Menu

Előszó Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke

Az euroövezet gazdasági fellendülésének nélkülözhetetlen eleme a gazdaságot szolgáló szilárd bankszektor. A legfontosabb, amit a válságból leszűrhettünk pedig az, hogy a szilárd bankszektor nélkülözhetetlen elemei a szigorú szabályozás és az eredményes felügyelet. A pénzügyi világválság egyik oka ugyanis éppen a túlzott mértékű dereguláció volt. Ezért a pénzügyi szektorra vonatkozó szigorúbb szabályok felállítása és a jobb felügyelet éppenséggel a növekedést elősegítő feladatok része. Európai és globális szinten is komoly előrelépés történt e téren. 2014 novemberében létrehoztuk az európai bankfelügyeletet. Ez döntő lépés, és egyben a szilárdabb bankszektor és egységesebb Európa alapjait is lerakja.

Az elmúlt években az európai bankok tőke-, eladósodási, finanszírozási és kockázatvállalási szempontból reziliensebbé váltak. Ennek köszönhetően sikeresen ellenálltak a feltörekvő piacokat sújtó gazdasági válságnak, az olajárak összeomlásának és a brexit azonnali következményeinek. Az egészségesebb bankok pedig folyamatosan tudnak hitelezni, ami elengedhetetlen az euroövezeti gazdaság élénkítéséhez.

Az európai bankfelügyelet döntő szerepet játszik a szektor alkalmazkodóképességének biztosításában. Az euroövezet egészében azonos, magas színvonalon gyakorolt, szigorú, de igazságos felügyelet bevezetésével erősödött a felügyelet minőségébe és következésképpen a bankok stabilitásába vetett bizalom.

Ennek ellenére van még megoldandó feladat. A bankszektor alacsony jövedelmezősége korlátozza azirányú lehetőségeit, hogy mindent megtehessen az euroövezeti fellendülés támogatásáért. Az alacsony jövedelmezőségért a kapacitásfelesleg, a rossz hatékonyság és az örökölt eszközök tehetők felelőssé. A bankokra hárul a feladat, hogy megkeressék a megfelelő választ a kihívásokra. Ahhoz, hogy az euroövezet gazdasági fellendülése erőteljes legyen, gyorsan kell reagálniuk.

Az európai bankfelügyelet sokat tesz az euroövezeti bankszektor megszilárdításáért. Ezzel párhuzamosan biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket, ami elengedhetetlen az egységes bankpiac kialakulásához. Ugyanakkor ahhoz, hogy ne férjen kétség az egységes banki piac integritásához, a bankuniót teljes egészében meg kell teremtenünk. Ahogy az euroövezetben felállítottuk a közös felügyeletet és szanálási rendszert, ugyanúgy gondoskodnunk kell arról, hogy a betétesek mindenhol egyenlő biztonságot élvezzenek.


Bevezető interjú Danièle Nouy-val, a Felügyeleti Testület elnökével

2016 novemberében az európai bankfelügyelet fennállásának második évfordulóját ünnepelte. Elégedett a felügyelet eddigi teljesítményével?

Őszintén szólva nagyon büszke vagyok az eddig elért eredményeinkre. Igen rövid idő alatt olyan intézményt hoztunk létre, amely hozzájárul az egész európai bankszektor stabilitásához. Az európai bankfelügyelet persze igen fiatal, és még van hova fejlődnie, de összességében működik, mégpedig jól. Munkatársaink Európa számos pontján közösen dolgoznak közös célunkért, a stabil bankszektorért. Vannak, akik az EKB-ban dolgoznak, de legtöbben a nemzeti felügyeleteknél tevékenykednek. A szó szoros értelmében európai felügyelői csapatot alkotnak. Elhivatottságuk sikerünk záloga. Nem tudom ezt nekik eléggé megköszönni. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy együtt dolgozhatok az EKB és a nemzeti felügyeletek munkatársaival, és természetesen a Felügyeleti Testület tagjaival.


Összefoglalva, melyek voltak 2016-ban az európai bankfelügyelet legfontosabb eredményei?

Három dolgot emelnék ki: először is nagy figyelmet fordítottunk a nemteljesítő hitelek megfelelő kezelésére. Már 2015-ben felállítottuk a témával foglalkozó akciócsoportot, 2016-ban pedig elkészítettük a bankoknak szóló útmutatás-tervezetet, amely a nemteljesítő hitelek jelentős állományának kezelési módjáról szól. Ez igen nagy előrelépés volt. Második eredmény, hogy tovább javítottuk az euroövezeti bankszektor fizetőképességét. Végül pedig folytattuk az euroövezeti bankfelügyelet harmonizációját annak a célnak megfelelően, hogy minden bankot ugyanazzal a magas szintű felügyeleti mércével mérjünk.


Milyen konkrét intézkedéssel igyekeztek összehangolni az egyes országok felügyeleti gyakorlatát?

Az európai prudenciális jogszabályok többféle választási lehetőséget, mérlegelési jogkört nyújtanak, amelyek megengednek a felügyeleteknek némi rugalmasságot a szabályalkalmazás tekintetében. 2016-ban megállapodtunk az országos szervekkel abban, hogy a választási lehetőségeket és mérlegelési jogköröket euroövezet-szerte összehangolt módon gyakoroljuk, majd kiadtunk egy erről szóló EKB-rendeletet és útmutatót. A felügyelet harmonizálásának másik fontos módja a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP), amely biztosítja, hogy minden euroövezeti bankot azonos módszerrel és normák szerint felügyeljünk. 2016-ban tovább finomítottuk és alakítottuk a SREP-et. Ennek eredményeként a felügyeleti pótlólagos tőke most már szorosabban korrelál az adott bank egyéni kockázati profiljával.


