A székhely áthelyezése az euroövezetbe

Az euroövezetben a bankfelügyeletet az EKB és az egységes felügyeleti mechanizmusban (SSM) részt vevő országok nemzeti felügyeletei, az ún. illetékes nemzeti hatóságok (INH-k) látják el a mechanizmus keretében.

Az EKB és az INH-k az euroövezeti bankok feletti felügyeleti hatáskörön és feladatkörön a felügyelt szervezetek jelentősége alapján osztoznak.

• Az adott jelentőségi kritériumhalmaznak megfelelő bankot (jelentős hitelintézet – SI) rendszerint az EKB közvetlenül felügyeli.
• Az olyan bank közvetlen felügyeletét, amely nem teljesíti a kritériumokat (kevésbé jelentős hitelintézet – LSI), a székhelye szerint illetékes ország nemzeti felügyelete látja el. (Az EKB-nak ebben az esetben felvigyázói szerepe van, hogy biztosítsa az egyes hitelintézetek és az egész rendszer szintjén a konzisztens és minőségi felügyeletet.)

Az EKB kizárólagos hatásköre, hogy az SSM-ben részt vevő országokban a hitelintézetek működését engedélyezze, illetve az engedélyüket visszavonja. Ő hagyja jóvá ezenkívül a befolyásoló részesedés szerzését és az egyéb közös eljárásokat az SSM-hez tartozó hitelintézetek tekintetében és az SSM-rendelettel összefüggésben (lásd még a GYIK „Engedélyezés és banki tevékenységre vonatkozó működési engedélyek az euroövezetben” című 3. részét.)

Az SSM az EKB-ból és a mechanizmusban részt vevő tagállamok illetékes nemzeti hatóságaiból áll. Az euroövezet összehangolt bankfelügyeleti rendszere, amellyel kiaknázható az EKB és az INH-k erősségeinek, tapasztalatainak és szakértelmének minden előnye. Az EKB feladata a felvigyázói szerepkör mellett az SSM eredményes és következetes működésének a biztosítása, tiszteletben tartva a felügyeleti hatáskörök SSM-rendeletben meghatározott elosztását. Az eredményes, hatékony felügyelet biztosításának érdekében a hitelintézeteket a „jelentős” vagy a „kevésbé jelentős” hitelintézetek csoportjába sorolták. Az EKB közvetlenül felügyeli a jelentős hitelintézeteket, míg a kevésbé jelentős bankok felügyelete az INH-k feladata.

Az INH-k és az EKB az euroövezeti székhelyű bankok felügyelete során szorosan együttműködnek. Folyamataikat, eljárásaikat összehangolva garantálják például, hogy az engedélyezés területén minden az előírt menetrend szerint bonyolódjon le.

A releváns kritériumok összefoglalását a jelentőségi besorolás kritériumai hivatkozás alatt olvashatjuk.

Igen. Az EKB a nemzeti felügyeletekkel együtt ellenőrzi azoknak a bankoknak a pénzügyi állapotát, amelyek ténylegesen vagy valószínűleg az EKB közvetlen felügyelete alá fognak kerülni. Ezzel az átfogó értékeléssel biztosítjuk, hogy a bankok megfelelő tőkével rendelkezzenek, és ellenálljanak az esetleges pénzügyi megrázkódtatásoknak. Az értékelés eszközminőség-vizsgálatból és stressztesztből áll.

Az EKB eseti alapon dönti el, hogy pontosan mikor vonja az illető hitelintézetet a vizsgálat alá. Általában véve az a cél, hogy azonnal elvégezzük az átfogó értékelést, amint egyértelművé vált, hogy az illető hitelintézet megfelel a jelentőségi kritériumoknak, és az Egyesült Királyságból az euroövezetbe való tevékenység-, illetve eszköztranszfer megfelelően előrehaladott ahhoz, hogy az értékelés indokolt legyen.

