikáljuk.

A 2018 végén folyamatban lévő 11 eljárást figyelembe véve az EKB 2019-ben összesen 34 szankcionálási eljárást bonyolított le (lásd 3. táblázat). Ez a 34 eljárás 11 EKB-határozatot eredményezett.

A 2019-ben lefolytatott 34 szankcionálási eljárásból 21 fűződik közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabály (beleértve az EKB határozatait és rendeleteit is) megsértésének gyanújához, amelyet tíz jelentős hitelintézet követett el.

2019-ben az EKB három szankcionáló határozatot hozott, amely szerint három felügyelt szervezetre három bírságot szabott ki, összesen 7,6 millió € értékben. Emellett 2018 végén három szankcionáló határozatot hoztunk egy felügyelt szervezettel szemben (összesen 0,6 millió € értékben). Ezeket a határozatokat 2019-ben tettük közzé. A fent említett bírságokat a szavatolótőke, a tőkekövetelmények, az adatszolgáltatás és a nagykockázat-vállalás területén elkövetett jogsértések miatt állapítottuk meg.

A közvetlenül alkalmazandó uniós jog megsértésével kapcsolatos egyik eljárást 2019-ben lezártuk, mivel a konkrét esetben nem volt jogalapja a szankcionálásnak. További nyolc eljárás az év végén még folyamatban volt.

Ami a 2019-es év fennmaradó 13 szankcionálási eljárását illeti, az EKB-nak nem volt közvetlen szankcionálási hatásköre, ezért az illetékes nemzeti hatóságokat kérte fel az eljárás megindítására. Az eljárások a következő témakörökhöz kapcsolódtak: a tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD IV)^[52] rendelkezéseit átültető nemzeti jogszabályok jelentős hitelintézet vagy természetes személy által elkövetett megsértésének gyanúja – főként szervezetirányítási követelményeket illetően. Ezen eljárások nyomán az EKB öt határozatot hozott, amelyekben arra kérte az INH-kat, hogy nemzeti hatáskörükön belül indítsanak szankcionálási eljárásokat.

Az illetékes INH-k, miután az EKB előzetesen felkérte őket eljárás elindítására, és az eseteket nemzeti jogszabályaik alapján értékelték, 2019 folyamán egy figyelmeztetést adtak ki, és 0,1 millió eurós pénzbírságot szabtak ki.

Az EKB által 2019-ben lebonyolított jogérvényesítő és szankcionálási eljárások tárgyát képező feltételezett jogsértések hiánytalan tematikus csoportosítása a 24. diagramon látható.

2.2.2 Jogsértések bejelentése

Az EKB köteles hatékony mechanizmusokat biztosítani, amelyekkel bárki bejelentheti a vonatkozó uniós jogszabályok megsértését (ezt nevezik visszaélés-bejelentésnek, idegen szóval whistleblowingnak). Az EKB ennek megfelelően visszaélés-bejelentő mechanizmust dolgozott ki, amelynek része egy rögzített struktúrájú internetes platform, amelyre az EKB bankfelügyeleti honlapjáról lehet belépni.

Az EKB garantálja a felületen vagy más csatornákon (pl. e-mailben vagy postán) kapott bejelentések teljes körű titkosságát, és felügyeleti feladatainak ellátásakor figyelembe vesz minden rendelkezésre álló információt.

2019-ben az előző évinél 10%-kal több, 133 visszaélésről szóló bejelentés érkezett. Ezek közül 73-at a vonatkozó EU-s jogszabályok feltételezett megsértése miatt tettek, amelyből 63-at az EKB felügyeleti hatáskörébe soroltunk, 10-et pedig az illetékes nemzeti hatóságokéba. A fennmaradó állomány jórészt a nem prudenciális jellegű követelmények megsértésére vonatkozott (például fogyasztóvédelem), amelyek kívül esnek a jogsértés-bejelentési mechanizmus hatályán.

A bejelentett leggyakoribb jogsértések szervezetirányításra (72%), valamint a szavatolótőke és a tőkekövetelmények nem megfelelő kiszámítására (19%) vonatkoztak. Az ügyek teljes bontásban a 25. diagramon láthatók. Az irányítási problémák elsősorban a kockázatkezelésre és belső kontrollrendszerre, a szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményekre, valamint a szervezeti struktúrára vonatkoztak.^[53]

Az illetékes közös felügyeleti csoportok tájékoztatást kaptak a visszaélés-bejelentő mechanizmuson keresztül kapott információkról. Ezeket megfelelő módon figyelembe vették (pl. megvizsgálták, hogy milyen a felügyelt szervezetek kockázati profiljára gyakorolt hatása), és az EKB felügyeleti feladatai részeként megtették a szükséges lépéseket. A vonatkozó uniós jog megsértéséhez kapcsolódó visszaélések bejelentésével kapcsolatban 2019-ben a következő főbb vizsgálati intézkedést hoztuk:

• belső értékelés meglévő dokumentáció alapján (az esetek 79%-ában);
• a felügyelt szervezettől dokumentumok vagy magyarázatok bekérése (az esetek 14%-ában);
• belső ellenőrzés vagy helyszíni ellenőrzés iránti kérelem (az esetek 7%-ában).

3 A válságkezelésben betöltött szerep

3.1 Válsághelyzetek 2019-ben

3.1.1 Az AS PNB Banka esete

Az EU válságkezelési rendszerében az EKB az Egységes Szanálási Testülettel (SRB) folytatott konzultáció után megállapíthatja, hogy egy felügyelt szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik (FOLTF). Az EKB bankfelügyelete 2019. augusztus 15-én az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet (SRMR)^[54] 18. cikke (4) bekezdése a) és b) pontjának értelmében FOLTF-státuszúnak nyilvánította az AS PNB Banka nevű, jelentős lettországi hitelintézetet^[55]. Az EKB által végzett helyszíni ellenőrzés olyan objektív elemeket talált, amelyek alátámasztották azt a megállapítást, hogy az AS PNB Banka eszközei kevesebbet érnek, mint a forrásai. Ezenkívül a bank megsértette a működési engedély fenntartására vonatkozó követelményeket is oly módon, ami indokolta, hogy az EKB visszavonja az engedélyét.

A FOLTF-minősítés előzményei

Elsősorban egyedi gyengeségeinek betudhatóan az AS PNB Banka 2017. december 31. óta következetesen megszegte a rá vonatkozó, 2. pillér szerinti követelményeket. Az idioszinkratikus problémák fő okai: (i) eszközeinek nagy része nemteljesítő volt, és kisszámú hitelfelvevő kezében koncentrálódott; (ii) strukturálisan csökkenő működési nyereség, amely hosszú időn keresztül a nagy nemzetközi pénzátutalásokból származó díjakra és a devizakülföldiek bankszámlavezetési díjaira támaszkodott; (iii) a bank igazgatósági tagjainak javadalmazásából és a jogi szolgáltatások költségeiből eredő, magas adminisztrációs költségek.

Az AS PNB Banka további követelményeknek sem tett eleget, nevezetesen a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR) 395. cikke szerinti nagykockázat-vállalási határértékeket, valamint 2018 februárja óta a lett hitelintézeti törvény 43. szakaszának (1) bekezdése szerinti, a figyelembe vehető tőke 15%-ának megfelelő, kapcsolt felekkel folytatott hitelezésre vonatkozó nemzeti korlátot.

Az illetékes szervek ismételt kérései (többek között az EKB korai beavatkozási intézkedésről 2019. július 11-én elfogadott határozata) ellenére nem tudta helyreállítani a fent említett követelményeknek való megfelelést. Ezenfelül 2018. évi pénzügyi kimutatásának külső könyvvizsgálója korlátozott véleményt adott ki, megállapítva, hogy további értékvesztésre és valósérték-kiigazításra van szükség. A könyvvizsgáló által megállapított, teljes alulértékelt céltartalék és az eszközök valós értékének ki nem mutatott csökkenése olyan jelentős volt, hogy ha a bank kimutatta volna, megszegte volna az 1. pillér szerinti követelményeket. Az AS PNB Banka súlyos tőkeproblémáit az EKB által indított, hitelkockázatra vonatkozó helyszíni ellenőrzés eredménye is igazolta. Az ellenőrzés arra a következtetésre jutott, hogy az AS PNB Banka 2018. december 31-étől negatív nettó vagyonnal rendelkezett.

Az AS PNB Banka nem tudta adatokkal igazolni, hogy képes lenne tőkéjét a korai beavatkozási határozat szerinti ütemtervnek megfelelően pótolni. Ennek fényében és a helyszíni ellenőrzés eredményét követően az EKB Felügyeleti Testülete úgy határozott, hogy elindítja a FOLTF-folyamatot, és 2019. augusztus 14-én formális egyeztetést kezdeményezett az SRB-vel. Ezután az EKB Felügyeleti Testülete és a Kormányzótanácsa elfogadta az AS PNB Banka FOLTF-értékelését, amelyet 2019. augusztus 15-én az SRMR 18. cikkével összhangban az SRB-nek és az Európai Bizottságnak is elküldtek. Az EKB bankfelügyelete a bankok szanálásáról és helyreállításáról szóló irányelv (BRRD)^[56] 81. cikkének és a CRD IV irányelvnek megfelelően minden érintett hatóságot tájékoztatott a döntéséről.

Együttműködés és információcsere az SRB-vel

Az EKB bankfelügyelete tájékoztatta az SRB-t, amint átvette az AS PNB Banka közvetlen felügyeletét. A bank tőkehelyzetét az EKB rendezte válságtanácskozásokon részletesen megvitatták az SRB képviselőivel. Az SRB-t emellett meghívtuk, hogy megfigyelőként vegyen részt az EKB Felügyeleti Testületének releváns ülésein. Ezenkívül az EKB képviselője megfigyelőként részt vett az SRB-nek az üggyel kapcsolatos minden vezetői értekezletén, beleértve azt is, amelyen az SRB úgy döntött, hogy nem indít szanálási eljárást.

A FOLTF-értékelést követő intézkedések

2019. augusztus 15-én az SRB úgy döntött, hogy az AS PNB Banka esetében nem hoz szanálási intézkedést. Úgy ítélte meg, hogy – habár az SRMR 18. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában rögzített szanálási feltételek teljesültek, a 18. cikk (1) bekezdésének c) pontjában lefektetett, közérdekre vonatkozó feltétel nem. Ezzel párhuzamosan a lett pénzügyi és tőkepiaci bizottság (FCMC) úgy határozott, hogy moratóriumot vezet be az AS PNB Bankára, azonnali hatállyal felfüggesztve a pénzügyi tevékenységet. Ezenfelül az FCMC a 2014/49/EU irányelv^[57] szerinti kijelölt hatóságként eljárva megállapította, hogy az AS PNB Banka biztosított betétei befagytak, majd 2019. augusztus 22-én fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelmet^[58] nyújtott be az illetékes bírósághoz. 2019. szeptember 12-én a bíróság az AS PNB Bankát fizetésképtelenné nyilvánította, és vagyonfelügyelőt nevezett ki. Az EKB bankfelügyelete 2020 februárjában visszavonta az AS PNB Banka működési engedélyét az FCMC javaslatára, amely továbbra is felügyeli a fizetésképtelenségi eljárást.

A legfontosabb tanulságok

Amint azt az EKB felügyeleti tevékenységről szóló 2018. évi jelentésében szereplő ABLV Bank-ügyből levont tanulságok rámutattak, jelentős bizonytalanságok merülnek fel a BRRD/SRMR szerinti FOLTF-státuszt kiváltó tényezők, a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok szerinti felszámolási eljárást kiváltó tényezők és a CRD IV irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok szerinti engedélybevonást kiváltó tényezők összehangolásának hiánya miatt. Miután az AS PNB Bankát FOLTF-státuszúvá nyilvánították, és az SRB úgy döntött, hogy a szanálás nem szolgálja a közérdeket, a fizetésképtelenségi eljárás nem kezdődhetett meg azonnal, mivel a lett jog alapján ez bírósági határozattól függ. A késedelem következtében további erőfeszítésekre volt szükség – például az FCMC-nek a tevékenységek korlátozását (moratóriumot) kellett elrendelnie –, hogy felkészüljenek arra az eshetőségre, ha a fizetésképtelenségi eljárás nem kezdődhet meg azonnal.

Az EKB az ABLV Bank esete után már jelezte az uniós jogalkotónak a FOLTF-státusz kiváltó okai és a fizetésképtelenség/engedélybevonás közötti nem megfelelő összehangolás problémáját. Következésképpen a BRRD II bevezette azt a követelményt, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a közérdekből nem szanálható szervezeteket rendezett módon, a hatályos nemzeti jog szerint számolják fel. Bár ez bizonyos mértékben megoldja a problémát, igen tág követelményről van szó, amely nem szünteti meg a FOLTF és az engedélybevonás kiváltó tényezői közötti nem megfelelő összhangot. A bankunión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében ezért fontos, hogy minden EU-tagállam összehasonlítható módon ültesse át a nemzeti jogba a BRRD II irányelvet. Ez azt is jelentheti, hogy meg kell újítani a banki tevékenység megszüntetésére szolgáló országos rendszereket és valószínűleg a banki fizetésképtelenségi szabályok bizonyos vetületeit is. Az erre irányuló intézkedések együttesen elősegítenék a különböző kiváltó tényezők összehangolását, és válság esetén megkönnyítenék a megfelelő tervezést.

