Supervisory approach and methodologies
Az EKB által a kevésbé jelentős pénzintézetek (LSI-k) felügyelete és felvigyázása során alkalmazott megközelítésnek és módszertanoknak egyensúlyt kell teremteniük a harmonizáció, valamint a helyi sajátosságok és arányosság figyelembevétele között.
Felügyeleti prioritások
Az EKB bankfelügyelete az illetékes nemzeti hatóságokkal (INH-k) együtt minden évben mélyrehatóan elemzi a közvetlen felügyelete alá tartozó jelentős hitelintézeteket (SI-k) érintő főbb kockázatokat és sérülékeny területeket, és meghatározza az elkövetkező három évre szóló stratégiai prioritásokat. A prioritások közvetlenül vonatkoznak a jelentős hitelintézetekre, de az INH-k számára is irányt mutatnak, amikor a joghatóságuk alá tartozó kevésbé jelentős hitelintézetek (LSI-k) felügyeletével kapcsolatos prioritásaikat mérlegelik, figyelembe véve a helyi sajátosságokat és az arányosságot is.
Arányosság az LSI-k felügyeletében és felvigyázásában
Az arányosság elve biztosítja, hogy a felügyelet elvárásai és követelményei megfeleljenek a felügyelet alá vont bankok méretének, rendszerszintű jelentőségének és kockázati profiljának, valamint hogy a felügyeleti erőforrások elosztása hatékony legyen.
Ez lényegében azt jelenti, hogy a felügyelet jellegét és intenzitását az egyes bankokhoz igazítják, figyelembe véve kockázati profiljukat, üzleti modelljüket vagy méretüket anélkül, hogy ez veszélyeztetné prudenciális pozíciójukat. Az arányosság mérlegelésekor említett általános eszközöket és jellemzőket az Európai Bankhatóság (EBH) belső irányításról szóló iránymutatásai tartalmazzák.
Az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) többféle módon építi be az arányosságot a felügyeletbe és a felvigyázásba.
A besorolási rendszer kulcsfontosságú kiindulópontja az arányosság alkalmazásának. Először is, a jelentős (SI) és kevésbé jelentős (LSI) hitelintézetek közötti különbségtétel lehetővé teszi a felügyeleti intenzitás testre szabását. Ezenkívül az LSI-k között további klasztereket is kialakítottak a kis és nem összetett hitelintézeteknek (SNCI-k) a tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRR–II) általi bevezetésével, valamint a nagy kockázatú és kiemelt hatású LSI-knek az SSM-keretrendeletben lefektetett módszertanon alapuló besorolásával. A besorolási rendszer a bankok kockázati profilját, üzleti modelljét vagy méretét a felügyeleti szerepvállalás (a felügyeleti felülvizsgálatok gyakorisága, hatóköre és mélysége) és feladatkörök tekintetében – például a felügyeleti adatszolgáltatás terén – több szinten fogalmazza meg.
A felügyeleti adatszolgáltatási keretrendszerrel összhangban az arányosság úgy valósul meg, hogy szűkítik a kisebb intézmények pénzügyi adatszolgáltatásának körét, számukra ugyanis előnyösebb a teljes körűnél szelektívebb adatszolgáltatási forma. További részletekért lásd az adatszolgáltatásról szóló pontot.
A felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) értékelési módszertanai a felügyeleti felülvizsgálat kulcselemei, mivel különböző felügyeleti intenzitási szinteket határoznak meg, és az LSI-ket, főként a felügyeleti értékelés gyakorisága és részletessége tekintetében, különböző prioritási kategóriákba sorolják. Az SI-kre alkalmazott SREP-módszertanhoz képest az LSI-k SREP-módszertani keretrendszere olyan elvárásokat, értékelési szinteket és gyakoriságot foglal magában, amelyek általánosan kevésbé intenzívek.
Végül, az arányosság elve számos más felügyeleti vizsgálati módszertanban is megjelenik, például az EKB szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági vizsgálataiban.
Pentti Hakkarainen előadása a bankfelügyeleten belüli arányosságról, Basel, 2019. május 9.Az SNCI státusz meghatározásának módszertana
A CRR–II bevezette az SNCI fogalmát. A minősítés előfeltétele, hogy a hitelintézet teljesítse a CRR vonatkozó cikkében felsorolt kilenc kritériumot.
Elsősorban a bankok saját feladata meghatározni, hogy SNCI-k-e, amit elvben folyamatos jelleggel végeznek. Az LSI-kkel szemben elvárás, hogy tájékoztassák az INH-kat, ha jogállásuk megváltozik, azaz amikortól SNCI-nek minősülnek, vagy amikortól már nem felelnek meg a CRR-ben meghatározott valamennyi kritériumnak. Ez nem zárja ki, hogy az INH-k meghatározzák, hogy a felügyeletük alá tartozó bankokat a CRR vonatkozó kritériumaival összhangban SNCI-nek kell-e tekinteni, és hogy a meghatározás eredményét közöljék az érintett bankkal. Az SNCI-státusz következményekkel jár, például a végrehajtás-technikai standardokra vonatkozó pénzügyi beszámolás tekintetében.
A nagy kockázatú és kiemelt hatású LSI-k meghatározásának módszertana
Az LSI-felügyelet EKB általi felvigyázásával kapcsolatban az SSM keretrendelet kimondja, hogy „az EKB meghatározza az általános kritériumokat – különösen az érintett kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezet kockázati helyzetének és a belföldi pénzügyi rendszerre potenciálisan gyakorolt hatásának figyelembevételét – annak meghatározásához, hogy mely kevésbé jelentősnek minősülő felügyelt szervezetek tekintetében mely információkat kell bejelenteni.”