Az értékelés a mechanizmusban részt vevő tagállamokban a legmagasabb prudenciális konszolidációs szinten zajlik. Ha egy befektetőcég konszolidált bankcsoport tagja, akkor a vizsgálat hatálya alá esik. A vizsgálat egyaránt irányul a hitelnyújtási és a befektetési ágazatokhoz kapcsolódó kockázatokra.

Ahol a bank egy csoport tagja, a jelentőség meghatározása céljából azt vesszük figyelembe, hogy a csoport a legmagasabb prudenciális konszolidációs szinten milyen helyet foglal el az euroövezetben (nem pedig az adott szervezet helyzetét). Ha például a csoport eszközállománya az említett konszolidációs szinten meghaladja a 30 milliárd eurót, a csoport összes felügyelt szervezete jelentősnek minősül még akkor is, ha egyénileg nem éri el a 30 milliárd eurós eszközértékküszöböt.

Ahol a bank az EKB által közvetlenül felügyelt jelentős csoport tagja, felügyelete mind egyénileg, mind konszolidált alapon zajlik. A kétszintű felügyelet lebonyolításához az SSM-rendeletben és az SSM-keretrendeletben (továbbiakban: a rendeletekben) az EKB-nak nem csak a bankok felett adnak konkrét felügyeleti jogkört, hanem például a (vegyes) pénzügyi holdingtársaságok felett is, amennyiben ezek székhelye euroövezeti országban van, és megfelelnek a rendeletek konkrét szabályainak. Ha a csoport egyéb pénzügyi intézményt, például befektetőcéget is magában foglal, utóbbit az EKB nem egyéni szinten felügyeli, hanem a csoportszintű konszolidált felügyelet keretében.

Az SSM-keretrendelet 2. cikke (20) bekezdése értelmében „felügyelt szervezet” a következők bármelyike: a) a mechanizmusban részt vevő tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézet; b) a mechanizmusban részt vevő tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi holdingtársaság; c) a mechanizmusban részt vevő tagállamban székhellyel rendelkező vegyes pénzügyi holdingtársaság, amennyiben megfelel a 21.b) pontban meghatározott feltételeknek; d) a mechanizmusban részt nem vevő tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézet által a mechanizmusban részt vevő tagállamban létesített fióktelep.

Az EKB teljesen semleges a választott székhelyet illetően, és az euroövezetben mindenütt garantálja a konzisztens felügyeletet. Minden jelentős hitelintézetet a székhelyt adó országtól függetlenül ugyanazon felügyeleti mérce alapján felügyeli. A kevésbé jelentős pénzintézetek közvetlenül az alá a nemzeti felügyelet alá tartoznak, amelyben a székhelyük található. Az EKB-nak ebben az esetben felvigyázói szerepe van, amely alapján biztosítja az egyes hitelintézetek és az egész rendszer szintjén a konzisztens és minőségi felügyeletet.

Nem. Az EKB és a nemzeti felügyeletek megállapodtak benne, hogy az egész övezetben mind a jelentős, mind a kevésbé jelentős pénzintézeteknél konzisztens megközelítést alkalmazunk.

A bankoktól elvárjuk, hogy fejezzék be a brexithez kapcsolódó terveik megvalósítását a szerint az ütemterv szerint, amelyet az illetékes felügyeletekkel egyeztettek.

Az EKB és a nemzeti felügyeletek foglalkoznak az egyeztetett vállalások sorsával, és nyomon követik, hogyan haladnak a bankok a megcélzott működési modell felé. Ez bekerülhet az olyan kiemelt felügyeleti folyamatok közé, mint például a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás.

Az INH-k és az EKB szorosan együttműködnek a bankok felügyeletében és engedélyezésében. Az engedélyezési eljárások az SSM-keretrendelettel összhangban folynak le.