3.1.2 Az AS PNB Bankáról nyújtott tájékoztatás

A tájékoztatás a válságkezelés létfontosságú része. Ha az illetékes hatóságok szemmel láthatóan foglalkoznak a válsághelyzettel, az enyhítheti a piaci reakciókat, így csökkentheti a továbbterjedés kockázatát. Ha valamely bank fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, alapvető fontosságú a nyilvánossággal folytatott sikeres kommunikáció. Így az AS PNB Banka FOLTF-minősítéséről szóló EKB-sajtóközlemény^[59] releváns tényeket közölt a fizetésképtelen bankról, és világosan ismertette az illetékes szervek által feltárt hiányosságokra adott felügyeleti választ.

Elengedhetetlen a különféle érdekeltek összehangolt fellépése, hogy a közvélemény világos, átfogó üzenetet kapjon. Az EKB, az SRB és az FCMC szorosan együttműködött az AS PNB Banka esetéről szóló tájékoztatásban. 2019. augusztus 15-én, csütörtökön, miután az EKB FOLTF-státuszúnak minősítette az AS PNB Bankát, az SRB bejelentette határozatát, amely szerint a szanáláshoz nem fűződik közérdek.^[60] Ezt szorosan követték az EKB bankfelügyelete és az FCMC összehangolt bejelentései a FOLTF-státusz megállapításáról, valamint az FCMC moratóriumot elrendelő és a betétek befagyasztását megállapító határozatairól.^[61]

3.1.3 A Banca Carige esete

Az EKB 2019. január 2-án három ügyvivő vagyonfelügyelőt és egy háromtagú felügyelő bizottságot nevezett ki a Banca Carige vezetésére és igazgatótanácsának helyettesítésére. A döntésre azután került sor, hogy a Banca Carige igazgatótanácsi tagjainak többsége lemondott.

Az ügyvivő vagyonfelügyelet elrendelésére vonatkozó határozat korai beavatkozási intézkedés volt, azzal a céllal, hogy biztosítsa a prudenciális követelményeknek való megfelelés fenntarthatóságát. A potenciális összeolvadást kilátásba helyező terv részét képezte a tőkehelyzet erősítése és kockázatmentesítő intézkedések megvalósítása. Az ügyvivő vagyonfelügyelők feladata a Banca Carige stabilitásának megóvása volt, azáltal hogy szorosan figyelemmel kísérik a helyzetét, folyamatosan tájékoztatják az EKB-t, és szükség esetén lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a bank fenntarthatóan helyreállítsa a tőkekövetelményeknek való megfelelést.

2019. szeptember 20-án a Banca Carige rendkívüli részvényesi közgyűlése jóváhagyta az összesen 900 millió € összegű tőkehelyzet-erősítő intézkedést, amelyet új részvények kibocsátásával, a meglévő 2. szintű kötvények elsődleges alapvető tőkére váltásával és 2. szintű kötvények kibocsátásával valósítottak meg (387, 313, illetve 200 millió € értékben). A tőkehelyzet erősítését az olasz bankközi betétbiztosítási alap (Fondo Interbancario per la tutela dei depositi (FITD)) és annak önkéntes intervenciós rendszere (VIS), valamint a Cassa Centrale Banca Credito Cooperativo Italiano vezette, amely kisebbségi részvényesként vett részt a műveletben, az FITD és a VIS tulajdonában lévő Carige részvények jövőbeni megvásárlására vonatkozó opcióval.

A tőkeemelés 2019. december végi végrehajtását követően az új részvényesek kinevezték a Banca Carige új irányító testületeit. Az ügyvivő vagyonfelügyelet 2020. január végén megszűnt.

3.2 Együttműködés az Egységes Szanálási Testülettel

2019-ben, az előző évekhez hasonlóan, az EKB bankfelügyelete és az SRB továbbra is szorosan együttműködött feladataik ellátása során.

A szabályozási keretrendszerrel összhangban az EKB bankfelügyelete megvitatta az SRB-vel azt a 98 helyreállítási tervet, amelyet azoktól a jelentős hitelintézetektől kapott, amelyeknek az EKB a konszolidálási felügyelete. Az SRB visszajelzéseit figyelembe vették a helyreállítási tervek értékelésekor, és adott esetben belefoglalták a bankoknak küldött visszajelző levelekbe.

Hasonlóképpen, a szanálási tervvel kapcsolatos konzultációs ciklus keretében az SRB kikérte az EKB bankfelügyeletének véleményét öt szanálási tervcsomagról (amely körülbelül 30 szanálási tervnek felel meg), beleértve a szavatolótőkére és jegybankképes forrásokra vonatkozó minimumkövetelmény (MREL) meghatározását és a szanálhatósági vizsgálatokat. Az EKB bankfelügyelete visszajelzést adott, miután a folytonos működés szempontjából mérlegelte a lehetséges következményeket. Emellett az egységes szanálási alapba fizetett előzetes hozzájárulások számításáról szintén kikérték a véleményét, elsősorban a jelentős hitelintézetekre gyakorolt lehetséges hatás szempontjából.

Az EKB bankfelügyelete és az SRB 2019-ben is minden szinten szorosan együttműködött. Az EKB Felügyeleti Testülete meghívta az SRB elnökét, hogy megfigyelőként vegyen részt az Egységes Szanálási Testület feladataival és felelősségi köreivel kapcsolatos témájú ülésein, míg az EKB egyik képviselője megfigyelőként részt vett az SRB vezetői és plenáris ülésein.

Technikai szinten a bankszektorra vonatkozó jogszabálycsomag^[62] végrehajtásával kapcsolatos munka fokozta és bővítette az EKB bankfelügyelete és az SRB közötti interakciót a válságkezeléshez kapcsolódó szakpolitikai területeken. A két szerv között szoros együttműködés zajlott az érintett bizottságokon belül és a releváns horizontális funkciók között is.

Az EKB és az SRB között érvényben lévő (2017/18 során felülvizsgált) egyetértési megállapodás^[63] lehetővé tette a közös felügyeleti csoportok és a belső szanálási csoportok közötti napi együttműködés és információcsere további erősítését.

3.3 A helyreállítási tervekkel kapcsolatos munka

A helyreállítási tervek értékelése során az EKB figyelme főként arra irányul, hogy a bankok súlyos pénzügyi nehézségek idején fel legyenek készülve és képesek legyenek helyreállítani működőképességüket. Ehhez a tervekben olyan hiteles helyreállítási opciókat kell belefoglalni, amelyeket hatékonyan és időben végre lehet hajtani. A szilárd helyreállítási tervek az eredményes európai válságkezelési rendszer egyik sarokkövét jelentik.

A jelentős hitelintézetek helyreállítási terveinek az EKB által 2019-ben végzett összehasonlító értékelése számos fontos megállapításhoz vezetett.

Először is, bár a jelentős pénzintézetek helyreállítási tervei vélhetően megfelelnek a válságkezelés irányítására, a helyreállítási mutatók kiválasztására és kalibrálására vonatkozó minimumkövetelményeknek, további javításra szorulnak ahhoz, hogy válsághelyzetben eredményes eszközök legyenek. Az összehasonlító értékelés elsősorban azt igazolta, hogy sok bank számára nehéz feladatnak bizonyul, hogy hiteles becslést készítsen általános helyreállítási képességéről^[64].

A fentiek következtében az EKB 2019-ben kiemelt figyelmet szentelt annak, hogy tájékoztassa a hitelintézeteket arról, hogyan javíthatnák az általános helyreállítási képességükre vonatkozó számításokat és adatszolgáltatást. 2019 júniusában szakmai műhelyt szervezett, amelyen 88 bank több mint 180 képviselője vett részt. Ezen ismertettük, hogy a helyreállítási tervekről szóló 2018. évi EKB-jelentésben bemutatott bevált gyakorlat alapján hogyan lehet hiteles helyreállítási képességet számítani. Ehhez először össze kell állítani a hiteles lehetőségek teljes listáját, majd figyelembe kell venni a korlátozó tényezőket (pl. kölcsönös kizárólagosság, az opciók közötti kölcsönös függőségek, vagy a több lehetőség egyidejű megvalósításának operatív korlátai), végül pedig fel kell mérni, hogy a helyreállítási lehetőségek mennyire érzékenyek az általános helyreállítási képesség becslése során a különböző forgatókönyvekre.^[65]

Az EKB összehasonlító teljesítményértékelésének második fő megállapítása az volt, hogy a bankok egyharmada még nem tud felmutatni megfelelő likviditási opciót, amelyet gyorsan (legfeljebb három hónapon belül) meg lehetne valósítani. Ezzel kapcsolatban az okok feltárását tervezzük, továbbá biztosítani kívánjuk, hogy a bankok gondoskodjanak helyreállítási terveikben elegendő rövid távú likviditási opció meglétéről.

Végezetül az EKB benchmark-értékelésének biztató megállapítása, hogy 2019-ben több bank dolgozott ki végrehajtási útmutatót és végzett száraztesztet.^[66] Ezek olyan bevált eljárások, amelyeket az EKB 2018. évi jelentése is kiemelt és népszerűsített mint olyan hasznos eszközöket, amelyekkel válsághelyzetben fokozható a helyreállítási tervek használhatósága. A jelentős hitelintézetek 40%-a rendelkezik végrehajtási útmutatóval, és 27%-uk már lebonyolította első száraztesztjét.

3.4 A kevésbé jelentős pénzintézeteket érintő válságkezelés

A kevésbé jelentős hitelintézeteket (LSI) érintő krízis kezeléséhez intenzív információcserére és szoros koordinációra van szükség az adott LSI közvetlen felügyeletét ellátó illetékes nemzeti hatóság (INH) és a felvigyázói funkciójában, továbbá a közös eljárásokat érintő döntésekben illetékes EKB között. Az élénkebb együttműködésre akkor van szükség, amikor az LSI közeledik működőképességének határához. Ebben a szakaszban az EKB-nak és az INH-nak egyeztetnie kell a működési engedély bevonásáról, a felvásárlásnak vagy a befolyásoló részesedés növelésének az értékeléséről, illetve új működési engedély kiadásáról (például áthidaló intézmény számára).

E tekintetben az EKB 2019-ben szorosan együttműködött az illetékes nemzeti hatóságokkal az LSI-k pénzügyi helyzetének romlását érintő mintegy 15 ügyben. Ezek közül kettőben az EKB az adott INH FOLTF-minősítési nyilatkozatát követően határozatot fogadott el a működési engedély bevonásáról.^[67] Ennek oka általában az, hogy a hitelintézet nem tett eleget a prudenciális követelményeknek, vagy nem tartotta be a pénzmosás megelőzéséről szóló előírásokat.

A bemutatott szoros válságkezelői együttműködés célja az INH-k és az EKB feladatainak támogatása és annak biztosítása, hogy rendelkezésre álljanak a sürgős és gyors döntéshozatalhoz szükséges információk. Az EKB és INH-k közötti együttműködés, az információcsere és a megtett intézkedések az LSI jelentette kockázattal arányosak, figyelembe véve az INH által már feltárt, magánszektorbeli megoldásokat. 2019 folyamán az INH-k és az EKB közötti együttműködést rendszeres, mélyreható információcsere jellemezte. Ennek része volt többek között az EKB és az INH munkatársaiból álló, célorientált válságkezelő koordinációs csoportok létrehozása az intézmények közötti hatékony együttműködés és koordináció biztosítása érdekében. A fokozott együttműködés garantálja, hogy a felügyeleti intézkedéseket és döntéseket szükség esetén időben és összehangoltan lehessen meghozni.

2019-ben az LSI-k pénzügyi helyzetének romlása mögött álló fő okok az életképtelen üzleti modellek, az alacsony jövedelmezőség, a hibás szervezetirányítási rendszerek és a pénzmosás elleni küzdelem nem megfelelő keretei voltak. E tekintetben a válsághelyzetek joghatóságok közötti megoszlása azt is tükrözte, hogy az SSM hatálya alá tartozó egyes földrajzi területeket jobban érinti a bankszektor strukturálisan alacsony jövedelmezősége, és jobban ki vannak téve a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos kockázatoknak.

Végezetül, a válságkezelés terén folytatott fokozott együttműködés során tapasztalt eltérő országos megközelítések és folyamatok száma arra is rávilágított, hogy összehangolt európai megközelítésre van szükség a bajba jutott bankok kezeléséhez. Noha létrejöttek európai felügyeleti és szanálási mechanizmusok, a válságra adott reakció javarészt továbbra is a nemzeti szanálási és fizetésképtelenségi jogszabályoktól függ – és a közöttük lévő összes különbségtől is.