A bankok tehát az euroövezetben most már egyenlő versenyfeltételeket élveznek?

Sokat haladtunk előre ezen cél felé, de azért előfordulnak még egyenlőtlenségek. Az euroövezeti szabályozás például továbbra is valamelyest szétaprózott. A bankokra vonatkozó egyes szabályok uniós irányelvekben öltenek testet, amelyeket még át kell ültetni a nemzeti jogba. A tényleges szabályok tehát országonként mások, ami rontja az európai bankfelügyelet hatékonyságát, és emeli a költségeket. Tehát ha a szabályalkotók komolyan veszik a bankuniót, még jobban össze kell hangolniuk a szabályokat. Ennek egyik módja, hogy az irányelvek helyett inkább rendeletekre támaszkodnak, mivel ezek az összes EU-tagállamban közvetlenül alkalmazandók. Az Európai Bizottság legutóbbi jogszabályjavaslata, amely ismételten áttekinti a szabálykönyv számos fontos aspektusát, jó alkalmat kínál az EU banki szabályozásának további harmonizálására. Gondoskodnunk kell róla, hogy ne szalasszuk el ezt az alkalmat. A végleges jogi szövegben azt is biztosítani kell, hogy az összes szükséges eszköz és rugalmasság a felügyelet rendelkezésére álljon ahhoz, hogy feladatait megfelelően el tudja látni.


Az egyenlő versenyfeltételek kiterjednek-e azokra a bankokra is, amelyeket az EKB nem közvetlenül felügyel?

Az EKB közvetlenül az euroövezet mintegy 130 legnagyobb bankját, a jelentős hitelintézeteket felügyeli. A maradék (körülbelül 3200) bankra kevésbé jelentős hitelintézet néven szoktunk utalni, ezek közvetlen felügyeletét az illetékes nemzeti hatóságok látják el. Tekintetükben az EKB közvetett szerepet játszik. A nemzeti felügyeletekkel együtt a kevésbé jelentős intézmények esetében is egységes standardok lefektetését szorgalmazzuk. 2016-ban több ilyen standardot kidolgoztunk. Emellett a választási és mérlegelési lehetőségekre vonatkozó megközelítésünket a kisebb bankokra is kiterjesztettük, továbbá folyamatban van a kevésbé jelentős bankok esetében is egy összehangolt SREP eljárás kidolgozása. A kevésbé jelentős bankoknál természetesen követjük az arányosság elvét, tehát a felügyeleti munka intenzitását a kisebb bankok által viselt kockázatokhoz igazítjuk.


Apropó bankok: milyen jelenleg az európai bankok helyzete?

Jó hír, hogy az elmúlt években sokkal reziliensebbek, ellenállóbbak lettek; tőkepufferük nagysága jelentősen megemelkedett. Ugyanakkor még mindig szembesülnek kockázatokkal, kihívásokkal. Amellett, hogy meg kell találniuk annak a módját, hogyan tudnák a mostani nehéz körülmények között növelni a nyereségüket, hogyan tudnának megszabadulni az örökölt eszközöktől, és hogyan korlátozhatnák a kiberbűnözést és egyéb számítástechnikai kockázatokat, több egyéb kérdésre is választ kell keresniük. Fokozódik-e a verseny a nem banki intézmények oldaláról? Merre tart az euroövezet gazdasága? Milyen hatása lesz a brexitnek az euroövezeti bankokra? Hogyan alakulnak az egyéb geopolitikai kérdések? A bankok kockázatos, változékony világban működnek, ahol a kockázatot kezelniük kell, a változáshoz pedig alkalmazkodniuk kell. Ez előfeltétele, hogy hosszú távon is megmaradjon a nyereségességük.


Gyakran emlegetik az alacsony kamatszintet és a szigorúbb szabályozást mint a bankok előtt álló különös kihívást. Mi a véleménye erről?

Az euroövezetbeli nagy bankok összbevételének több mint fele a kamatbevételből származik. A kamatláb tehát tényleg fontos kérdés, és az alacsony kamatszint nehézségeket okozhat. 2017-ben ezért tovább foglalkozunk a banki kamatkockázattal. Az idei stresszteszt például egy olyan érzékenységi elemzést tartalmaz, amely a kamatlábváltozás banki könyvre gyakorolt hatásaira irányul. A szabályozásról elmondható, hogy a szabályok mindig is terhesek azok számára, akiknek be kell őket tartaniuk. Ebben az esetben azonban a bankoknál messzebb kell tekintenünk, a szigorúbb szabályok ugyanis segítenek a válság megelőzésében. Megtapasztalhattuk, hogy a pénzügyi válság sokba kerül a gazdaságnak, az adófizetőknek és végeredményben maguknak a bankoknak is. Ebben az összefüggésben üdvözlendő lenne, ha a globális szabályozói reform a tervezett módon végbemenne. Mindenáron el kell kerülnünk, hogy visszafordítsuk a globális szabályozói reform eddig elért eredményeit. A pénzügyi szektort nem kötik az országhatárok, ezért nemzetközi szabályokat kell kidolgoznunk – ez a pénzügyi válság egyik legfontosabb tanulsága.


Hogyan kezeli a bankfelügyelet a bankok előtt álló akadályokat?