Az euroövezetben a banki engedély kiadásához vagy (releváns esetben) meghosszabbításához kapcsolódó eljárás a „közös eljárások” része. Ezekért mind a jelentős, mind a kevésbé jelentős intézmények tekintetében az EKB a felelős az euroövezetben. Az EKB és a nemzeti felügyeletek az eljárások különböző szakaszaiba kapcsolódnak be. Közös eljárás esetén a bank székhelye szerinti nemzeti felügyelet a jelentkezések bemeneti pontja attól függetlenül, hogy a bank megfelel-e a jelentőségi kritériumoknak. A felügyeleti munkát elejétől fogva összehangoljuk, hogy a folyamat zökkenőmentes legyen, és időben megtörténjenek az intézkedések. A minden egyes felügyelt hitelintézetet érintő eljárás a nemzeti felügyeletek és az EKB szoros együttműködésével zajlik, majd az EKB döntésével zárul.

Minden esetben tehát a bank közvetlenül az illetékes nemzeti felügyelethez nyújtja be az engedélykérelmét, amivel kezdeményezi a közös eljárást. A tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD) 22. cikkének megfelelően ugyanezt az eljárást kell követni, amikor egy bankban befolyásoló részesedést szereznek.

Az, hogy az üzleti tevékenységét bővíteni tervező banknak kell-e új vagy további engedélyért folyamodnia, több tényező függvénye. Idetartozhatnak többek között a helyi követelmények, valamint az illetékes hatóság által korábban kiadott banki engedély formája és hatóköre, amely a különféle tagállamok között eltérhet egymástól. Amikor egy bank üzleti tevékenységének kiterjesztését tervezi, kapcsolatba kell lépnie az EKB-val, illetve az INH-val (attól függően, hogy jelentős vagy kevésbé jelentős hitelintézet-e), hogy tájékozódjon arról, vajon szüksége lesz-e új vagy további engedélyre.

Függetlenül attól, hogy kell-e ilyen engedély, a terjeszkedni kívánó banktól elvárjuk, hogy korán és proaktívan egyeztessen a felügyelettel a terveiről és arról, hogyan fogja a megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat az új tevékenységhez felállítani. Az engedélyezéshez kapcsolódó minden követelményt természetesen folyamatosan teljesíteni kell.

Igen. Az EKB és a nemzeti felügyeletek értékesnek tartják az azokkal a bankokkal folytatott előkészítő megbeszéléseket, amelyeket érdekel euroövezeti tevékenység létrehozása vagy kiterjesztése. A jelentkezéssel kapcsolatos ilyen tárgyalásokat akkor szorgalmazzuk, amikor az érdeklődő bank már meghatározta az átalakulási vagy átszervezési terv alapvető elemeit, és leszűkítette a szóba jöhető opciók körét. Az EKB és a nemzeti felügyeletek a zökkenőmentes folyamat érdekében mindenesetre már a korai szakaszban kommunikálnak egymással az említett kérelmekről.

Igen, az EKB még az engedélyezendő vállalkozás létezését igazoló dokumentáció nélkül is figyelembe veszi a működési engedélykérelmet. Mindazonáltal a megfelelő dokumentációnak is be kell érkeznie az elbírálási idő alatt.

Felhívjuk a figyelmüket, hogy az Európai Bankhatóság a 2017. július 14-én közzétett szabályozástechnikai standardtervezetekben tovább pontosította a hitelintézetek engedélyezésére vonatkozó információs követelményeket, amelyeket a CRD 8. cikke (2) bekezdése értelmében a Bizottságnak kell elfogadnia. Az EKB fentebb leírt gyakorlata ezért még módosulhat, hogy kövesse a jövőben hatályba lépő vonatkozó rendelet előírásait.