4 Határon átívelő együttműködés

4.1 A bankunió bővítése szoros együttműködés révén

Azok az uniós tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, kérhetik az EKB és az illetékes nemzeti hatóságuk (INH) közötti szoros együttműködés kialakítását. Az erre vonatkozó fő feltételeket az SSM-rendelet 7. cikke, az eljárásjogi szempontokat pedig a szoros együttműködésről szóló EKB/2014/5 határozat írja elő.^[68] A szoros együttműködés létrejötte után a szóban forgó tagállamok INH-i csatlakoznak az egységes felügyeleti mechanizmushoz (SSM), nemzeti szanálási hatóságaik pedig csatlakoznak az egységes szanálási mechanizmushoz (SRM). Az euroövezeten kívüli EU-tagállamok INH-inak az SSM-ben való, szoros együttműködésen keresztüli részvétele bővíti a bankuniót, és támogatja az integráltabb bankfelügyeletet, ugyanakkor a belső piac fenntartásában és elmélyítésében is szerepet játszik.

Az SSM-rendelet és az EKB/2014/5 határozat szerint az euroövezeten kívüli uniós tagállamoknak hivatalos kérelmet kell benyújtaniuk az EKB-hoz a szoros együttműködés kialakításának megkezdése érdekében.

2019. május 27-én Horvátország lett a második olyan tagállam, amely hivatalosan kérte a bankfelügyelet területén a nemzeti központi bankja (Hrvatska narodna banka) és az EKB közötti szoros együttműködés létrehozását. Erre azután került sor, hogy Bulgária 2018. július 18-án, a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) és az EKB közötti szoros együttműködés létrehozására irányuló kérelmet nyújtott be.

A szoros együttműködés kialakítási folyamatának két fő eleme van. Az első azon releváns nemzeti jogszabályok jogi értékelése, amelyek arra kötelezik az INH-t, hogy a szoros együttműködés létrejötte után az EKB által a hitelintézetekkel kapcsolatban kért intézkedéseket hozzon. Az értékelés figyelembe veszi az ilyen jogszabályok gyakorlati végrehajtását is. A második elem a kérelmet benyújtó tagállamban székhellyel rendelkező egyes^[69] hitelintézetek átfogó értékelését foglalja magában. Az átfogó értékelés az EKB módszertanán alapuló stressztesztből és eszközminőség-vizsgálatból áll.^[70] Emellett az EKB technikai párbeszédet kezdeményez a tagállam illetékes nemzeti hatóságával annak érdekében, hogy megkönnyítse a zökkenőmentes áttérést az SSM felügyeleti módszertanára.

Bulgária szoros együttműködés iránti kérelmének értékelése

Az EKB 2019-ben folytatta a bolgár INH-val való jövőbeli szoros együttműködéshez szükséges jogi értékelést. Ezenkívül 2019. július 26-án közzétette hat bolgár hitelintézet átfogó értékelésének eredményeit, amelyet a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) nyilvánosan jóváhagyott. Mivel a hat bank közül kettő nem érte el a vonatkozó küszöbértékeket, a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) jelenleg a megállapítások nyomán még azelőtt orvosolni igyekszik a hiányosságokat, hogy az EKB döntést hozna a szoros együttműködésről.

Horvátország szoros együttműködés felvételére irányuló kérelmének értékelése

Horvátország felkérésére az EKB 2019. július 8-án véleményt^[71] fogadott el arról a horvát jogszabálytervezetről, amelyre azért volt szükség, hogy létrehozzák a szoros együttműködést biztosító mechanizmusokat, valamint hogy az EKB minden olyan információt megkapjon, amelyre a horvát hitelintézetek átfogó értékelésének elvégzéséhez szüksége lehet. Az EKB 2019. augusztus 7-én bejelentette, hogy a Horvátországban székhellyel rendelkező öt bankot alávetnek a kötelező átfogó értékelésnek.^[72] A 2019 szeptemberében megkezdődött vizsgálat 2019. június 30-i adatokon alapul. Bulgáriához hasonlóan az EKB várhatóan a Horvátország hivatalos kérelmének benyújtásától számított körülbelül egy éven belül lezárja átfogó értékelését.

2019-ben nem érkezett a szoros együttműködésre irányuló más hivatalos kérelem, bár a tagállamokkal sor került szakmai szintű nem hivatalos adatcserére, amelynek célja a szoros együttműködés releváns szempontjainak tisztázása volt.

4.2 Európai és nemzetközi szintű együttműködés

Mivel az euroövezeti bankok több mint 90 Európán kívüli joghatóságban is jelen vannak (lásd a 4. ábrát), az SSM széles körű együttműködést folytat mind európai uniós, mind unión kívüli felügyeletekkel. Éppen ezért az EKB elkötelezett az együttműködés elősegítése mellett, akár a felügyeleti kollégiumokban végzett munka, akár az együttműködés eszközeinek, például az egyetértési megállapodásoknak a kidolgozása révén. Egyetértési megállapodások születettek olyan partnerekkel, mint például az euroövezeten kívüli uniós tagállamok felügyeletei, harmadik országok felügyeletei és nemzeti piaci hatóságok.

Az EKB bankfelügyelete általában egyetértési megállapodások, a felügyeleti kollégiumokban való részvétel vagy eseti alapon kötött megállapodások alapján működik együtt más prudenciális felügyeletekkel (lásd az 5. ábrát).

Együttműködés más EU-s felügyeleti szervekkel

A CRD IV. irányelvnek az uniós illetékes hatóságok együttes határozatairól, együttműködéséről és információcseréjéről szóló rendelkezéseivel összhangban az EKB rendszeresen együttműködik az euroövezeten kívüli uniós tagállamok INH-ival.

Az EKB bankfelügyelete eddig 15 uniós felügyelettel, köztük országos piaci hatóságokkal is egyetértési megállapodásra lépett. Emellett többoldalú egyetértési megállapodást írt alá, amely meghatározza az Európai Gazdasági Térségen belüli hitelintézeteket és pénzügyi intézményeket felügyelő 48 AML- és CFT-hatósággal folytatott információcsere gyakorlati módozatait (lásd még a 4. keretes írást). Tehát az EKB bankfelügyelete összesen 9 kétoldalú és többoldalú egyetértési megállapodást kötött több mint 60 uniós szervvel.

Tekintettel az Egyesült Királyság Európai Unióból tervezett kilépésére, az EKB az Egyesült Királyság prudenciális szabályozó hatóságával és pénzügyi felügyeletével is megállapodott az együttműködési keretekben, ami lehetővé teszi a folyamatos és zökkenőmentes felügyeleti együttműködést és információcserét.

Együttműködés harmadik országbeli hatóságokkal

Az EKB arra törekszik, hogy gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki harmadik országok felügyeleti szerveivel, és hogy elősegítse a folyamatos, határon átívelő felügyeleti munkát. Az EKB eddig 13 harmadik országbeli felügyelettel kötött egyetértési megállapodást. Az EKB bankfelügyelete, ahol lehetősége nyílik rá, továbbra is támaszkodik azokra az egyetértési megállapodásokra, amelyeket euroövezeti INH-k és harmadik országok felügyeletei kötöttek az SSM létrehozása előtt. Ha pedig testre szabott megoldásra van szükség, eseti alapon is számos együttműködési megállapodást köt.

Az uniós szintű következetesség biztosítása jegyében az EKB bankfelügyelete szorosan együttműködik az Európai Bankhatóság (EBH) ekvivalenciahálózatával, amely ekvivalenciaértékelést végez a harmadik országbeli felügyeletek titoktartási szabályozásáról. Felügyeleti együttműködésről szóló egyetértési megállapodást csak a szakmai titoktartás megfelelő ekvivalenciájának teljesülése esetén lehet kötni.

Az IMF pénzügyi ágazati értékelési programjai

Az IMF pénzügyi ágazati értékelési programjainak (FSAP) keretében átfogóan és mélyrehatóan elemzik a vizsgált ország pénzügyi ágazatát. Ennek során: (i) feltárják a legsérülékenyebb pontokat, felmérik a pénzügyi ágazat alkalmazkodóképességét; (ii) értékelik az adott ország pénzügyi stabilitásra vonatkozó szakpolitikai keretét, felügyeleti keretrendszerét és gyakorlatát; továbbá (iii) értékelik a pénzügyi védőháló és a pénzügyi rendszer válságkezelő és -rendező képességét.

Az IMF 2018. évi euroövezeti FSAP programja megvizsgálta az euroövezet új bankfelügyeleti és szanálási architektúráját. A program nyomán az EKB bankfelügyelete cselekvési tervet készített az EKB felügyeleti hatáskörébe tartozó ajánlások kezelésére. A bankfelügyelet folyamatosan implementálja a szóban forgó ajánlásokat, amelyek célja a felügyeleti eredményességének növelése, míg az uniós társjogalkotók megfontolják azokat az ajánlásokat, amelyek az uniós jog módosítását igénylik.

Az euroövezeti tagállamok pénzügyi szektorát értékelő országos programok során az IMF továbbra is holisztikus megközelítést alkalmaz a vizsgált bankrendszerrel kapcsolatban, és elkerüli az euroövezeti FSAP programok megállapításainak megismétlését. Ahhoz hasonlóan, ahogy az IMF-nek a IV. cikk szerinti országos jelentései kezelik a monetáris politikát, az országos FSAP programok sem tartalmazhatnak olyan megállapítást, amely az SSM felügyeleti tevékenységének eredményességét értékeli. Ez az általános megközelítés elősegíti, hogy az IMF összhangba hozza az országos és az euroövezeti FSAP programokat az új európai bankfelügyeleti és szanálási architektúrával, valamint biztosítja, hogy az IMF végezte megfigyelés és tanácsadás az összes érintett hatóság számára hatásos és érdemi maradjon.

2019-ben az IMF lezárta a Franciaországra és Máltára vonatkozó FSAP programokat, folytatta az olaszországi programmal kapcsolatos munkáját, és elindította az Ausztriára és Lettországra vonatkozó FSAP programokat. Ezek az országos programok a bankin kívül minden releváns aspektust (pl. biztosítási, értékpapír- és nyugdíjalap-tevékenységet) értékelnek, és a banki tevékenységet holisztikusan vizsgálják, különösen azokat a kérdéseket, amelyek a kevésbé jelentős pénzintézeteket, illetve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos szempontokat felügyelő nemzeti hatóságok hatáskörébe tartoznak.

Az EKB szerepvállalása az euroövezeti tagállamokkal a IV. cikk alapján folytatott nemzeti konzultációkban mikroprudenciális és makroprudenciális kérdésekhez kapcsolódik, összhangban az e területeket érintő feladatköreivel.

4.3 Közreműködés az európai és a nemzetközi szabályozási keretek kidolgozásában

4.3.1 Szerepvállalás az FSB munkájában

2019-ben az EKB bankfelügyelete aktívan részt vett a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) munkájában, különösen a felügyeleti és szabályozási együttműködés, a standardok végrehajtása és a szanálás területén. 2019-ben a japán G20-elnökség alatt az FSB több fontos célkitűzéséhez hozzájárult, nevezetesen a teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó standard végrehajtásának felülvizsgálatához; a piaci elaprózottság alakulásáról szóló jelentéshez; a reformoknak a kis- és középvállalkozások (kkv-k) finanszírozására gyakorolt hatásai értékelésének véglegesítéséhez; valamint a tőkeáttételes hitelekhez és a hitellel fedezett kötelezvényekhez kötődő sérülékenységek felméréséhez. Az EKB bankfelügyelete az FSB európai területi konzultatív csoportjának ülésein is részt vett.

Az FSB három kiemelt területének egyikeként jelenleg a globális pénzügyi szektor reformjainak végrehajtásának monitorozására és a keletkező hatások felmérésére fókuszál. Az EKB bankfelügyelete továbbra is szerepet fog vállalni az FSB munkaprogramjának számos területén. Többek között ilyen a „csődhöz túlságosan nagyra nőtt” hitelintézeteket érintő reformok bankokra gyakorolt hatásainak értékelése, a kiberbiztonsági eseményekkel kapcsolatos hatásos gyakorlat, a referenciamutató-váltással kapcsolatos felügyeleti kérdések, a piaci széttöredezettség nyomon követése és a válságkezelés.