Az említett kockázatok és feladatok a 2017-re kitűzött felügyeleti prioritásokban is megjelennek. Először is folytatjuk a banki üzleti modellek elemzését, a jövedelmezőséget meghatározó tényezők feltérképezését. Ennek érdekében a közös felügyeleti csoportjaink alaposan átvizsgálják a hatáskörükbe tartozó bankokat. Emellett megvizsgáljuk, hogy a fintech (a pénzügyi innováció) és a brexit milyen hatással lehet az euroövezeti bankok üzleti modelljeire. Végső soron azonban nem az a dolgunk, hogy új üzleti modelleket írjunk elő, viszont a meglevők értékelését elvégezhetjük, és ezt meg is tesszük. Második súlyponti terület a kockázatkezelés. A mostani, alacsony szintű nyereségességgel és magas fokú likviditással jellemezhető környezetben a bankok számára csábító lehet a veszélyes hozamvadászat. Ezzel összefüggésben a kockázatkezelés fontosabb, mint valaha. Harmadik prioritásunk a hitelkockázat, amely főként a nemteljesítő hitelekhez kötődik – ezt a fontos kérdést már említettem.


A nemteljesítő hitelek 2016-ban valóban nagy problémát okoztak. Most mi a helyzet?

A bankok és a felügyeletek mindenképpen sokat elértek eddig. Ugyanakkor a nemteljesítő hitelek továbbra is komoly fejtörést okoznak. A banki mérlegben mintegy holt terhet képviselve leszorítják a nyereséget, és korlátozzák a bankok gazdaságot szolgáló hitelnyújtó képességét. Az általunk kidolgozott útmutatás segítséget nyújt a bankoknak mérlegük rendbetételéhez. Támogatja a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos következetes átstrukturálási, elszámolási, céltartalékolási és közzétételi folyamatokat. Szorgalmazza továbbá, hogy a nagy nemteljesítő hitelállományt felhalmozott bankok konkrét célkitűzések alapján faragják le az ilyen állományokat. Az útmutatásban meghatározott követendő gyakorlat fejezi ki a felügyeleti elvárásainkat. A közös felügyeleti csoportok már most is aktívan együttműködnek a bankokkal az útmutatás megvalósításának tervezésében. A nemteljesítő hitelek kérdése ugyanakkor nem egyedül a bankokat és a felügyeleteket érinti. Az, hogy egy bank milyen gyorsan tudja a nemteljesítő hiteleket rendbe tenni, az országos jog- és igazságszolgáltatási rendszereken is múlik. Néhány helyen ugyanis ezek akadályozzák a nemteljesítő hitelek gyors felszámolását. Az egyes országok döntéshozói sokat tehetnek a bankokért azzal, hogy javítják az igazságszolgáltatás hatékonyságát, elérhetőbbé teszik a fedezetet, gyors peren kívüli eljárásokat dolgoznak ki, és kiigazítják a fiskális ösztönzőket.


A kockázatkezelést említette mint a 2017-es év egyik súlyponti területét. Mi van e mögött?

A bankoknak egyértelműen mindig és mindenütt szükségük van a helyes kockázatkezelésre – végül is ez az üzletág a kockázatvállalásról és a kockázatok elosztásáról szól. A helyes kockázatkezelés ugyanakkor összetett feladat, több részből áll. Először is szükség van a megfelelő kultúrára, ahol megbecsülik a kockázatkezelést, nem tekintik a profit kerékkötőjének. Hivatalosabban fogalmazva, a helyes kockázatkezeléshez kellenek a helyes irányítási struktúrák, azaz a döntéshozóknak meg kell hallaniuk a kockázatkezelők szavát. 2016 júniusában közzétettük egy témába vágó felülvizsgálat eredményeit, és ezekből látható, hogy sok banknak van még javítanivalója ezen a téren. Végül a helyes kockázatkezeléshez jó adatok is kellenek. Ezért 2017-ben meg fogjuk vizsgálni, hogy a bankok hogyan tartják be a vonatkozó nemzetközi standardokat. Ezzel összefüggésben nagyszabású vizsgálatot indítottunk, amelyben megnézzük a kockázattal súlyozott eszközök meghatározására használt belső modelleket. Ezek a modellek azért fontosak, mert a kockázattal súlyozott eszközök alapján számítjuk ki a tőkekövetelményeket. Végül tematikus felülvizsgálatot indítunk a bankok kiszervezett tevékenységének témakörében, górcső alá véve, hogyan kezelik a kapcsolódó kockázatokat.


Távolabbra tekintve, mi a jövőképe az európai bankfelügyelet számára? Hogyan szolgálja a közérdeket és a bankokat egyaránt?

A bankok szempontjából a felügyelet a stabilitást javító ellensúly: a bankok rendszerint a megtérülést nézik, a felügyeletek pedig a kockázatokat; a bankok inkább a nyereségességgel törődnek, a felügyeletek pedig inkább a stabilitással. A bankfelügyeletek szerepük gyakorlásával megakadályozzák a túlságosan nagy banki kockázatvállalást, megelőzve így a jövőbeli válságot. Ezzel védik a megtakarítókat, a befektetőket, az adófizetőket és az egész gazdaságot. Az európai bankfelügyelet másik előnye, hogy kifejezetten európai perspektívából működik. Az országhatáron túlra tekintve idejekorán felfedezi a kockázatokat, és megakadályozza elterjedésüket. A nemzeti érdekektől függetlenül jár el, és így a szigorú, de igazságos felügyelet szerepét tölti be az euroövezet összes bankja javára. Ezzel hozzájárul az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez, ami azt jelenti, hogy mindenki azonos lehetőségeken és feladatkörökön osztozik. Így megteremti azokat az alapokat, amelyek a valóban európai bankszektor bővüléséhez elengedhetetlenek, támogatva ezzel a gazdaság minden szegmensét.