A működési engedélykérelemről szóló döntés rendszerint a kérelmező teljes pályázatának benyújtását követő hat hónap után születik meg. Ez az idő lerövidülhet, amennyiben a kérelmező meglevő engedélyt szeretne meghosszabbítatni, feltéve hogy az adott országban hatályos keretrendszer lehetővé teszi a meghosszabbítást, és a létező SSM-szervezet kapcsán nem merül fel felügyeleti aggály. A jelentkezési dátumot követő 12 hónapon belül azonban mindenképpen határozatot kell hozni. (A közös eljárásokkal kapcsolatos részletesebb információkat lásd az SSM-rendelet 14. és 15. cikkeiben, valamint az SSM-keretrendelet V. részében.) A teljes, jó minőségű jelentkezési anyag idejekorán való beadása mindenképpen igen fontos ahhoz, hogy a kérelem feldolgozása a lehető legsimábban bonyolódjon le. Fontos tehát a kérelemhez tartozó dokumentáció leadás előtti belső elkészítése, amelyre a hitelintézetnek érdemes elegendő időt fordítania.

Nem. Minden engedélykérelem a bemutatott közös eljárás szerint kerül feldolgozásra, függetlenül a beadás helyétől (lásd még az engedélykérelem beadási módjáról szóló kérdést).

A CRD 18. cikke (a) bekezdése értelmében az illetékes hatóság általában visszavonhatja a hitelintézetnek adott engedélyt többek között akkor, ha a hitelintézet nem él az engedéllyel, azaz az engedélyezés utáni 12 hónapon belül nem indítja meg üzleti tevékenységét. Néhány tagállamban azonban hosszabb vagy rövidebb határidőket is kiszabhatnak az engedélyezés utáni működésbe lépés követelményéhez. A bankoknak mindenesetre az engedélyezés során egyértelműen közölniük kell, hogy mikor tervezik elindítani a tevékenységüket. Emellett világos stratégiát kell felvázolniuk, amelyben meghatározzák, hogyan kívánják az üzleti terveiket megvalósítani és a megfelelő kockázat-ellenőrzési rendszert kiépíteni.

Az EKB engedélye kell valamely hitelintézetben való befolyásoló részesedés megszerzéséhez vagy annak megemeléséhez a tőkekövetelményekről szóló irányelvben előírtak szerint. A banki működési engedély kiadásához hasonlóan ezt az értékelést is egy közös eljárás irányítja. Így tehát a nemzeti felügyelet az a bemeneti pont, ahová az értesítést küldeni kell. Az EKB a nemzeti felügyelettel való szoros együttműködés és konzultáció révén felügyeleti döntést hoz a szóban forgó részesedésszerzésről. A folyamat akadálytalan lebonyolítását elősegítendő, az értesítés hivatalos benyújtása előtt a jelentkezőknek érdemes fontolóra venniük az illetékes INH-val és az EKB-val való párbeszéd lehetőségét.

Az átmeneti időszak vége után a CRD nem vonatkozik az egyesült királysági bankokra, az ottani székhelyű hitelintézetek uniós fióktelepei pedig elveszítik az EU-s „passporting” jogukat. Szabályozott tevékenység folytatásához megfelelő engedélyezés szükséges.

Az euroövezeti bankoknak független módon és helyi szinten tudniuk kell kezelni a rájuk ható összes lényeges kockázatot, továbbá ellenőrzésük alatt kell tartaniuk a mérleget és a teljes kitettségállományt. Módjukban kell álljon, hogy közvetlenül és független módon válaszoljanak az EKB-tól vagy a nemzeti felügyeletektől a bank bármely tevékenységét érintő esetleges megkeresésre és a gyors tájékoztatásra. Az irányítási és kockázatkezelési mechanizmusoknak arányosaknak kell lenniük a tevékenység jellegével, kiterjedésével és komplexitásával, továbbá teljes mértékben meg kell felelniük az európai jogszabályoknak. „Fiktív” társaság létrehozása nem megengedett.

A hitelintézeteknek általában véve kötelességük biztosítani, hogy a felügyelt szervezet személyzete elég nagy legyen a működés biztosításához többek között a kockázatkezelés és a front office terén egyaránt.