Az EKB különbséget tesz a kiemelt hatású, illetve a nagy kockázatot jelentő LSI-k között.
A kiemelt hatású LSI-k azonosítása évente történik, és az eredményt publikálják. Ezzel szemben a nagy kockázatot jelentő LSI-k listáját negyedévente frissítik, az eredmény viszont nem hozzáférhető a nyilvánosság számára.
A besorolást nem csak az EKB és az INH-k használják az értesítési rendszerrel összefüggésben, hanem kihat a felügyelet intenzitására is, például a SREP-értékelések gyakoriságára.
Kiemelt hatású LSI-k jegyzékeAz LSI-k SREP-értékelései
A SREP célja, hogy elősegítse a bankrendszer rugalmasságát és a gazdaság számára nyújtott megbízható pénzügyi szolgáltatásokat. Átfogóan értékeli a bankok stratégiáit, folyamatait és kockázatait, és előretekintő perspektívából határozza meg az egyes bankoknak a kockázataik fedezéséhez szükséges tőkeigényét.
Az EKB és az INH-k 2015 óta együttműködnek az LSI-knek az EBH SREP-iránymutatásain alapuló közös SREP-módszertanának kidolgozásában, amely mind az SI-k esetében alkalmazott SREP-módszertanra, mind a meglévő nemzeti SREP-módszertanokra támaszkodik.
Az LSI-ken végzett SREP célja a felügyeleti konvergencia előmozdítása az ágazatban, miközben elősegíti a minimális mértékű összehangolást és a folytonosságot a jelentős és kevésbé jelentős pénzintézetek értékelése terén. Az LSI-k közvetlen felügyeleteként az INH-k továbbra is teljes mértékben felelősek az értékelések elvégzéséért, valamint a megfelelő tőke-, likviditási és kvalitatív intézkedések meghozataláért.
A SREP-módszertan úgy tükrözi az arányosság elvét, hogy előírja a felügyeletnek az LSI-kkel kapcsolatos minimális szerepvállalás mértékét. A felügyeleti szerepvállalás szintje az adott LSI-hez rendelt prioritástól és üzleti tevékenységének jellegétől függ – ezt nevezzük minimális felügyeleti szerepvállalási modellnek. A SREP ezért LSI-nként eltérő lesz például abban a vonatkozásban, hogy mennyire intenzív az értékelés, milyen információkat kell a pénzintézetnek a felügyeleti szerv rendelkezésére bocsátania, illetve hogy mit vár el a felügyelet az LSI-től.
2018 óta az INH-k több lépcsőben is bevezethetik a közös SREP-módszertant oly módon, hogy legalább a kiemelt prioritású LSI-k annak hatálya alá tartozzanak. Legkésőbb 2022-től azonban minden LSI-re érvényes a módszertan. Ugyanakkor biztosít némi rugalmasságot az INH-k számára, ami fontos szerepet játszik a SREP-ben a bankok belső tőkemegfelelés-értékelési folyamatának, belső likviditásmegfelelőség-értékelési folyamatának és az LSI-k stressztesztjeinek értékelése során.
Az LSI-k SREP eljárása folyamatosan zajlik, módszertana pedig az idők során fejlődik.
Az LSI-k SREP-módszertanaVálasztási lehetőségek és mérlegelési jogkörök
2017 áprilisában, egy nyilvános konzultáció után az EKB iránymutatást és ajánlást tett közzé, amelyek célja az európai uniós jogban megtalálható választási lehetőségekre és mérlegelési jogkörökre vonatkozó szabályok összehangolása volt.
Az INH-kkal szemben elvárás volt, hogy az ajánlás 2017. április 4-i elfogadása után alkalmazzák a benne foglaltakat, és hogy 2018. január 1-je után megfeleljenek az iránymutatásnak. Az EKB felvigyázói funkciójának értelmében ellenőrzi az INH-k által elfogadott választási lehetőségeket és mérlegelési jogköröket.
2022 márciusában mind az iránymutatást, mind az ajánlást aktualizálták az első közzétételük óta elfogadott jogszabályi változások figyelembevétele érdekében, különös tekintettel a tőkekövetelményekre vonatkozó felülvizsgált szabályokat tartalmazó CRR II/CRD V banki csomag bevezetésére. Az INH-knak 2022. október 1-jétől kell megfelelniük a felülvizsgált iránymutatásnak, míg a kapott javaslat szerint a felülvizsgált ajánlást az elfogadás időpontjától, azaz 2022. március 25-től alkalmazzák.
- Az EKB (EU) 2017/697 iránymutatása (2017. április 4.) az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök INH-k által az LSI-k tekintetében történő gyakorlásáról
- Az (EU) 2017/697 iránymutatás módosításáról szóló, 2022. március 25-i (EU) 2022/508 EKB-iránymutatás
- Az uniós jogszabályokban biztosított egyes választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök INH-k által az LSI-k tekintetében történő gyakorlására vonatkozó közös előírásokról szóló EKB/2017/10 ajánlás
- Az EKB ajánlása (2022. március 25.) az EKB/2017/10 ajánlás módosításáról
- Nyilvános konzultáció a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök felülvizsgálatának tervezetéről