A felügyelet pénzügyi stabilitásban betöltött szerepe

2016-ban az euroövezeti bankok stabil, de kismértékű nyereséget könyveltek el, kockázataik és feladataik ugyanakkor 2015-höz képest lényegében változatlanok maradtak. A fő kockázat a bankok üzleti modelljének és jövedelmezőségének fenntarthatóságában rejlik; további jelentős kockázat a nemteljesítő hitelek magas szintje, valamint a geopolitikai bizonytalanság, például a brexit közép- és hosszú távú hatása. Az európai bankfelügyelet ennek megfelelően állapította meg felügyeleti prioritásait.

Az európai bankfelügyelet emellett folytatta elsődleges eszköze, a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) továbbfejlesztését. Ennek eredményeként a bankokra vonatkozó tőkekövetelmények szorosabban megfeleltek egyéni kockázati profiljuknak, összességében pedig a 2016. évi SREP eljárásból eredő tőkeigény nagyjából stabil maradt.

2016-ban az európai bankfelügyelet érdemi előrelépést tett a nemteljesítő hitelek kezelése terén. Szeptemberben nyilvános konzultációra bocsátotta iránymutatása tervezetét. Az ebben kifejtett ajánlások és bevett gyakorlat segítségével a bankok eredményesen csökkenthetik nemteljesítő hitelállományukat.

Hitelintézetek: fő kockázatok és általános teljesítmény

A bankszektor lényeges kockázatai és a felügyeleti prioritások

Az európai banki ágazatot fenyegető főbb kockázatok változatlanok

A 2016-ban felismert kockázatok többnyire 2017-ben is relevánsak maradnak. Az euroövezeti bankok még mindig alacsony gazdasági növekedéssel jellemezhető vállalati környezetben működnek. A kamatlábakra és a gazdasági fellendülésre hatást gyakorló gyenge gazdasági teljesítmény erősíti az 1. diagramon ábrázolt, az euroövezet bankszektorát fenyegető fő kockázatokat.

A tartósan alacsony kamatszint segíti a gazdaságot és mérsékli a nemteljesítési kockázatot. Ebből eredően ugyanakkor a banki üzleti modellekre is nyomás nehezedik, mivel az alacsony kamatlábak miatt zsugorodik a kamatbevétel, miközben az általános jövedelmezőség már eleve alacsony. Az euroövezet bankrendszerére nézve az egyik fő problémaforrás 2016-ban is az üzleti modellek fenntarthatóságához és az alacsony jövedelmezőséghez kapcsolódó kockázat.

A bankoknak le kell faragniuk nemteljesítő hitelállományuk magas szintjéből

További aggodalomra ad okot több euroövezeti bank nemteljesítő hiteleinek jelentős állománya. A megcsappanó jövedelmezőség mellett ez sérülékenyebbé teszi az érintett bankokat a piaci hangulat változásaival szemben. Következésképp átgondolt és szilárd stratégiákkal – többek között a nemteljesítő hitelek portfólióinak aktív kezelésével – meg kell tisztítaniuk mérlegeiket.

A brexit geopolitikai kockázatot jelent a bankokra nézve

Egyre nő a geopolitikai bizonytalanság. Az EKB bankfelügyelete különösen a brexitről rendezett brit népszavazás kapcsán szoros kapcsolatban állt a legveszélyeztetettebb bankokkal, így biztosította, hogy gondosan figyelemmel kísérjék a helyzetet és a kockázatokat, valamint felkészüljenek a lehetséges kimenetelére. Ebben az időszakban nem állapítottak meg lényeges likviditási, finanszírozási vagy működési kockázatot a bankszektorban. Az utóbbi időben bekövetkező politikai fejlemények azonban késleltethetik a beruházásokat, ami visszafogott növekedéshez vezethet.

1. diagram

Az euroövezet bankrendszerének kockázati térképe

nemteljesítő hitelek geopolitikai bizonytalanság az EU-ban alacsony kamatok feltörekvő gazdaságok, Kína kockázati felárak irányváltása visszaélések központi szerződő felek fizetőképessége nem banki versenytársak a bankok reakciói az új szabályozásra piaci likviditás hiánya euroövezet fiskális egyensúlyi problémái alacsony euroövezeti növekedés ingatlanpiacok kiberbűnözés, informatikai zavarok nagy nagy kicsi Kockázat valószínűsége Kockázat hatása

Forrás: EKB; a nyilak az egyik kockázati tényezőtől a másikig vezető potenciális transzmissziós csatornát jelölik (csak a kiemelten fontos hatásokat ábrázoltuk); a „nemteljesítő hitel” kockázati tényező csak a nemteljesítő hitelből jelentős állománnyal rendelkező euroövezeti bankok esetében releváns.