Ha a bankok alkalmazottaiknak átmeneti vagy állandó jelleggel egynél több feladatkört adnak, tehát az alkalmazottnak a csoport több szervezeténél kell dolgoznia, az EKB és a nemzeti hatóságok gondosan megvizsgálják a helyzetet annak érdekében, hogy a felügyelt bankokban a szóban forgó funkciók betöltésére elegendő időt fordítsanak. Kerülendő az olyan szervezeti struktúra, amely a felügyelt szervezetben ellehetetleníti az egyértelmű jelentési csatornákat és feladatköröket, vagy amely potenciálisan összeférhetetlenséget okoz. A bankoknak – például a kockázatkezelés, a jogkövetés és a belső ellenőrzés terén – létre kell hozniuk helyileg olyan független funkciókat és ellenőrző rendszereket, amelyek a helyi igazgatótanácsnak jelentenek. Bizonyos kiemelt feladatköröket nem szabad, hogy ugyanaz a személy egyszerre több helyen is ellásson.

Fontos, hogy a vezetőség elegendő időt szánjon a kockázati kérdések átgondolására. A vezetőséget aktívan be kell vonni – megfelelő erőforrásokat biztosítva – az összes lényeges kockázat kezelésébe, valamint az eszközértékelésbe, a külső hitelminősítések és a kockázatokhoz kapcsolódó belső modellek használatába. A hitelintézeteknek az operatív funkcióktól független kockázatkezelési funkcióval kell rendelkezniük, amely megfelelő tekintéllyel, formátummal és erőforrásokkal rendelkezik, valamint kommunikálni tud a vezetőséggel.

Az EKB és a nemzeti felügyeletek véleménye szerint a harmadik országban működő fióktelepek célja a helyi igények kielégítése. Nem számítanak ezért arra, hogy ezek a fiókok a hitelintézet számára döntő fontosságú funkciókat lássanak el, vagy hogy EU-s székhelyű ügyfeleket szolgáljanak ki.

A bank kielégítő működéséhez előfeltétel, hogy még mielőtt megkezdi euroövezeti tevékenységét, megfeleljen az összes követelménynek.

Ebből kiindulva és figyelembe véve, hogy időbe telik a hitelintézet összes tevékenységének a kialakítása, elképzelhető, hogy a további helyi feltételeket és lehetőségeket is egymással párhuzamosan alakítják ki. Ezt a felügyelet eseti alapon megengedheti, feltéve ha igazodik a bank üzleti tervéhez. Minden előkészületnek az említett lehetőségek kialakításáról szóló reális és részletes üzleti terven kell alapulnia, amelyet bele kell venni az engedélykérelembe. A következőket kell figyelembe venni: a tervezett tevékenységek köre és kockázatossága; a könyvelési politika, a fedezeti és kereskedési üzletfelek; az erőforrások áthelyezése; az SSM-szervezet jövedelmezősége; az adatszolgáltatási lehetőségek és az informatikai infrastruktúra.

Az intézkedések semmi esetre sem veszélyeztethetik a belső irányítás teherbírását és a helyes és eredményes kockázatkezelést, továbbá nem jelenthetik, hogy a lehetőségek és a kontrollmechanizmusok az üzleti tevékenységhez képest késésben vannak.

Annak ellenére, hogy a bankok eseti alapon megállapodhatnak a felügyeletekkel átmeneti működési feltételekről, az EKB és a nemzeti felügyeletek elvárják az euroövezetben alapított bankoktól, hogy olyan működési alapfeltételeket alakítsanak ki (többek között a helyi infrastruktúrát, a személyzetet és a kockázatkezelési funkciókat), amelyekkel garantálni tudják helyi szinten a lényeges kockázatok kezelését.