4.3.2 Közreműködés a bázeli folyamatban

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) 2019-ben folytatta a válság utáni reformok hatásának felmérését, levezényelte a szabályozási következetességet értékelő programját (RCAP), és fórumot biztosított a különböző joghatóságok banki szabályozói és felügyeletei közötti eszmecseréhez. Az EKB bankfelügyelete részt vett a szakpolitikai vitákban, a BCBS munkacsoportjaiban hasznosította a szakértelmét, az EU-ban és világszerte együttműködött BCBS-tagokkal, és releváns hatáselemzésekhez járult hozzá. Munkája többek között a következőkre terjedt ki: (i) a piaci kockázati tőkére vonatkozó keretrendszer módosításai, a BCBS felvigyázó szervének, a jegybankelnökök és felügyeleti igazgatók csoportjának a támogatásával; (ii) a hitelértékelési korrekciós kockázati rendszer módosításáról szóló konzultációs dokumentum kiadása; (iii) az ügyfél által elszámolt származtatott eszközök tőkeáttételi mutatója kezelésének és az adatszolgáltatási követelményeknek a módosításai a felügyelt szervezetek „kozmetikázásának” kezelése érdekében.

A BCBS az egész év folyamán folyamatosan a Bázel–III csomag teljes, időben történő és konzisztens végrehajtásának biztosításán, valamint általánosságban a szilárd bankfelügyelet elősegítésén dolgozott. A munkát az EKB bankfelügyeletének támogatásával az elkövetkező években is folytatni fogja.

Az EKB bankfelügyelete a BCBS átfogó munkaprogramjában is részt vett, amelynek célja a válság nyomán elfogadott szabályozási reformok értékelése. A program felméri az egyes standardok eredményességét, a standardok közötti kölcsönhatást és összhangot, a szabályozói arbitrázs kockázatát, valamint a válság utáni reformok szélesebb körű makrogazdasági hatásait.

Az EKB bankfelügyeletének öt munkatársa csatlakozott a BCBS adatelemző csoportjához, hogy részt vegyen a bázeli reformok hatásáról szóló jelentések elkészítésében. A személyzeti állomány másik tagja pedig abban az értékelőcsoportban vett részt, amelynek feladata a rendszerszempontból fontos globális bankok meghatározásához használt pontszámok kiszámítása.

4.3.3 Részvétel az EBH munkájában

2019 folyamán az EKB bankfelügyelete szorosan együttműködött az EBH-val közös céljaik, azaz a pénzügyi stabilitás növelésének és az egész európai bankszektor konzisztens felügyeletének előmozdítása érdekében.

Az EKB bankfelügyelete minden szinten aktívan hozzájárult az EBH munkájához. 2019-ben az EKB bankfelügyeletének személyzete az EBH összesen 50 bizottságában és munkafolyamatában képviseltette magát, és az előbbiek közül ötben elnöki vagy társelnöki szerepet töltött be. Az EBH Felügyeleti Tanácsában az EKB bankfelügyelete szavazati jog nélküli tagként vett részt.

Az EBH és az EKB bankfelügyeletének közös munkája számos témakörre kiterjedt. Jelentős munkát fektettek a 2020. évi uniós stresszteszt előkészítésébe, az EKB bankfelügyeleti munkatársai pedig többek között segítették a módszertan, a vállalatirányítási rendszerek, az iránymutatások és a minőségbiztosítási kézikönyv kidolgozását. Az EKB részt vett például annak a válasznak a megfogalmazásában, amelyet az EBH a Bázel–III véglegesítési csomagjának végrehajtásához kapcsolódó európai bizottsági tanácsadási felhívásra adott. Hozzájárult továbbá a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő LGD becsléséről („downturn LGD-becslés”), a hitelnyújtásról és a nyomon követésről, az információs és kommunikációs technológiáról és a biztonsági kockázat kezeléséről, valamint a nem kereskedési tevékenységekből származó kamatlábkockázat kezeléséről szóló EBH-iránymutatásokhoz.

Az EBH megfelelési vagy indokolási eljárással segíti elő a szabályozások összehangolását az unióban.^[75] Az eljárás során az EKB, mint a jelentős hitelintézetek közvetlen felügyeletéért illetékes hatóság, köteles tájékoztatni az EBH-t arról, hogy megfelel-e vagy meg szándékozik-e felelni az újonnan kibocsátott iránymutatásoknak és ajánlásoknak. 2019-ben az EKB bankfelügyelete tíz iránymutatásról és egy ajánlásról küldött értesítést az EBH-nak, ahogy ez az EKB bankfelügyeleti honlapján is olvasható.^[76] Az EKB bankfelügyelete eddig következetesen arról tájékoztatta az EBH-t, hogy megfelel vagy meg kíván felelni az EBH vagy az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága által kiadott minden alkalmazandó iránymutatásnak.

5 Az EKB bankfelügyeletének szervezeti felépítése

5.1 A számonkérhetőségi követelmények teljesítése

Az éves jelentés az SSM-rendelet alapján az Európai Parlament és a Tanács egyik fő számonkérési csatornája az EKB bankfelügyeletével szemben. A rendelet előírja, hogy az EKB felügyeleti feladatait megfelelő átláthatósági és számonkérhetőségi követelményeknek kell alávetni. Az Európai Parlament és az EKB közötti intézményközi megállapodásban, valamint az EU Tanácsa és az EKB közötti egyetértési megállapodásban részletesen kidolgozott elszámoltathatósági keretrendszer fenntartása és teljes körű alkalmazása rendkívül fontos az EKB számára.

Ami az Európai Parlamenttel folytatott 2019. évi együttműködést illeti, a Felügyeleti Testület elnöke felszólalt a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága előtt, ahol (i) bemutatta az EKB 2018-as éves jelentését a felügyeleti tevékenységről (március 21.), (ii) két rendes meghallgatáson (szeptember 4. és december 12.) és (iii) három eseti eszmecserén vett részt (március 21., szeptember 4. és december 12.). A legfontosabb megvitatott témák közé tartozott a Bázel–III véglegesítése, az EKB szerepe a pénzmosás elkerülésében, a környezetbarát pénzügyek felügyeleti megközelítése és a bankunió jövője.

Az SSM-rendelettel, valamint az Európai Parlament és az EKB közötti intézményközi megállapodással összhangban a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága előtt szeptember 4-én sor került Yves Mersch meghallgatására, miután az EKB javaslatot tett az EKB Felügyeleti Testületének alelnökévé való kinevezésére. Az Európai Parlament a szeptember 17-i plenáris szavazás során jóváhagyta az EKB javaslatát, és az EU Tanácsa október 7-i hatállyal végrehajtási határozattal kinevezte Yves Mersch-t a posztra.

2019 folyamán az EKB 22 választ is közzétett az európai parlamenti képviselők bankfelügyeleti ügyekben feltett írásos kérdéseire. A kérdések több témát is érintettek, többek között a stresszteszteket, az egyesülésekkel kapcsolatos EKB-bankfelügyeleti megközelítést, valamint a banki ágazat szervezetirányítási és etikai problémáit.

Emellett az intézményközi megállapodásnak megfelelően az EKB elküldte a felügyeleti testületi ülések jegyzőkönyveit az Európai Parlamentnek.

Ami az Európai Unió Tanácsát illeti, a Felügyeleti Testület elnöke az eurocsoport két ülésén vett részt. Ezek közül az elsőt április 5-én tartották, amelyen az elnök bemutatta az EKB felügyeleti tevékenységről szóló 2018-as éves jelentését, majd október 9-én az EKB felügyeleti feladatainak végrehajtásáról szóló eszmecserén vett részt.

2019-ben az EKB bankfelügyelete továbbra is teljesítette az SSM-rendeletben előírt adatszolgáltatási kötelezettségeit a nemzeti parlamentek felé: öt választ tett közzé a képviselőik írásban benyújtott kérdéseire.

2019-ben az EKB tovább segítette az Európai Bankhatóság (EBH) uniós szintű banki stressztesztjének ellenőrzését, amelyet az Európai Számvevőszék folytatott le. A stresszteszt-keretrendszer EBH általi végrehajtására vonatkozó számvevőszéki vizsgálatokkal összefüggésben az EKB tájékoztatást nyújtott a stresszteszt minőségbiztosítására, a stresszhatások felbecslésére és a stressztesztek eredményeiről az EBH részére történő adatszolgáltatásra vonatkozó folyamatokról.

Arról is beszámolt a Számvevőszéknek, hogy milyen intézkedéseket hajtott végre az SSM működéséről szóló első számvevőszéki jelentés megállapításainak és ajánlásainak kezelése érdekében. Külső elszámoltathatóságának erősítése érdekében és a Számvevőszék egyik ajánlásának megfelelően előkészítő munkát végzett az összes fontosabb bankszövetségre vonatkozó felmérés elindításához, amely segítséget nyújt a problémás és a fejleszthető területek meghatározásához. Terveink szerint 2020 első felében kerül rá sor. Ezen túlmenően az EKB folytatta a banki válságkezeléséről szóló számvevőszéki jelentés ajánlásainak végrehajtását. Végül az EKB bankfelügyelete egyetértési megállapodást írt alá a Számvevőszékkel a mikroprudenciális felügyelet területére vonatkozó, gyakorlati információcsere kereteiről. Ezt az 5. keretes írás tárgyalja bővebben.

5.2 Átláthatóság és kommunikáció

A kommunikáció fontos eszközünk, amely arról hivatott gondoskodni, hogy mind a felügyelt bankok, mind a bankrendszer szereplőinek széles köre tisztában legyen az EKB bankfelügyeletének szerepével. Az EKB bankfelügyelete ezért rendszeres tájékoztatást nyújt számukra. Ebben a szellemben 2019-ben is a kommunikációs csatornák széles palettáján ismertette tevékenységét, beleértve a honlapját és számos közösségi médiahálózatot. Az EKB bankfelügyelete határozottan elkötelezett a felügyeleti tevékenységének átláthatósága iránt, ezért rendszeresen tájékoztatja a nyilvánosságot a legutóbbi fejleményekről és a főbb felügyeleti fogalmakról. 2019 folyamán az elnök és az alelnök 25, az EKB felügyeleti testületi képviselői 14 beszédet tartottak; együttesen pedig 15 médiainterjút adtak. Az EKB bankfelügyelete 28 sajtóközleményt adott ki, és kilenc levelet küldött a közvetlenül felügyelt bankoknak. A Felügyeleti Hírlevélből – negyedévente megjelenő, több mint 6300 előfizetővel rendelkező digitális kiadványunkból – 2019-ben szintén megjelent négy új szám. Az EKB bankfelügyelete emellett közzétette a fő tevékenységeinek eredményeit is, például a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamat (SREP), a likviditási stresszteszt, a Nordea és hat bolgár bank átfogó értékelése összesített eredményeit, valamint a szankcionáló határozatokat. Az EKB továbbra is a közösségi médiacsatornák teljes palettáján keresztül tájékoztatta a nyilvánosságot a legújabb fejleményekről, megmagyarázva a legfontosabb fogalmakat.

Emellett az EKB bankfelügyelete megrendezte és élőben közvetítette a harmadik bankfelügyeleti fórumát, amelyen bankok, az illetékes nemzeti hatóságok (INH), uniós intézmények, könyvvizsgálók, kutatóközpontok és a média 180 képviselője vett részt. Az elnök az EKB két Youth Dialogue (Ifjúsági párbeszéd) rendezvényén vett részt, folytatva az EKB bankfelügyeletének arra irányuló törekvéseit, hogy megszólítsa a fiatalabb közönséget. A Banco de Portugal lisszaboni székhelyén tartott első rendezvényen 50 fiatal pénzügyi szakember, míg a másodikon a római Sapienza Egyetem mintegy 350 hallgatója és öregdiákja vett részt. Az EKB bankfelügyelete nyilvános konzultációt is indított a felügyeleti díjrendszerről^[77], amely a folyamatot és az eredményt részletesen bemutató kommunikációs csomaggal zárult. 2019-ben az EKB több mint 1500 nyilvános megkeresésre válaszolt a bankfelügyelet egyedi bankokat, működési engedélyeket és fintech cégeket érintő témaköreiben. Ezenkívül 32 előadásnak adott otthont több mint 1300 hallgatónak, kifejezetten a felügyeleti feladataihoz kapcsolódó témákban.

5.3 Döntéshozatal

5.3.1 A Felügyeleti Testület és az Irányítóbizottság ülései és határozatai

Az EKB Felügyeleti Testületének tagjai a (nem megújítható ötéves időtartamra kinevezett) elnök, (az EKB Igazgatóságának tagjai közül választott) alelnök, az EKB négy képviselője és az illetékes nemzeti hatóságok képviselői. Ha az INH nem a nemzeti központi bank, az INH képviselőjét az adott nemzeti központi bank delegáltja is elkísérheti az ülésekre. Ilyen esetben a szavazás során a két képviselő egyetlen tagnak számít.

2019 áprilisában az EKB Kormányzótanácsa azt javasolta, hogy Yves Mersch-t, az EKB igazgatósági tagját nevezzék ki az EKB Felügyeleti Testületének alelnökévé. Az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságában tartott meghallgatás után az Európai Parlament plenáris ülése 2019 szeptemberében jelentést hagyott jóvá a kinevezésére vonatkozó javaslatról, amelyet az Európai Tanács 2019 októberében megerősített.