A biztonságosabb és ellenállóbb pénzügyi rendszer előnyei ellenére a jövőbeni szabályozást övező bizonytalanság is problémát jelent. A Bázel–III szabályozás felülvizsgálatának befejezése, a szavatolótőkére és jegybankképes forrásokra vonatkozó minimumkövetelmény célértékeinek meghatározása csökkenteni fogja a szabályozói kiszámíthatatlanságot, és jobban megszilárdítja a bankok működési környezetét. Időközben utóbbiak a 2018 elején hatályba lépő IFRS 9 végrehajtására is felkészülnek. Összességében bizonyos bankok számára ezzel együtt nehézséget jelenthet, hogy a megfelelő jövedelmezőség fenntartása mellett megfeleljenek a szigorúbb követelményeknek.

2016-ban az EKB bankfelügyelete lefolytatta az Európai Bankhatóság (EBH) uniós szintű stressztesztjét az euroövezet bankjain, valamint az EKB bankfelügyeletének SREP szerinti stressztesztjét.[1] Az uniós szintű stresszteszt 37 nagyobb jelentős hitelintézetre terjedt ki (amelyek együttesen az európai bankfelügyelet alá rendelt banki eszközállomány mintegy 70%-át képviselik). Az eredményeket az EBH 2016. július 29-én tette közzé.[2] A SREP-stresszteszt további 56 jelentős euroövezeti pénzintézetet érintett. Mindkét vizsgálat lényegében azonos módszertannal mérte fel a pénzügyi intézmények kedvezőtlen piaci folyamatokkal szembeni alkalmazkodóképességét, egyúttal adatokat biztosított a SREP eljáráshoz.

A stresszteszt eredménye az alábbiakat mutatta ki:

  • a bankrendszer még a 2014. évi átfogó értékelésben szimuláltnál súlyosabb stresszhatásnak is képes ellenállni, miközben tőkeállománya átlagban a hatás előttivel azonos szinten marad;
  • az alap- és a kedvezőtlen forgatókönyv szerinti stresszteszt eredményének különbsége szempontjából legfontosabb tényezők a hitelveszteség emelkedése, a nettó kamatbevétel csökkenése, valamint a piaci kockázati pozíciók magasabb átértékelési vesztesége;
  • az alacsonyabb hitelminőségű és magasabb arányban nemteljesítő hitellel rendelkező bankok átlagosan rosszabbul teljesítenek a hitelveszteséget és a nettó kamatbevételt egyaránt érintő stresszhatás szempontjából; ez rávilágít a nagyarányú nemteljesítő hitelek kezelésének fontosságára.

Az EKB és az INH-k, illetve NKB-k munkatársaiból álló, mintegy 250 tagú csapat szigorú minőségbiztosítási eljárásnak vetette alá a stresszteszt bankok által kiszámított eredményeit. Az eljárás a közös felügyeleti csoportok adott bankokról szerzett tudására, összehasonlító teljesítményértékelésre, az EKB saját, felülről lefelé irányuló számításaira és az INH-k szakértelmére támaszkodott.

1. ábra

A 2016-ra és 2017-re kitűzött felügyeleti prioritások

Felügyeleti tevékenység 2017-ben és utána 2016. évi prioritások 2018-ban valószínűleg folytatódik 2017. évi prioritások Üzleti modellek és a jövedelmezőséget meghatározó tényezők A hitelkockázat középpontjában a nemteljesítő hitelek és a koncentrációk Kockázatkezelés Üzleti modellek és a jövedelmezőséget meghatározó tényezők Hitelkockázat Kockázatkezelési politika és adatminőség Tőkemegfelelés Likviditás Előkészületek a brexitre párbeszéd a bankokkal A banki üzleti modellek és jövedelmezőségi tényezők értékelése Következetes módszertan a nemteljesítő hitelekhez / átstrukturált kitettség (pl. mélyreható elemzés / helyszíni ellenőrzés) Bankok IFRS 9 - re való felkészültségének értékelése Kitettségi koncentrációk (pl. hajózási/ingatlan) nyomon követése A banki ICAAP² és ILAAP³ javítása A kockázati adatösszevonásra és kockázati adatszolgáltatásra vonatkozó bázeli BCBS 239 alapelveknek való megfelelés vizsgálata TRIM 1 Hitelkockázati, piaci kockázati és partner - hitelkockázati modellek ÚJ Nem banki versenytársak / fintech ÚJ Kiszervezés

1 A belső modellek célzott felülvizsgálata
2 A tőkemegfelelés belső értékelési eljárása
3 A likviditásmegfelelés belső értékelési eljárása
Megjegyzés: A tematikus felülvizsgálatokat sötétkék szegély jelöli.

A stresszteszt kedvezőtlen forgatókönyvének kvantitatív hatása az egyik tényező a 2. pillér szerinti útmutatás (P2Ú) meghatározásához. A stressztesztek kvalitatív eredménye a 2. pillér szerinti követelmény (P2K) megállapításában játszik szerepet.[3] Ezenfelül, a folyamatos felügyeleti kockázatértékelés során már feltárt kockázatok mellett a stresszteszt kimutatta, hogy megrázkódtatás esetén melyek az euroövezeti bankok lényeges sérülékeny pontjai. A legtöbb hitelveszteség például fedezetlen kiskereskedelmi és nagyvállalati kitettségből származott. A stresszteszt megállapításai szerint az egyes földrajzi területek, például Latin-Amerika, valamint Közép- és Kelet-Európa részére nyújtott hitelek is hitelezési veszteséget idézhetnek elő.