Ami kifejezetten a back-to-back könyvelési modellt illeti, elvárják, (az eseti alapon megengedett lehetséges átmeneti működési feltételek mellett is), hogy az összes lényeges termékcsoport által generált kockázatok egy részét helyileg kezeljék és ellenőrizzék. A piaci kockázatnál ez végső fokon állandó helyi kereskedési lehetőségek és helyi kockázati bizottságok létrehozását jelentheti, valamint egy diverzifikált külső partnerkörrel való kereskedést és kockázatfedezést. A konkrét követelmények és a lehetséges átmeneti időszakok többek között a következőktől függenek majd: a könyvelési modell struktúrájától, az üzleti tevékenység lényegességétől és komplexitásától, a csoporton belüli kitettségek szintjétől, valamint a mögöttes szerződéses kapcsolatoktól és belső megállapodásoktól.

Az EKB és az országos felügyeletek minden egyes működési engedélykérelemnél felmérik a könyvelési gyakorlatot (többek között a back-to-back és a távolból való könyvelést), valamint a kapcsolódó kockázatokat, és folyamatos felügyeletet végeznek (monitorozás). Az újonnan alapított és a meglevő bankok könyvelési modelljeinek nem szabad fiktív társaságokat vagy olyan helyzetet eredményezniük, amelyben harmadik országban levő szolgáltatókra támaszkodnak, és nem szabad akadályozniuk a helyreállítási intézkedések gyors végrehajtását. Másik elvárás a bankoktól, hogy megfelelően tudjanak működni önállóan is (azaz a csoport támogatásától függetlenül). Az EKB és a nemzeti felügyeletek a könyvelési modellek értékelése során felmérik, hogy a bankok milyen mértékben felelnek meg (vagy terveznek megfelelni) az említett felügyeleti elvárásoknak.

Különösen azt vizsgáljuk, hogy megvalósítják-e (vagy tervezik-e megvalósítani) a megfelelő helyi bázisú irányítást és kockázatkezelési feltételrendszereket, és hogy felvesznek-e munkavállalókat a helyileg keletkező kockázatok azonosításához és kezeléséhez. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy a bank helyi irányítási rendszere, személyzeti infrastruktúrája és kockázatkezelési lehetőségei megfelelnek-e és arányban állnak-e a kereskedési tevékenységével, a fedezeti stratégiáival, valamint egy diverzifikált partnerkör környezetében a kockázatfedezeti képességével, a pénzügyi piaci infrastruktúrához való tervezett hozzáférési szinttel, a csoporton belüli ügyletek és kitettségek szintjével és belső elrendezésével, az üzleti partnerek koncentrációjával és egyéb nagy kitettségekkel.

A könyvelési modellekre vonatkozó felügyeleti elvárásokat arányosan kell alkalmazni, figyelembe véve az adott hitelintézet tevékenységének lényegességét és összetettségét. Ennek megfelelően a nagy bankokra, amelyeket nagyfokú összefonódás és komplex tőkepiaci műveletek jellemeznek, szigorúbb felügyeleti elvárások vonatkoznak.

Az EKB és a nemzeti felügyeletek az euroövezetben alapított szervezetek körében elvárják a felügyelt bankoktól a teherbíró ellenőrzési mechanizmusok kiépítését. A szervezet vezetősége ugyanis ezekkel követheti megfelelően nyomon a kiszervezési megállapodások végrehajtását (akár a csoporton belül, akár azon kívül), és biztosíthatja, hogy azok maradéktalanul megfeleljenek a szabályozási követelményeknek.

Ezenkívül a felügyelt bank működési függetlenségét nem szabad egyes funkciók és szolgáltatások kiszervezésével veszélyeztetni; vészhelyzet esetére megfelelő eljárásokat kell kidolgozni és rendszeresen tesztelni, hogy az illető szervezet működésének folytonossága biztosítva legyen. Elengedhetetlen továbbá, hogy a kiszervezési szerződésekben előírják, hogy a vezetőség helyi legyen, és hogy a felügyeletek teljes körű hozzáférést kapjanak az összes információhoz, valamint hogy helyszíni ellenőrzést tudjanak végezni a szolgáltató szervezetnél.

A kiszervezési szerződéseket az EKB és a nemzeti felügyeletek általánosságban eseti alapon vizsgálják felül és értékelik.