2019-ben Edouard Fernandez-Bollót, Kerstin af Jochnickot és Elizabeth McCault nevezték ki a 2016-ban kinevezett Pentti Hakkarainen mellé az EKB felügyeleti testületi képviselőjévé.

2019-ben az EKB Felügyeleti Testülete 18 alkalommal ült össze, 13-szor Frankfurt am Mainban, négyszer pedig telekonferencia formájában. Az egyik ülést Lisszabonban tartották a Banco de Portugal meghívására.

A Felügyeleti Testület Irányítóbizottsága^[78] 2019-ben hét ülést tartott, mind Frankfurt am Mainban. Áprilisban megtörtént annak az öt INH-tagnak a szokásos rotációja, akinek az irányítóbizottsági mandátuma egy évre szól.

2019-ben az EKB 2356^[79] felügyeleti határozatot^[80] adott ki meghatározott felügyelt szervezeteknek (lásd a 6. ábrát). Ezek közül 961 határozatot az EKB szervezeti egységeinek vezetői hoztak összhangban azzal az általános keretrendszerrel, amely a felügyeleti feladatokhoz kapcsolódó jogi eszközökre vonatkozó döntéshozatali hatáskörök átruházását irányítja. A fennmaradó 1395 határozatot a Kormányzótanács a Felügyeleti Testület javaslattervezete alapján, kifogásról való lemondáson alapuló eljárás keretében fogadta el. A felügyeleti határozatok zöme szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálatra (47,3%), SREP eljárásra (8,6%), belső modellre (7,5%), szavatolótőkére (7,0%) és befolyásoló részesedésekre (5,5%) vonatkozott.

A Kormányzótanács felé kifogásról való lemondásra továbbított, egyes bankokra vonatkozó végleges határozattervezeteken felül a Felügyeleti Testület több horizontális kérdésben is döntött; ezek közül a legfontosabb a közös módszertanok és feltételrendszerek alkalmazása a felügyelet meghatározott területein. Néhány határozatot a Felügyeleti Testület által megbízott ideiglenes csoportok dolgoztak ki, amelyek tagjai az EKB és az INH-k felsővezetői közül kerültek ki. Ezek a csoportok előkészítő munkát végeztek többek között a SREP módszertana és az SSM eljárásainak egyszerűsítése témakörében.

A Felügyeleti Testület a legtöbb határozatát írásbeli eljárás^[81] keretében hozta.

Az EKB által 2019-ben közvetlenül felügyelt 117 bankcsoport közül 34 kérvényezte, hogy a hivatalos EKB-határozatokat az angoltól eltérő hivatalos uniós nyelven olvashassa (a 2018. évi 35-tel szemben).

5.3.2 További törekvések a döntéshozatali folyamat karcsúsítására

A döntéshozatal hatékonyságát jelentősen fokozó egyik intézkedés az volt, hogy az Igazgatóság kiterjesztette a hatáskör-átruházási keretrendszert^[82] más, rutinjellegű EKB felügyeleti határozatokra, az SSM egyszerűsítési csoportjának javaslatával összhangban. A keretrendszert 2019 márciusában kiterjesztették a nemzeti jogban biztosított felügyeleti hatáskörökre vonatkozó határozatokra is, 2019 augusztusában pedig a passzportálással, a befolyásoló részesedés szerzésével és a hitelintézetek működési engedélyének bevonásával kapcsolatos döntéshozatali hatáskörökre is.

Emellett karcsúsították, automatizálták és minőségi szempontból javították a Felügyeleti Testület felé irányuló információáramlást. A fejlett nyomkövetési eszközök szintén hozzájárultak a testület tevékenységeinek optimalizálásához és egyszerűsítéséhez.

5.3.3 A Felülvizsgálati Testület tevékenysége

Az EKB-hoz tartozó felülvizsgálati testület (ABoR)^[83] tagjai együttesen és külön-külön is függetlenek az EKB-tól. Feladata, hogy elfogadható kérelem esetén felülvizsgálja a Kormányzótanács által felügyeleti ügyekben hozott határozatokat.^[84]

2019-ben a testület négy új kérelmet kapott egy-egy EKB felügyeleti határozat adminisztratív felülvizsgálatára (lásd a 4. táblázatot). Ugyanabban az évben öt véleményt fogadott el, amelyek egyike 2018-ban benyújtott felülvizsgálati kérelemhez kapcsolódott. Két véleményében megállapította, hogy a kérelem befogadhatatlan, egyik véleményében pedig azt javasolta, hogy az EKB eredeti határozatait helyezzék hatályon kívül, és váltsák fel új határozattal. Egy másik véleményben azt javasolta, hogy az eredeti helyett hozzanak módosított határozatot, az utolsóban pedig azonos tartalmú határozattal való felváltásra tett javaslatot. Két ügy vizsgálati szakasza során a testület meghallgatást folytatott le, amely során a kérelmező és az EKB újabb lehetőséget kapott, hogy hozzászóljon a vitatott határozathoz.

Vizsgált témakörök és releváns kérdések

Az ABoR 2019-ben véglegesített véleményei többféle típusú felügyeleti határozatot érintenek, és az alábbi kérdésekkel foglalkoznak:

• Lehetőség az EKB azon határozatának anonimizálására, amelyben közigazgatási szankciót szab ki a tőkekövetelményekről szóló rendeletben meghatározott követelmények megsértése miatt. Az EKB határozatának közzétételét elhalasztották, amíg a Kormányzótanács az ABoR véleményének vizsgálata után meg nem hozta a végleges határozatot.
• A működési engedély bevonására irányuló eljárás keretében hozott, eljárási jellegű átmeneti intézkedések.
• Az EBH, az ESMA és az EIOPA azon közös iránymutatásainak értelmezése, amelyek a pénzügyi ágazati befolyásolórészesedés-szerzés és -növelés prudenciális értékeléséről szólnak, különös tekintettel a részesedést szerezni kívánó személy vagy vállalat feddhetetlenségére.
• A felülvizsgálati kérelem befogadhatósága a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló státusszal kapcsolatban, amelyet az EKB egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet alapján állapított meg.
• A jogszerű eljárásra vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának értékelése, különös tekintettel a meghallgatáshoz való jogra, valamint az EKB TRIM-projektjével kapcsolatos, egyes belső modellekre vonatkozó határozatokkal összefüggésben az EKB-nak biztosított mérlegelési jogkörre, figyelembe véve a TRIM-útmutatót is.

5.4 Az EKB bankfelügyeletének személyzete

2019-ben az EKB öt legfontosabb, bankfelügyeletért felelős szervezeti egységében a jóváhagyott teljes munkaidősnek megfelelő alkalmazotti állomány (FTE) 1189 főt tett ki, szemben a 2018-as 1099-cel.

2019-ben az EKB Kormányzótanácsa 90 új FTE-t hagyott jóvá az EKB bankfelügyeletének központi szervezeti egységeiben, valamint 18 FTE-t az SSM-hez kapcsolódó feladatokhoz közös szolgáltatásokat nyújtó szervezeti egységekben. Az előbbinek majdnem a fele a brexittel kapcsolatos személyzeti igények kielégítéséhez szükséges. A fennmaradó létszámnövekedés 2019-ben elsősorban azzal függött össze, hogy a stressztesztelést a korábbi külső szaktanácsadói támogatás helyett már belső erőforrásokkal végeztük.

2020-ban a stabil költségvetés-tervezés elvét alkalmazzuk az EKB bankfelügyeletére. Ennek körébe tartozik a belső és külső erőforrások lehetséges jövőbeli tényezőinek azonosítása, valamint azoknak a konkrét területeknek a meghatározása, ahol a hatékonyság tovább javítható. Ez irányú elkötelezettségünknek köszönhetően az EKB bankfelügyeletének költségvetése 2023-tól stabilizálódni fog, és előreláthatólag nem lesz szükség az erőforrásaink szisztematikus növelésére. Ez nem vonatkozik a tanácsadók belső munkatársként való esetleges felvételére vagy az európai bankfelügyelettel kapcsolatos jövőbeli munkafolyamatokra. 2020 végéig várhatóan összesen 112,5 FTE lesz az EKB bankfelügyeletének és a kapcsolódó közös belső szolgálatoknak a további erőforrásigénye.

Az EKB bankfelügyeletének belső átszervezése

Az EKB bankfelügyeletének az Igazgatóság által jóváhagyott szervezeti változásai között szerepelt egy új osztály (XVI. osztály) és egy új szekció létrehozása az I. Mikroprudenciális Felügyeleti Főigazgatóságon azzal a céllal, hogy az osztályok felépítése újra megfeleljen az európai bankfelügyelet kezdetekor célként kitűzött modellnek. Az új osztály két problémát oldott meg: az illetékességet (ami azt méri, hogy egy vezető alá hányan tartoznak) és a megfelelő számú felső vezető meglétét a jelentős hitelintézetekkel való munka során.

Sokszínűség

A nemek közötti megoszlást illetően a női alkalmazottak aránya 2019-ben 40%-ról 41%-ra emelkedett, az EKB bankfelügyelete alaptevékenységet ellátó szervezeti egységeiben dolgozó összes határozatlan és határozott idejű szerződések körében. A vezető beosztású nők aránya kismértékben, a 2018. évi 31%-ról 2019-ben 32%-ra nőtt. A nem vezető beosztású nők aránya is nőtt az előző évhez viszonyítva, 42%-ról 43%-ra.

Az egységes felügyeleti mechanizmuson belüli együttműködés

Az európai bankfelügyelet feladatainak és célkitűzéseinek sikeres végrehajtása az EKB és az INH-k közötti szoros együttműködésre támaszkodik. Ezzel összefüggésben az utóbbiak nem csupán a közös felügyeleti csoportokhoz (JST) biztosítanak erőforrásokat, hanem a helyszíni felügyelethez, horizontális feladatokhoz és munkacsoportokhoz is.

Ami a JST-ket illeti, a 2019-ben alkalmazott új személyzeti módszertan szerint a létszámuk 37%-át az EKB bankfelügyelői teszik ki, míg a többi 63% az INH-k felügyeleti munkatársai közül kerül ki (lásd az 5. táblázatot).

2019-ben tovább bővült az SSM továbbképzési tanterve annak érdekében, hogy kielégítse a tanulási és fejlesztési igényeket, támogassa a közös felügyeleti kultúrát, továbbá biztosítsa, hogy az európai bankfelügyelet képes legyen kezelni a jelenlegi kihívásokat. Ennek szellemében a tanterv kiegészült többek között az informatikai kockázatról szóló szemináriumokból álló portfólióval, amely olyan szempontokra terjed ki, mint a bankok informatikai irányítása, stratégiája és működése, valamint az informatikai feladataik kiszervezése. A közös felügyeleti csoportokkal összefüggésben koordinátori szerepet betöltők (például a JST-koordinátorok, a helyi koordinátorok vagy a kockázati területek vezetői) továbbképzési tantervét is módosítottuk, hogy jobban megfeleljen az igényeiknek. A 2020-ra kitűzött célok az együttműködés előmozdítása, az adminisztráció javítása és a jelenlegi képzési program bővítése több tanfolyammal, új esettanulmány-alapú kurzusokkal és e-tanulási lehetőségekkel.

Az ellenőrzésekben részt vevő SSM-alkalmazottak képzési programját szintén tovább javítottuk azzal, hogy különböző időpontokban és helyszíneken négy teljes heti képzést kínáltunk számukra. Összesen több mint 25 tanfolyamból lehetett választani, amelyek az összes fontos SREP-kockázati típussal, valamint az ellenőrzések szempontjából lényeges humán készségekkel és folyamatokkal is foglalkoztak. Az európai bankfelügyeletben dolgozó mintegy 1200 helyszíni ellenőr több mint 30%-a vett részt a képzésben.

2019 júniusában JST Share and Connect néven új visszajelzési eljárást vezettünk be a közös felügyeleti csoportok számára, amelynek jogalapja megállapítja a JST-kben a célkitűzések meghatározására és a visszajelzés megosztására vonatkozó alapelveket.^[85] Az eljárás átfogó célja, hogy megkönnyítse a kitűzött feladatok megvalósítási módjáról és arról az együttműködésről szóló párbeszédet, amellyel a munkacsapatok éves céljaikat könnyebben el tudják érni. Az eljárás kidolgozásához hozzájárult két próbafolyamat, az EKB és az INH-k képviselői közötti sokszoros eszmecsere, valamint az Emberi Erőforrások Főigazgatósága, illetve az I. és a II. Mikroprudenciális Felügyeleti Főigazgatóság közötti belső megbeszélések.