Az SSM felügyeleti prioritásai az adott év súlyponti területeit jelölik ki. A felügyelt bankok fő kockázatainak vizsgálatára építenek, figyelembe véve a gazdasági, szabályozói és felügyeleti környezet legújabb fejleményeit. Az évente felülvizsgált prioritások nélkülözhetetlen eszközt adnak a felügyelet kezébe ahhoz, hogy az egyes bankokra alkalmazott felügyeleti intézkedések koordinálása megfelelően összehangolt, arányos és hatékony módon menjen végbe, ami hozzájárul az esélyegyenlőséghez és a felügyelet eredményeinek erősítéséhez (lásd az 1. ábrát).


A jelentős bankok általános teljesítménye 2016-ban

Az euroövezet jelentős hitelintézeteinek nyeresége nem változott

2016 első három negyedévének eredménye alapján a jelentős pénzintézetek jövedelmezősége 2016-ban nem változott[4]. A 101 jelentős hitelintézetből álló reprezentatív minta átlagos, évesített sajáttőke-arányos nyeresége 2016 harmadik negyedévében 5,8% volt, az előző év azonos időszakához viszonyítva valamelyest csökkent (2015 harmadik negyedévében 6,0%)[5]. Meg kell azonban jegyezni, hogy az aggregált számadatok hátterében igen változatos folyamatok figyelhetők meg.

5,8% Részvényhozam 2016-ban

A rendszeres bevételek zsugorodtak 2016-ban: a jelentős pénzintézetek összesített nettó kamatbevétele 3%-kal esett vissza, a kölcsönállomány enyhe emelkedése ellenére (+0,5% az előző év azonos időszakához viszonyítva), ami különösen jellemző volt a vállalati kölcsönök volumenére (+2,8%). A visszaesés 2016 első negyedévére koncentrálódott, azután stabilizálódott a kamatbevétel. A díjbevétel szintén mérséklődött (az előző év azonos időszakához viszonyítva −2,8%), ami jórészt annak tudható be, hogy 2016 első három negyedévében csökkentek az eszközkezelési és tőkepiaci tevékenységekből származó jutalékok. Ez a tendencia 2016 utolsó negyedévében a tőkepiaci tevékenység élénkülésével megfordulhatott.

2. diagram

Stabil sajáttőke-arányos nyereség 2016-ban az üzemi eredmény csökkenését kiegyenlítő alacsonyabb értékvesztés miatt

(Minden tétel a tőkeállomány százalékában kifejezett, súlyozott átlag)

-10% -5% 0% 5% 10% 15% 2015 2016 Értékvesztés előtti üzemi eredmény Értékvesztés Egyéb Sajáttőke-arányos nyereség

Mindkét év adatai évesített 3. negyedévi kumulált számadatok.
Forrás: FINREP keretrendszer (101 jelentős hitelintézet IFRS-adatszolgáltatása a konszolidáció legmagasabb szintjén).

A bevételcsökkenés negatív hatását részben enyhítette az alacsonyabb működési ráfordítás (−1%). A költségcsökkenés különösen markáns volt a személyi jellegű ráfordításoknál (−1,4% az előző év azonos időszakához viszonyítva). A több euroövezeti bankban nemrégiben hozott szerkezetátalakítási intézkedések fényében ez a trend valószínűleg a következő negyedévekben is folytatódni fog.

A javuló makrogazdasági feltételek pozitív hatást gyakoroltak az értékvesztési ráfordításokra, amelyek a 2015. évinél alacsonyabbak voltak: a kölcsönökre és egyéb pénzügyi eszközökre elszámolt értékvesztés 2015 harmadik negyedévében az összesített tőkeállomány 5,5%-át tette ki[6], ez 2016 harmadik negyedévére 4,4%-ra csökkent. A javulás nagy része néhány országra összpontosult, ugyanakkor a többi ország egy részében a hitelezési veszteség hosszú távú összehasonlításban is már alacsony szintű volt. A múltbeli tapasztalatok alapján a bankok rendszerint nagyobb értékvesztést számolnak el az utolsó negyedévben, ami az egész éves jövedelmezőségre hatással lehet.

A bankok jövedelmezőségéhez 2016-ban rendkívüli bevételek is hozzájárultak (2016 harmadik negyedévében az összesített tőkeállomány 3,4%-át tették ki). Az egyszeri bevételek azonban alacsonyabbak voltak, mint 2015-ben, és nem feltétlenül ismétlődnek meg a következő negyedévekben.


Az SSM felügyeleti modelljének megvalósítása

Az SSM SREP-módszertanának finomhangolása

A SREP módszertanának továbbfejlesztéséből adódóan szorosabb lett a bankok kockázati profilja és tőkekövetelményei közötti korreláció

76% A tőkekövetelmények és a kockázati profilok közötti korreláció

Az európai bankfelügyelet 2016-ban másodszor végezte el a SREP eljárást, a legnagyobb euroövezetbeli bankcsoportokra érvényes, közös módszertan alapján. A cél ezúttal is olyan alkalmazkodóképes bankrendszer támogatása volt, amely képes az euroövezet gazdaságának fenntartható finanszírozására. A már a 2015. évi felügyeleti ciklus során elért harmonizáció e tekintetben kézzelfogható eredményre vezetett, amelyre építve továbbfejlesztettük a SREP értékelést. A fejlesztések hatására nőtt a korreláció a tőkekövetelmények és a bankok kockázati profilja között (a 2015. évi SREP utáni 68%-ról a 2016-os SREP-et követően 76%-ra), ugyanakkor fennmaradt a kvantitatív és kvalitatív elemeket korlátozott szakértői becsléssel ötvöző általános megközelítés. Emellett a SREP módszertana a 2016. évi uniós szintű stresszteszt eredményeivel is kiegészült.