A bankok szanálásáról és helyreállításáról szóló irányelv (BRRD) 7. cikke (1) bekezdésében előírtak szerint az uniós anyavállalatoknak csoportos helyreállítási tervet kell felvázolniuk az EU‑n belüli legmagasabb konszolidációs szinten. Az átmeneti időszak végeztével ennek a tervnek figyelembe kell vennie, hogy az egyesült királysági hitelintézet már nem a csoport legfontosabb EU-s szervezete.

Az újonnan engedélyezett és a tevékenységüket jelentősen bővíteni kívánó meglevő bankoknak a BRRD előírásainak megfelelő uniós helyreállítási tervet kell kidolgozniuk. A tervnek tükröznie kell az illetékes hatóság által megszabott kötelezettségeket, és megfelelő időn belül, azaz a bank működésének megkezdésétől számított háromtól hat hónapon belül készen kell állnia. Az engedélyezésre beadott dokumentációnak tartalmaznia kell egy világos és részletes projekttervet, amely bemutatja, hogy a hitelintézet vezetősége hogyan szándékozik megfelelni a követelményeknek az említett időtartam alatt.

A belsőmodell-engedélyekhez kapcsolódó szerzett jogok alkalmazását – figyelembe véve az aktuális jogi keretet – ebben a kontextusban nem tekintjük megvalósíthatónak.

A CRR-rendelet értelmében a belső modellek (folytatólagos) használata megkívánja, hogy:

• az euroövezetben újonnan alapított bank
• az alapvető portfóliókat módosítani tervező, meglevő bank (pl. ha további portfóliókat sorol a belső modell alá)

új engedélykérelmet nyújtson be.

Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése kapcsán az új euroövezeti bankok, amelyek terjeszkednek vagy áthelyezik székhelyüket az előbbiből, korlátozott ideig még alkalmazhatnak olyan belső modelleket, amelyeket az EKB még nem hagyott jóvá.

Az ilyen megállapodásokra szigorú feltételek vonatkoznak, és az érintett bankok tudomást szereztek róluk.

Az a korlátozott időtartam, ameddig a bankok alkalmazhatják az EKB által még jóvá nem hagyott belső modelleket legfeljebb 2022. június 30-áig tarthat, vagy addig az időpontig, amikor az EKB elfogadta vagy elutasította a bank modellel kapcsolatos kérelmét.

Az EBH brexittel kapcsolatos kérdésekről szóló véleményében meghatározott alapelvek több olyan témakört is érintenek, amelyekkel ezekben a gyakori kérdésekben is foglalkozunk. Az EKB állásfoglalásai összhangban vannak a fenti alapelvekkel.

Az EKB például egyetért azzal, hogy igény van a szigorú engedélyezési követelmények fenntartására, és a kérelmek szigorú értékelését tervezi eltérések biztosítása nélkül. A hitelintézeteknek tilos lesz tevékenységüket olyan mértékben kiszervezni, hogy „fiktív társaságként” működjenek, továbbá kötelező lesz számukra, hogy helyileg is megteremtsék azokat az alapfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a kockázatok azonosítását és kezelését. Az EKB belső modellekre vonatkozó állásfoglalása is összhangban van az összes EBH-s alapelvvel, így például azzal, hogy az újabb belsőmodell-engedélyért folyamodó hitelintézeteknek be kell adniuk a kötelező kérelmeket, és hogy az EU27 illetékes hatóságai, bár támaszkodhatnak az Egyesült Királyságban végzett értékelésre, ezt később felül kell vizsgálják.

Amennyiben jelentős hitelintézetről van szó, az uniós jogban foglalt választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörökről szóló EKB-s szabályok a hatályosak. Ez a szabályozás az EKB rendeletében és a választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörről szóló útmutatójában van megfogalmazva, amely 2016 óta van hatályban.