Végül, két program irányult a közös ellenőrző csoportokon belüli mobilitás növelésére. Az első a csoporton belüli kísérleti csereprogram, amely lehetővé teszi a tagok számára, hogy két hétre fizikailag másik intézménybe költözzenek az EKB-ból vagy valamely INH-ból, miközben ugyanabban a JST-ben maradnak, és azonos feladatokon dolgoznak. A költségeket az üzleti utakra vonatkozó helyi szabályok szerint fedezik. A második a csoporton belüli kiküldetési program, amelynek keretében az INH-k munkatársai három hónapra KBER-/IO-szerződéses alapon csatlakoznak az EKB-hoz. Mindkét program pozitív hatással volt a résztvevőkre, mivel (i) jobban megértették a fogadó intézmény munkakultúráját, valamint az EKB és az INH-k közötti dinamikát, (ii) előmozdították az SSM közös kultúráját, és (iii) hasznos készségeket szereztek a közös felügyeleti csoportokban betöltendő jövőbeli szerepükhöz.

A helyszíni ellenőrzések személyi állománya

A helyszíni ellenőrzések tervezése az INH-k szoros együttműködésével zajlik, amelyek a vizsgálati csoportok vezetőinek és tagjainak többségét adják.

Az Európai Számvevőszék ajánlásának végrehajtása érdekében az európai bankfelügyelet többéves program keretében szándékozik növelni a nemzetközi^[86] és vegyes összeállítású csapatok^[87] által végzett helyszíni ellenőrzések arányát. A kezdeményezés több célt hivatott elérni:

• összehangolni a helyszíni ellenőrzések elvégzésére vonatkozó módszertan alkalmazását és megosztani a vonatkozó szaktudást az egész európai bankfelügyeletben;
• gondoskodni az ellenőrzések minőségéről és a jelentős hitelintézetekkel való egyenlő bánásmódról, a helyi sajátosságok figyelembevétele mellett;
• az INH más országba valósi munkatársainak szemszögéből is bepillantást adni a vizsgált bank helyzetébe;
• erősíteni a csapatszellemet a helyszíni ellenőrzési munkatársak között, és kialakítani a közös helyszíni vizsgálati kultúrát;
• megszilárdítani az európai bankfelügyelet jó hírét és hitelességét.

A nemzetközi és vegyes összetételű munkacsapatok általi ellenőrzések elősegítése érdekében több lehetőséget is megnyitottunk az INH-ellenőrök előtt. Nevezetesen, dönthetnek úgy, hogy kiküldetésben kerülnek az EKB-hoz a nemzetközi vagy vegyes csoport által végzett ellenőrzés idejére. Ilyen esetben KBER-/IO-szerződést kötnek az EKB-val (tehát nem maradnak a kiküldő INH aktuális foglalkoztatási rendszerében); a fizetésüket, az utazási és lakhatási költségeiket az EKB fedezi. Ez a lehetőség 2018 óta érhető el, és széles körben alkalmazzuk: 2019-ben 186 KBER-/IO-szerződést kötöttünk az INH-ellenőrökkel nemzetközi és vegyes összetételű csapatban végzett ellenőrzésekre, ami elősegítette az európai bankfelügyeleten belüli munkaerőcserét. Az INH-k 61,3 FTE-t biztosítottak így az ellenőrzések támogatására. A szóban forgó megállapodásoknak köszönhetően az EKB és az INH-k az európai bankfelügyelet terén összesen 73 nemzetközi és 19 vegyes csapatot tudtak kiállítani 2019-ben.

A KBER-/IO-szerződéssel alkalmazott ellenőrök azonos alkalmazási feltételekkel dolgoznak, ami elősegíti a befogadó csapatszellem és a közös helyszíni kultúra kialakulását, valamint növeli az európai bankfelügyeleten belül a helyszíni erőforrások helyettesíthetőségét. Ha például speciális szaktudásra van szükség egy bizonyos területen, akkor azt egy másik felügyelet szakértői biztosíthatják.

5.5 A magatartási kódex alkalmazása

Az SSM-rendelet 19. cikkének (3) bekezdése értelmében az EKB-nak a személyzete és vezetősége bankfelügyeletben érintett tagjai számára magatartási kódexet kell kidolgoznia, amely választ ad az összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályokra. A vonatkozó rendelkezéseket az EKB etikai feltételrendszere tartalmazza, amelynek végrehajtásáról a Jogkövetési és Szervezetirányítási Iroda gondoskodik.

Az iroda 2019 folyamán is arra törekedett, hogy szilárd etikai kultúrát alakítson ki a KBER-ben és az európai bankfelügyeletben, valamint hogy az etikai és jogkövetési tisztviselők munkacsoportja (ECTF) révén támogassa az etikai normák és a végrehajtási gyakorlat folyamatos összehangolását. Az EKB-n belül az EKB bankfelügyeletének minden újonnan felvett munkatársa elvégzett egy kötelező e-learning kurzust, és külön műhelymunka keretében bővíthette az etikai dilemmákkal kapcsolatos ismereteit. Ezenfelül az iroda több témakörben mintegy 1850 kérelemre reagált, amelyek közel fele az EKB bankfelügyeleti munkatársaitól érkezett. A kérelmek több mint 40%-a az alkalmazottak magánjellegű pénzügyi tranzakcióit érintette, ennél kisebb arányban szerepeltek köztük a munkaviszony megszűnését követő korlátozásokra vonatkozó és az összeférhetetlenségi ügyekkel kapcsolatos kérések (lásd a 26. diagramot).

Amellett, hogy etikai kérdésekben tanácsokkal látja el az EKB személyzetét, az iroda a munkavállalók magánjellegű pénzügyi tranzakcióira vonatkozó jogkövetési vizsgálatokat is szervezett. Bár a vizsgálat során feltártak néhány olyan esetet, amelyben megsértették az előírásokat, ezek mintegy 25%-a kapcsolódott az EKB bankfelügyeletének munkatársaihoz, és egyikükben sem történt szándékos mulasztás vagy más súlyos előírásszegés.

Azok közül a bankfelügyeleti munkatársak közül, akik 2019-ben nyújtották be a lemondásukat, két esetben volt szükség az etikai feltételrendszerben előírt várakozási idő alkalmazására.

Az EKB vezető tisztségviselőire vonatkozó egységes magatartási kódex 2019. január 1-jei hatályba lépésével az EKB Etikai Bizottsága értékelte az újonnan bevezetett érdekeltségi nyilatkozatokat, amelyet a Felügyeleti Testület minden tagja benyújtott – majd a kész nyilatkozatokat közzétettük az EKB bankfelügyeleti honlapján. Ezenkívül a bizottság tizenhét olyan véleményt adott ki a bankfelügyeletben tevékenykedő vezető EKB-s tisztségviselőkről, amelyek többsége összeférhetetlenséggel kapcsolatos.

A felügyeletek közötti együttműködés, valamint az európai bankfelügyelet vállalati és etikai kultúrájának kialakítása az ECTF révén további lendületet kapott. A munkacsoport az információcsere központjává és az egységes kódexnek az egységes felügyeleti mechanizmuson belüli koherens végrehajtását támogató fórummá vált.

5.6 A monetáris politikai és felügyeleti feladatok elkülönítésére vonatkozó alapelv alkalmazása

2019-ben a monetáris politikai és felügyeleti feladatok elkülönítésére vonatkozó alapelv alkalmazása főként a különféle döntéshozó szakterületek közötti információcserét érintette.^[88]

Az Európai Központi Bank monetáris politikai és felügyeleti funkciói közötti elkülönítés végrehajtásáról szóló EKB/2014/39 határozattal^[89] összhangban az információcserére a „szükséges ismeret” követelménye vonatkozott, azaz minden szakterületnek bizonyítania kellett, hogy a kért információra a szakpolitikai célok elérése érdekében szüksége van. A legtöbb esetben a bizalmas információkhoz való hozzáférést közvetlenül az EKB-nak az a szakterülete engedélyezte, amely az adott információ fölött rendelkezett. Ez az EKB/2014/39 határozattal összhangban történt, amely megengedi, hogy a szakpolitikai funkciók közvetlenül hozzáférést biztosítsanak a szakpolitikailag nem szenzitív információkhoz vagy anonimizált adatokhoz. Nem volt rá szükség, hogy az Igazgatóság a lehetséges összeférhetetlenség megoldása érdekében beavatkozzon.

Az EKB/2014/39 határozat értelmében néhány esetben mégis az Igazgatóság közbenjárására volt szükség az egyes bankokra vonatkozó nem anonimizált információk vagy más, monetáris politikai szempontból érzékeny értékelések megosztásának engedélyezéséhez. Az adatokba való betekintést az üzleti indokoltság vizsgálata után illetékességi alapon, korlátozott ideig megadták annak érdekében, hogy minden időben érvényesüljön a szükséges ismeret követelménye.

A döntéshozói szinten érvényesülő elkülönítéssel kapcsolatban nem merült fel aggály, és a Közvetítő Testületnek sem kellett közbeavatkoznia.

5.7 Adatszolgáltatási keretrendszer és információkezelés

5.7.1 Az adatszolgáltatási keretrendszerrel kapcsolatos fejlemények

Az SSM-keretrendelet 140. cikke (4) bekezdésének értelmében az EKB feladata, hogy megszervezze a felügyelt hitelintézetek által szolgáltatott adatok összegyűjtését és minőség-ellenőrzését.^[90] A tevékenység fő célja az, hogy a bankfelügyelők megbízható és időszerű felügyeleti adatokat használhassanak.

Az EKB bankfelügyeleti honlapján további adatminőség-ellenőrzéseket teszünk közzé. Adatminőségi felülvizsgálata keretében az EKB 2019-ben aktualizálta az INH-kkal közösen kidolgozott további adatminőség-ellenőrzések jegyzékét, amely megtalálható az EKB bankfelügyeleti honlapján. Az ellenőrzések célja az EBH által közzétett validálási szabályok kiegészítése és a felügyeleti adatok minőségének javítása. Szintén 2019-ben az EKB elkezdte közzétenni adatminőségi értékelésének eredményeit azokról a felügyeleti adatokról, amelyek továbbítása az EBH végrehajtás-technikai standardjai alapján történik. A negyedévente publikált eredmények aggregált szinten hozzáférhetők a nyilvánosság számára az EKB bankfelügyeleti honlapjának felügyeleti adatokkal foglalkozó részén.

2019-ben az EKB tovább fokozta a bankfelügyeleti honlapján közzétett felügyeleti adatok átláthatóságát és hozzáférhetőségét. Először is, negyedéves sajtóközleményt vezetett be, amely bemutatja a tőkemegfelelésre, az eszközminőségre és a likviditásra vonatkozó fontos mutatók tendenciáit. Emellett feltölti az összesített felügyeleti adatokat a statisztikai adattárába, ahonnan a felhasználók egyszerűen letölthetik az idősorokat. Végezetül az EKB folytatta a 3. pillérre vonatkozó információk banki szintű, kibővített közzétételét: a 19 euroövezeti országban a konszolidáció legmagasabb szintjén lévő jelentős hitelintézetek által közzétett három fizetőképességi és tőkeáttételi mutató mellett a 2019-ben publikált adatok a globális rendszerszinten (G-SII) és az egyéb (O-SII) szintén rendszerszinten jelentős intézmények esetében tartalmazták a likviditásfedezeti rátára vonatkozó közzétételi táblát (EU-LIQ1) is. A táblában a kiváló minőségű likvid eszközök összege, a kifelé és befelé irányuló pénzmozgások, valamint ezek bontása szerepel.

Az adatszolgáltatás hatékonyságának fokozása és a bankok adatszolgáltatási terhének csökkentése terén is előrelépés történt. Először is tovább bővítettük a bankok integrált adatközlési szótárát (BIRD)^[91]: bekerültek az adatbázisába az eszközterhelési követelmények, a szanálási tervezés és a FINREP 2.8 verziója. A belső minősítésen alapuló módszer és a standard módszer szerinti COREP-hitelkockázat, az értékpapírosítás és a FINREP szerinti nemteljesítő hitelek szerepeltetése jelenleg véglegesítés alatt áll. Folyamatban van annak vizsgálata, hogy a BIRD bemeneti rétege használható-e a szótárban leírt különböző adatszolgáltatási követelmények kinyerésére az esetleges következetlenségek kijavítása, a BIRD érvényességének és működőképességének igazolása érdekében.

Az EKB támogatja továbbá az EBH-t – a tőkekövetelményekről szóló módosított rendelet (CRR II) 430. cikkének c) pontjából eredő – azon megbízatásában, amely statisztikai, szanálási és prudenciális adatok gyűjtésére szolgáló, integrált rendszer megvalósíthatóságának a felmérésére vonatkozik. A rendszer célja, hogy közös fogalommeghatározások alkalmazásával és az átfedések elkerülésével fokozza az adatszolgáltatás hatékonyságát, valamint javítsa a hatóságok közötti adatmegosztást és az adatminőséget.