A 2. ábra áttekintést nyújt a SREP módszertanáról. A releváns SSM SREP-módszertani füzet aktualizált változatát 2016. decemberében tették közzé.

2. ábra

Az SSM SREP 2016. évi módszertana

1. Üzleti modell vizsgálata 2. Szervezetirányítás és kockázatkezelés értékelése 3. Tőkekockázat értékelése 4. Likviditási és finanszírozási kockázat értékelése Üzleti modell életképessége és fenntarthatósága Szervezetirányítás és kockázatkezelés megfelelősége Kategória: pl. hitel-, piaci, működési kockázat és IRRBB Kategória: pl. rövid távú likviditási kockázat, finanszírozás fenntarthatósága SREP-határozat Tőkét érintő mennyiségi intézkedések Likviditással kapcsolatos mennyiségi intézkedések Egyéb felügyeleti intézkedések Átfogó SREP-értékelés  holisztikus megközelítés Pontszám + indoklás / főbb következtetések

  

A SREP alapadatait a közös felügyeleti csoportok szolgáltatták, a hatáskörükbe tartozó bankok következő négy tényezőjét fölmérve: üzleti modell, irányítási rendszer és kockázatkezelés, tőkekockázat, valamint likviditási és finanszírozási kockázat.

2016-ban továbbfejlesztettük az SSM SREP-módszertanát

A közös felügyeleti csoportok 2015-ben lebonyolított, a kockázatkezelési politikára és kockázatvállalási hajlandóságra vonatkozó, nagyszabású tematikus felülvizsgálata[7] alapján 2016-ban továbbfejlesztettük az irányítási rendszer és kockázatkezelés értékelésére szolgáló SREP-módszertant.

3. ábra

A P2Ú-t az MDA számításakor nem veszik figyelembe

1. pillér (minimumkövetelmények) P2K Tőkefenntartási puffer Anticiklikus tőkepuffer G-SIB puffer Egyéb SIB puffer Rkp.2 P2Ú maximum van érvényben1 MDA- korlátozás kiváltó pontja

1) A leggyakoribb eset; a CRD IV 131. cikk (15) bekezdés tagállami alkalmazásától függően egyedi számítás is lehetséges
2) Rendszerkockázati puffer
Megjegyzés: nem méretarányos; az EBH maximálisan felosztható összegről szóló véleményének és 2016. július 1-ji sajtóközleményének alapján.

Ezenkívül 2016-ban sor került a 2. pillér szerinti útmutatás (P2Ú) bevezetésére, az EBH 2016. júliusi meghatározása szerint[8]. A P2Ú a 2. pillér szerinti követelmények (P2K) kiegészítése, amely felügyeleti elvárásokat fogalmaz meg a kötelező érvényű (minimum- és kiegészítő) tőkekövetelményeket meghaladó, a kombinált pufferek feletti banki tőkeállományra nézve (lásd a 3. ábrát). Felügyeleti elvárás lévén, a P2Ú-t a maximálisan felosztható összegnek (MDA) a tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD IV) 141. cikkében rögzített kiszámításakor nem veszik figyelembe.

A P2Ú kidolgozásakor a következő tényezőket vesszük figyelembe, holisztikus szemlélettel: általánosságban a stresszteszt kedvezőtlen forgatókönyve esetén várható tőkeállomány-csökkenést, az adott pénzintézet konkrét kockázati profilját, a stresszforgatókönyvekkel szembeni érzékenységét, a kockázati profilnak a teszt adatgyűjtési zárónapja utáni évközi változását és a bank által a kockázati érzékenység enyhítésére hozott intézkedéseket.

Noha a bankokkal szemben elvárás, hogy megfeleljenek a P2Ú feltételeinek, ha nem tesznek ennek eleget, az nem vált ki automatikus korlátozást. Amennyiben egy bank nem teljesíti a 2. pillér szerinti útmutatást, az EKB bankfelügyelete az adott bank helyzetére szabott korrekciós intézkedéseket foganatosít.

Az SREP szerinti CET1-szükséglet 2017-ben stabil marad

A 2016. évi SREP eredményei alapján a 2017. évre vonatkozó általános, SREP szerinti elsődleges alapvető (CET1) tőkeszükséglet az előző évivel megegyező szinten maradt. Amennyiben a többi feltétel változatlan, a rendszerben jelenleg fennálló tőkeszükséglet a jövőre nézve is jelzésértékű.[9] Több egyedi esetben a SREP szerinti CET1-szükséglet az adott pénzintézet kockázati profiljának alakulását tükrözve módosult. A 2016. évi SREP eljárásban a 2015-ös 2. pillér szerintiről az újonnan bevezetett P2Ú szerintire változott a tőkekövetelmény, a tőkefenntartási puffer be nem vezetett részének bevonása pedig elmaradt. Mivel a P2Ú nem képezi a vonatkozó számítások részét, az MDA kiváltási pontja az átlagosan 10,2%-osról átlagosan 8,3%-os értékre csökkent.

A tőkére vonatkozó intézkedéseken túlmenően nagyobb mértékben került sor kvalitatív intézkedések alkalmazására az egyes hitelintézetek sajátos hiányosságainak orvoslása céljából. Ezen intézkedések valószínűsége összefügg a bankok kockázati profiljával: minél nagyobb a kockázat, annál valószínűbb a kvalitatív intézkedés alkalmazása.