• Az EKB-nak az uniós jogban foglalt választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörökről szóló útmutatója – konszolidált változat
  
  ENGLISH

  OTHER LANGUAGES (14) +

  Select your language

  DeutschDE EλληνικάEL EspañolES Eesti keelET SuomiFI FrançaisFR ItalianoIT LietuviųLT LatviešuLV NederlandsNL PortuguêsPT SlovenčinaSK SlovenščinaSL SvenskaSV
• Az EKB-nak az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségekről és mérlegelési jogkörről szóló útmutatójának kiegészítése
  
  ENGLISH

  OTHER LANGUAGES (14) +

  Select your language

  DeutschDE EλληνικάEL EspañolES Eesti keelET SuomiFI FrançaisFR ItalianoIT LietuviųLT LatviešuLV NederlandsNL PortuguêsPT SlovenčinaSK SlovenščinaSL SvenskaSV
• Az EKB rendelete az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlásáról

Az esélyegyenlőség végett és annak érdekében, hogy a magas szintű felügyeleti standardokat euroövezet-szerte következetesen alkalmazzák, arról is határozat született, hogy a kevésbé jelentős pénzintézetekhez kapcsolódó választási lehetőségek és mérlegelési jogkör gyakorlását is harmonizáljuk. A végleges jogi instrumentumok közzétételének időpontja 2017. április 13.

Az összes banknak azt a nagy kitettségekre vonatkozó általános feltételrendszert kell közvetlenül alkalmaznia, amely a tőkekövetelményekről szóló rendeletben van meghatározva. Amikor konkrétan egy euroövezeti csoport vagy hálózat szervezeteihez tartozó nagy kitettségre vonatkozó esetleges mentességről van szó, a hitelintézetnek meg kell vizsgálnia, hogy vajon a székhelye szerinti ország fogadott-e el olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek a csoporton belüli nagy kitettségek mentességéről szólnak, gyakorolva a CRR 493. cikke (3) bekezdésében meghatározott átmeneti mérlegelési jogkört.

• Amennyiben igen, akkor a hitelintézet köteles a szóban forgó országos jogszabályokat betartani. Ezeket a jogszabályokat vesszük figyelembe, amikor azokat a csoporton belüli nagy kitettségeket értékeljük, amelyeket a szervezet a CRR-ben megszabott nagy kitettségekre vonatkozó határérték alól mentesíteni kíván.
• Amennyiben nem, akkor a hitelintézetnek a mérlegelési jogkör gyakorlására vonatkozó jelenlegi EKB-s szabályozásnak kell megfelelnie. Az utóbbit tükrözi az EKB fent említett rendelete a választási lehetőségektől és mérlegelési jogkörről (lásd 9. cikket és I. függeléket). Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a harmadik országbeli szervezetek felé való kitettségek volumenének és fontosságának esetleges megemelkedése fényében az EKB és a nemzeti felügyeletek mérlegelik a határértékek alóli felmentés engedélyezését megelőző felügyeleti vizsgálat bevezetését.

A felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás (SREP) az EU-n belüli prudenciális konszolidáció hatókörén alapul, és a csoport uniós konszolidációs szintjét veszi figyelembe, ahogy a csoport összes szervezetének pénzügyi helyzetét és kockázatait értékeli. Ez azt jelenti, hogy a felügyelt bank SREP-vizsgálata kiterjed az EU-s anyavállalatra, viszont nem terjed ki a felügyelt csoport harmadik országbeli anyavállalatára. Az EKB határozza meg az euroövezeti jelentős bankcsoportok SREP-követelményeit. Amennyiben a tulajdonképpeni EU-s anyavállalat olyan tagállamban található, amely a mechanizmusban nem vesz részt, a SREP döntésért csoportszinten az adott EU-ország illetékes hatósága felel.

Lehetséges, hogy az EKB a bankfelügyeleti honlapján megújítja vagy frissíti a felügyeleti témákkal foglalkozó gyakori kérdéseket és válaszokat.