5.7.2 Az SSM információkezelő rendszere

A bankfelügyelők napi tevékenységük támogatásához igénybe veszik az SSM információkezelő rendszerét (IMAS). Ez egy közös informatikai platform, amely lehetővé teszi a felügyeleti szakértők számára az információk megosztását, függetlenül attól, hogy az EKB-ban vagy valamely INH-ban tartózkodnak-e, valamint attól, hogy JST vagy specializálódott szervezeti egység tagjai-e. Az IMAS tehát megkönnyíti a csapatmunkát, és elősegíti a megfelelő hozzáférési jogosultságokra vonatkozó szabályzat betartását. A SREP-et, a helyszíni ellenőrzéseket, az engedélyezési eljárásokat és hasonló folyamatokat pontosan és eredményesen hajtja végre olyan automatizált munkafolyamatok segítségével, amelyek nyomon követik és rögzítik az összes releváns információt – ezzel hozzájárul a hatékony és összehangolt felügyeleti tevékenységekhez. Mindez biztosítja a bankok közötti összehasonlíthatóságot, és támogatja a horizontális elemzéseket.

Új adatbázisunk, az IDRA (IMAS Data Reporting and Analytics) rugalmas hozzáférést biztosít a felügyeleti adatokhoz, továbbá új adatkezelési lehetőségeket nyújt az IMAS felhasználóinak, ezáltal támogatva a fejlett analitikát.

5.7.3 Stresszvizsgálati platform és helyszíni ellenőrzési alkalmazás

Az európai felügyeletek által lebonyolított stresszteszteket és hitelakta-felülvizsgálatokat a STAR (Stress Test Account Reporting) elnevezésű, külön erre a célra létrehozott informatikai rendszer támogatja. A platform mindenre kiterjedő támogatást nyújt a stresszteszt-folyamatokhoz, a stresszvizsgálati adatok gyűjtésétől és elemzésétől kezdve egészen a részt vevő pénzintézeteknek adott visszajelzésig. Folyamatautomatizálással és a stressztesztek eredményeinek elemzésével fokozza a hatékonyságot, továbbá lehetővé teszi az EKB, az INH-k és a részt vevő intézmények felhasználói számára, hogy olyan központosított internetes platformon dolgozzanak, amely biztonságos, és megfelel az SSM hozzáférési jogosultsági szabályzatának.

A STAR infrastruktúra az OSI Credit alkalmazást is támogatja, amelyet a hitelkockázat-vizsgálatok hatékonyságának és összehangoltságának javítása érdekében fejlesztettünk ki. Az alkalmazás a hitelkockázat-ellenőrzések különböző lépéseit segíti: automatizálja a munkafolyamatokat, jelentéseket készít, és platformot biztosít a kölcsönportfóliók további elemzéséhez.

6 Beszámoló a költségvetés felhasználásáról

6.1 Kiadások 2019-ben

Az SSM-rendelet előírja, hogy az EKB-nak megfelelő mennyiségű erőforrással kell rendelkeznie felügyeleti feladatainak eredményes ellátásához. Ezeket az erőforrásokat az EKB felügyelete alá tartozó intézményekre kiszabott felügyeleti díjból finanszírozzuk.

A felügyeleti feladatkör ellátásával járó kiadásokat az EKB költségvetésén belül elkülönítve azonosítható módon kell kimutatni. Az EKB-ban a Kormányzótanács rendelkezik költségvetési hatósági jogkörrel, vagyis fogadja el az EKB éves költségvetését. A költségvetési javaslatot az Igazgatóság terjeszti elő, miután bankfelügyeleti kérdésekben egyeztetett a Felügyeleti Testület elnökével és alelnökével. A Kormányzótanács munkáját a költségvetési bizottság (BUCOM) segíti, amelybe az eurorendszer nemzeti központi bankjai és az EKB delegálnak tagokat. A bizottság feladata, hogy értékelést nyújtson a Kormányzótanács részére az EKB-nak azokról a jelentéseiről, amelyek a költségvetési tervezésről és monitorozásról szólnak.

A 2019. évi kiadások lényegében a becsléseknek megfelelően alakultak

Az EKB-nak a bankfelügyeleti feladatai ellátása során felmerülő kiadásai elsősorban az EKB bankfelügyelete főigazgatóságainak közvetlen ráfordításaiból tevődnek össze. A bankfelügyeleti funkció az EKB meglévő támogató szakterületei által biztosított közös szolgáltatásokat is igénybe veszi. Idetartozik az épületgazdálkodás, az emberierőforrás-kezelés, az igazgatási szolgálatok, a költségvetés és kontrolling, a számviteli, a jogi, a kommunikációs, a fordítási, a belső ellenőrzési, a statisztikai és az informatikai szolgáltatások.

2019 áprilisában a Kormányzótanács EKB-határozatot fogadott el a 2019-ben beszedendő felügyeleti díj összegéről. A határozatban a bankfelügyeleti feladatok ellátásával kapcsolatos éves kiadásokat 559,0 millió euróra becsültük,^[92] 2019 végén pedig ezek a kiadások 537,0 millió eurót tettek ki (lásd a 6. táblázatot). A felmerült kiadások 4%-kal alacsonyabbak voltak a 2019 áprilisában közölt becslésnél, ami a stabilabb kiadástervezés felé való elmozdulás jele. Az ebből eredő 22,0 millió eurós túlfizetést teljes egészében jóvá kell írni a 2020-as díjfizetési időszakra megállapítandó teljes díjösszegből, amelyet a módosított díjrendszer alapján 2021-ben utólagosan^[93] számlázunk ki.

Az EKB funkcióalapú besorolással csoportosítja a költségeit, hogy lehetővé tegye az elkülönítésüket. A felügyeleti feladatainak főbb tevékenységalapú csoportjai a következők:

• a jelentős bankok vagy bankcsoportok közvetlen felügyelete;
• a kevésbé jelentős bankok vagy bankcsoportok felügyeletének felvigyázása (közvetett felügyelet);
• horizontális feladatok, szakszolgáltatások.

A besorolás alapját az EKB megfelelő felügyeleti feladatokkal megbízott szakterületeinek költségei képezik. Az alábbi csoportok mindegyike a közös kiszolgáló szakterületekre allokált költségeket is magában foglalja. Az EKB a fenti csoportosítások segítségével határozza meg, hogyan osztja fel a felügyelt szervezetektől beszedett éves felügyeleti díjjal fedezendő éves költségeket a jelentős vagy kevésbé jelentős felügyeleti státuszú pénzintézetek között. A felügyeleti díjakról szóló rendelet 8. cikkében az éves felügyeleti díj megosztására meghatározott módszertan értelmében a horizontális feladatokhoz és szakszolgáltatásokhoz kapcsolódó költségeket arányosan kell felosztani, aminek az alapja a jelentős felügyelt intézmények teljes felügyeleti költsége, illetve a kevésbé jelentős felügyelt intézmények felügyeletének felvigyázási költsége.

A jelentős bankok vagy bankcsoportok közvetlen felügyeletének költségei közé főként az EKB közös felügyeleti csoportokban és helyszíni ellenőrzésekben való részvételének költségei tartoznak, valamint a TRIM-hez tartozó költségek. A kevésbé jelentős bankok vagy bankcsoportok felügyeletének felvigyázása a felvigyázási tevékenységeket és az engedélyezési feladatokat foglalja magában. A horizontális feladatok és szakszolgálatok közé többek között a Felügyeleti Testület titkársága végezte tevékenységek tartoznak, valamint a – többek között a stresszteszteléssel összefüggő – makroprudenciális feladatok, a felügyeleti döntéshozatal, a statisztikai szolgálatok és a külön jogi szolgálatok.

A felügyeleti tevékenységekkel kapcsolatban felmerült költségek legnagyobb részben bérekhez és juttatásokhoz kötődtek, valamint a kapcsolódó irodaépület-bérleti és -fenntartási kiadásokhoz és más személyi jellegű költségekhez, például üzleti utakhoz és továbbképzéshez.

2019-ben a tényleges éves kiadások 2018-hoz képest 4%-kal nőttek. Ez elsősorban az EKB jóváhagyott létszámának növekedésére vezethető vissza, ami pedig a létesítménygazdálkodással, az üzleti utakkal és hasonló tevékenységekkel kapcsolatos költségek megfelelő növekedéséhez vezetett.

A belső erőforrások mellett az EKB külső szaktanácsadói szolgáltatásokat is igénybe vesz, amelyek speciális szaktudást vagy integrált tanácsadást nyújtanak egy képzett belső munkatárs útmutatása mellett, így kezelhető az átmeneti erőforráshiány. Az EKB 2019-ben összesen 68,7 millió eurót fordított a felügyeleti törzsfeladatokhoz igénybe vett szaktanácsadásra, 7,1 millió euróval kevesebbet, mint 2018-ban. A tanácsadói támogatást igénylő legnagyobb önálló tevékenység a TRIM volt, amelynek külső támogatási költsége 2019-ben 34,9 millió eurót tett ki. A TRIM-projekt hamarosan lezárul, néhány tevékenység pedig 2020-tól rendszeressé válik. 2019-ben emellett 21,4 millió eurót költöttünk az átfogó értékelések külső erőforrásaira, további 2,1 millió eurót pedig a brexit előkészületeire. A szaktanácsadási költségek fennmaradó részét elsősorban „rendes” helyszíni felügyeleti feladatok elvégzésére fordítottuk, beleértve a külföldi kiküldetéseket is. Ezekről a tevékenységekről az 1. fejezetben találhatók bővebb információk.

A 2020. évi bankfelügyeleti díjakkal kapcsolatos kilátások

Működésének öt éve elteltével az európai bankfelügyelet a megalapítás időszakából érett szakaszba lép át – ennek eredményeként a bankfelügyelet költségei is módosulnak. A következő időszakban az EKB a fenntartható költséggazdálkodásra összpontosít. Ebben a tekintetben elkötelezett amellett, hogy – amennyiben lehetséges – internalizálási intézkedések, az erőforrás-felhasználási fegyelem fenntartása és a termelékenység folyamatos javítása révén folyamatosan és szigorúan törekedjen a hatékonyság javítására, amibe kezdetben invesztálni kell. Az EKB ezt a kötelezettséget annak érdekében vállalta, hogy középtávon közelítsen a költségstabilitás felé.

A Kormányzótanács 2019-ben nettó 112,5 teljes munkaidős egyenértéken (FTE) vett létszámemelést hagyott jóvá 2020-ra – 59,5 FTE-t az alapvető bankfelügyeleti területeken és 53 FTE-t a kapcsolódó közös szolgáltatásokban. A stabilizációs stratégiával összhangban ezek a számok 44 olyan FTE-t tartalmaznak, amelyeket olyan feladatok belső munkatárssal való ellátására hagytak jóvá, amelyeket egyébként szaktanácsadói támogatás igénybevételével kellene biztosítani (különösen adatszolgáltatást és információkezelést támogató informatikai szolgáltatásokra). Folyamatban van további olyan internalizálási intézkedések felülvizsgálata, amelyek az FTE érték jövőbeli növekedését eredményezhetik.

A fentiek következtében a felügyeleti feladatokra fordított kiadások irányított növekedése 2020-ban is folytatódik – 2019-hez képest 12%-kal nő. Ez részben a következőknek tudható be: (i) a felügyelt bankok számának várható növekedése az EKB-val szoros együttműködési megállapodást kötő országok miatt, valamint (ii) a brexit. Ugyanakkor a konszolidáció legmagasabb szintjén növekedni fog a felügyelt bankok és bankcsoportok száma, illetve mérete. Ezért – a többi tényezőt változatlannak véve – a bankonkénti vagy bankcsoportonkénti díj várhatóan nem ugyanolyan mértékben emelkedik, mint az EKB kiadásai.

Az EKB felügyeleti díjait a 2020. évi díjfizetési időszaktól kezdődően a bankfelügyelet tényleges éves költségei alapján számítjuk ki, vagyis a díjfizetési időszak lezárulta után.

A 2020-ra vonatkozó, 2021-ben kivetendő éves felügyeleti díj csak a díjfizetési időszak végén lesz ismert, és a teljes évre vonatkozó tényleges kiadást tartalmazza, az alábbiak szerint kiigazítva: (i) 22,0 millió eurós többlet a 2019-es díjfizetési időszakból átvezetve; és (ii) a korábbi díjfizetési időszakokra az egyes bankoknak visszatérített vagy tőlük beszedett összegek, a kapott késedelmi kamatok és a behajthatatlan díjak. A 2019. pénzügyi évre vonatkozó, de a 2019. évi előzetes díjszámításban nem tükröződő ilyen kiigazítások nettó értéke 0,1 millió eurót tett ki, míg a 2020-ra vonatkozó értékek csak a díjfizetési időszak végén lesznek ismertek.

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján arra számítunk, hogy a 2021-ben kivetendő teljes összeg hasonló lesz a 2019-ben kivetett összeghez. Az egyes intézménykategóriákra kivetendő teljes összeg becsült aránya a jelentős pénzintézetek (SI) esetében 90%, a kevésbé jelentős pénzintézetek (LSI) esetében pedig 10%, ami megfelel a 2019. évi tényleges kiadások elosztásának.