SREP 2017 – nem várható lényeges változás

Az SSM SREP-módszertana 2017-ben várhatóan nem változik meg lényegesen. Az EKB bankfelügyelete mindazonáltal folytatja a módszertan finomhangolását, a banki tevékenység és kockázat megfelelő nyomon követését célzó, előretekintő szemlélet szerint.


Egyéb módszertani tevékenység

Megtörtént a TRIM céljainak és felépítésének részletes meghatározása

109 2016-ban indított, belső modellel kapcsolatos vizsgálat

2016-ban a belső modellekkel kapcsolatos elméleti munka elsősorban a belső modellek célzott felülvizsgálatára (TRIM) irányult, amely 2017-ben kezdődik. A felülvizsgálat előkészítéseként az EKB bankfelügyelete:

  • elvégezte a helyszíni vizsgálat alá vonni kívánt modellek reprezentatív, kockázatalapú kiválasztását;
  • kidolgozta a különféle kockázatokra vonatkozó felügyeleti útmutatót és az ellenőrzésükre hivatott vizsgálati technikákat;[10]
  • szervezeti rendelkezéseket hozott annak érdekében, hogy le tudja bonyolítani az elkövetkező években emelkedő számú, belső modellekkel kapcsolatos helyszíni vizsgálatot;
  • rendszeresen tájékoztatta a jelentős pénzintézeteket a projektről;
  • több alkalommal folytatott adatgyűjtést, így lehetővé tette, hogy a jelentős hitelintézetek részt vegyenek az előkészítő szakaszban.

3. diagram

2016-ban a legtöbb belső modellel kapcsolatos vizsgálat főként a hitelkockázatra irányult

87 16 5 1 0 20 40 60 80 100 120 Hitelkockázat Piaci kockázat Partner-hitelkockázat és CVA-kockázat Működési kockázat

  

Az elmúlt év folyamán a belső modellekkel kapcsolatos 109 vizsgálat indult a jelentős hitelintézeteknél, és a belső modellekre vonatkozó 88 EKB-határozat jelent meg. A két szám a jövőben valószínűleg magasabb lesz, amikor is további vizsgálatokra kerül sor a belső modellek célzott felülvizsgálatának keretében.

További előrelépés történt a belső modellek értékelési gyakorlatának összehangolása terén. Az EKB és az INH-k munkatársai a belső modellekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó európai és nemzetközi fórumokon képviselték az európai bankfelügyeletet, továbbá különféle vizsgálatokban vettek részt, például a belső modellek EBH végezte összehasonlításában.


Hitelkockázat: a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos munka

A nemteljesítő hitelállomány 2008 óta jelentősen bővült

A nemteljesítő hitelek különleges feladat elé állítják a bankokat. Az ilyen hitelek állománya 2008 óta jelentős mértékben nőtt, különösen azon tagállamokban, amelyek az elmúlt években lényeges gazdasági kiigazítást hajtottak végre. A nagyarányú nemteljesítő hitelállomány következtében alacsony a banki jövedelmezőség, és a bankok csak korlátozott mértékben képesek új finanszírozási forrást nyújtani a gazdaságnak.

6,49% Jelentős hitelintézetek bruttó nemteljesítő hitel mutatójának súlyozott átlaga

2016 harmadik negyedévétől a jelentős hitelintézetek súlyozott átlagos bruttó nemteljesítő hitelállományának aránya 6,49% volt, szemben a 2016. első negyedévi 6,85%-kal és a 2015. harmadik negyedévi 7,31%-kal. A jelentős pénzintézetek összesített adatai azt mutatják, hogy a nemteljesítő hitelek állománya 2015 és 2016 harmadik negyedéve között 54 milliárd euróval csökkent (ebből 15,59 milliárd euróval 2016 harmadik negyedévében). 2016 harmadik negyedévére elérte a 921 milliárd eurót.[11]

54 milliárd  Nem teljesítő hitelállomány csökkenése 2015 és 2016 harmadik negyedévei között

Az EKB a 2014. évi átfogó értékelés óta az érintett bankokkal folytatott folyamatos felügyeleti párbeszéddel támogatja a nemteljesítő hitelek szanálását.

  

  

Az EKB támogatja a bankokat meglévő nemteljesítő hiteleik felszámolásában és az újak felhalmozódásának megelőzésében

A nemteljesítő hitelek jelentette feladat céltudatos és hathatós megoldása érdekében az európai bankfelügyelet 2015 júliusában külön erre a célra az INH-k és az EKB képviselőiből álló akciócsoportot hozott létre, Sharon Donnery, a Banc Ceannais na hÉireann/Central Bank of Ireland alelnöke vezetésével. A munkacsoport célja, hogy következetes felügyeleti megközelítést dolgozzon ki és alkalmazzon a nagymértékű nemteljesítő hitelekkel jellemezhető pénzintézetek viszonylatában.

Az EKB a csoport munkájára építve a nemteljesítő hitelekre vonatkozó iránymutatást adott ki a bankok részére, amelyet 2016. szeptember 12. és november 15. között konzultációra bocsátott. November 7-én nyilvános meghallgatásra is sor került. A hivatalos konzultációs eljárás során az akciócsoport több mint 700 különböző észrevételt kapott és dolgozott fel. A végleges iránymutatás közzétételére 2017 márciusában került sor. Az iránymutatás fontos lépés a nemteljesítő hitelállomány jelentős csökkentése irányába.

4. ábra

A nemteljesítő hitelek aránya az euroövezetben

< 7% < 25% > 25% 19,82% 2,44%