6.2 A 2019-es díjrendszer

Az SSM-rendelet és a felügyeleti díjakról szóló rendelet együtt teremti meg azt a jogi keretet, amely szerint az EKB a felügyeleti feladatokhoz kapcsolódó kiadásainak fedezésére éves felügyeleti díjat vet ki. A rendelet a következő módszertani elemeket rögzíti: (i) az éves felügyeleti díj teljes összegének megállapítása; (ii) az egyes felügyelt intézmények által fizetendő összeg kiszámítása; és (iii) az éves felügyeleti díj beszedése.

Az EKB felügyeleti díjrendszere felülvizsgálatának lezárása

2019. december 17-én közzétettük az EKB felügyeleti díjrendszere felülvizsgálatának eredményét. Az EKB a felülvizsgálatot 2017. júniusban nyilvános konzultációval kezdte, amelynek keretében visszajelzést és javaslatokat kért a rendszer javításához. A konzultáció lezárása után a nyilvánosságtól kapott összes észrevételt elemezte, és a rendszer saját belső felülvizsgálatát is elvégezte. Az eredményt a díjrendszer javítására tett javaslatok formájában mutatta be a második nyilvános konzultáció során, amelyet 2019. áprilisban indított. A két egyeztetés révén az EKB érdemben megvitatta a nagyközönséggel a felügyeleti díjak módszertanát. Az EKB fontosnak tartja a kapott visszajelzéseket. A lehetőségekhez mérten megkísérli eloszlatni az érdekeltek aggályait, gondoskodva arról, hogy a felügyeleti díjrendszer méltányos és átlátható maradjon.

A 2020-as díjfizetési időszakra vonatkozó éves felügyeleti díj kiszámítására a módosított rendelet és a kapcsolódó határozat alkalmazandó.^[94] A rendszer főbb változtatásait az alábbiakban foglaljuk össze.

Felügyeleti díjak utólagos (ex-post) kivetése: a felügyeleti díjakat a továbbiakban nem a becsült felügyeleti költségek, hanem a bankfelügyelet tényleges éves költségei alapján számítjuk ki, vagyis a díjfizetési időszak lezárulta után.

Engedmény a kevésbé jelentős kisebb hitelintézetek minimális díjösszetevőjéből: az 1 milliárd € vagy kisebb teljes eszközállományú LSI-k minimális díjkomponensét megfeleztük. A 2019. évi adatok alapján ez a kevésbé jelentős pénzintézeteknek nagyjából 60%-a számára kedvező, ahogy az általuk ténylegesen fizetendő díjak 3% és 50% közötti mértékben csökkennek. A kedvezményben nem részesülő LSI-k felügyeleti díjai mérsékelten, körülbelül 3%-kal emelkedtek.

Az EKB rendelkezésére álló felügyeleti adatok újrafelhasználása: a díjtényezők külön megadásának megszüntetésével a felügyelt szervezetek és csoportok több mint 90%-ának bővül a hatékonysága. A díjtényezőket nem lehet levezetni azokból a (i) felügyelt csoportokra vonatkozó felügyeleti adatokból, amelyek a díj kiszámításakor nem tartalmazzák a részt nem vevő tagállamokban és harmadik országokban elhelyezkedő leányvállalatok eszközeit, valamint (ii) azon fióktelepeknél sem, amelyek az (EU) 2015/534 rendelet^[95] alapján nem kötelesek pénzügyi felügyeleti adatokat szolgáltatni. Ezért ezeknek az intézményeknek külön eljárásban továbbra is közölniük kell a díjtényezőket.

A fióktelepeknek előírt követelmény módosítása, amely szerint könyvvizsgálóval hitelesített adatokat kell szolgáltatniuk a teljes eszközállományukról: a legtöbb díjfizető fióktelep esetében az előírás, hogy az EKB felügyeleti díjának megállapításához szükséges teljes eszközállomány-adatokat könyvvizsgáló által hitelesítve nyújtsák be, nem volt arányos a fizetendő felügyeleti díjjal. Ezért a díjfizető fióktelepek könyvvizsgálói igazolás helyett már vezetői levél beküldésével is jóváhagyhatják a díjtényezőt.

Különféle nyelvű díjfizetési felhívások: az EKB a díjfizetési felhívásokat az EU összes hivatalos nyelvén kibocsátja.

Mivel 2020 átmeneti év, a 2020. évi felügyeleti díjakat 2021-ig nem számlázzuk ki. A 2020-as pénzügyi évben a bankfelügyeleti feladatok kapcsán felmerülő tényleges költségeknek megfelelő díjakat 2021 első felében számlázzuk ki. Az előzetesről az utólagos díjbeszedésre való áttérés érdekében a 2019-es időszakra befizetett többletdíj, valamint a díjakkal kapcsolatos, 2019-es tevékenységekből eredő, a 2019-es díjszámításban nem szereplő kiigazítások a 2021-es kivetendő díjban fognak megjelenni.

Az EKB az átmeneti időszakban rendszeresen tájékoztatja a díjfizető pénzintézeteket a módosítások gyakorlati vonatkozásairól, és útmutatást ad az új folyamatokhoz.

A 2019-ben kivetett teljes összeg

2019 áprilisában az EKB úgy határozott, hogy a felügyeleti díj formájában beszedendő teljes összeg 2019-ben 576,0 millió € lesz. Ennek alapja a teljes 2019. évre várt kiadás  – 559,0 millió € – a következő tételekkel kiigazítva: (i) 15,3 millió eurós deficit a 2018-as díjfizetési időszakból átvezetve; és (ii) az egyes bankoknak korábbi díjszabási időszakban történt túlfizetésért visszatérített (nettó) 1,7 millió €.

Az éves felügyeleti díjként beszedendő összeg két részre oszlik a felügyelt szervezet jelentős vagy kevésbé jelentős státuszának megfelelően, ami az EKB által végzett felügyeleti ellenőrzés változó intenzitását is tükrözi.

Ahogy a 6.1 pontban írjuk, összességében 22,0 millió eurós többlet keletkezett a 2019. évi felügyeleti feladatok nyomán felmerült tényleges kiadások és az ugyanarra az évre becsült díj között. Ez csökkenteni fogja a 2020-as díjfizetési időszakra kivetendő díjakat.

A 2019-re kivetendő teljes összeg közzététele után derült ki, hogy a 2018-as díjfizetési időszakról áthozott hiányból az egyes bankkategóriákhoz rendelt összegek inkonzisztensek. Ennek eredményeként a jelentős hitelintézetek 0,7 millió euróval kevesebbet, míg az LSI-k ugyanennyivel többet fizettek be a 2019. évi teljes díjba. Ezt figyelembe vettük a 2020. évi díjat csökkentő többletben.

Egy-egy pénzintézet által fizetendő felügyeleti díj

Banki szinten a felügyeleti díjat a pénzintézet fontossága és kockázati profilja alapján számítják ki a felügyelt bankok előző év december 31-i referenciadátumú, éves díjtényezőinek segítségével. A bankonként kiszabott díjat évente kell kiegyenlíteni (lásd a 7. ábrát).

A felügyeleti díjat az SSM-ben részt vevő tagállamokon belül a konszolidáció legmagasabb szintjén állapítjuk meg. Egy változó díjkomponenst és egy minimális díjkomponenst tartalmaz. Utóbbi minden bankra egyformán alkalmazandó, és alapja a teljes beszedendő összeg 10%-a.^[96]

A felügyeleti díjakról szóló rendelet 7. cikke szerint a felügyeleti díjat módosítani kell a bankok helyzetében bekövetkező alábbi változások esetében: (i) megváltozik a felügyelt szervezet felügyeleti jogállása (jelentősből kevésbé jelentőssé nyilvánítják vagy fordítva); (ii) új felügyelt szervezet kap működési engedélyt; vagy (iii) már meglévő engedélyt bevonnak. A korábbi díjfizetési időszakokhoz kapcsolódó olyan változások, amelyek eredményeképpen az EKB új felügyeleti díjat határozott meg, 2019-ben összesen 1,8 millió eurót tettek ki, amelyből 1,7 millió eurót a 2019-ben kiszámlázott éves felügyeleti díjak tartalmaztak.

A felügyeleti díjakkal kapcsolatban az EKB bankfelügyeleti honlapján olvashatók további információk, amelyeket rendszeresen aktualizálunk az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén.

A bankfelügyeleti feladatokhoz kapcsolódó egyéb bevétel

Az EKB-nak jogában áll adminisztratív bírságot kivetni azokra a felügyelt szervezetekre, amelyek nem tesznek eleget az EU prudenciális banki szabályozásában előírt kötelezettségeiknek (például az EKB felügyeleti határozatainak).^[97] Az ebből származó bevételt az éves felügyeleti díj kiszámításakor nem vesszük figyelembe. A felügyeleti díjakról szóló rendelet gondoskodik arról, hogy se harmadik félnek fizetendő kártérítés, se az EKB-nak fizetendő közigazgatási bírság (szankció) ne befolyásolja a felügyeleti díj összegét. A felügyelt szervezetekre kivetett közigazgatási bírságot az EKB eredménykimutatásában bevételként mutatjuk ki. 2019-ben a felügyelt szervezetekre kirótt bírságokból 7,0 millió € bevétel származott.^[98]

7 Az EKB által elfogadott jogi instrumentumok

Ebben a pontban az EKB által bankfelügyeleti témakörben 2019-ben elfogadott jogi instrumentumokat soroljuk fel, amelyek megjelentek az Európai Unió Hivatalos Lapjában, illetve az EKB honlapján. A felsorolás az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 4. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott és egyéb fontosabb jogi instrumentumokat tartalmazza.

7.1 EKB-rendeletek

EKB/2019/37Az Európai Központi Bank (EU) 2019/2155 rendelete (2019. december 5.) a felügyeleti díjakról szóló 1163/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 327., 2019.12.17., 70. o.)

Helyesbítés az Európai Központi Banknak a felügyeleti díjakról szóló 1163/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2019. december 5-i (EU) 2019/2155 rendeletéhez (HL L 330., 2019.12.20., 106. o.)

7.2 Az EKB rendeleten kívüli jogi instrumentumai

EKB/2019/1
Az Európai Központi Bank ajánlása (2019. január 7.) az osztalékfizetési politikákról (HL C 11., 2019.1.11., 1. o.)

EKB/2019/4
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/322 határozata (2019. január 31.) a nemzeti jogban biztosított felügyeleti hatáskörök tekintetében a határozathozatali hatáskör átruházásáról (HL L 55., 2019.2.25., 7. o.)

EKB/2019/5
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/323 határozata (2019. február 12.) a nemzeti jogban biztosított felügyeleti hatáskörök tekintetében felhatalmazáson alapuló határozatokat meghozó szervezeti egységek vezetőinek kijelöléséről (HL L 55., 2019.2.25., 16. o.)

EKB/2019/10
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/685 határozata (2019. április 18.) a 2019-re eső éves felügyeleti díjak teljes összegéről (HL L 115., 2019.5.2., 16. o.)

EKB/2019/14
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/976 határozata (2019. május 29.) a közös felügyeleti csoportokban a célkitűzések meghatározására és a visszajelzés megosztására vonatkozó alapelvek megállapításáról és az (EU) 2017/274 határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2019.6.14., 61. o.)

EKB/2019/23
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/1376 határozata (2019. július 23.) a passzportálásról, a befolyásoló részesedések megszerzéséről és a hitelintézetek engedélyezésének visszavonásáról szóló határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskör átruházásáról (HL L 224., 2019.8.28., 1. o.)

EKB/2019/26
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/1377 határozata (2019. július 31.) a passzportálásra, a befolyásoló részesedések megszerzésére és a hitelintézetek engedélyezésének visszavonására vonatkozó, felhatalmazáson alapuló határozatokat meghozó szervezeti egységek vezetőinek kijelöléséről (HL L 224., 2019.8.28., 6. o.)

EKB/2019/27
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/1378 határozata (2019. augusztus 9.) a felülvizsgálati testület, valamint annak működési szabályzata létrehozásáról szóló EKB/2014/16 határozat módosításáról (HL L 224., 2019.8.28., 9. o.)

EKB/2019/38
Az Európai Központi Bank (EU) 2019/2158 határozata (2019. december 5.) az éves felügyeleti díjak kiszámításához használt díjtényezőkre vonatkozó adatok meghatározására és összegyűjtésére vonatkozó módszertanról és eljárásokról (HL L 327., 2019.12.17., 99. o.)

Helyesbítés az Európai Központi Banknak az éves felügyeleti díjak kiszámításához használt díjtényezőkre vonatkozó adatok meghatározására és összegyűjtésére vonatkozó módszertanról és eljárásokról szóló, 2019. december 5-i (EU) 2019/2158 határozatához (HL L 330., 2019.12.20., 105. o.)

Az Európai Központi Bank vezető tisztségviselőinek szóló magatartási kódex (HL C 89., 2019.3.8., 2. o.).

Egyetértési megállapodás az Európai Számvevőszék és az Európai Központi Bank között az EKB felügyeleti feladatainak ellenőrzéséről (2019.10.9.).